Bukta Imre;

Bukta Imre nem hagyta magát

Nem először fordult elő a Kieselbach Galéria történetében, hogy egy kiállítása megnyitója előtt tömeg tolongott a Szent István körúton, csütörtök este Bukta Imre Nálunk, vidéken című, február 16-ig látható tárlatának vernisszázsára jött össze újabb csődület.

Sokan csak az utcáról láthatták – vagy nem láthatták −, hogy a képzőművész továbbgondolta korábbi performanszait, és ezúttal sem tért ki szülőfaluja, Mezőszemere erős embere, Váradi Feri kihívása elől: egy emelvényre felállított thonet asztalka mellé ülve vívtak szkanderbajnokságot, miközben Bodor Éva Schubert-dalokat énekelt. A meccs bírája, Kónya Éva hol az egyik, hol a másik versenyző fejére helyezett varázssapkát, kalapot, a Fradi-szívűek örömmel konstatálták, a zöld-fehér sapkában erő van, még ha pomponos is. „Bukta, ne hagyd magad!” – szólt a biztatás, miközben a közönség soraiban volt, aki úgy vélte: a performansz fontosabbik része, hogy ilyen rengetegen kíváncsiak Bukta Imrére. Levegőt is alig lehetett kapni.

Igaz, nem akárki ő, hanem a kortárs képzőművészet Pintér Bélája – a kiállítás-megnyitó előtt Kieselbach Tamás fogalmazott így róla. Indokkal: Akárcsak Pintér a színházi előadásaiban, Bukta a műveivel adja vissza a vidék kendőzetlen valóságát, tulajdonképpen megválaszolva a kérdést: mi a magyar? Mostani retrospektív kiállításán több mint száz festménnyel, grafikával, fotográfiával, kollázzsal, egyéb műfajú művel – a korai alkotásoktól a legújabbakig ad átfogó képet Bukta Imre művészetéről. (A kiállításhoz egy nagyszerű album is megjelent.)

Autodidakta festőként indult, nem nyert felvételt a Képzőművészetire, ahol ma tanít. Több évtized szentendrei alkotói lét után kötözött vissza Mezőszemerére, hogy levegőhöz jusson. Bár voltak bőven meghökkentő, természetközeli performanszai is, ha a szomszédba átmegy gereblyézni, abban semmi művészi póz sincs. Képeivel egy-egy állapotot rögzít, nem ítélkezik, műveiben nincsenek politikai felhangok, minden alkotásához egy-egy személyes történet kapcsolódik – mondta el Bukta Imre a kiállítás-megnyitót megelőző sajtóbeszélgetésen, Lévai Balázs kérdésére. Persze Bukta Imre vidéki tájképei, életképei éles ellentétben állnak a romanticizáló, hamis, alföldi festészettel, Igaz, témái sem a templomtornyok, naplementék, gémeskutak. Ars poeticáját most így fogalmazta meg: „Ha mindenhez szeretettel nyúlunk, abból jó művek születhetnek.”   

INFÓ

Bukta Imre: Nálunk, vidéken

Kieselbach Galéria

Nyitva: február 16-ig.