Bukta Imre nem hagyta magát

Publikálás dátuma
2019.01.25 19:32

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Nem először fordult elő a Kieselbach Galéria történetében, hogy egy kiállítása megnyitója előtt tömeg tolongott a Szent István körúton, csütörtök este Bukta Imre Nálunk, vidéken című, február 16-ig látható tárlatának vernisszázsára jött össze újabb csődület.
Sokan csak az utcáról láthatták – vagy nem láthatták −, hogy a képzőművész továbbgondolta korábbi performanszait, és ezúttal sem tért ki szülőfaluja, Mezőszemere erős embere, Váradi Feri kihívása elől: egy emelvényre felállított thonet asztalka mellé ülve vívtak szkanderbajnokságot, miközben Bodor Éva Schubert-dalokat énekelt. A meccs bírája, Kónya Éva hol az egyik, hol a másik versenyző fejére helyezett varázssapkát, kalapot, a Fradi-szívűek örömmel konstatálták, a zöld-fehér sapkában erő van, még ha pomponos is. „Bukta, ne hagyd magad!” – szólt a biztatás, miközben a közönség soraiban volt, aki úgy vélte: a performansz fontosabbik része, hogy ilyen rengetegen kíváncsiak Bukta Imrére. Levegőt is alig lehetett kapni. Igaz, nem akárki ő, hanem a kortárs képzőművészet Pintér Bélája – a kiállítás-megnyitó előtt Kieselbach Tamás fogalmazott így róla. Indokkal: Akárcsak Pintér a színházi előadásaiban, Bukta a műveivel adja vissza a vidék kendőzetlen valóságát, tulajdonképpen megválaszolva a kérdést: mi a magyar? Mostani retrospektív kiállításán több mint száz festménnyel, grafikával, fotográfiával, kollázzsal, egyéb műfajú művel – a korai alkotásoktól a legújabbakig ad átfogó képet Bukta Imre művészetéről. (A kiállításhoz egy nagyszerű album is megjelent.) Autodidakta festőként indult, nem nyert felvételt a Képzőművészetire, ahol ma tanít. Több évtized szentendrei alkotói lét után kötözött vissza Mezőszemerére, hogy levegőhöz jusson. Bár voltak bőven meghökkentő, természetközeli performanszai is, ha a szomszédba átmegy gereblyézni, abban semmi művészi póz sincs. Képeivel egy-egy állapotot rögzít, nem ítélkezik, műveiben nincsenek politikai felhangok, minden alkotásához egy-egy személyes történet kapcsolódik – mondta el Bukta Imre a kiállítás-megnyitót megelőző sajtóbeszélgetésen, Lévai Balázs kérdésére. Persze Bukta Imre vidéki tájképei, életképei éles ellentétben állnak a romanticizáló, hamis, alföldi festészettel, Igaz, témái sem a templomtornyok, naplementék, gémeskutak. Ars poeticáját most így fogalmazta meg: „Ha mindenhez szeretettel nyúlunk, abból jó művek születhetnek.”    INFÓ Bukta Imre: Nálunk, vidéken Kieselbach Galéria Nyitva: február 16-ig. 
Témák
Bukta Imre

Fejest ugrani a természetbe - persze, hogy David Attenborough-val

Publikálás dátuma
2019.03.19 21:46

Fotó: AFP/ Fabrice Coffrini
Persze az angol sir mellett akadnak lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, kolibrik, komodói sárkányok és így tovább.
A hétköznapok zakatolásából kiragadva repít régvolt idők messzi vidékeire David Attenborough három- guyanai, indonéziai és paraguayi - kalandját megörökítő regénye, az Állatkerti gyűjtőutak. Az Egy ifjú természettudós történeteinek második, frissített képanyaggal és a szerző új előszavával, Makovecz Benjamin fordításában megjelent, némileg átdolgozott kiadása ez, amit ha valaki gyanútlanul olvasni kezd, bizony csakhamar egy esőerdők folyóin sodródó fatörzs kenuban, egy Indonéz szigetek között hánykódó vitorláson, vagy éppen egy chacói marhatenyésztő telep kellős közepén találhatja magát. Ráadásul a legkülönfélébb állatok: lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, kolibrik, komodói sárkányok, pitonok, teknősök, egy orángután és egy medvebocs társaságában. Az 1950-es években játszódó, az író útinaplójából készült beszámolók sorai, mintegy filmkockákként vetítik elénk a még érintetlen természet minden apró rezdülését, eredeti pompájukban elevenítve fel az esőerdőket, óceánokat, folyókat és szavannákat. Minden oldallal a romlatlan világ egy-egy újabb kincse tárul az olvasó elé. Végtelen szellemességgel és bájjal megírt történetek távoli kultúrákról, vadászó-gyűjtögető törzsek társaságában eltöltött tábortüzes, világvégi éjszakákról, feledésbe merült matrózdalokról és halleluja énekekről, na meg persze az idegen tájak pompázatos - egytől-egyig elkerülhetetlenül szívünkhöz növő – állatairól. Felejthetetlen kalandok könnyed hangvételű, nem egyszer hangosan megnevettető elbeszélése, az ismeretterjesztő természetfilmek úttörője, egy olyan ember tollából, aki példamutató odaadásával, lelkesedésével és a környezet iránti tiszteletével végtelen csodálatot, rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt. Annyira olvasmányos és magával ragadó, hogy a végére érve úgy érezzük, bármikor készen állunk fejest ugrani egy hasonló küldetésbe.

Eötvös Péter az új évad művésze

Publikálás dátuma
2019.03.19 21:35

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A Berlini Filharmonikusok egykori vezetője, Sir Simon Rattle 2017 óta áll a Londoni Szimfonikus Zenekar élén. A zenekar új koncerttermet kap a brit fővárosban, ami Rattle reményei szerint legalább olyan lesz, mint a Müpa – mesélte a budapesti koncertközpont új, tizenötödik évadát bemutató sajtótájékoztatón Káel Csaba. A Müpa főigazgatója szerint Rattle a londoniak januári, budapesti koncertje után nemcsak a hely akusztikáját, hanem az értő és lelkes a közönséget is dicsérte – a lelkesedésre jellemző, hogy a jegyek egyre gyorsabban fogynak, a Müpa hűségprogramnak már tizenhétezer tagja van. A minőségi kultúrára a jelek szerint van kereslet, amit a Müpa tíz műfajban képvisel. Az új évad bérleteit a hét második felétől árulják, a programkínálatot ezúttal is a bőség zavara jellemzi. Először lép fel Magyarországon az idei bécsi újévi koncertet dirigáló Christian Thielemann zenekara, a drezdai Staatskapelle élén, jön Zubin Mehta, Kirill Petrenko, és olyan énekes nagyság is, mint Rolando Villazón, Bryn Terfel vagy Waltraud Meier. Az évad együttese a Nemzeti Filharmonikusok lesz, az évad művésze, Eötvös Péter műveivel, karmesterként is jelen lesz a Müpában. T.G.
Témák
MÜPA