Az csak a kisebbik baj, hogy a Honvédelmi Minisztérium lehazugozta a Népszavát, mert a lap meg merte írni a valóságot. Azt a valóságot, amelyben a Honvédkórház sürgősségi osztályán nincs elég orvos ahhoz, hogy ott megfelelő legyen az ellátás.
Ennél egy fokkal aljasabb, de még mindig nem példa nélküli, hogy a Honvédelmi Minisztérium hazugnak nevezte a sürgősségi osztály volt vezetőjét is, aki lemondásával jelezte: nagy a baj, nemcsak orvos, hanem eszköz, műszer sincs elég.
Legyinthetnénk, persze, mit számít ma egy lap, meg egy aggódó orvos lehazugozása, amikor a rendszer permanensen állítja, hogy Mészáros Lőrinc az esze meg a szorgalma miatt lett gazdag, Rogán Antal havi nettó 800 ezerből is képes három milliót megspórolni, a déli határ túloldalán pedig hátizsákos, bakancsos, Soros György nevű túravezető mutat utat milliós menekülthordának Magyarország szívébe.
Hozzászoktunk mára az alternatív valóságokhoz, hanem azért a Honvédkórház ügyének kormányzati hazugságsora több egyszerű politikai eszköznél.
Más szint ugyanis gyanús közbeszerzésekről, elsíbolt milliókról meg politikai termékekről gátlástalanul hazudni, és megint más úgy eltagadni a valóságot, hogy az közvetlenül az emberek bőrére megy.
A képlet ugyanis végtelenül egyszerű. A minisztériumban egészen pontosan tudták, hogy nem képes az elvárt szinten ellátni a betegeket a sürgősségi, mégis az ellenkezőjét állították. Tudták, hogy nincs elég orvos, nincs elég eszköz, mégis azt üzenték: emberek, ne féljetek, megkapjátok a megfelelő ellátást! Csupán az a kérdés: az eltagadott létszám- és eszközhiány „csak” a várakozási időt nyújtotta-e meg, vagy kihathatott az életmentő ellátás minőségére is?
Ami biztos: rémisztően egyértelműen mutatott rá ez az eset arra, hogy a kommunikációs stratégia, a politikai érdek fontosabb volt a minisztérium számára, mint a sürgősségire betérő emberek fájdalma, aggodalma. Jobban féltek a kormányfő neheztelésétől, mint attól, hogy emberek nem jutnak megfelelő ellátáshoz.