Árulók

Emlékszem a pillanatra (nem az igazság pillanata volt), amikor Orbán Viktor Lázár Jánossal vállvetve büszkélkedett, milyen nagyszerű egyezményt kötöttek Moszkvában a paksi bővítésről, és mennyire olcsó hitelt szereztek hozzá. Az évszázad üzlete – mondták, és mindenki csökkent értelmű hazaáruló volt, aki a legcsekélyebb kételyt is meg merte fogalmazni a pazar kontraktussal szemben. (Lázár különösen nagy kedvét lelte benne, hogy az adekvát kérdéseket sorra föltevő ellenzéki politikust, Jávor Benedeket különféle nyilvános fórumokon árulózza.)

Azóta viszont kiderült néhány apróság, amit ezek a remek kormányemberek – úgy fest - mégis figyelmen kívül hagytak. A 2014-es bejelentés szerint a két új blokk 2025-26-ban termelésbe lép – ehhez képest már a tervezés időszakában sikerült 2-3 éves késést begyűjteni. Most 2032-es indulással számolnak, a törlesztést azonban 2026 márciusában mindenképpen meg kell kezdeni. Az orosz eurókölcsön kamata 4-5 százalék, miközben a nemzetközi pénzpiacon jelenleg kevesebb mint feleannyiért, 1,9 százalékos kamattal jutunk hitelhez. Varga Mihály pénzügyminiszter épp Moszkvába indul kuncsorogni a „tökéletes” szerződés módosításáért.

Természetesen a kormány is tudja, hogy a paksi dokumentumok súlyos kormányzati hibák és bűnök bizonyítékait rejtik, ezért az egész paksamétát titkosította. Bár a minősítés jogilag nem állt meg – amiről tavaly óta jogerős döntés van –, a papírokat (immár jogalap nélkül) továbbra is titokban tartja a kabinet, a Jávor által indított és első fokon megnyert adatigénylési per másodfokú eljárásában pedig október után most újra, ezúttal februárra halasztották az ítélethirdetést. Sokáig azonban már nem lehet húzni: az irathalmaz előbb-utóbb nyilvános lesz, és akkor nemcsak az derülhet ki végre, miről szól, kit kedvezményez valójában a paksi paktum, hanem az is, hogy ki az áruló.