De nemcsak a hallássérült, hanem a halló nézők számára is páratlan élményt nyújtott a jelnyelvi tolmács előadása. Takács Erika a tolmácsolás során figyelembe vette a színdarab műfaját, a színpad méretét, mekkora teret kell betöltenie kezeivel, hogy az látható legyen a távolabb ülők számára. Törekedett a magyar hangzó nyelv követésére, de figyelembe vette a jelnyelvet használó hallássérültek kommunikációs stílusát is, a színészek játékát, a szöveg idejét.
A hallássérült nézők elsősorban a vizuális élményre támaszkodnak, a színészek testbeszédére, gesztusára, mimikájára. Ezért különösen fontos Takács Erika jelnyelvi tolmács arcjátéka. Tükrözi a szereplők hangulatát, érzelmeit, így vizuálisan is megjelenik a színész hanglejtése, hangsúlya. Ez egyfajta megosztott figyelmet kíván meg a hallássérült nézőtől. A jelnyelvi tolmácsnak nem csak információközvetítő szerepe van, ha kell, a figyelmet visszairányítja a színészekre, egy kulcsfontosságú mozzanatra, vagy éppen olyan információt oszt meg, amiről nem tudhat a hallássérült néző, például: valaki kopog az ajtón.
Takács Erika fontosnak tartja a színházi darabok jelnyelvi akadálymentesítését és hozzáférhetőségét. Az 1996-ban létrehozott Hallássérültek Kultúrájáért Alapítvány munkatársaként aktívan tevékenykedik az integrált előadások létrehozatalában. Az alapítvány egyik fő törekvése, hogy a hallássérültek számára is lehetőség nyíljon az aktív kulturális életre, a színházak pedig nyitottabbá váljanak a jelnyelvi tolmácsolásra. Ez rugalmasságot és a fogyatékossággal élők befogadására való törekvést kíván.
A jelnyelvi tolmács a jövőben szeretné, hogy a jelnyelvi akadálymentesítés természetessé váljon a kultúrában, az oktatásban és ügyintézések területén a fejlettebb országokhoz hasonlóan. Többek között a Hatszín Teátrum és a Pesti Magyar Színház is fogadja a hallássérült nézőket. A jelnyelvi tolmácsolással kísért darabokról tájékozódni a Színházi előadás akadálymentesen Facebook-csoportban, színházak és SINOSZ honlapján lehet.
