Előfizetés

Bárhol lecsaphatnak a gyorshajtókra

Népszava
Publikálás dátuma
2019.02.04. 12:40
Fotó: Rendőrség
Az autósok sehonnan sem tudnak előre tájékozódni a sebességmérésekről.
Nem kell közzétenni a rendőrség honlapján, hogy a közlekedésrendészet hol és mikor tervezi mozgó traffipaxok bevetését az ország területén – az országos rendőrfőkapitány így módosította a sebességmérésre vonatkozó korábbi utasítást - írja a 24.hu. Eredetileg azért vezették be a közzétételt, hogy ne a büntetés, hanem a gyorshajtás megelőzés legyen az elsődleges. A szolgálati gépjárművekbe szerelt kép- és hangrögzítő eszközök alkalmazására vonatkozó ORFK-utasításba - amely részletes adatvédelmi rendelkezéseket tartalmaz - pedig beleírták, hogy az nem vonatkozik közlekedési jogsértési ügyekre. Ugyanakkor a jogszabályban továbbra is az áll, hogy a rendőrségi honlapon be kell jelenteni az ellenőrzési terveket: ,,A rendőrség a képfelvevők elhelyezésére, a megfigyelt területre vonatkozó adatokat a központi szerv honlapján közzéteszi." Továbbá kimondja, hogy a rendőrség csak úgy helyezhet el képfelvevőt és készíthet felvételt, hogy az „bárki számára nyilvánvalóan észlelhető” legyen, azaz lesből vagy álcázott gépkocsiból a törvény szerint nem lehetne sebességet mérni.  A civil autók nagy arányú használata tavaly májusban kezdődött. A rendőrség azzal magyarázta az álcázott gépkocsik bevetését, hogy az egyébkén milliárdokból létrehozott Véda-rendszer fix helyekre telepített radarjai, illetve a hagyományos rendőrautókkal végzett ellenőrzések nem érik el a kívánt célt, mert az autósok egy része csak addig tartja be a szabályokat, amíg a traffipaxok látókörében van.  

"Az agy nem a valóságot magát jeleníti meg" - interjú Roska Botond neurobiológussal

Varga Péter
Publikálás dátuma
2019.02.04. 11:53
"Módszerem segítségével lesznek, akik jól fognak látni, lesznek, akik fényeket, árnyakat tudnak majd megkülönböztetni"
Fotó: Shutterstock
Bejárta a világsajtót a hír, hogy a magyar származású tudós, Roska Botond rangos díjat kapott olyan génterápia kidolgozásáért, amellyel visszaadható a vakok látása. A Svájcban dolgozó neurobiológust telefonon kérdeztük eredményeiről.
A napokban a Qubit internetes újságnak adott interjújában azt a meglepő kijelentetést tette, hogy az agy működéséről az emberiség birtokában lévő tudás gyakorlatilag a nullával egyenértékű. Mit értett egészen pontosan ez alatt? Ha azt az ismeretanyagot, amit az emberi agy működéséről tudni lehetne, száznak veszünk, akkor ma - ha a nulla után egy tizedesvesszőt teszünk, majd száz nullát és egyest - akkor fejezhetjük ki a tudásmennyiségnek azt a töredékét, aminek birtokában vagyunk. Az állatokon végzett kutatásokból szerzett ismeretek valamennyit segítenek, de ezek nem alkalmazhatók egy az egyben az emberekre. A retináról való tudásunk azonban kivételes helyet foglal el, sokkal több ismeretünk van róla, mint az agy többi részéről. Mi ennek az oka? Az, hogy a retina esetében az információáramlás egyoldalú: azaz csak információkat küld az agy más részeibe feldolgozásra, onnan viszont nem fogad ilyeneket. Ezzel kapcsolatban is szembesülünk azonban azzal a ténnyel, hogy tudásunk kezdetleges. Az utóbbi két-három évben kifejlesztett módszerek lehetővé tették ugyan bizonyos mérési módszerek alkalmazását, de még csak az első lépéseket tettük meg. Az egerek retinájáról már elég sokat tudunk, de ez az emberi gyógyításhoz még nem elégséges. A modern képalkotó eljárások, mint az MRI, PET, mennyiben járultak hozzá az agy bonyolult működésnek a megértéséhez? Ezekkel a módszerekkel az a baj, hogy kicsi a felbontóképességük. Az agy működését sejtszinten kell megértenünk, mert két egymás melletti agysejt teljesen más feladatokat végezhet. A jelenlegi képalkotó eljárások sok ezer sejt működésének átlagát mérik, hogy ezek valójában mivel foglalkoznak külön-külön, nem értjük. Épp úgy, ahogy egy osztályba belépő tanár sem tudja a zsivajból megállapítani, miről beszélgetnek a gyerekek. Azt például tudjuk, hogy a látóideg a látásért felelős, de hogy benne a sejtek mit csinálnak, azt nem. Egy sejt épp úgy kommunikál a mellette lévő sejttel, mint az agy legtávolabbi részé lévővel. Mi valójában a retina feladata? Azt tudjuk, hogy a szemünkbe jutó fény itt alakul át olyan információvá, amit az agy fel tud dolgozni. Úgy működik, mint valami fényképezőgép fényérzékelője? Nem, semmiképpen sem. A retina leginkább 30 számítógép együtteseként képzelhető el. Mindegyik más feladatot végez, az egyik például azt fogja fel, hogy egy beszélő arc hogyan mozog. Egy másik azt, hogy ez az arc egyáltalán hol helyezkedik el, egy harmadik pedig a színeket értelmezi. Tehát a retina „komputerei” harminc különböző dolgot detektálnak, amit egyidejűleg juttatnak el az agyba, ahol a kép összeáll. 
Roska Botond
Fotó: iob.ch
És ez már olyan, mint egy film? Nem, ez sem ilyen egyszerű. Az agy ugyanis két összetevőből dolgozik: egyrészt a memóriájában tárolt emlékképekből, másrészt a bejövő képből állítja össze azt, amit valójában látunk. Vagyis a memóriánkban tárolt macska és a valójában látott macska képének összehasonlításából áll össze az a látvány, amire egy adott pillanatban azt mondjuk; ez egy macska. Így keletkeznek azok az illúziók is, amikor egy képbe belelátunk valamit, amit az valójában nem ábrázol. Az agy valamilyen módon tehát reprezentálja a valóságot, de nem a valóságot magát jeleníti meg. A Louis Jeantet-díjat azért kapta, mert a retinából eredeztethető látászavarokat, vakságot sikerült gyógyítania. A díjat a látás mechanizmusának megértésért és egy olyan terápia kidolgozásáért kaptam, amivel bizonyosfajta vakságokban szenvedőknél, akiknél a zavar a képfelvétel folyamatában lép fel, az esetek jó részében valószínűleg vissza tudunk majd hozni valamilyen szintű látást. Egy ilyen terápiát csak a látási folyamatok értésének birtokában lehet kidolgozni. A laboratóriumom hatvan százalékban a folyamatok megértésével foglalkozik, negyven százalékban új terápiák kidolgozásával. Amiért a díjat kaptam az egy olyan terápia, ami akkor szükséges, ha a retinának ezek képességei, amit egy számítógéphez hasonlítottam megmaradnak, legalább valamilyen szinten működnek, de a fényérzékelő sejtjei vagy elhalnak, vagy megszűnik a képességük arra, hogy képeket vegyenek fel: mintha egy kamerának letakarnák az objektívjét. Amit elértünk, hogy génterápiával újra fényérzékennyé tettük ezeket a sejteket. Ezek a gének bármilyen sejtet fényérzékennyé tudnak tenni, és mivel a retinában százféle sejt van, a mi eredményünk az volt, hogy csak azok tettük újra fényérzékennyé, amelyek a látás újra kialakulását biztosíthatják. Valóságos gyógyítás folyik már a módszerrel? Londonban folynak a klinikai kísérletek, hamarosan Párizsban is elindulnak, és a következő időkben szerte a világban. Többféle sejtet is meg lehet így célozni, ki kell deríteni milyen esetekben, milyen módon állítható így helyre a látás. Az eddigi eredményeinkhez az segített nagyban hozzá, hogy Budapesten Szabó Arnold laboratóriumában sikerült megoldani, hogy a humán retinát 14 héten keresztül életben tartsák. Azonban hogy mi a látás, mint azt az előbb vázoltam, nagyon komplex dolog. Módszerem segítségével lesznek, akik jól fognak látni, lesznek, akik fényeket, árnyakat tudnak majd megkülönböztetni, és lesznek olyanok is, akiknek nem használ a terápia. Folynak tehát a kísérletek, de hogy valójában hová jutottunk az első emberi alkalmazással, azt valószínűleg majd ez év közepén vagy végén tudjuk megmondani. 

Roska Botond neurobiológus

1969-ben született, a Semmelweis Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát, majd a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i intézetében doktorált, ezután a Harvardon tanult genetikát és virológiát. Jelenleg a bázeli Szemészeti Intézet igazgatója és itt működik kutatócsoportja is. Bázeli Egyetem orvostudományi karának professzora. Tavaly ő vehette át a Columbia Egyetem nagy presztízsű Alden Spencer orvosi díját a látás folyamatának megértéséért, majd a Bressler-díjat az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiáért, és idén a Louis Jeantet-díjat - amit a Nobel-díj „előszobájaként” is szoktak emlegetni -, a kettő kombinációjáért. Roska Botond az első magyar tudós, aki elnyerte.  

Videofelvételek sorozatán alapul a gyorsabb és pontosabb 3D-s nyomtatás

MTI
Publikálás dátuma
2019.02.04. 09:09
Illusztráció
Fotó: WLADIMIR BULGAR / SCIENCE PHOTO LI / WBU / / AFP
A hagyományos háromdimenziós nyomtatáshoz képest gyorsabban és pontosabban képes elkészíteni mindenféle tárgyat az az új 3D-s nyomtatási eljárás, amelyet a Kaliforniai Egyetem kutatói fejlesztettek ki.
A kutatók egy hagyományos vetítő és egy fényre megkeményedő folyadékot tartalmazó forgó konténer segítségével alig egy perc alatt képesek voltak megalkotni Rodin világhírű szobra, A gondolkodó kicsinyített mását.
A hagyományos 3D-s nyomtatók vékony rétegek egymásra rakásával készítenek tárgyakat. Az eljárásnak vannak hátrányai, köztük az, hogy bizonyos formákhoz, mint például a boltívek, szükség van alátámasztásra a rések feltöltéséhez. A Haiden Tayler vezette kutatócsoport új 3D-s nyomtatója, amelyet számítógépes axiális litográfiának neveznek, nem kíván megtámasztást és nagyon sima felületű tárgyak előállítására képes.
Az adott tárgy nyomtatását a tudósok azzal kezdik, hogy három dimenzióban számítógépen vagy megrajzolják vagy szkennelik azt. Ezt átalakítják videofelvételek sorozatává, amelyek megmutatják, hogy különböző szögekből miként fest a tárgy. Egy vetítővel ezeket a felvételeket egymásután átlövik egy forgó üvegkonténerbe, amelyet sűrű, fényérzékeny polimerrel töltöttek meg. Amikor fény éri, megkezdődik a polimerizáció. Amint elkészült a tárgy, a fel nem használt anyagot kiöntik, majd újrafelhasználják. Ily módon egy centiméter magas tárgyakat kevesebb mint egy perc alatt képesek elkészíteni, ami sokkal gyorsabb, mint a rétegek egymásra helyezésével készülő nyomtatás - olvasható chemistryworld.com című hírportálon, amely videóval is illusztrálta az eljárást.
A módszerrel olyan szerkezetek is elkészíthetők, amelyeket bonyolult vagy lehetetlen megalkotni hagyományos 3D-s nyomtatókkal. A kutatók a laboratóriumban megalkották A gondolkodó szobor egy centiméteres és négy centiméteres mását, készítettek kicsiny hidat, fogmodellt is. A legnagyobb tárgy, amelyet eddig készítettek tíz centiméteres, a legkisebb 0,3 milliméteres. A szakemberek most azt tanulmányozzák, milyen és mekkora tárgyak készíthetők az új eljárással. Elsősorban dizájnerek számára készült mérethű modelleken, fogimplantátumokon és gyógyászati protéziseken gondolkodnak.