"Azt sem tudjuk, van-e sztrájkjogunk" - interjú az Újratervezés orvoscsoport alapítójával

Publikálás dátuma
2019.02.11. 06:45

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Felrázná az apátiából az orvostársadalmat az a néhány tucatnyi gyógyító, aki megelégelte a csodavárást. Az Újratervezés csoport egyik alapítótagja Máté-Horváth Nóra aneszteziológus.
Hogy van ez: éjszakaként a műtőben altat, nappal „forradalmat" szervez és társaival, az Újratervezés csoportban az orvosi kamara megreformálására készül. Bírja még?
Nincs okom panaszra, bár, ahogy mondja, érzek kis ólmosságot, éjszakai ügyeletből jövök, de határozottan bírom. Munkahelyén kap rosszalló megjegyzéseket publikációi és "szervezkedése" miatt?
Éles kritikát még nem kaptam, csak féltő–óvó szavakat. De el kell kezdenünk beszélni a hálapénzről, az orvosbárókról, a korrupcióról, a megosztottságról. A legkisebb közkórház élén is sokszor mozdíthatatlan bástyaként ülnek olyanok, akik miatt fönnmaradnak a financiálisan és szakmailag is teljesen lehetetlen, indokolatlan ellátóhelyek meg párhuzamosságok. A hálapénz sem azért idegesít minket, mert mi nem kapunk belőle, hanem azért, mert emiatt a betegbiztonság sérül. Amíg ugyanis soron kívül megoperálnak valakit, addig egy másik, sürgető műtét hátrébb sorolódik. Van egyfajta kognitív disszonancia a társadalomban: nem hajlandó belátni, hogy amit a saját biztonságáért próbál adni, azzal épp a saját biztonságát ássa alá. Mindez a betegek, az őket ellátók és a társadalom érdekeit sem szolgálja. Van még értelme az orvosi kamarának? Azt látjuk, hogy a kormány átvisz bármilyen politikai akaratot.
Van értelme, de jogos elvárásunk lenne az orvosi kamarától az, hogy a politikai szeszély ellenére képviselje a szakmát a politika felé. Ez a tevékenysége azonban nem meggyőző. Minek kéne változnia?
Nem az orvosi kamarának köszönhető az, hogy elkezdtünk beszélni a hálapénzről, vagy elindult a kórházi fertőzéssel kapcsolatos társadalmi vita. Ez inkább az alulról szerveződő civil egészségügyi mozgalmak érdeme. Hiába mondja a kamara, és a Cser Ágnes-féle MSZ EDDSZ, hogy csak és tisztán az ő érdemük a béremelés, mert mi pont az ellenkezőjét érezzük: akkor lett füle az egészségügyben dolgozók panaszaira a kormánynak, amikor az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport, a Magyar Rezidens Szövetség meg a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete elkezdett akciózni 2016 tavaszán. Addig bő tíz éven keresztül semmi nem történt ebben az ügyben.

Amikor a Honvédkórházban dolgozó egészségügyieknek parancsszóra be kellett állniuk katonának, szinte nem volt tiltakozás. Pedig megtehették volna például az orvosok, hogy közlik: holnap reggeltől nem gyógyítunk. A magyar egészségügyben nem reális, hogy az egy munkahelyen dolgozók egységesen kiálljanak. Pedig valószínűleg elég lett volna két órára lehúzni a rolót.
Pontosan. Csakhogy az egészségügyi sztrájk jogi háttere nem teljesen tisztázott. Az orvosi társadalom pedig eleve nagyon jogfélő közösség, ráadásul orvosellenes hangulat érzékelhető, így nehéz azt mondani, hogy jó, akkor sztrájkoljunk. A helyzetről sokat elárul, hogy valójában még azt sem tudjuk pontosan, van-e sztrájkjogunk, beszüntethetjük-e a betegellátást úgy, mint ahogyan a visegrádi négyek országaiban láttunk rá példát. Az ilyen akciózásnak az az előfeltétele, hogy legyen egy sztrájkot megengedő jogi környezet és legyen közös akarat. Miközben legbelül mindenki ugyanazt, jobb, méltóbb egészségügyet szeretne, azt még nem sikerült megfogalmazni, hogy miként tegyünk ezért együtt. Milyennek látja az orvostársadalom állapotát?
Rettentően megosztottnak, miközben általános apátia, letargia érezhető, az, hogy úgysem lesz jobb. Az orvosok azt sem igen hiszik, hogy az összefogásnak lenne bármi ereje. Probléma a rendszerbe belekövesedett hálapénz is, ami csak fokozza ezt tagoltságot. Mindenki kuporgatja magának az illegális kis bevételét, és közben lesi a szomszédot irigyen, hogy neki van-e, nincs-e, mennyi betege van. Ebből adódóan sok a tabu az orvosok között, kevés az előremutató kommunikáció és nagy a megosztottság. Inkább vállalják, hogy például egy hiányzó ultrahang miatt esetleg meghal a betegük, minthogy fellépjenek a körülmények javításáért?
Amikor nincs elég eszköz, vagy az ellátást veszélyeztető egyéb körülménnyel találkozik az orvos, akkor kapcsol be benne az, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is teszi a dolgát, megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Az van a reflexeinkben, hogy a körülmények adottak, és ezek csak akkor változnak, ha a politika úgy gondolja. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhárítjuk magunktól a felelősséget. És majd ha lesz egy másik kamara, egy másik politikai erő, akkor majd változnak a dolgok. Csakhogy ez nem így van. Változást csak az hozhat, ha ebből az apátiából, a csodavárásból fölébred az orvostársadalom. Akkor tudunk majd kiállni egy-egy ügyért, amikor a saját mikrokörnyezetünket rendbe tudjuk tenni. Amikor le tudunk majd mondani a zsebünkbe csúszó borítékról azért, hogy egy jó ügyet, vagy a betegbiztonságot előmozdítsuk. Valami ilyesmiért alakult annak idején az 1001 orvos hálapénz nélkül közösség, és ezért indult most az Újratervezés csoport. A kamarán belül most zajlik az utóbbi bejegyeztetése, mert számunkra egy jó kamara garantálja a méltóságot. Azt, hogy méltó körülmények között végezhessük a munkánkat, és méltó körülmények között gyógyulhasson a beteg. Lehet, hogy mindez utópisztikusnak tűnik, de hisszük, hogy e köré orvosi összefogás szervezhető. Megtehették volna korábban is, hiszen csak volt egy Sándor Mária- vagy Zacher Gábor-ügy.
Megkockáztatom, sokan értettek velük egyet, de nem léptek a nyilvánosság elé. Az intézményekben a nyilvános szerepvállalást, ha jogi eszközökkel nem is tudják szankcionálni, de megszégyenítéssel, a közösségből való kirekesztéssel abszolút lehet büntetni. Vagy például pont azzal, hogy hálapénzes eseteket nem delegálnak többet egy, a hálapénzből élő orvosnak. Számos eszköz van a rendszerben, ami hátráltatja az összefogást, az orvosok nyílt kiállását valamely ügy érdekében. Hány beteg halálára volna szükség ahhoz, hogy az orvostársadalom rákérdezzen, mi történt például a kardiológia intézetben Székely László ügyében?
Nem hiszem, hogy beteghalálban méri ezt a rendszer. Akkor hogyan?
Sehogy sem méri. És éppen az a rendszer rendezetlenségének egyik oka, hogy az ellátás minőségét semmilyen formában nem mérjük. Nincsenek minőségi indikátorok, mint ahogyan, mondjuk Nyugat-Európában kötelező mérni a műtét utáni vérzéses szövődményeket, a hazabocsátás utáni újrafelvételt, vagy éppen a betegelégedettséget, az életminőség javulását. Ezek összességéből csinálnak transzparens minőségbiztosítási mutatószámokat, amelyekhez nemcsak az egészségügyi kormányzat fér hozzá, hanem például az Egyesült Királyságban maguk a betegek, és ennek alapján tudnak kórházat, orvost választani. Magyarországon, ha van is egy-két egészségügyi szolgáltató, ahol gyűjtenek minőségi mutatókat, akkor azokat úgy kozmetikázza, hogy neki csinos legyen. De legalábbis nem teszi elérhetővé nyilvánosan, se a kormányzat, se a betegek számára. Arra van tervük, hogy hogyan fognak az orvosok attitűdjén változtatni?
Amikor három évvel ezelőtt az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport 64 taggal kilépett a nyilvánosság elé, rövid időn belül több ezren nevükkel, aláírásukkal támogattak minket. Akkor azt láttuk, sokan, mint „alvó ügynökök” élnek közöttünk, és csak arra várnak, hogy legyen valami változás és mondja ki valaki, mit kell csinálni. Az 1001  orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport nem tekinthető szervezetnek, mégis branddé vált. Témáinkról elkezdtek gondolkodni, és hiszek abban, hogy ezek az Újratervezés csoport esetében is beszivárognak szépen a közösségbe, mint a víz a szikla repedéseibe. Kollégáik hogyan fogadták az Újratervezés csoportot?
Nyilvánvalóvá tettük, hogy nem palotaforradalmat hirdetünk, hanem csak olyan küldötteket szeretnénk delegálni, akik később hajlandók az orvosi közösségért tenni. Kiderült, hogy ez egy vállalható dolog, nem is jelent túl nagy elköteleződést, sokkal kevésbé megosztó, mint egy szakszervezetbe vagy egy politikai pártba belépni. Azt látjuk, hogy ezzel kicsit talán jobban mozgathatók az emberek. Azt már sikerült elérniük, hogy Éger István azonnal reagáljon a közleményükre.
És őszintén örülünk ennek. Egyébként hangsúlyozom, hogy nem Éger István ellen vagyunk, hanem egy jobb kamaráért. Akár őt is hajlandóak lennének megválasztani, vagy van már saját jelöltjük az elnöki tisztségre?
Még nincs, egyelőre nem elnököt, hanem változáspárti küldötteket keresünk. Éger István személyére visszatérve anélkül, hogy bármi rosszat mondanék róla, az idő nem mellette szól. Volt másfél évtizede tenni valamit egy élhető, szerethető orvosi kamaráért, amiben bizalmunk van, és ez nem történt meg.

Máté-Horváth Nóra

32 éves orvos, orvos-közgazdász, 2016 és 2018 között a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (Reszasz) alelnöke volt. 2016 óta aktivistája az 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalomnak. 2018-ban alapítója volt az Újratervezés nevű orvoscsoportnak, amely egy proaktív szakmai kamara reményében szeretné revitalizálni a megcsömörlött orvostársadalmat.

Szerző
Frissítve: 2019.02.11. 08:45

Tovább háborúzik Handó Tünde

Publikálás dátuma
2019.02.11. 06:00
Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke Fotó: Népszava/Vajda József
Folytatja a csatározást Handó Tünde az Országos Bírói Tanáccsal (OBT). Most éppen a tanács tagjainak pártatlan bíráskodását vonta kétségbe.
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke egy belső üzenetben többek között azt írta: reméli, hogy az OBT tagjai ítélkezésük során bírói kötelezettségüknek megfelelően függetlenül és pártatlanul járnak el. Nem pedig úgy, mint amikor OBT-tagként tevékenykednek, mert ilyenkor Handó szerint valótlanságokat állítanak, sőt még a sajtóval is összejátszanak. (Erről írt a hvg.hu is pénteken.) Handónak ugyanakkor semmi köze a bírák szakmai – azaz bíráskodási, ítélkezési – munkájához, a törvény szerint az OBH-elnökeként a bírósági igazgatás irányítása a dolga, szigorúan elválasztva az ítélkezéstől. Az OBH elnöke eddig az OBT-t és tagjait "csak" mint a tanács tagjait támadta, most először szakmai munkájukat. Tavaly augusztusban egy másik kiszivárgott Handó-levélből kiderült, az OBH-elnök arra kérte az általa kinevezett bírósági vezetőket, az ítélőtáblai és törvényszéki elnököket, hogy legalább három törvénytelenséget találjanak az OBT működésében. Vagyis nem először megy neki az OBT-nek.  Handó azután üzent most, hogy az OBT szerdai ülésén megtárgyalta és nyilvánosságra hozta az OBH-elnök pályázatelbírálási gyakorlatát és az OBT felé fennálló kötelezettségeinek teljesítését vizsgáló bizottság jelentését. Eszerint Handó több esetben nem tett eleget törvényi kötelezettségeinek, s figyelmen kívül hagyta a törvényességi jelzéseket is. Az OBH-elnök február 22-ig kapott haladékot az OBT-től, hogy megtegye észrevételeit. Az OBT Alaptörvényben rögzített feladata az OBH-elnök ellenőrzése. Handó azonban tavaly tavasz óta, amikor elkészült a bírói tanács előző, igen kritikus jelentése munkájáról, illegitimnek és nem-létezőnek tartja az OBT-t, azon kötelezettségeit, amelyek a tanács felé fennállnak, nem teljesíti. Így például nincs idei elfogadott költségvetése az OBT-nek, amely a múlt héten a Velencei Bizottság delegációját is méltatlan körülmények között volt kénytelen fogadni.
Szerző
Témák
OBT Handó Tünde
Frissítve: 2019.02.11. 12:47

Palkovics és az MTA ügyébe a Professzorok Batthyány Köre is beleszólt: közös alapítvány létrehozását javasolják

Publikálás dátuma
2019.02.10. 21:13
Illusztráció
Fotó: Népszava
Az innovációs miniszter modellje bizonytalanságot szül, hangsúlyozzák.
Javaslatot tett az MTA és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetőinek a Professzorok Batthyány Körének elnöksége az akadémiai intézetek átalakításának egy lehetséges módjáról. Mint közleményükben írják:
reményeik szerint a német Max Planck Társaságéhoz hasonló szervezeti megoldás mindkét fél számára tárgyalási alapot képez.

A javaslatot egy honlapukon közzétett levélben fejtik ki részletesebben. Ott azt írják, a kör tagjait – másokkal együtt –"nyugtalanítja", hogy a magyar kutatási fejlesztési és innovációs rendszer újjászervezése során, az MTA kutatóhálózat működési modelljének átalakításával kapcsolatos tárgyalások "akadoznak és az emiatt elmérgesedő hangulatban a megoldás késedelmet szenved". Külföldi sikeres gyakorlatokból merítettek ötletet, és a bevált brit és német modellt javasolták az érintetteknek:
az MTA és az ITM közösen hozzon létre egy alapítványt, amely átveszi az akadémiai intézethálózat fenntartását és működtetését egyúttal biztosítva a kellő tudományos autonómiát.

"Az új struktúrát paritásos elven javasoljuk létrehozni, ahol az irányító-felügyelő testületbe a Kormány, míg a szakmai-tudományos testületbe az Akadémia delegálná a tagok többségét" - írják. Szerintük egy, az állammal kötendő, a jelenleginél magasabb szintű finanszírozási szerződés teremthetné meg a működés további alapját.
"A pusztán projekt alapú működés bizonytalanságot szül a kutatói körben és feleslegesen nehezíti a működtetést"

- jelentik még ki, ellentmondva Palkovics László innovációs miniszter elképzeléseinek. Hozzáteszik, az évtizedes távlatban tervezhető életpályamodell nélkül a kutatói pálya vonzerejének vészes csökkenése várható. Véleményük szerint kiváló kutatás nem képzelhető el alapfinanszírozás nélkül, írják még. Arra is felhívják a figyelmet:
a legutóbb kihirdetett Tématerületi Kiválósági Programban a lehetséges pályázók egyenlőtlen eséllyel szerepelnek.

Az MTA Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottság által megkezdett szerkezeti átvilágítási vizsgálatot a profiltisztítás biztató lépésének tekintik, olvasható a levélben. Úgy érvelnek még, szerintük a meghatározó kutatási infrastruktúrával és letisztult kutatási profillal rendelkező intézetek működtetése hatékonyabb lehet egy erre a célra létrehozott kutatóhálózati szervezetben. Azt látnák jónak továbbá, ha bizonyos esetben lehetséges lenne egy-egy intézet befogadása a megfelelő felsőoktatási egységben is.
Szerző