Csak egy telefon

Huszonöt évvel ezelőtt az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége ösztöndíjat adott néhány magyar újságírónak, akik így testközelből tanulmányozhatták az amerikai sajtó és demokrácia működését. Ma már nehezen hihető, hogy a pénzt nem Soros György, hanem tényleg az amerikai kormány adta; akkor még - úgy tűnik - hitt a magyar demokrácia és sajtó formálásának lehetőségében.

Elutaztunk tehát Washingtonba, ahol vendéglátóink minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a kelet-európai gyerekek jól érezzék magukat. Első utunk – ki tudja, miért – a Pentagonba vezetett. Tájékozatlanabb olvasóink kedvéért: ez az amerikai védelmi minisztérium, a világ leghatalmasabb hadseregének és az Egyesült Államok védelmének ügyeit intézik innét. A bennünket kísérő hölgy a szokásos köszöntő szöveg után egy-egy vastag könyvet rakott elénk, mondván: minden, amit tudni szeretnénk, ebben benne van. Nagy ház, nagy műsorfüzet – gondoltuk, és belelapoztunk a sűrűn teleírt kiadványba. A minisztérium működési rendjének és döntéshozatali mechanizmusának vázlata mellett ott volt az összes intézmény, főosztály, államtitkárság és sajtóosztály elérhetősége (név, cím, telefonszám), mellékelve azok az ügyek, amelyek az illetőhöz tartoznak. „És tessék mondani – kérdezte az egyik kolléga a csoportból –, ezeket a telefonokat fel is veszik?” A hölgy nem értette a kérdést: már miért ne vennék fel, ha egyszer ott a telefon?

Két nappal később a State Departmentben (Külügyminisztérium) már nem csodálkoztunk, amikor kezünkbe nyomták a Nagy Könyvet, amelynek második oldalán mindjárt ott volt az akkori külügyminiszter, Warren Christopher összes elérhetősége. Nagy szerencséje volt, hogy éppen semmi sem akadt, amit megkérdezhettünk volna tőle.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a napokban kedves kollégám a belpolitikai rovatból azzal a furcsa kérdéssel állított be a szobába, hogy nem tudunk-e egy „titkos” telefonszámot az MTVA-hoz, mert mindegyiket törölték az összes létező helyről, és kizárólag mailben kommunikálnak (illetve nem kommunikálnak) a külvilággal. Tanácstalanul néztünk össze. Egyrészt, mert eddig úgy tudtuk, ő az, akitől mindenféle telefonszámokat meg lehet tudni, másrészt mert rájöttünk, hogy fogalmunk sincs. Mindenkinek volt egy „jó ötlete”, mint az egyszeri rabbinak, de végül csak odáig jutottunk, hogy egy barátunk barátjának köztévés kollégájától kaptunk egy telefonszámot – „meg ne tudják, hogy tőlem van” -, és a vonal végén egy mit sem sejtő portás kénytelen volt úgy tenni, mintha rossz volna a vonal, mikor kiderült, hogy ki hívja és kit keres. (A kolléga egyébként azt szerette volna megtudni, tényleg másolt cikkekért fizetett-e ki a közmédia egy külsős cégnek 70 millió forintot.)

Szóval a közmédiát egyelőre nem lehet felhívni mindenféle mondvacsinált ürüggyel, de addig itt van az amerikai külügyminiszter – tegnap járt nálunk - címe és száma (Secretary Michael R. Pompeo, Department of State, 7th Floor 202-647-4000). Még jó, hogy nem dobtam ki azt a telefonkönyvet.