film;irodalom;regény;történelem;

2019-02-24 11:00:00

Más mentális dimenzió - Interjú Rácz Ráchellel

Még nincs 28, de már megjelent egy történelmi fantasyje és tervei szerint még idén két könyvvel rukkol elő, nagyjátékfilmterve pedig már nem saját fiókjában, hanem döntéshozók íróasztalán várakozik. Generációjának egyik „különce”: a múlthoz vonzódik, legyen az film, zene, divat vagy képzőművészet, és kortársaival ellentétben nem lóg naphosszat a közösségi média platformjain. Rácz Ráchellel Időtlen című könyvének apropóján beszélgettünk.

Az Időtlen az 1900-as évektől napjainkig játszódik, a három főhős végigéli a világháborúkat, a szocializmust, majd a jelen kibervilágába is belekóstol. A középpontban egy szerelmi háromszög és a női sors áll. Mindez filmszerűen, szinte snittekre bontva, különleges hangulatú fotókkal és Bródy János-dalszövegrészletekkel. Honnan ered a régi korok iránti vonzalom? 

Nekem a mese gyerekkoromban az Én kis falum, a Liliomfi, a Meseautó és a Címzett ismeretlen volt. A szüleim nagyon sok régi filmet néztek VHS-en. Apukám nagybőgőkészítő és -restaurátor, a múlttal való foglalkozás tőle jön. Mindkét oldalról el voltam látva bőven régi családi történetekkel. Apai ágon a dédpapám először Rákospalotára került anyagi okok miatt, majd Veresegyházon kötött ki, a tó és az ottani kedves környezet rabul ejtette, ott házasodott össze az ízig-vérig harcos amazon dédmamámmal, aki varrónő volt, sok budapesti színháznak és szalonnak is varrt. Az anyai ük- és dédszüleim zsidó származásúak voltak, Gödöllőn bujtattak zsidó gyerekeket és segítettek nekik papírokat szerezni. Kicsit még érnem kell, és amikor távolabbról, statikusabban tudok majd rálátni, akkor megírom a teljes családi történetünket. Szeretném megérteni, feldolgozni a múltunkat, ez szerintem elengedhetetlen a jelen megéléséhez is. Mentálisan egy másik dimenzióban pörgök. Az 1910-es évek a kedvencem, az akkori szellemi áramlatok, például a Galilei-kör, nagyon érdekelnek. A történelemszakot is elkezdtem, de a túl száraz, elméleti jellege nem nekem való.

Így „maradt” a filmszak… 

Mindig is a filmesztétika, a filmtörténet érdekelt, 2014-ben elvégeztem egy színművészetis nyári egyetemet, ahol például Kerékgyártó ­Yvonne,­ Báron György, Stőhr Lóránt „ráztak gatyába” minket. Bejött Nagy V. Gergő forgatókönyvíró, végignézett rajtunk és azt mondta: na, most megtanultok pitchelni. A szót sem ismertük. De valóban megtanultuk, hogy lehet jól prezentálni egy filmötletet, dramaturgiai alapot. Utána kezdtem el írni az Időtlent. Nagyjátékfilmet akartam belőle, de persze ez nem ilyen egyszerű. A dramaturgiát irodalmi szöveggel vegyítettem, rengeteg korabeli levelezést, naplót, interjút olvastam, sok idős emberrel beszélgettem. Majd elkészítettük hozzá a fotósorozatot, és a kész művel megkerestem a Boook kiadót.

Mennyi a fikció és a valós cselekmény vagy szereplő az Időtlenben? 

Az egyik főszereplő, Artúr karaktere egy létező személyen alapul: Pollák András az 1910-es években élt, édesapja zsidó volt, az újarisztokrata család kikeresztelkedett. Mindezt Sári nénitől hallottam, akivel a budapesti holokauszt-emlékközpontban beszélgettem, miután volt egy programsorozat, amelynek keretében idősek meséltek világháborús élményeikről. De például a gettóból szemeteszsákokban kiszöktetett gyerekek és más történetek is valós alapúak a könyvemben.

Hogy látja, mi jellemzi legmarkánsabban a jelen „nőfelfogását”? 

Ma biztosan bátrabbak a nők. Például az 1910-es években csak nagyon kevés hölgy merte képviselni a saját érdekeit, nem volt ez „divat”, beálltak inkább egy ismert vagy elismert férfi mögé. A mai társadalom is inkább maszkulin, a kisebb vagy nagyobb cégnél még mindig az a „természetes”, hogy a nők alárendelt szerepben vannak, kevesebbet keresnek, de az értelmiségi vagy művészi közegben az egyenjogúság talán már alap. A #metoo mozgalom azért is volt hasznos, mert erre is felhívta a figyelmet.

A brutális elvárások és sztereotípiadömping miatt súlyos önértékelési zavar alakulhat ki a nőkben: azt látják a reklámokból, az összes közösségi média felületén, hogy tökéletesnek kell lenni, plasztikáztasd magad, vásárolj minél többet, legyél jelen minden menő eseményen. Ráadásul el vagyunk szigetelve egymástól: a Tinderen jobbra-balra húzzuk a tökéletesre retusált fotókat, ha valami nem stimmel, azonnal eldobjuk, legyen az egy kapcsolat vagy egy póló. Felszínesebbek a kapcsolatok, mert azokkal kevesebb a faxni.

És hogy jött a képbe Bródy János? 

Az Illés- és Koncz Zsuzsa-dalokat kiskorom óta szeretem, Bródy dalszövegei komoly társadalmi kérdésekről szólnak, híd a populáris és magas kultúra között. Az egyetem utolsó évében készítettem egy dokumentumfilmet Szyksznian Wanda grafikusművészről, aki egykor Bródy János párja volt, megismertem személyesen is az énekes-dalszövegírót, és a számomra legfontosabb szövegeiből egy-egy mondatot kölcsönöztem mottóként a könyvem fejezetei elé.