Hegyi Iván: Tian sok év után

Publikálás dátuma
2019.02.24 12:30
Szécsi Pál írta a Carolina magyar szövegét
Komoly összeget lehetne nyerni azzal, ha valaki feltenné a kérdést (meg a nagy pénzt): milyen származású zeneszerző írta Szécsi Pál slágerét, a Carolinát? A hallgatók többsége talán azt sem sejti, hogy nem magyar szám. Pedig nem az: svéd. Azazhogy indonéz. Mert a komponista Kookie Tian dél-kelet ázsiai gyökerű, testvérével, Josephine-nel együtt. Az egzotikus páros a Hep Stars elnevezésű zenekarban muzsikált, és a stockholmi banda vette kislemezre a Carolinát 1971-ben.
A Hep Starsra – ha hallottunk róla, ha nem – korántse legyintsünk. Az együttesben játszott 1964-69 között Benny Andersson, aki aztán az ABBA-val futott be világkarriert, de már '65-ben együtt jegyzett HS-nótát az utóbb szintén ABBA-ideál Björn Ulvaeus-szal. Az Isn't It Easy to Say nem vált olyan közismertté, mint a 70-es években a Mamma Mia vagy a Dancing Queen, de volt jelentősége abban, hogy a Hep Stars saját dalokat is kezdett játszani. Eleinte kizárólag rock&roll-sztenderdeket nyomott, mint a Be My Baby a Ronettes-től, az Oh Carol Neil Sedakától, a Then She Kissed Me a Crystalstől, a Surfin' Bird a Trashmentől, a Tallahassee Lassie Freddy Cannontól, a Brand New Cadillac Vince Taylortól, a Speedy Gonzales Pat Boone-tól vagy a Buddy Holly-emlékdal Mike Berrytől. Aztán Andersson '65-ben merészen előjött No Response című szerzeményével, amelyben félreérthetetlen utalás van a Beatles híres '64-es számára, a No Reply-ra, pláne, hogy fel is hangzik a dalban: „That's no response, no reply”.
Mondom, vegyes volt a választék – a saját és a külföldi dalokat tekintve –, de olyan sikert talán még Svédországban sem ért el a Hep Stars, amilyen babérokat aratott Szécsi idehaza a Carolinával. (Akadtak még nagy dobásai a Gedeon bácsitól a Violákig, a Távolléttől a Talán sok év utánig.) A nóta az énekes halálának évében, 1974-ben jelent meg Pepita-korongon – a magyar szöveget az előadó jegyezte –, és az év szeptemberében már a negyedik helyen állt a Hanglemezgyártó Vállalat kislemez-eladási listáján.
Noha valószínűleg azért telt el három év a szám svédországi megjelenése és itthoni feldolgozása között, mert a dalt Skandinávián kívül sehol nem ismerték, nálunk az adaptáció olyannyira hódított, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központ kimutatása szerint a Carolina a vendéglátó-zenészi engedélyt megszerezni próbálók slágerdarabjainak egyike lett. A Szécsi-változat felzárkózott a Yesterday, a Besame mucho, a Strangers in the Night vagy a The Girl from Ipanema mellé, bár az utóbbi vizsgaverzióról az OSZK korifeusai úgy számoltak be, hogy „a középrésznél a billentyűsök és gitárosok elmentek az erdőbe, vagyis keresték, de nem találták a harmóniákat”. Az „özönvíz előtti foxok”, továbbá a „kombinés jellegű darabok” megszólaltatása jobban sikerült, ám összességében az volt a központi vélemény: „Sok a felkészületlen, nemtörődöm, pontatlanul zenélő, elavult repertoárral bűvészkedő »muzsikus«. De talán az a legszomorúbb, hogy ha szakmailag úgy-ahogy meg is felelnek az »ideiglenesek« (akik átmenetileg bazseváltak füstös presszókban vagy a szabadtér ellenére is fülledt kerthelyiségekben – a szerk.), kihalt belőlük a muzsikálás öröme.”
Úgy tetszett, Szécsi imádja a nótát, és a nagyközönség nemcsak itthon lehetett abban a tévhitben, hogy élvezi az életet, mert az Amadeo osztrák cégnél sorra jelentek meg lemezei Paul Moro művésznéven. Hátborzongató, de igaz: 1974 áprilisának közepén a SZÚR szervezői közzétették, hogy Szécsi szerepel a Népstadionban rendre telt házat vonzó színész–újságíró „rangadót” megelőző esztrádműsorban, majd a kiszámíthatatlan hónap utolsó napján – alig 30 éves korában – öngyilkos lett. Nem először, de ezúttal menthetetlenül. Közeli barátai szerint a sorsa megpecsételődött attól a pillanattól fogva, hogy szerelme, a hozzá hasonlóan közkedvelt színésznő, Domján Edit szintén saját kezűleg vetett véget földi pályafutásának 1972 karácsonyán.
Ő maga nem, csak a lemeze volt vidám, és hiába énekelte lüktetően, nem Carolinával álmodott az éjjel...
Frissítve: 2019.02.24 12:31

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20