Céldátum

Megvan hát a céldátum:  Áder János május 26-ra tűzte ki az európai parlamenti választások magyarországi időpontját  – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal. "A szavazás mindannyiunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásoljuk az Európai Unió jövőjét. Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson” – fűzte hozzá a köztársasági elnök.  A választás tétjét illetően egyetértünk az államfővelel, bár az eddigieket látva azt is tudjuk: olyan hazugságcunamit kapunk mostantól a nyakunkba, hogy alig győzzük majd forgatni az esernyőt a fejünk felett. Mert a kampány - ha hivatalosan nem is - már megkezdődött, és a kormány plakátjain nem azt olvastuk eddig sem, amivel Áder János voksolásra hív. Az állami üzenetekben Magyarország a hazánk ugyan, de ezt a hazát Brüsszel vezetésével, titkolt összeesküvésével Európa menekültbarát  erői szorongatják, mert a magyar kormány szilárdan ellenáll annak, hogy lakosságát lecseréljék; hogy keresztény kultúrájától megfosszák. Egyetértünk Áder Jánossal: mindenki menjen majd el szavazni. Ha tanácsot adhatunk, azt mondjuk: szavazzon mindenki egy olyan Európára, amely a földrész minden népének közös otthona, nem pedig nacionalista, bezárkózó nemzetállami tűzfészek. Mindenki előtt legyen világos, aki az urnák elé vonul majd, hogy ezúttal valóban Európa jövőjéről dönt, amikor nem hiszi el, hogy itt a közdelem a bevándorlásellenes és a bevándorláspárti tábor között dúl. Hanem az autoriter nacionalista-populista erők és a demokraták között, hogy Európa megmaradjon annak, ami: a nemzetek és nemzeti kultúrák békés egymás mellett élésének és egymás gazdagításának terének - s ne váljék egy keresztény fundamentalista közösséggé. 
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.03.02. 10:16

Beismerő vallomások

Érdekes lehetett volna meghallgatni a Miniszterelnökséget vezető miniszter berlini, majd bécsi magyarázkodásait. Persze, tudjuk, magyar ember – különösen a hatalomé – nem tartozik számadással senkinek, legfőképpen pedig a bevándorlást pártoló erőknek nem. Gulyás Gergely sem „tűzoltásra” ment a két fővárosba, hogy megindokolja a Brüsszel és „bürokratái” elleni újabb kampányt, hanem nyilván csak a hagyományosan jó viszony ápolásáért, a további együttműködés erősítéséért. Azért egy pillanatig képzeljük el, mit mondhatott volna egészen őszintén a miniszter német és osztrák partnereinek. Ne tessék izgulni – kezdhette (volna) -, ez az egész nem önök ellen szól. Jó, az igaz, nem szeretjük az Európai Bizottság elnökét, főleg azóta, hogy viccesen megpofozgatta Orbán Viktort. De nem ez a legnagyobb bajunk vele, hanem az, hogy Soros György kottájából játszik. Ám emiatt még nem ölnénk nagyon sok pénzt a propagandába. Hanem hát valahogy meg kell győzni a buta, apolitikus magyarokat, hogy májusban is ránk szavazzanak. Ezt pedig azzal érhetjük el, ha erősítjük a félelmeiket, valamint a gyűlöletet, amely már jó szolgálatot tett a korábbi, átkosabbnál átkosabb időkben is. A lényeg tehát az, hogy mi önökkel és Európával vagyunk, csak úgy teszünk, mintha haragudnánk, de ez az egész egy nagy átverés. Nem tudni, ha valami ilyesmi elhangzott (netán) Berlinben és Bécsben, a hallgatóság megnyugodott-e. Vagy inkább az az érzésük erősödött, hogy bár a fő cél a magyar választópolgárok átverése, azért őket is folyamatosan becsapják. Akár adott bármilyen magyarázatot Gulyás Gergely, akár nem. Hiszen bizonyára a szövetségesek is értesülnek arról, miket mondanak Orbán Viktor legjobb papagájai, ha Brüsszelről és a migrációról van szó. Koncentráljunk csak egyetlen – ám annál lényegesebb – momentumra, a beismerés kérdésére. Az Európai Bizottság ugyanis nem hagyja magát és tételesen igyekszik cáfolni az újabb kampány állításait. A magyar nyilatkozókat azonban ez hidegen hagyja. Sőt, bármivel jönnek is elő, szerintük az mindig a magyar tételek igazságát erősíti. Deutsch Tamás, az Európai Parlament fideszes képviselője szerint „vaskos beismeréssé változott mindaz, amit az Európai Bizottság mond". Hollik István kormányszóvivő – aki már kommunikációs feladatokat ellátó kormánybiztossá is avanzsált – „beismerő vallomásnak” minősítette a brüsszeli állásfoglalásokat. Elődje, Kovács Zoltán – aki viszont immár nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár – ugyanerről beszélt. Szerinte (is) azt ismerték el, hogy minden lépésükkel csak a bevándorlást akarják segíteni. És így tovább. Ne higgyük, hogy ezek az emberek süketek és vakok. Bizonyára tisztában vannak a tényekkel, de azzal is, hogy állásukkal játszanak, ha nem ismételgetik Orbán Viktor kedvenc állításait, vagyis nem hangolják a népet Brüsszel ellen, a májusi és a további választási győzelmek reményében. Hogy ezzel maguk ellen hangolják állítólagos szövetségeseiket, azt nyilván járulékos veszteségnek tekintik. És bíznak benne, hogy végül kimagyarázzák magukat.
Frissítve: 2019.03.02. 10:17

Orbán keze a zsebünkben

Talán a hetedik, vagy nyolcadik - netán a kilencedik ? – levelénél tart Orbán Viktor, amit nekünk állampolgároknak ír, pénzt, fáradságot nem kímélve. Persze a mi pénzünket nem kíméli, és a postások fáradtságát, de ezt tegyük zárójelbe; végül is a miniszterelnök úgy használja az adóforintjainkat, mintha a sajátja lenne. Illetve nem egészen úgy, mert az ember a saját pénztárcáját igyekszik megkímélni a felesleges kiadásoktól, rá azonban igazán nem mondható, hogy takarékos lenne. Bár ki tudja, lehet, hogy a családi büdzsét sokkal óvatosabban kezeli. De ez igazán melléktéma, valójában nem is tartozik rám, ráadásul nincs hozzá semmi közöm. Már ahhoz, hogy otthon miként bánik a családi kasszával. Ahhoz viszont, hogy a közös kasszába mikor és hogyan, és miért nyúl bele, már sokkal inkább tartozik rám, ránk. Most például itt van ez az újabb levél - érdekes, hogy az évek során mit sem változik a miniszterelnök aláírása; az enyém folyamatosan alakul át -, amelyhez mellékelt egy színes plakátot is. A levél sok újdonságot nem tartalmaz, a felvezetésében is, ott ahol Orbán Viktor kézjegye látható – felsorol néhány hazugságot, de lényegében ugyanazokat a hamis állításokat ismétli, amelyek a mellékletben olvashatóak, és amelyeket Brüsszel már meg is cáfolt. A mi kormányfőnket azonban egy cseppet sem zavarja, hogy nem mond igazat, illetve azt sem, hogy Brüsszelből tételesen leírták hol és miben állít valótlant, gond nélkül megismétli a korábbi, nagy vihart kavart állításait. Ám, megint azt mondom: nem ez a lényeg most. Hanem az az állhatatosság, amely újra és újra levélírásra ösztökéli a miniszterelnököt. Ki tudja hányadik bőrt húzza le ugyanarról a témáról: óriásplakát, újsághirdetés, televíziós reklám, aztán levél a választóknak, és ez így megy, körkörösen, állandó ismétlésben. Ha végigmegyünk az országon, még a legkisebb faluban is belefuthatunk az éppen aktuális ellenségről, vagy üzenetről szóló kampány elemeibe; ha bekapcsoljuk a rádiónkat, onnan is ugyanazt hallhatjuk – pláne vidéken, ahol csak a kormányhű adókat lehet fogni - , aztán leülhetünk a televízió elé, és akkor sem tudjuk kikerülni az állami hirdetéseket, végül pedig a postaládánkban is landolnak Orbán Viktor üzenetei. Ha három választó van a lakásban, akkor három levél érkezik, ki nem maradhat senki. Eddig egyébként különösebben nem zavart senkit a kommunikációnak ez a formája, a magyar társadalom tagjai simán elviselték, hogy megint az ő zsebükben turkált a hatalom. Miért is zavarna bárkit ez, hiszen közvetlenül nem érzi, hogy meg lenne rövidítve, annak a pénznek az elköltése úgy is a hatalmasokra tartozik. Egy kicsi zökkenő: a brüsszeli hatalmasoknál csak kiverte a biztosítékot, hogy Orbán őket most közvetlenül támadja. Igaz ezt eddig is megtette, csak nem olyan látványosan, és többnyire duplafenekű mondatok mögé bújtatva. Az pedig, hogy a magyar emberek jogaival, a politikai ellenzék szereplőivel mit művelt ez az adminisztráció, csak óvatos bírálatokat ért Brüsszelben. Az pedig meg végképp nem zavart senkit, hogy épp úgy, mint most, folyamatosan bennünket rövidített meg. A pénzünket és a fáradtságunkat nem kímélve. 
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.03.02. 10:15