Feszültebb lett a helyzet a Néppártban Orbán interjúja után

Publikálás dátuma
2019.03.04. 09:47

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Bár a német kereszténydemokratáknál és a keresztényszociálisoknál továbbra sincs meg az egyértelmű politikai akarat arra, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból (EPP), mint a Spiegel Online írja, Orbán Viktornak a Welt am Sonntagban megjelent interjúja nem könnyítette, éppen megnehezítette a helyzetet.
A lap ezt a Manfred Weber (az EPP német listavezetője, a CSU politikusa) környezetéből származó forrásokra hivatkozva írta. A német politikai életből hivatalosan ugyan senki sem reagált az interjúra, azt azonban aligha vették jó nével a CDU/CSU politikai vezetői, hogy Orbán megnyilatkozásából az derült ki: nem sikerült jobb belátásra bírni a magyar miniszterelnököt, mert bár március 15. után Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke lekerül a plakátokról, a helyébe az európai szocialisták listavezetője, a holland szociáldemokrata Frans Timmermans kerül. 
Mint a Spiegel emlékeztet rá, akár már március 20-án, az Európai Néppárt következő ülésén döntés születhet a Fidesz EPP-ből való kizárásáról, vagy tagságának felfüggesztéséről. A nagy kérdés azonban az, mit lép a CDU és a CSU. A hamburgi lap megjegyzi, az interjúban a magyar kormányfő által is emlegetett, a német kereszténydemokratákkal tavaly nyár óta folytatott strukturális párbeszéd eddig teljesen eredménytelen volt, hiszen a Fidesz továbbra is a konfrontációra épít. 
Döntő lehet, hogy bár a CSU sokáig nagy partnerként, barátként tekintett Orbánra, ez azonban már a múlté. Azután, hogy az Orbánt több ízben is Münchenbe invitáló Horst Seehofer leköszönt a CSU elnökségéről, Markus Söder bajor kormányfő került a helyére, aki egyre jobban elhatárolódik a magyar miniszterelnöktől. Bár hónapokkal korábban Söder is a menekültválságot helyezte politikája középpontjába, tavaly ősszel belátta: a konfrontáció politikája csak az uniópártok befolyásának folyamatos csökkenését eredményezi. Ezért jóval mérsékeltebb, inkább centristának nevezhető politikát folytat. Söder szűk két hete elfogadhatatlannak nevezte a magyar kormányfő viselkedését, s a Frankfurter Allgemeine Zeitungban kifejtette: bár nem akar kizárni senkit az Európai Néppárt pártcsaládjából, Orbán Viktornak bizonyságát kell adnia annak, hogy még az EPP-hez tartozik. Mint a Spiegel írja, bár Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke és Söder továbbra sem állnak a kizárást követelő pártok élére, ennek folyamatát sem tudják már megakadályozni.
Frissítve: 2019.03.04. 12:56

Arab tavasz Algériában

Publikálás dátuma
2019.03.04. 09:30

Fotó: RYAD KRAMDI / AFP
Tízezrek tüntettek az észak-afrikai országban az ellen, hogy ismét Andelaziz Bouteflikát nevezzék ki államfőnek.
Tegnap zárult le Algériában a jelöltállítás határideje az áprilisi elnökválasztásra, ám a favorit a hivatalban lévő államfő, a 82 éves Abdelaziz Bouteflika. Igaz, senki sem hiszi azt, hogy képes ellátni államfi teendőit. Néhány éve stroke-ja volt, kerekesszékben ül, s hírek szerint nem sokat fog fel a külvilág eseményeiből. Múlt szerdán Genfbe vitték „gyógykezelésre”. A háttérből öccse, a nála 20 évvel fiatalabb Said irányít, aki a hadsereg és a helyi oligarchák érdekeit képviseli. Sokan úgy vélik, a korrupt elit ezúttal komoly hibát követett el azzal, hogy ismét Bouteflikát jelölte államfőnek. Úgy vélték, a társadalom ezt a keserű pirulát is lenyeli, de nem így történt. Február 22-én, majd pénteken is tömegtüntetéseket tartottak nem csak Bouteflika, hanem a hatalmi elittel szemben. Hétvégén a kormányzati média először számolt be a tüntetések tényéről, igaz arról nem tett említést, miért is vonultak az emberek az utcára. Ahmad Ouayahia kormányfő azzal riogatott: ha folytatódnak a megmozdulások, olyan véres polgárháború törhet ki az országban, mint Szíriában. Algéria 1962-ben jött létre, akkor a függetlenségi FLN párt határozta meg a belpolitikáját. A kilencvenes években aztán véres polgárháború tört ki az iszlamisták megerősödése miatt. A hadsereg vette át a hatalmat, mintegy 200 ezren vesztették életüket. Bouteflika e véres időszak végén, 1999-ben került az elnöki székbe. Megválasztását a társadalom is támogatta, elismert személyiség volt hazájában, akit képesnek tartottak arra, hogy újra egységesítse az országot. Azóta azonban eltelt húsz év, s az idős politikus mára a hadsereg bábjává vált. Az elégedetlenség oka a gyengélkedő gazdaság, a magas infláció. Sok megfigyelő szerint ezért is volt súlyos stratégiai hiba ismét őt jelölni államfőnek. Szakértők azonban abban is egyetértenek: már a hadsereg és a titkosszolgálat egy része is változásokat akar. Rejtélyes volt, kik hívtak fel az első, február 22-én megtartott tömegtüntetésekre. Egyesek az iszlamistákat vélték a kezdeményezés mögött, ám az akkori megmozdulásokon egyetlen vallási jelszó sem hangzott el, s főleg fiatalok és a középosztály tagjai tüntettek. Az ellenzék sem egységes. „Akadnak az országban radikális csoportok, különösen a diákok között, amelyek egy teljesen más rendszert akarnak, de olyanok is, akik azt szeretnék: legalább olyan személyt ültessenek az elnöki székbe, aki képes kommunikálni, képviselni az országot” – mondta el a Deutscalndfunknak Zahra Rahmuni francia-algériai újságíró. Valami ezúttal valóban megmozdult az országban, amit az is jelez, hogy egyre több újságíró mond fel a közmédiánál, többen közülük tiltakozó akciókat is szerveztek a cenzúra ellen. A múlt csütörtöki megmozdulásokon követelték, hogy mindenről számolhassanak be. Várható-e arab tavasz Algériában? A 2011-es események nyomán ugyan egy sor országban elűzték az uralkodó politikusokat, ám a későbbi következmények nem n voltak éppen pozitívak, s ezzel az algériaiak is pontosan tisztában vannak. „Esély nyílhat egy hosszú folyamat megkezdésére, amely tartós stabilitást biztosít. Az emberek is tudják, ha nem fognak össze, annak nagyon szomorú következményei lehetnek” – vélekedett Isabelle Werenfels német Algéria-szakértő. A mostani eseményeknek több kifutása is lehet. Nem kizárt, hogy a hadsereg erővel veri le a megmozdulásokat. Ez azonban rendkívüli veszélyes következményekkel járna.
Témák
Algéria

"Orbán Viktor inkább kifelé vizeljen"

Publikálás dátuma
2019.03.04. 08:25

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Nincs helye az európai konzervatív pártok között a Fidesznek, olvasható a Die Zeit című német hetilap online kiadásában megjelent véleménycikkben.
A szerző úgy véli, a német uniópártok azért nem váltak meg eddig Orbán Viktortól, mert azt vallják, amit egyszer Lyndon B. Johnson korábbi amerikai elnök mondott valakire, akit annak ellenére nem engedett kizárni a pártjából, hogy nyíltan szembefordult vele: 
még mindig jobb, ha az ilyen ember a sátorból kifelé vizel, mint kintről befelé.

A CDU és CSU ugyanannak az Európai Néppártnak a tagja, mint a Fidesz, képviselőik egy frakciót alkotnak a magyar kormánypárttal. Ezért bármit megtehetett Orbán a múltban, a CDU és a CSU sosem fordult szembe vele. Inkább bent tartják a "sátorban", így kisebb bajt tud okozni. A szerző szerint most azonban válaszút elé érkezett a CDU és a CSU, Orbán Viktor antiszemita kijelentéseivel olyan határt lépett át, ami mellett nem lehet úgy elmenni, mint a korábbi tettei mellett. (A cikk végén van olyan hozzászóló, aki azt írta, addig nem szavaz a CDU/CSU-ra, amíg az uniópártok egy frakcióban vannak a Fidesszel.) A cikkíró úgy véli, a magyar miniszterelnök taktikázik, arra hivatkozik, hogy komoly összegekkel támogatja a kormány a zsidó szervezeteket, állami forrásból jut a zsinagógáknak is, melyeket Berlinnel ellentétben nem kell a nap 24 órájában rendőröknek védeni. Nyilatkozataiban azonban rendszeresen támadja a zsidókat, igaz, sosem nyíltan, hanem mindig a sorok között elrejtve, mégis elég egyértelműen. Orbán azt mondja a honfitársainak, hogy az EU menekültekkel akarja elárasztani az országot, mindezt a háttérből Soros György finanszírozza. A szerző Sorosról azt írja, hogy egy milliárdos magyar zsidó, aki külföldről támogat olyan szervezeteket, melyek demokratikus célokért, a szabadságért küzdenek, és köztük vannak olyanok is, melyek menekülteknek segítenek. Arra is emlékeztet a cikk, hogy Orbán Viktor ifjú ellenzéki politikusként szintén Soros anyagi támogatásával végezte el tanulmányait. Jelenleg Soros a magyar kormány egyik főellensége, óriásplakátokon indokolatlanul nagy orral ábrázolják, az elmúlt hetekben már együtt Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel.
Orbán a legutóbbi beszédében megint elmondta, amikor megszólította a nemzetet, hogy Soros szervez támadást a magyarság ellen. Az európai baloldal a spekuláns vezetésével a világ polgárai fölött akar uralkodni, ezért robbantotta ki a migrációs válságot, amellyel sírásója lett a keresztényi életformának. Magyarországnak védekezni kell ez ellen, és nyílt harcot hirdetni, amióta Soros a bevándorlást támogató seregek élére állította Frank Timmermanst, Juncker helyettesét. A magyar miniszterelnök nem ejti ki a száján a „zsidó” szót, de használ olyan kifejezéseket – például pénzügyi spekuláns -, amit a zsidókra mondanak az antiszemiták. Orbán Viktor nem antiszemita, hanem egy cinikus hatalmi politikus, aki nem válogat az eszközökben. De nem minden eszköznek ugyanakkora a súlya: a Brüsszel ellen hideg fejjel megtervezett támadásai – miközben Magyarországnak óriási szüksége van az uniós forrásokra – a mindennapi bigottságához tartoznak. A Soros elleni megnyilvánulások azonban messze túlmutatnak ezen. A magyar kormányfő államilag finanszírozott antiszemita kampányt folytat, egy olyan időszakban, amikor egyre több európai országban jelenik meg nyíltan az antiszemitizmus.
A CDU és a CSU mégis a Néppártban akarja tartani Orbánt, annak ellenére is, hogy vezetőik, Annegret Kramp-Karrenbauer és Markus Söder már elhatárolódtak tőle, azzal az indokkal, hogy „Magyarország rossz irányba tart”. Ez a figyelmeztetésük azonban semmilyen következménnyel nem járt, az antiszemitizmust egyik pártvezető sem említette. Az Európai Unió azért nem akarja Orbánt kizárni, mert ezzel megszakadna a közvetlen kapcsolat Közép- és Kelet Európával. Ezzel a hozzáállással a CDU és a CSU erősíti Magyarországot és tovább növeli azt a szakadékot, amit át szeretne hidalni. Orbán egy tízmillió lakosú országot képvisel, de nem képviseli sem Közép-, sem Kelet Európát. Még az összes magyart sem. Viszont minden nyilatkozatával megerősíti azoknak a nyugat-európaiaknak a véleményét, akik azt gondolják, Európa keleti része „más”: autoriter, idegengyűlölő és antiszemita.