Keresd a nőt! - a magyar közéletben...

Publikálás dátuma
2019.03.10 13:30
A kormánynak egyetlen női tagja van: Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli miniszter
Fotó: MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap/ Kovács Tamás
Szégyenteljesen alacsony a nők aránya a közéletben, különösen a parlamentben Magyarországon. Kutatásunk szerint kevesen támogatnák, hogy kvótákkal szabályozzák a nők részvételét a politikában, pedig más megoldás aligha van, a patriarchális beidegződések nem szűnnek meg maguktól. Nem azért lenne jobb hely a világ, ha több női vezető lenne, mert „természetükből adódóan” kevésbé versengőek vagy éppen kevésbé korruptak. Hanem azért, mert így lenne igazságos.
Legutolsó helyen kullog Magyarország a héten publikált rangsorban, amely azt listázza: mennyi nő foglal helyet az EU országainak kormányaiban és törvényhozó testületeiben. Az Eurostat adatai szerint, míg az EU-ban átlagosan 30 százalék felett van a női képviselet (Svédországban már több mint 50 százalék), a magyar arány alig haladja meg a 10 százalékot a testületekben. „Magyarországon évtizedek óta nem sikerül elemelkedni erről a nagyon alacsony képviseleti szintről. A rendszerváltás óta ebben semmilyen előrelépést nem sikerül elérni” – teszi keretbe az elkeserítő adatot Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke, genderszakértő. Jelenleg 23 nő foglal helyet az Országgyűlésben, szemben 176 férfival; Novák Katalin államtitkár korábban a nőkre utalva azt nyilatkozta az ATV-nek, hogy „nem mindenki vágyik a politika világába és a közéletbe”. Valamivel jobb a helyzet az üzleti életben, ahol a vezető pozíciók 41 százalékát töltik be nők, de az is igaz, hogy a cégméret növekedésével egyre csökken a szerepük a vezetésben. A Pulzus közvélemény-kutató lapunk számára készített kutatásában szerettük volna megtudni, vajon hogyan látják az emberek, mik az okok az évtizedek óta nem mozduló nemi arányok mögött? Azt kérdeztük: mi az elsődleges oka, hogy a világ legtöbb országában a nők kisebb arányban töltenek be vezető szerepet a közéletben és a vállalatok irányításában? Meglepő módon a legtöbben, összesen 34 százalék, arra a válaszra tette a voksát: „mert a társadalom kevésbé bízik a nők vezetői képességeiben”. Ha csak a női válaszadókat nézzük, közülük 45 százalék gondolja így, a férfiaknak pedig negyede. Emellett összesen 21 százalék jelölte meg fő okként, hogy „a nagy szervezetek felépítése tradicionálisan a férfiaknak kedvez”, 19 százalék szerint pedig a több otthoni és gyerekneveléssel kapcsolatos feladat hárul a nőkre, ezért nincs idejük a vezetői szerepvállalásra (ennél a két válaszlehetőségnél nem volt nagy különbség a férfiak és a nők véleménye között). „Kissé meglepő, de a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségekre való érzékenység terjedésére utal, hogy mindkét nem a női vezetőkkel szembeni bizalmatlanságot látja az elsődleges oknak. Bár elismerik, hogy az otthoni és gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok is sokat nyomnak a latban, de ezt talán megugorhatóbb akadálynak tartják, mint a társadalmi közeg hagyományos ellenállását” – mondja Sáfrány Réka. A szakértő szerint az eredményt befolyásolhatja ugyanakkor, hogy ma már Magyarországon is vannak olyan aktív női politikusok (például Szabó Tímea, Vadai Ágnes vagy Szél Bernadett), akik a nyilvánosság előtt végzik a munkájukat, és bizonyítják, hogy a szerepek összeegyeztethetők. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a férfiak 12 százaléka szerint „a nők kevésbé alkalmasak a vezetői szerepre”; a nők mindössze 3 százaléka jelölte meg ezt a válaszlehetőséget. Emellett a férfi válaszolók 13 százaléka azt mondta, a „nők többsége nem akar vezető szerepet, és ezt a nők 5 százaléka is így gondolja. Azzal a kijelentéssel, hogy Magyarországon a nőknek ugyanolyan esélyük van a boldogulásra, mint a férfiaknak, a válaszadók 52 százaléka egyetértett vagy inkább egyetértett szemben 45 százalékkal, akik vitatják vagy elutasítják ezt a tételt. Vagyis összességében kicsit kevesebben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy lenne még tennivaló a nők egyenjogúságát illetően. Viszont ebben a kérdésben szakadék tátong a női és a férfi válaszolók véleménye között. Míg a nők 58 százaléka nem ért egyet ezzel a kijelentéssel, vélhetően a saját életében is tapasztalja, hogy több akadályba botlik, mint a férfiak, utóbbiak kevesebb mint egyharmada gondolja, hogy gond lenne ezen a téren. „Ebből látszik, hogy a férfiak sokkal kevésbé érzékelik: a nemek közötti egyenlőség területén milyen kedvezőtlen a helyzet. Mivel a munkahelyeken, a politikában kevés szó esik ezekről a kérdésekről, kevesen gondolják, hogy nekik ezzel dolguk lenne” – mondja Sáfrány Réka, kiemelve: ha több nő lenne a parlamentben, biztosan több szó esne ezekről a témákról, a női szempontokról is. Ugyanakkor a Pulzus kutatása szerint a többség érzékeli, hogy nincs minden rendben: a válaszolók 61 százaléka gondolja, hogy a nők túl kevés szerepet töltenek be a közéletben a világon. Nemekre lebontva: a nők jelentős többsége, 73 százaléka, míg a férfiaknak csak 47 százaléka kevesli a nők részvételét. 

Nem diszkriminál, kiegyenlít

A világ országainak mintegy fele alkalmaz valamilyen kvótát, hogy megpróbálja ellensúlyozni, kiküszöbölni azokat a rejtett struktúrákat, amelyek inkább a férfiak bekerülését könnyítik meg a különböző vezető pozíciókba. Ahol nemzetiszintű kvótatörvény van érvényben, például Franciaországban, egyenesen pénzügyi eszközökkel büntetik azokat a pártokat, amelyek nem képesek egyenlő arányban női és férfi jelölteket kiállítani. Lengyelországban 35 százalékban határozták meg a női képviselők minimális arányát a pártok képviselőjelölti listáin 2010-ben. Ha nem felelnek meg a törvénynek, a párt listáját visszautasítják. Dániában, ahol pártszintű kvótákat vezettek be a hetvenes-nyolcvanas években, pedig már el is hagyhatták a szabályozást, mert a nők képviselete stabilan beállt 30-40 százalék közé. Kutatásunkban meglepően kevesen, 24 százaléknyian mondták azt, szükség lenne arra, hogy ilyen módon szabályozzák a nők részvételét a közéletben, és ebben a kérdésben nem is volt nagy véleménykülönbség a két nem között. Az eredmény mögött a szakértő szerint az is állhat, hogy a kvótákkal kapcsolatban rengeteg a félreértés. Ez egyfajta átmeneti segítő intézkedés, az első ponton, a belépés szintjén avatkozik be, mert azoknak az országoknak a nagy részében, ahol nincs ilyen jellegű szabályozás, tulajdonképpen egyfajta ki nem mondott férfikvóta­rendszer működik, emiatt nem tudnak bekerülni a nők például a politikai szervezetek vezető testületeibe, még akkor sem, ha erre egyébként nyitottak lennének a pártok. A különböző kvótaszabályozásokat nem csak a konzervatív, de a liberális oldalról is kritikák érik. Eszerint korlátozza a versenyt és diszkriminálja a férfiakat egy olyan rendszer, ahol az ember neme is a kiválasztás alapját képezni. „Most sincs arra garancia, hogy a legalkalmasabb jelöltek jutnak be a politikai testületekbe, viszont az bizonyítható, hogy a férfiak előnyt élveznek a nőkkel szemben. A kvótarendszer tulajdonképpen az első lökést adja meg, a bekerülést segíti, de fontos hangsúlyozni, hogy a legfontosabb ebben az esetben is a felkészültség, és nem az ember neme. Míg a főleg férfi jelöltek csoportjából való választás esetén tájékozatlanabb, felkészületlenebb személyeket is nagyobb eséllyel indítanak jelöltként, a kvóta lehetőséget teremt arra, hogy a jobban képzett, felkészültebb nők esélyt kapjanak a fontosabb pártpozíciókba való bejutásra és a szélesebb körben történő megmérettetésre. A kvóta, azáltal, hogy kiegyenlítettebb és objektívebb versenyt teremt, végül egy igazságosabb kiválasztási rendszert segít elő” – magyarázza Sáfrány Réka, és hozzáteszi: kétségtelen tény, hogy a jelenlegi struktúrában az „ideális politikus” az, aki bármikor ráér, részt tud venni az esti programokon is, ezeket a kritériumokat biztosan nehezebben teljesítik a gyerekes anyák. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a fér­fiaknak sem jó, vagyis erre a kérdésre érdemes lenne úgy tekinteni: az ő érdekeik is sérülnek, amikor a politikával kapcsolatos kötelességeik mellett nem tudnak kellő időt tölteni a családjukkal. Ha ezt elismernénk, és a politikai intézmények alkalmazkodnának – például nem lennének esti ülések az Országgyűlésben –, az esélyek kiegyenlítődnének, és ebből a férfiak is profitálnának. 

Egy elszalasztott lehetőség

Bár az üzleti életben is jóval kevesebb a női vezető, a politika területén érzékelhetően rosszabb a helyzet, és Magyarországon több kísérlet volt valamiféle esélyegyenlőségi kvóta bevezetésére. Legkomolyabban 2007-ben vetődött fel a téma, amikor élénk társadalmi vita övezte a témát, az újságok végre elkezdtek cikkezni az ügyről, minden pró és kontra érvet felsorakoztatva. A törvényjavaslat, amit az SZDSZ-es Sándor Klára és Magyar Bálint jegyzett, az országos pártlistákon biztosított volna 50 százalékos részvételt a nőknek, az akkori választási szabályok szerint így végül valamivel kevesebb, mint 30 százalék lehetett volna az arányuk az Országgyűlésben, amit a szakértők már „kritikus tömegnek” tekintenek. „A szakértők ma már úgy gondolják, ez volt az a pillanat, amikor lépni kellett volna, a lehetőséget viszont elszalasztották a döntéshozók. Ekkoriban a régióban több más ország, például Lengyelország is hozott valamilyen szabályt, hogy biztosítsa a nők részvételét a politikában, és ők azóta el is értek sikereket. Nálunk viszont a parlamentben leszavazták a törvényjavaslatot” – idézi fel Sáfrány Réka a döntést, amelynek érdekessége, hogy ugyanúgy szavazott az akkor ellenzékben lévő Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is: a női kvóta mellett. Számos elemzés és kutatás születik arról, hogyan változik egy szervezet, ha a nők aránya kiegyenlítődik a vezetésben. Sokan érvelnek úgy, hogy a nők alapvetően másképp gondolkodnak, mint a férfiak, esetleg „biológiailag alkalmasabbak” az együttműködésre, alaptermészetükből fakadóan könnyebben oldják meg a konfliktusokat, szemben a „macsó”, folyamatosan versengő, erőn alapuló vezetési kultúrával. Ez bár minden bizonnyal jóindulatú érvelés, szintén sztereotípiákon alapul. „A nők egyenlő képviselete nem azért fontos, mert más lenne a munkastílusuk és ettől hatékonyabban működne egy politikai szervezet. Hanem azért, mert ez az egyetlen módja, hogy azok a témák és szempontok is terítékre kerülhessenek, amik nekik fontosak, és őket érintik” – teszi világossá Sáfrány Réka. Ugyanakkor vannak kutatások, amelyek arra jutottak: csökken a korrupció mértéke, ha közel egyenlő arányban vannak férfiak és nők egy szervezet vezetésében. De az összefüggések nem egyértelműek – nem biztos, hogy a nők kevésbé korruptak –, ennél valamivel valószínűbb, hogy ezek a szervezetek – amelyekben odafigyelnek a nők és a férfiak kiegyensúlyozott arányára is – egyszerűen átláthatóbban működnek.  

61%

A női válaszadók 61%-a gondolja úgy, hogy a világ jobb hely lenne, ha a nők nagyobb szerephez jutnának a közéletben. A férfiaknak csak 41%-a osztja ezt a véleményt, 39%-uk szerint semmi nem változna. 

Ugyanaz a munka kevesebb pénzért

Az egyenlőtlenségek a képviselet mellett a fizetéskülönbségekben jelennek meg leginkább: az Eurostat szerint a vezető pozíciókban a nők 33,7 százalékkal kevesebb pénzért dolgoznak, ez pedig a legnagyobb, nemek közötti bérszakadék az EU-ban. Mindez részben abból adódik, hogy a nagyobb presztízzsel járó szakmákban több a férfi, ezek az állások pedig magasabb bérekkel járnak. De az is igaz, hogy ha egy szakmába nagy tömegben belépnek a nők, a fizetések lassan lejjebb kúsznak, emellett az is jellemző, hogy hasonló munkakörben a férfiak többet keresnek, mint a nők. Ilyen szempontból a közszférában jóval igazságosabb a helyzet, hiszen a közalkalmazotti bértábla vak a nemekre, a nem állami cégeket viszont nagyon nehéz lenne szabályozni. (Bár nem lehetetlen; Izlandon törvényellenes különböző bért fizetni férfiaknak és nőknek, ha hasonló munkakörben dolgoznak.) Sáfrány Réka tapasztalatai szerint a cégek legtöbbször arra hivatkoznak, hogy a férfiak jobban, hatékonyabban érvelnek a bértárgyalások során, de valójában a vállalatok „adják alájuk a lovat”. Ezzel szemben a nők pontosan az otthoni gondoskodó szerepük ­miatt jóval sérülékenyebbek, és valóban kevésbé bátrak a bértárgyalások során. „Ezek a patriarchális struktúrák önmaguktól egyszerűen nem fognak megváltozni. A korábban említett 2007-es kvótavitában elhangzott, hogy a nők politikai részvétele organikusan fog fejlődni, de ezt azóta sem igazolja semmi, pedig eltelt több mint 10 év. Már évtizedek óta tendencia, hogy több nő szerez diplomát, mint férfi, és mégis: ha ilyen ütemben változik a magyar nők részvétele a politikában, mint az elmúlt időszakban, 100 év múlva sem lesz egyenlőség a közéletben, és ez kihat mindenre, például a fizetésekre is.”

Ha a nők egyenlők lennének…

A túlnépesedés és a globális felmelegedés megállítása, a károsanyag-kibocsátás, az éhezés és a szegénység csökkenése – merészen hangozhat, de a Drawdown Project nevű környezetvédelmi mozgalom szakértői szerint ez lenne az eredménye, ha a nők a világ minden táján egyenlők lennének a férfiakkal. Mint azt Katharine Wilkinson környezetvédő egy TED-előadásban kifejtette: a nők termelik meg az élelmiszer 60-80 százalékát a szegény országokban, jellemzően háztáji gazdaságokban, miközben kisebb a hozzáférésük az ezzel kapcsolatos szaktudáshoz, eszközökhöz, mint a férfiaknak. A szakértők szerint mindennek következtében ugyanakkora méretű földeken jóval kevesebb termést képesek elérni. Amennyiben a különbségeket sikerülne megszüntetni, a terméshozamok 20-30 százalékkal növekednének, melynek következtében kevesebb erdőt kellene kivágni és mezőgazdasági termelés alá vonni. Így a számítások szerint 30 év alatt 2 milliárd tonna szén-dioxid légkörbe jutását lehetne megelőzni. Napjainkban még mindig 130 millió lánygyerek nem járhat iskolába a világon. Márpedig a magasabb iskolázottság maga után vonja a jobb egészségi állapotot, anyagi biztonságot, sokáig sorolhatnánk az előnyöket. Minél több évet töltenek a lányok az oktatási rendszerben, annál később házasodnak, és annál kevesebb gyereket vállalnak. Innen már csak egy lépés annak a belátása, hogy minél több lány minél több ideig jár iskolába, annál kisebb lesz a népességnövekedés mértéke. A hozzáférés a korszerű egészségügyi szolgáltatásokhoz és a családtervezés lehetősége méltóságot és függetlenséget biztosítana a nőknek. Jelenleg a fejlődő országokban több százmillió nő él, aki bár szeretne tudatosan dönteni arról, hogy mikor vállal gyereket, mégsem fér hozzá fogamzásgátló módszerekhez. A Drawdown szakértői úgy számolnak: ha a világon minden nő szabadon dönthetne erről a kérdésről, és hozzáférne a korszerű fogamzásgátlókhoz, a század közepére 1 milliárd fővel csökkenhetne(!) a Föld népessége.

Frissítve: 2019.03.10 14:26

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00