Vízbisznisz: Ugandába utazott Szijjártó Péter

Publikálás dátuma
2019.03.12. 09:41
Sam Kutesa ugandai külügyminiszter fogadta Szijjártó Pétert Kampalában 2019. március 12-én
Fotó: KKM/Mitko Sztojcsev / MTI
A magyar külügyminiszter azután utazott a kelet-afrikai országba, hogy kiderült: a magyar kormány több mint 5 milliárd forintot szán helyi fejlesztésekre. A víztisztításba és biometrikus személyazonosító rendszerek fejlesztésbe fektetnek - olyan technológiákba, ami helyben tarthatja a menekülteket.
Hétfő éjjel Ugandába repült Szijjártó Péter - tudta meg a Népszava. A magyar külügyminiszter először utazik a kelet-afrikai államba látogatása összefügg azzal a március 8-án kiadott kormányhatározattal, mely szerint az Orbán-kabinet 2022-ig két részletben összesen 5,1 milliárd forinttal támogatja az Ugandai Köztársaságot, egy nemzetközi fejlesztési program részeként. Információink szerint az összegből
  • egy víztisztító erőmű építését is támogatják,
  • biometrikus személyazonosító és regisztrációs rendszert fejlesztenének Ugandának,
  • kibervédelmi együttműködésben vesznek részt,
  • Felállítanak egy vízügyi erőforrás-központot.

A magyar technológiában bíznak

Szijjártó utazása – akár csak a kormányzati támogatás bejelentése – váratlan volt, ám előzmény nélkülinek azért egyik esemény sem mondható. A két ország között egy ideje kölcsönös tapogatózás zajlik a déli nyitás jegyében: 2018 júniusában Nagy István agrárminiszter jelentette be, hogy az agráriumról szóló keretmegállapodást kötött ugandai kollégájával, különös tekintettel az akvakultúrára és az öntözési technológiákra. A két állam tavaly novemberben oktatási megállapodást is kötött, Kövér László pedig idén március elsején Ugandában találkozott Rebecca Kagada házelnök asszonnyal is. 
Utóbbi megbeszélés árult el a legtöbbet az egyébként nehezen körvonalazható államközi tervekről: Kagada asszony Uganda támogatására, az iparosodás fejlesztésére kérte magyar kollégáját. „Alapvetően ma is mezőgazdasági bázisú ország vagyunk, de ötven év után az iparosodás felé szeretnénk fordulni (…) reméljük, hogy minél több magyar vállalat érkezik hozzánk és fejleszti gazdaságunkat, az együttműködés mindkét ország számára előnyös lenne” - mondta a politikus. Az ugandai házelnök arra is kitért, hogy a szomszédos országokból (Dél-Szudánból, Burundiból, Kongóból) befogadott menekültek rendkívüli módon leterhelik az ország erőforrásait az élelmiszerellátás, a vízkészlet, és a szociális hálózat szempontjából, sőt, tömeges fairtásukkal veszélyeztetik a helyi erdőállományt is. (Tény ugyanakkor az is, hogy szabad munkavállalásuk fellendíti az ország gazdaságát- a szerk.)
Kövér László mélységesen egyetértett a két ország közötti együttműködés erősítésével, szerinte már csak a technikai-gyakorlati részleteket kell megtárgyalni. A tárgyaláson az atv.hu már az is elhangzott, hogy
a magyar állam olyan víztisztító erőművet építene Ugandában, , amely az egyik menekülttelepen akár 180-250 ezer embernek képes tiszta vízforrást biztosítani.

Kövér a találkozón arról is beszélt, hogy a kooperáció részeként az ugandai biztonsági szolgálatok közös munkát folytathatnának magyar terrrorelhárítás hírszerzésével (sejthetően a TIBEK-kel). Az ugandai biometrikus azonosítórendszer fejlesztése szintén ehhez az együttműködéshez kapcsolódhat.

Ha van vizük, talán nem jönnek

A kormány nem csak Ugandában vág bele víztisztító beruházásokba: Magyar Levente külügyi parlamenti államtitkár március 5-i nyilatkozatából  az is tudható, hogy egy nemzetközi megállapodás keretében több, nagyszámú menekültet befogadó országban is hasonló projekteket támogatnak. A külügyminisztérium tavaly decemberben csatlakozott a Német Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség Szanitáció Millióknak (Sanitation for Millions S4M) projektjéhez , és első donorországként 300 millió forintot ajánlottak fel a jelenleg három országban – Jordániában, Pakisztánban és Ugandában futó vízügyi fejlesztésekbe.
Az SM4 alapvető feladata, hogy olyan közel-keleti és afrikai országoknak nyújtsanak segítséget, amelyek sok menekültet fogadnak be. „A program célja, hogy csökkentse az ivóvíz és a szanitációs hozzáféréssel nem rendelkezők arányát, mivel ezek hiánya akadályozza a szegénység felszámolását, amely így komoly, a migrációt kiváltó tényezőként lép fel (sic)” - írta korábban Magyar Demeter Márta kérdésére. Ha ez nem lenne elég, egy ugandai lap, a Daily Monitor azt is tudni véli, hogy magyar és kínai befektetők óriási, hatszáz hektáron elterülő halfarmokat létesítenének a Katonga folyó területén – amivel százezer tonnáról egymillió tonnára növelnék az ország évi halkitermelését.

Ghánában is belevágtak

Nem ez az egyetlen vízügyi beruházás Afrikában, ami magyar állami támogatással zajlik: a Pureco Kft. és az Unit Nemzetközi Építő Kft. az Eximbank hitelével épít szennyvíztisztítót a ghánai Kumasi városban, ami – ha 2020-ra elkészül – becslések szerint akár százezer helyi lakos igényeit láthatja el. Az mfor.hu úgy tudja, hogy az Eximbank erre a célra 3,1 milliárd forintos hitelt biztosított.
A külpolitikai cél tehát világos: javítani kell az afrikai országok lakosainak életminőségén, hogy ezzel elejét vegyük az Európa felé tartó újabb menekülthullámoknak. A biometrikus azonosító rendszerek fejlesztésével pedig a kormány már a kiindulási helyszínen regisztrálhatná a potenciális illegális bevándorlókat.

Haveri üzlet lesz?

Nyitva maradt, megválaszolatlan kérdés viszont, hogy a magyar állam más, közvetlenebb módon is profitál-e a beruházásokkal, és hogy mely cégeket bíznak meg a kivitelezéssel. Azt sem megnyugtató tudni, hogy a Uganda  - melyet 1986 óta vezet diktatorikus módszerekkel Yoweri Museveni, a leválthatatlan elnök  – a Transparency International 2016-os felmérése szerint a világ 25. legkorruptabb országa volt a vizsgált 176 állam közül.  Magyarország a Transparency 2017-es felmérése szerint pedig az unió második legkorruptabbb országának számított, közvetlenül Bulgária után, amivel világszinten a középmezőnyben jártunk. Megkérdeztük a külügyminisztérium sajtóosztályát, hogy évente mennyi profitot hoznak a magyar állam számára az ugandai beruházások, kik építetik magyar oldalról az erőművet, és hogy valójában milyen feladatot vállal Magyarország az ufandai halgazdálkodásban. Ha érkezik válasz, frissítjük cikkünket.
Szerző
Frissítve: 2019.03.12. 11:31

Három napos sztrájk kezdődött az oroszlányi Wescastban

Publikálás dátuma
2019.03.12. 08:51

Fotó: Facebook / Wescast Hungary Autóipari Zrt.
Az üzemben az átlagos fizetés alig haladja meg a garantált bérminimumot. A sztrájkot a béremelésről szóló megállapodások megszületéséig folytatják.
Reggel nyolc órától három napos sztrájk kezdődött kedden a kipufogó öntvényeket készítő, kínai tulajdonú Wescast Hungary Autóipari Zrt. 1200 dolgozót foglalkoztató oroszlányi üzemében. Egy műszak sem veszi fel a munkát és a munkások hétvégén sem mennek be a gyárba dolgozni - jelentette be László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az üzemben kedd reggel teljesen leállt a munka, a sztrájkoló dolgozók egy csarnokban tartózkodnak. A cégvezető azonban - a rongálások elkerülésére hivatkozva - ki akarja terelni őket az udvarra, ez pedig komoly feszütséget keltett a dolgozók körében - mondta lapunknak László Zoltán. A szakszervezet jelezte is, hogy a jelenlegi időjárás nem alkalmas arra, hogy több napot - akár éjjeleket is - az udvaron töltsenek a munkások, ezért a dolgozók nem mozdulnak, patthelyzet alakult ki.
A dolgozók a béremelésről szóló megállapodások megszületéséig nem veszik fel a munkát. A munkabeszüntetést korábban hétfőtől jelentették be, azonban azon a napon úgy tűnt, hogy megállapodás születhet.
Ám kedd reggelig a munkáltató nem jelezte tárgyalási szándékát.

A Wescast Hungary Autóipari Zrt.-nél múlt szerdán tartottak kétórás figyelmeztető sztrájkot. Akkor a délelőtti műszakra beosztott több mint 290 dolgozó mindegyike letette a munkát, a gyárban csak hat ember maradt bent, olyan gépeknél, melyeket nem lehetett felügyelet nélkül hagyni.
A Wescast bruttó 65 forintos órabéremelést ajánlott, a munkavállalók viszont egységesen, minden alkalmazottra nézve a négyszeresét kérték kezdeti követelésként, ami bruttó 70 ezer forintos fizetésemelést jelentett volna. Miután a vezetés az érdekképviselet elé tárta a cég helyzetét, a szakszervezet már csak a vállalat által megajánlott béremelés dupláját szerette volna elérni. Közölték a vállalattal,
ha ezen a héten nem sikerül megállapodni, akkor a jövő héten az egész hetes sztrájkot is vállalják.

Az üzemben az átlagos fizetés alig haladja meg a garantált bérminimumot, ami nem csak országos viszonylatban, de Oroszlány és környékének átlagához képest is alacsony fizetésnek számít. A dolgozók nagy terheléssel és szennyezettséggel járó fémöntő és fémmegmunkáló tevékenységet végeznek, ahol a por és a megmunkáló gépek hűtőfolyadéka veszélyt jelenthet az egészségre.
A Wescast kínai tulajdonú, kanadai központtal működő vállalatcsoport, amely a világ legjelentősebb beszállítója a személyautókhoz és a kisteherautókhoz készített, öntött kipufogócsonkok területén. A korábban kanadai tulajdonban lévő vállalatot a Bohong-csoport vásárolta meg és 9 milliárd forintos új beruházással a világ legmodernebb kipufogógyártó technológiáját telepítették Oroszlányba.
A társasággal a kormány 2017 májusában kötött stratégiai megállapodást.

Az 1200 embert foglalkoztató Wescast Hungary Autóipari Zrt. dízelmotorokhoz gyárt turbófeltöltő-öntvényeket és kipufogó-leömlőket. A 2015 óta tartó dízelbotrány a cég eredményére is hatással volt. A 2016-os 106,65 millió euró után 2017-ben 97,3 millió eurónyi forgalmat bonyolítottak, a 2016-os 2,38 millió eurónyi profit tavalyelőtt 519,6 ezer euróra csökkent.
Frissítve: 2019.03.12. 21:44

A hatóság megelégelte a Mavirt

Publikálás dátuma
2019.03.12. 08:15

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A villamosenergia-hálózat nem csak több vas beépítésével fejleszthető – állapítja meg hasonló, csípős megjegyzések mellett- az állami Mavir fejlesztési tervének elutasításában a közműhivatal.
A energiaipar látszólag zajtalan világához képest feltűnően indulatos határozatban utasította el a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) a központi áramhálózatokat üzemeltető Mavir kötelezően benyújtott, nemrég a Világgazdaság által idézett, 15 éves fejlesztési tervét. Az állami céget tervezési folyamatai teljes felülvizsgálatára, a szakma elmúlt évekbeli fejlődésének figyelembevételére, összességében „megfelelő színvonalú” anyag elkészítésére szólítják fel. A hatóság aggályait a leginkább a legfontosabb szakkifejezések „szövegszerkesztésisúly”-vizsgálata jellemzi. Eszerint az „időjárásfüggő”, a „digitalizáció” és az „irányítástechnika” fogalmak se a Mavir alap-, se háttéranyagában nem szerepelnek, ellentétben az 52-szer leírt „atom”, illetve a hétszer felbukkanó „szén” szavakkal. Kifejezetten felhívják a Mavir figyelmét, hogy az energiaszektornak mind keresleti, mind kínálati oldala alapvetően változik. A legfontosabb, Magyarországon is komoly súllyal megjelenő irány a megújuló-, különösképp napenergia-alapú termelés előretörése. Ehhez képest a Mavir ezek jövőbeni szerepét a lehető legkisebb mértékben vette számításba, szakmailag tévesen termelési képességük helyett csak méretüket vizsgálva és tartalékként sem számoltak velük. Nem mérték fel az energiahatékonyság, a – jellemzően önellátó - háztartási erőművek és az időjárásváltozások hatásait. Nem tesznek említést a költséghatékony irányítási, informatikai megoldásokról, pedig „a hálózat nem csak vas beépítésével” fejleszthető. „Ez a megközelítés nem elfogadható”, illetve „tarthatatlan”: „az új technológiák hatásának vizsgálatára nem alkalmas” egy anyag, ha „nincs benne szó az új technológiákról” - csak úgy sorjáznak a csípős megjegyzések. A Mavir-anyag kevés kapcsolódást mutat az ugyane irányba mozduló uniós tervekkel és környékbeli fejlesztésekkel. Példaként Németországot hozzák fel, ahol csak akkor engedélyeznek egy vezetéket, ha az sem átszervezéssel, sem a meglévő eszközök megerősítésével nem váltható ki. A Mavir módszertana hosszú évek óta változatlan - állapítja meg a MEKH. A vizsgált kis számú lehetőség kimenetele borítékolható, az adatok forrását ritkán jelölik meg. Kérdéses, hogy figyelembe veszik-e az utóbbi évek műszaki és energiapolitikai döntéseit, ami nélkül javaslataik vélhetőleg drágábbak. Erre példaként hosszasan sorolják, miért nem engedélyeznek egy jelentős méretű székesfehérvári alállomást. A már megvalósult fejlesztéseket, illetve igény- és kínálati előrejelzéseiket pusztán felsorolják, azok utólagos eredményességét nem értékelik. Pedig – mint arra lapunk is több ízben felhívta a figyelmet – a korábbi Mavir-előrejelzések jelentős mértékben túlbecsülték a későbbi tényleges fogyasztást. Nem vizsgálnak olcsóbb lehetőségeket, nem közlik az elvetett fejlesztési ötleteket és az elutasítás okát. A közölt változatok mögött nincsenek műszaki-gazdasági számítások. A hatóság költségelemzés nélkül nem fogadja el az üzembiztonság jelentős felültervezését. A Mavir által hivatkozott piacelemzés tételesen ellent mond a hatóság saját tapasztalatainak. Egyáltalán nem fogadja el a MEKH azt a felütést, hogy a Mavir nem foglalkozik a fejlesztések árra gyakorolt hatásával. Ez ugyanis a cég és a költségek későbbi "elismerését" végző MEKH kötelessége. A hatóság mindezek okán az anyag teljes, a legfejlettebb nemzetközi tapasztalatokon nyugvó újraalkotására kötelezi a Mavirt. A határidő ez év novembere, de köztes, nyilvános meghallgatást és az új módszertan engedélyezését is magába foglaló feladatokat és időpontokat is megszabnak. A Mavirnak immár a MEKH saját megújulóenergia-fejlődési előrejelzéseit, az elektromos autók és hőszivattyúk elterjedését, illetve az innovatív, "smart"-megoldásokat is érdemben elemeznie kell, mégpedig a lehető legkisebb költségre törekedve. Meg kell vizsgálni a különböző eshetőségeket a régi blokkok eltérő időpontú leállására a Mátrai, illetve az új egységek termelésbe lépésére a Paksi Atomerőműben. Teljesen át kell dolgozniuk fogyasztási előrejelzésüket, illetve részletesen elemezniük kell a korábbi tévedések okait. Mindezek érdekében sokkal szorosabb együttműködésre kérik a Mavirt a hatósággal és a helyi hálózatüzemeltetőkkel, sőt a cég saját belső szakterületei között is. Lapunk korábban több alkalommal is észrevételezte a kormányzati beruházások - így például a paksi bővítés - úgymond megkérdőjelezhetetlen háttérszámításaként tálalt Mavir-elemzések nagyfokú szakmai bizonytalanságait.  A Mavir ugyanakkor "a sajtón keresztül" nem kíván reagálni a hatósági bírálatokra. 
Szerző