Vörös István forradalmi verse

Publikálás dátuma
2019.03.15. 19:15

Közöny-óda Minden hatalmat a senkiknek! Minden senkit a hatalomba. A hatalom nélküliek elvesznek, de olyan előjogokat élveznek, nincsen úr, ki felfogja. Minden hatalmat a senkiknek! Nézz be a TV-be, ott mennek – a nemlétükkel kézenfogva. A hatalom nélküliek elvesznek, szóljon visszhangja az üres termeknek, mennydörögjön a Közöny-óda! Minden hatalmat a senkiknek! Kik nem hatalomért tüntetnek, az ólomkatona-had elsodorja, a hatalom nélküliek elvesznek. Így kezdődik az új évezred, a józanságot kartáccsal megszórja. Minden hatalmat a senkiknek! A hatalom nélküliek elvesznek.
Szerző

Lackfi János forradalmi verse

Publikálás dátuma
2019.03.15. 14:00

A folyamatos forradalom-paradigma Ma már szerencsére mindenki forradalmár, ha frissen piacra dobott könyvedben nincs egy kis gyújtóbomba-hajigálás, nincs forradalmi vízió a jövő kukásmellényes lázadóiról, akiket nagyon gonosz erők tizedelnek arctalan kommandósok maszkja mögé rejtőzve, könnygázsprével, hát akkor, öcsém, a szent fát letedd! Miért ne lehetnék én is nonkonformista, mint mindenki más, REBEL feliratú pólót rendeltem a neten, nagyon király, csippantós kártyával veszek hozzá egy csomó kiegészítőt, ma már a nagyikák is rózsaszín, vasalt bakancsban mennek zumbázni, olyan forradalmi ez is, tök jó, a régi gátak leomlottak, papa tök vagány a füves cigijével, melyhez az anyagot kolumbiaiak szállítják életük kockáztatásával, miért nincs ez még engedélyezve, kérdem én, mikor akkorát üt, hogy a körúti szalonban felnyíratott ősz pánkhaj csak úgy lobog a szélben, és izzik az ember vére a bio vegánburgertől, melyhez kézműves sört is letoltunk párat, paleo mandulatorta is jár a forradalmi gyomornak, nehogy már desszert nélkül vívjunk a világszabadságért. Díványszörfösként járjuk be a világot, annyira frídom Tenerifén a tengerparton pörögni, ott, ahol nincs sok túrista, csak mi, mert ugye a forradalmár exkluzív ember, nem buta tucat-utazó, szívében atombomba a világegyetem. A forradalmi életforma fenntartásához persze muszáj egy rohadt multinál gályázni, de ott is AC/DC szól a fülinkben, és összevigyorgunk az osztályvezetővel, mert tudjuk, ő is csipázza a horzsoló gitárt, szétütött fotóinkat persze dehogy toljuk fel a netre, hiszen alvóügynökei lehetünk csak a nagy lázadásnak, szánjuk a koszlott évfolyamtársakat, akik retrófarmer helyett még mindig a régi cuccokat nyüvik, és azt hiszik, hogy egy ápolatlan, loncsos szakáll rögtön favágószexuális, meg hogy még mindig divat az izzadságszag, a forradalmár sosem igénytelen, hányingerkeltő parfümcsóvát sosem húz maga után, de némi diszkrét David Beckhamet detektál, aki hozzá közel hajol. Dacos figura, hozzá közel nem hajolhat bárki csak úgy, kiposztolja vak dühét a világba, régi fotókat szkennel, akkor a girhes felsőtest még nem volt ciki, tetkószalon se termett minden bokorban, de nagyon megvolt az életérzés, Wartburg csomagtartóján ülve elszívott dekkek, vad tekintetek, melyek mindent IS tudnak, kőbányai sörök. A forradalmár kultúrát fogyaszt nagykanállal, netflixel és spotifyozik, eretnek véleményei vannak tekintélyekről, és égbe meneszt senki által nem ismert művészeket, ők az igaziak. De a szellemi arisztokratákról is megvan a véleménye, ő hisz az alulról jövő dolgokban, például a graffitiben, a gigapartykban, Bob Dylan Nobeljében, David Bowie filozófiájában, a konzum- idiotizmus diszkrét bájában. Már megint hajnalban szól a rohadt ébresztője, és még a Roverről is le kell kaparni a jeget: I CAN’T GET NO SATISFACTION! Szundi.
Szerző

Katona József: Bánk bán

Publikálás dátuma
2019.03.15. 10:00

Nádasdy Ádám mai magyar prózai fordítása – részlet
I/5. JELENET Bánk (felkiált) Melinda?! (Sokáig nem bír megszólalni) Az a jelszavuk: „Melinda”! Melinda szép, mocsoktalan neve ma arra kell, hogy vele takarózzon egy sötétben ólálkodó csoport!? Egy titok zárja lett Melinda hibátlan neve! I/6. JELENET Jön Tiborc, ugyanazon az ajtón oson be, ahol Bánk jött. Tiborc (félre) Nicsak, hála istennek! Mégis ő az! (Hangosan) Bánk bán! Kegyes ­nádor! Bánk Le vagyok leplezve? Tiborc Én Tiborc vagyok, kegyes nádor! ­Látod. Bánk Tiborc… (gondolkodva járkál) Tiborc Igen, mert szólnom kellene fontos dolgokról. Bánk Melindáról? Tiborc Nem őróla. Bánk Nem? Tiborc Lopni jöttem ide, mert szegény feleségem és a gyerekek velem… (Elfullad a hangja) Bánk No jól van, igen. Tiborc Jaj, édes istenem, hiszen nem is figyel rám. – Bánk! Gróf úr! Kegyes nádor! Bánk (magának) Melinda! És megint Melinda! Szent ez a név! Erős lánc a te neved, mely életeddel szorosan összefogja minden égi és földi kincsemet – s talán ez a törhetetlen lánc most úgy szétszakadt, hogy darabjaiból a gazoknak is jutott? (Felfortyan) Mennybéli szentséges Atyám! Add meg nekem mindentudásod égi cseppjeit, hogy átlássak ezen a nagy fátyolon, és eszemmel az emberek szívébe úgy beleláthassak, mint egy tükörbe! Tiborc Kegyelmes nádor – Bánk Talán ők többet észrevettek, mint én, a szerelmes? És én azért futom körbe az országot, hogy addig itthon tönkretegyék a boldogságomat? Talán azért rak rám egyik munkát a másik után ez a királykodó királyfeleség, hogy a szemem elfáradjon, s ő ezalatt megölje a szívemben lakó becsületet? Jaj! Lehet, hogy épp ezek a sötétben bujkálók volnának azok, akik igyekeznek bolond álmomból felriasztani, mert sajnálnak, látva, hogy becsületem végveszélyben forog, s azt rikoltják: „Gróf! Ébredj fel, mert meglopják Bánkot!”… De nem: ők talán csak fizetett szolgái egy gonosz, irigy embernek, aki nyugalmamat sajnálja tőlem, és itt (szívére üt) akarna félelmet okozni, hogy szorongjon a szívem! (Megijed) Szorongás? Ezt nekem egykor úgy írták le, emlékszem, mint a lélek egyik betegségét… De persze nem lehet a lélek sem örökké egészséges! (Reszketve) Bánk! Bánk! Te nem mered kimondani talán? Csak mondd ki, mondd ki – hadd kacagja ki a visszhang is szánalmas gyengeségedet… Tiborc Szent isten!… Bánk (nem hallja) A féltékenykedő Bánk bán!… (Nevet) Elmém, hazudsz! Hazudsz! (Fájdalmában fejét keze közé szorítja) Mit nyugtalanítasz, sötét álomkép?! Mit gyötörsz, incselkedő khiméra? Hát miért öleltem én szerelmesen az egész világot, egyik sarkától a másikig, egyvalakiben? Miért mindent egyben? Miért tebenned, Melinda? S most egy ember, egy méltatlan marék por, az ütné ki őt a karjaim közül? Őt!? Ki lenne az? Ki lenne az? Világosságot akarok itt, világosságot! (Hirtelen) Megyek a sötétben ólálkodókhoz. Bánk el ugyanarra, ahonnan jött. Tiborc Na, itt hagyott. – Jaj, mintha jönne valaki!… Jönnek! El innen! Éhezzetek, szegény porontyok: nem ért még a lopáshoz ősz Tiborc apátok. Rettegve Bánk után siet. I/7. JELENET Jön Ottó és Biberach. Ottó Gyorsan, beszélj! Megtaláltad őt? Biberach (jelentőségteljesen) Megtaláltam – a galamb helyett egy oroszlánt. Ottó Talán haragszik? Mit mondott? Biberach Hogy eljön. Ottó (örömmel) Eljön! Biberach Csak csendesen! Nyugtával dicsérd a napot. Ottó De hiszen Melinda maga mondta, hogy eljön…! Biberach (fagyosan elmosolyodik, és gyors pillantást vet az ajtóra, melyen Bánk kiment) Ő maga. (Hangosan, mert úgy véli, hogy Bánk hallgatózhat) Nem jó ám mindig utánozni Germanicust, aki titokban járt, hogy kihallgassa, mit beszélnek róla; mert a szelíd Germanicus képes volt az indulatait féken tartani! Ottó Miért mondod ezt nekem? Biberach Csak úgy… Ottó Te indulatok nélküli teremtmény, én még mindig nem tudom magam kiismerni rajtad. Vagy valami rendkívüli embernek szeretnél látszani, ugye? – Legyél nekem a barátom! Biberach Én nem. Ottó Nem? És miért? Biberach Hogy másvalaki legyen barátod. Ottó Na szép. Biberach Az a fajta bolondság, mikor az ember elfelejti, hol a helye, még nevetségesebb, mint ha valaki erején felül feszíti meg magát. Ottó Jó. Adj tehát tanácsot most. Biberach Miben? Ottó Te ismered Melindát. Biberach Tán… igen. Ottó Beszélj! Biberach Hm… Minden, ami hízeleg a nők szívének, a nők büszkeségének, az egyúttal már tetszik is nekik. Ők a legromlottabb, erkölcstelen alakot is dicsőségesnek tartják, ha van benne valami apró rendkívüliség: ha az illető herceg; ha a nővére királyné; ha kereszt vagy aranylánc lóg a nyakában – mind egérfogók a nők számára. Ottó S a derék Bánk bán, ő micsoda Melinda számára? Biberach A férje, akit szeret. Ottó Végem van!

1848. március 15-én,

szerda este hiá­ba tűzte műsorra a Nemzeti Színház Katona József Bánk bánját, a színházba bezúduló tömeg inkább a Himnuszt és a Mar­seillaise-t akarta hallani… E félbemaradt történelmi előadás előtt tisztelgünk most egy részlettel. Nem is akármilyennel: Nádasdy Ádám Dante és Shakespeare korszerű fordításai után Katona József Bánk bánját „fordította” magyarról magyarra: a veretes régi versből mai magyar prózába. A Magvető Kiadó gondozásában április 10-én megjelenő kötetben az eredeti szöveg és a „fordítás” egyaránt olvasható lesz, Margócsy István irodalomtörténész utószavával együtt.

Szerző