forradalom;irodalom;vers;szépirodalom;1848. március 15.;Nyitott mondat - irodalom;

2019-03-15 14:00:00

Lackfi János forradalmi verse

A folyamatos forradalom-paradigma

Ma már szerencsére mindenki forradalmár,

ha frissen piacra dobott könyvedben

nincs egy kis gyújtóbomba-hajigálás,

nincs forradalmi vízió a jövő kukásmellényes

lázadóiról, akiket nagyon gonosz erők

tizedelnek arctalan kommandósok

maszkja mögé rejtőzve, könnygázsprével,

hát akkor, öcsém, a szent fát letedd!

Miért ne lehetnék én is nonkonformista,

mint mindenki más, REBEL feliratú pólót

rendeltem a neten, nagyon király, csippantós

kártyával veszek hozzá egy csomó

kiegészítőt, ma már a nagyikák is

rózsaszín, vasalt bakancsban mennek

zumbázni, olyan forradalmi ez is,

tök jó, a régi gátak leomlottak,

papa tök vagány a füves cigijével,

melyhez az anyagot kolumbiaiak

szállítják életük kockáztatásával,

miért nincs ez még engedélyezve,

kérdem én, mikor akkorát üt,

hogy a körúti szalonban felnyíratott

ősz pánkhaj csak úgy lobog

a szélben, és izzik az ember vére

a bio vegánburgertől, melyhez

kézműves sört is letoltunk párat,

paleo mandulatorta is jár a forradalmi

gyomornak, nehogy már desszert

nélkül vívjunk a világszabadságért.

Díványszörfösként járjuk be a

világot, annyira frídom Tenerifén

a tengerparton pörögni, ott, ahol

nincs sok túrista, csak mi, mert ugye

a forradalmár exkluzív ember,

nem buta tucat-utazó, szívében

atombomba a világegyetem.

A forradalmi életforma fenntartásához

persze muszáj egy rohadt multinál

gályázni, de ott is AC/DC

szól a fülinkben, és összevigyorgunk

az osztályvezetővel, mert tudjuk,

ő is csipázza a horzsoló gitárt,

szétütött fotóinkat persze dehogy

toljuk fel a netre, hiszen alvóügynökei

lehetünk csak a nagy lázadásnak,

szánjuk a koszlott évfolyamtársakat,

akik retrófarmer helyett még mindig

a régi cuccokat nyüvik, és azt hiszik,

hogy egy ápolatlan, loncsos szakáll

rögtön favágószexuális,

meg hogy még mindig divat

az izzadságszag, a forradalmár

sosem igénytelen, hányingerkeltő

parfümcsóvát sosem húz maga után,

de némi diszkrét David Beckhamet

detektál, aki hozzá közel hajol.

Dacos figura, hozzá közel

nem hajolhat bárki csak úgy,

kiposztolja vak dühét a világba,

régi fotókat szkennel, akkor a girhes

felsőtest még nem volt ciki, tetkószalon

se termett minden bokorban, de nagyon

megvolt az életérzés, Wartburg

csomagtartóján ülve elszívott dekkek,

vad tekintetek, melyek mindent IS

tudnak, kőbányai sörök. A forradalmár

kultúrát fogyaszt nagykanállal,

netflixel és spotifyozik, eretnek

véleményei vannak tekintélyekről,

és égbe meneszt senki által nem ismert

művészeket, ők az igaziak. De a

szellemi arisztokratákról is megvan

a véleménye, ő hisz az alulról jövő

dolgokban, például a graffitiben,

a gigapartykban, Bob Dylan Nobeljében,

David Bowie filozófiájában, a konzum-

idiotizmus diszkrét bájában. Már megint

hajnalban szól a rohadt ébresztője,

és még a Roverről is le kell kaparni

a jeget: I CAN’T GET NO SATISFACTION!

Szundi.