Áder átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat

Publikálás dátuma
2019.03.15. 15:23
ÁDER János; KÖVÉR László; ORBÁN Viktor
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Tudósok és művészek sora kapott kitüntetést március 15-e alkalmából a köztársasági elnöktől.
Aki gondolkodik, kérdez, alkot, az műveivel, munkájával népét, nemzetét szolgálja - jelentette ki Áder János köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából elmondott beszédében pénteken az Országházban, mielőtt átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Érdemrendeket.

Kossuth-díjak

Áder Kossuth Nagydíjat adományozott Törőcsik Mari, a nemzet színésze, a nemzet művésze, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes és kiváló művész részére több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.
Az államfő Kossuth-díjat adományozott:
Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész részére a klasszikus és kortárs zongoraműveket egyedülálló virtuozitással, egyéni látásmóddal és érett muzikalitással interpretáló, nemzetközileg is sikeres előadóművészete, valamint Cziffra György életművének és emlékének ápolását szolgáló értékes munkája elismeréseként;
Csiszár Imre Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész részére a magyar és a világirodalom legnagyobb klasszikusait kivételes felkészültséggel és művészi igénnyel megjelenítő, sokoldalú színházi rendezői pályafutása elismeréseként;
Ferenczes István József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas költő, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére az erdélyi líra hagyományait posztmodern életérzéssel ötvöző, egyedülálló költői életműve, a székelyföldi magyar irodalmi életben betöltött jelentős szerepe, szerkesztői és irodalomszervezői tevékenysége elismeréseként;
Gyöngyössy Katalin Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész részére klasszikus színházi és filmszerepekben nyújtott felejthetetlen, érzelemgazdag alakításai, példaértékű szakmai alázatról árulkodó, kiemelkedő művészi pályafutása elismeréseként;
Hildebrand István Balázs Béla-díjas operatőr, rendező, érdemes művész részére nemzedékének egyik legtehetségesebb képviselőjeként a XX. századi magyar filmművészet számos monumentális történelmi filmalkotásának sikeréhez hozzájáruló, kimagasló színvonalú operatőri munkája elismeréseként;
Kálmándy Mihály, a Magyar Állami Operaház énekese részére az operairodalom legnagyobb baritonszerepeiben, valamint koncert- és oratóriuménekesként is a világ szinte minden jelentős színpadán sikeres, kiemelkedő színvonalú művészi pályája elismeréseként;
Kátai Zoltán énekmondó, zeneszerző részére a Kárpát-medence magyarságának összetartozás-érzését, nemzettudatát a régi magyar zene és irodalom népszerűsítésével, valamint a régi magyar krónikás énekek élményszerű megjelenítésével erősítő több évtizedes, példaértékű és hiteles történeti énekmondói pályafutása elismeréseként;
Kisléghi Nagy Ádám festőművész, érdemes művész részére nemzetközi szinten is elismert, kiemelkedő művészi pályája, a bibliai történeteket figuratív ábrázolásmóddal megjelenítő, vallásos témájú alkotásai, valamint a világ számos templomát díszítő nagyméretű, szuggesztív falfestményei elismeréseként;
Koltay Gergely zenész, zeneszerző, szövegíró, a Kormorán zenekar alapítója és vezetője részére az ősi magyar monda- és dallamvilág felelevenítésével a hazai zeneművészet tradicionális értékeit egyszerre megőrző és továbbadó, sokoldalú alkotó- és előadóművészi tevékenysége elismeréseként;
Kovács Miklós kékfestő mester, népi iparművész, a népművészet mestere részére a magyar népi kultúra hagyományainak ápolását és gyarapítását az évszázados múltra visszatekintő kékfestő mesterség művészi szintű gyakorlójaként és továbbadójaként több évtizede szolgáló, értékteremtő munkája elismeréseként;
Madarassy István ötvös- és szobrászművész részére a szakrális és a profán értékek kapcsolatát tükröző, nemzetközileg is elismert alkotóművészete, a kisplasztikáktól és monumentális köztéri szobroktól az ötvösművészeti alkotásokon át a restaurációs és rekonstrukciós munkákig terjedő, kivételesen gazdag életműve elismeréseként;
Mihály Gábor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész részére a sport témáját és a magyarság sorskérdéseit mesteri forma- és atmoszférateremtő képességgel, egyedi módon megjelenítő, kisplasztikákat és monumentális köztéri szobrokat is magába foglaló alkotóművészete elismeréseként;
Müller Péter József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró részére kimagasló színvonalú regény- és nemzetközi szinten is sikeres színpadi műveket magába foglaló drámaírói életműve, több mint hat évtizedes dramaturgi munkája, valamint a spiritualitás témakörében alkotott, főként a test és lélek harmóniájának kereséséről szóló, nagy népszerűségnek örvendő könyvei elismeréseként;
Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, érdemes művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének egyetemi tanára részére kivételesen sokoldalú művészi pályája, a vokál-szimfonikus, kamara- és kórusművek mellett számos nagy sikerű színpadi előadás és filmalkotás zenéjét is magába foglaló, nagy ívű zeneszerzői életműve, valamint magas színvonalú oktatói munkája elismeréseként;
Szigethy Gábor színháztörténész, rendező, író, irodalomtörténész, szerkesztő részére a reformkori és XX. századi magyar irodalmon, történelmen át a színháztörténetig számos témakört felölelő gazdag publicisztikai életműve, Gondolkodó magyarok című művelődéstörténeti sorozata, valamint szerteágazó kultúraszervező tevékenysége elismeréseként;
Tamás Menyhért József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére az erdélyi népköltészeti hagyományokat a bukovinai székely nyelvjárás ízességével ötvöző prózája, a XX. századi magyar történelem súlyos örökségét, a modern kori emberi tragédiákat hitelesen és érzékletesen bemutató életműve elismeréseként.

Széchenyi-díjak

Március 15-e alkalmából a köztársasági elnök Széchenyi-díjat adományozott:
Barsi Balázs ferences szerzetes, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom templomigazgatója részére kimagasló színvonalú hittudósi és nagy hatású tanári munkája, valamint a generációkat megérintő lelkiségi irodalmat gazdagító publikációs, illetve műfordítói tevékenysége elismeréseként;
Borbola József kardiológus, egyetemi magántanár, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosa részére a szív elektrofiziológiai eltéréseinek és ritmuszavarainak kutatásában, gyógyításában, valamint innovatív kezelésének hazai meghonosításában betöltött szerepe elismeréseként;
Buzás Edit Irén, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének Igazgatója, egyetemi tanára részére a sejtek közti kommunikációban központi szerepet játszó extracelluláris vezikulák szerkezetének és működésének vizsgálata terén elért kiemelkedő kutatási eredményei, valamint az immunológia oktatásában végzett magas szintű munkája elismeréseként;
Csermely Péter, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének egyetemi tanára részére a komplex rendszerek adaptációs, tanulási és döntéshozatali mechanizmusainak hálózatos vizsgálata területén elért iskolateremtő, a gyógyszerkutatásban is sikeresen alkalmazott eredményei, valamint a tudományos élet ifjú tehetségeinek felkutatása és pályájának egyengetése érdekében végzett, nemzetközileg is kiemelkedő tevékenysége elismeréseként;
Fodor Pál történész, turkológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója részére az orientalisztika, azon belül főként a turkológia és a történettudomány területén végzett kiemelkedő jelentőségű kutatásai, valamint a magyar bölcsészettudomány nemzetközi megbecsültségét erősítő intézményvezetői és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként;
Kádár Béla, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Közgazdasági Társaság örökös tiszteletbeli elnöke részére a gazdaság- és iparfejlődés, illetve a nemzetközi kapcsolatok és az összehasonlító gazdaságpolitika területén végzett, főként a történelmileg megkésett modernizáció problémáival, valamint a gazdasági növekedési folyamatokkal kapcsolatos, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó kutatásai elismeréseként;
Karádi István Péter, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara III. számú Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára részére a zsír- és szénhidrát-anyagcsere betegségek kutatása, valamint megelőzése és terápiája terén elért kiemelkedő eredményei, továbbá a belgyógyászat számos területét magába foglaló, iskolateremtő oktatói munkája elismeréseként;
Kiss Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének professor emeritusa részére a magyar nyelvtörténet, nyelvjárások és a szociolingvisztika területén folytatott kimagasló színvonalú kutatásai, valamint iskolateremtő oktatói és jelentős tudományszervező tevékenysége elismeréseként;
Kiss L. László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának főigazgatója részére a pulzáló csillagok, exobolygók és kis égitestek asztrofizikájában elért, világszerte elismert kiemelkedő eredményei, valamint a Piszkéstetői Obszervatórium műszerparkjának felújításában végzett munkája, továbbá nagy hatású oktatói és tudománynépszerűsítő tevékenysége elismeréseként;
Kovács István József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas költő, író, műfordító, történész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia külföldi tagja részére a kortárs magyar irodalmat finom lélektani árnyaltságú prózájával és a mély gondolatiságot visszafogott iróniával ötvöző lírájával egyaránt gazdagító életműve, valamint a magyar-lengyel történelmi és kulturális kapcsolatok erősítését szolgáló kutatói, műfordítói tevékenysége elismeréseként;
Kulin Ferenc József Attila-díjas irodalomtörténész, író, kritikus, szerkesztő részére a reformkori magyar irodalom és eszmetörténet területén elért kimagasló kutatási eredményei, a Mozgó Világ élén végzett nagy jelentőségű szerkesztői tevékenysége, valamint közéleti és oktatói pályája elismeréseként;
Kurutzné Kovács Márta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kara Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének professor emeritája részére, a szerkezeti mechanika és a határterületi biomechanika területén, különösen az emberi gerinc kísérleti és numerikus biomechanikai vizsgálatában elért, nemzetközileg is figyelemre méltó tudományos eredményei, valamint mérnökgenerációk számára meghatározó, iskolateremtő oktatói tevékenysége elismeréseként;
Pócs Éva, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Társadalmi Kapcsolatok Intézete Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszékének professor emeritája részére a szellemi néprajz és a magyar néphit kiemelkedő kutatójaként a közép- és délkelet-európai hiedelmek kölcsönhatásainak kutatásában elért eredményei, valamint a történelmi antropológia új, tudományközi kutatási területének létrehozásában vállalt jelentős szerepe elismeréseként;
Rónyai Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének kutatóprofesszora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Kar Matematika Intézete Algebra Tanszékének egyetemi tanára részére a hazai számítástudomány klasszikus algebrai irányzatának megteremtésében betöltött kimagasló szerepe, a gyűrűelmélet, valamint a kommutatív algebra és az algebrai számelmélet algoritmikus kérdéseinek vizsgálatában elért eredményei elismeréseként;
Sótonyi Péter Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Állatorvostudományi Egyetem rektora részére kimagasló színvonalú kutatói és tudománypolitikai tevékenysége, a hazai állatorvosképzés megújításában betöltött szerepe, valamint az állatorvosi anatómia oktatását nemzetközileg is elismert oktatóprogramok készítésével új alapokra helyező, nagy hatású munkája elismeréseként;
Vörös Attila, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa részére a geológiai-paleontológiai tudományterület kimagasló kutatóegyéniségeként a közép-európai térség földtörténetének vizsgálatában elért, nemzetközi szinten is kiemelkedő tudományos eredményei elismeréseként.

Több mint mese

Publikálás dátuma
2019.03.14. 11:00

A mesegyűjtés és kiadás rejtelmeibe, valamint az Arany család életébe is betekintést nyújt Arany László meséinek kritikai kiadása.
Akik hallották már Arany László nevét, valószínűleg elsősorban Arany János fiaként azonosítják, s néhányuknak esetleg még arról is van tudomása, hogy volt némi köze a mesékhez. Ezt a homályos tudást formálja át, és a szerző népmesékhez fűződő viszonyát teszi világossá Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. - A gyerekek, de akár felnőttek túlnyomó részének fogalma sincsen (és korábban sem volt) arról, hogy éppen Arany László-meséket olvas, lát, hall-e valahol. Ettől függetlenül ezek a szövegek működnek és hatnak – mondta lapunknak Gulyás Judit, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a kötet egyik szerkesztője.
A XIX. század utolsó harmada óta az iskolás diákok a tudtuk nélkül is elkerülhetetlenül találkoztak Arany László-mesékkel, melyek egyébként mind a mai napig a magyar olvasókönyvek szerves részét képezik – hangsúlyozta Domokos Mariann, a kötet szerkesztője, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa. - Kovács Ágnes népmesekutató tételesen kimutatta, milyen sok XX. századi mesemondótól jegyeztek fel olyan meséket, amelyek eredetileg az Arany László neve alatt megjelent gyűjteményből származtak. A mesemondók nem tudták, hogy az Arany László-meséket mondják tovább, márcsak azért sem, mert analfabéták is voltak köztük. Viszont ha egy meseszöveg bekerült iskolai olvasókönyvbe vagy gyerekkönyvbe, ponyvakiadvány lett belőle vagy valamely népszerű újság hasábjain tűnt fel, akkor könnyedén újra bekerülhetett a szájhagyományozódásba – részletezte Domokos Mariann.
Az egyik legnagyobb hatású magyar mesegyűjteményről van szó, sok ismert mesének a legkorábbi feljegyzései magyar nyelven azok, amelyeket az Arany család tagjai jegyeztek le valamikor az 1850-es években – beszélt a gyűjtemény jelentőségéről Gulyás Judit. Mivel keveset tudunk a XIX. századi magyar mesemondókról, és a női mesemondókról, női meselejegyzőkről szinte egyáltalán semmit, így a kötet e szempontból is jelentős hiányt tölt be. - Arany Jánosné Ercsey Julianna és Arany Juliska így most a legjobban ismert 19. századi női mesemondók – emelte ki a néprajzkutató. - Meselejegyzéseik kiríttak a korszak általános gyakorlatából: az ő társadalmi helyzetükben ez nem volt megszokott tevékenység. A kötetben olvasható életrajzuk összefoglalása is, Arany Jánosné vonatkozásában többek közt cáfolva az olyan közkeletű vélekedéseket, miszerint törvénytelen gyerek lett volna, vagy iskolázatlan, műveletlen asszony, aki nem volt megfelelő szellemi partnere a nemzet költőjének – fűzte hozzá. Valamint az is kiemelendő, hogy a kiadás Arany János szerepét is megvilágítja a mesegyűjtemény keletkezésében – hangsúlyozta Domokos Mariann – hiszen egy olyan költőről van szó, akinek a szépírói és az értekezői munkásságában is megkülönböztetett szerepe volt a népköltészetnek.
A kéziratos mesegyűjtemény rendkívül kalandos úton került elő, és csak az 1960-as években bizonyították a szövegekről, hogy az Arany családhoz kötődnek. A kéziratok sorsa általában véve is kalandos, s különösen igaz ez a népköltési szövegekre, amelyekhez nem tudnak szerzőt rendelni, és aszerint lajstromozni, s kissé védeni is őket – hangsúlyozta Domokos Mariann. - Az Arany-kéziratok kapcsán nemcsak az előkerülés körülményei voltak vadregényesek, inkább az volt az igazi meglepetés, hogy a kéziratok egyáltalán léteznek. Senki nem tett arról említést, hogy az Arany családnak létezett és fennmaradt egy ilyen kéziratos mesegyűjteménye. Hiszen Arany László soha nem utalt rá, hogy nővére és édesanyja részt vettek volna a mesék lejegyzésében. Arany János is csak barátjának, Tompának írott levelében említette egyszer, hogy „Laczi” a meséket nénjével, Juliskával gyűjtögette – ismertette a szakértő.
Mivel a közösségi mesemondással évtizedek óta már csak igen kevesen szembesülhettek, generációk nőttek fel a népszerű népmese-kiadványokat, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula meséit olvasva-hallgatva. E szövegek alapján alakult ki bennünk egy kép arról, milyen a népmese – jegyezte meg Gulyás Judit. - Csakhogy éppen Arany László vagy Benedek Elek meséi íróasztal mellett megalkotott, szóbeli mesemondást imitáló, ám olvasásra, felolvasásra szánt, tökéletesre csiszolt változatok. A mesekutató ugyanakkor hangsúlyozta, Arany László nem hamisította meg a meséket. - A korban szinte mindegyik magyar népmesekiadvány esetében kimutatható, hogy átírták a szövegeket. De ugyanígy átírták például a Grimm testvérek is a maguk forrásszövegeit. Az átírás oka egy teljesen más szöveg- és hitelesség-felfogás volt: az volt a cél, hogy minden „hibától” megtisztítsák a szóban elhangzott szöveget, és írásban egy jól formált, ideális mesét tárjanak az olvasók elé – ismertette a folyamatot.
A kritikai kiadás jelentősége többek közt abban is áll, hogy az olvasók belepillanthatnak annak folyamatába, hogyan jöttek létre az egyik klasszikus magyar népmesegyűjtemény szövegei. A kötet tudatosíthatja a mesegyűjtések tényleges menetét: a szövegeket nem pusztán lejegyezték, hanem igenis létrehozták, megalkották a szerkesztők, kiadók. A kéziratos Arany-mesék és az 1862-ben Arany László neve alatt megjelent meseszövegek párhuzamos, tükröztetett közlésével bárki számára követhetővé válik az az izgalmas eljárás, ahogyan létrejött a klasszikus magyar népmese stílusa. - Ha ezek után valaki a kezébe vesz például egy kora XIX. századi mesegyűjteményt, olyan mesékkel találja szembe magát, amelyek nagyon gyakran eltérnek ettől a mesei stílusideáltól – részletezte Domokos Mariann és Gulyás Judit. Ezt az olvasók gyakran negatívan értelmezik: nem igazi, nem valódi meséknek tekintik őket, holott a mesemondásnak nincs és nem is volt egyetlen helyes módja.
Infó: Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – MTA Könyvtár és Információs Központ – Universitas Kiadó, Budapest, 2018.
Szerző
Frissítve: 2019.03.14. 11:11

Csak szívességből játszik a Bond-főgonosz

Publikálás dátuma
2019.03.14. 09:30

Fotó: JOEL SAGET / AFP
Színészként volt már Bond-főgonosz, Wes Andersonnál karikaturisztikus bohóc, és már most gazdag az életműve francia filmekben. Rendezőként sem pihen, legutóbb a francia sanzonénekesnő, Barbara életéről készített játékfilmet. Most a Szabadúszók című komédia apropóján beszéltünk Mathieu Amalric-al, aki a szokásos szakadtra hordott kedvenc ingében és zakójában fogadott Cannes-ban.
Gondolom, most biztosan jobban úszik, mint a forgatás előtt. Kikérem magamnak, kamaszkoromban versenyúszó voltam! A mellúszás volt a specialitásom. Annyira gyűlöltem, hogy tíz és tizenhat éves korom között minden nap edzésre kellett mennem. Már a klóros víz szagát megérezve összerezzentem. Sőt, ez az érzés a mai napig bennem van. Miután abbahagytam, soha többé nem mentem medence közelébe, csak a tengerben voltam képes úszni. Amikor Gilles megkeresett a szereppel, elgondolkoztatott: itt van egy csapat fickó, akik lelkesen mennek be a medencébe, hogy egy teljesen értelmetlen, hasztalan, pénz nélküli, mégis lenyűgöző dologban keressék önmagukat. Megfogott a sztori emberiessége. Így hosszú évek után csak visszatértem a medencébe. De azt tudja, hogy hét évvel ezelőtt volt egy tökéletesen hasonló svéd film, most pedig még angol produkció is, a Férfiak fecskében. Igen, és tudta, hogy a svéd film áldokumentumfilm? Úgy adták elő, mintha megtörtént sztorik rekonstruálnának, miközben kitaláció az egész. Gilles évekkel ezelőtt alakított egy filmben alkoholistát. Több szenvedélybeteggel beszélt, elment az anonim találkozókra és nagyon megfogta őt az, hogy ott senki sem volt semmilyen előítélettel a másik ránt. Ezt az ideát, szellemiséget valósította meg a Szabadúszókban. Egy csapat férfi, akik elfogadják a feminin és a maszkulin oldalukat egyaránt. És szinkronúsznak. Ez gyönyörű. Az is nagyon tetszik, hogy Gilles játszik a tónusokkal. Amit mutatunk nem komédia, nem dráma – hanem maga az élet sója. Nem gondoltam volna, hogy ön ennyire szentimentális. Óh, hát ez a legjobb dolog, ami az emberrel történik, ahogy öregszik. Persze, hogy ha nem cseszi el az ember totálisan az életét. Meg tudom érteni azokat is, akik napról napra jobban bezárkóznak és megkeserednek. Nekem az a szerencsém, hogy színész vagyok, pályafutásom során nagyon sokszor kellett szembenézni a saját frusztrációimmal. Amit viszont a legnehezebb elviselni, az a tested sorvadása. Szóval, adott egy csapat lúzer a medencében, de az ön karaktere emellett még depressziós is. Erre hogyan lehet felkészülni? Nem kell beszélnem senkivel ahhoz, hogy tudjam, milyen a depresszió! Nincs olyan ember, akinek az életében nem lenne nehéz időszak, amit túl kell élni. Sokkal durvább volt a szerep fizikai részét megoldani. A forgatás előtt fél évvel elkezdett minket edzeni a női szinkronúszó válogatott csapatkapitánya. Eleinte még röhögcséltem, aztán csak arra eszméltem, hogy hajtanak minket, mint az állat. Néztem a felkészülés közben, hogy tizenéves lányoknak mennyivel könnyebb nyolc-tíz órákat edzeni. Kicsit olyan érzésem volt a felkészülés közben, amikor anyám kedvesen hajszolt, hogy a lehető legjobb legyek. Persze, ez a szeretet…, szóval, hat hónap után megláttam a szinkronúszásban a költészetet. Nézze csak meg a film végén a versenyt, milyen összetett, csodálatos produkciót nyújtunk. Ők nem dublőrök voltak? Ezt, valójában ugye nem is akarja tudni? Megkérdeztem… Na jó, akkor elárulom: eredetileg dublőrök lettek volna, de annyira bénák voltak, hogy hazaküldték őket és mindent nekünk kellett megcsinálni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: az úszás vagy a depresszió miatt volt vonzó a szerep? Gilles volt vonzó. Minden munkát személyes alapon vállalok. Ezt már így szoktam meg, hiszen a kamera mögül érkeztem a színészek közé: Arnaud Desplechin osztott rám szerepet Az őrszemben, ekkor már rég elmúltam harminc. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy csak akkor vállalok színészi feladatot, ha abszolúte muszáj, különben sokkal jobban szeretek írni és rendezni. Főleg dokumentumfilmeket. Gilles régi barát, teljesen más filmeket készít, mint én, de a kedvéért igent mondtam. A forgatókönyvet sem olvastam el mondván, ha engem akar, akkor megyek. Később gond volt az időzítéssel, mivel a Barbara című dokumentumfilmemet készítettem, ezért el kellett tolni a forgatást hét hónappal. Megvárt. Így nem mertem bevallani, hogy miközben éjjel forgattunk az uszodában, nappal a Barbarát vágtam és hónapokig nem aludtam semmit. Ha már barátokról van szó: mit szólt ahhoz, hogy Roman Polanskit kizárta a soraiból az Amerikai Filmakadémia? Cronenberg Erőszakos múlt című filmje jut az eszembe. Ez a mű tette fel az ide illő kérdéseket. Vajon megváltozhat-e egy ember? Illetve: hogyan fizetünk meg a bűneinkért? Ezek egyetemes kérdések és nem lehet és nem is érdemes egyetlen emberre leszűkíteni a diskurzust. De dolgozna újra Polanskival? Hogyne dolgoznék vele. Morális tökéletesség és hibátlan ember nem létezik. Az emberi kreativitással járó őrület lenyűgöz. Nem tehetek róla. Egy geek-kérdés: A Quantum csendje című Bond-film főgonoszát eljátszani milyen volt? Ember, hát milyen lett volna? Gyerekkori álmom vált valóra. Totálisan váratlanul ért, és mint egy gyermek, úgy játszottam végig a forgatás alatt.

Névjegy

Mathieu Amalric (1965. október 25.) francia színész, író, filmrendező. Anyja Nicole Zand, újságírónő, apja Jacques Amalric, aki a Le Monde és a Libération kritikusa, majd utóbbi szerkesztője volt. Mathieu Amalric édesanyja Lengyelországban született zsidó szülőktől és még a II. világháború előtt Franciaországba költözött, ugyanabból a kis faluból származik, mint Roman Polanski családja. Színészként első nagy sikere az Összeveszésem története, melyért César díjat is kapott. Emlékezeteset alakított a München, Szakfander és pillangó, illetve a Grand Budapest Hotel című filmekben. A Quantum csendje című James Bond film főgonoszaként abszolút világsztárrá vált. Rendezőként Cannes-ban díjazták a Turné című játék-, illetve a Barbara című dokumentumfilmjéért.

Témák
Mathieu Amalric