A Dél keresztje

Áramtermelő generátorok hangja töri át a dél-afrikai főváros, Pretoria esti csendjét. Aki megteheti, így védi ki a "tervezett áramszünet" okozta kellemetlenségeket. Az elöregedésük miatt sorra leálló erőművek pótlása nehézkes, és csak nem akaródzik a kormánynak több pénzt szánni arra, hogy újakat építsenek. Így a kiváltságosok és a közintézmények privilégiuma marad, hogy az órák hosszat szünetelő villamosenergia-szolgáltatást a maguk eszközeivel pótolják. A közvilágítás hiánya miatt közben tovább romlik az amúgy is romokban heverő közbiztonság. Igaz, az autósok jelesre vizsgáznak, hiszen működő jelzőlámpák nélkül sem szaporodnak a közúti balesetek: mindig az hajt át az útkereszteződéseken, aki előbb ért oda.

A pretoriaiak többsége megtanult együtt élni azzal, hogy a XXI. század áldásaiból időnként csak kiskanállal meríthet.

Ha megszavaztatnák az embereket, hogy számukra a víz- vagy az áramellátás szüneteltetése okozza-e a nagyobb gondot, aligha kérdéses, hogy többségük az előbbire voksolna. 2018 első felében vészjósolóan közeledett az a bizonyos "zéró nap", amikor Fokvárosban elfogy az ivóvíz, de a tavaly májusi esőzések után fellélegezve mondták ki az önkormányzat vezetői, hogy 2019-re marad ennek a baljós időszaknak az eljövetele. S most az érdeklődő, mielőtt repülőgépe leszáll az afrikai kontinens legdélibb, négymilliós nagyvárosának repülőterén, örömmel nyugtázza, hogy a kopár hegyek tövében a víztározókban van víz. Bár akár több is lehetne.

Fokvároson azonban nemcsak az "égiek" segítettek, hanem a takarékoskodás is. Abban a városban, ahol a szívtiprónak tartott Christiaan Barnard orvosprofesszor több mint fél évszázada végrehajtotta a világ első sikeres szívátültetését, megtanulták, hogy létezik valami, ami még egy esetleges energiaválságnál is keményebb erőpróba elé állíthatja az embereket. Ha az ivóvíz ára vetekszik az aranyéval. S ezt a dél-afrikaiak igazán tudják értékelni, hiszen a világ eddig kibányászott aranykincséből 40 százalékos volt a részesedésük.