A Gutenberg-galaxis köszöni, jól van

Publikálás dátuma
2019.04.01. 10:00

Fotó: Bloomicon
A könyveladások jelentős, 90 százalék feletti részét még mindig a papíralapú könyvek teszik ki. E-bookot inkább utazáskor olvasunk.
Megoszlanak a vélemények a könyvmolyok között, miszerint a papíralapú, hagyományos, vagy pedig a virtuális könyveket, az úgynevezett e-bookokat szeretik-e jobban olvasni. A Népszava egy minikutatás keretén belül kérdezte meg az olvasni szeretőket, mit gondolnak erről. A legtöbben (a kérdőívet kitöltők 84 százaléka) még mindig a hagyományos változatot tartják kedvezőbbnek, leginkább azért, mert az okoskészülékek világában a szem hamar elfárad, a papírkönyveket kényelmesebb olvasni. Emellett nyomós érv a könyv illata, kézzelfoghatósága, de az energiatakarékosság, valamint a lapozás élménye is közrejátszik ebben. Vannak kifejezetten gyűjtők is, akik az utókorra szeretnék hagyni tekintélyes gyűjteményüket.
Az e-book mellett érvelők leginkább a (könyvespolc)helyhiányra panaszkodtak, illetve arra, hogy a könyvek rongálódnak, de az éjszakai olvasás szépségére is felhívták a figyelmet – vannak olyan e-könyvolvasók is, amelyek nem igényelnek külön lámpafényt. Ellenben a hagyományos változat mellett érvelők kifejtették azt is: a kütyü elveszhet, elromolhat, ráadásul törlődhet róla a könyvfájl. Meglepő: a felmérés szerint kevesebben veszik a papíralapú könyvet, mint ahányan előnyben részesítik.

Megkerestük a Magvető, az Athenaeum, a 21. Század Kiadót, valamint a Móra Könyviadót, náluk milyen arányban vannak jelen az e-bookok a hagyományos könyvek mellett. – Csak abban az esetben nem adjuk ki e-könyvként a könyveket, ha a jogtulajdonos nem engedélyezi (néhány ilyen eset van fordított könyveknél). A bevételben és az eladott példányszámban is egy, maximum két százalék az e-könyvek aránya. A legjobban fogyó e-könyveinkből évi öt-hatszáz példányt, a jól fogyó nyomtatott könyveinkből éves szinten öt-hatezer darabot tudunk értékesíteni. Néhány szerző esetében ez tíz-tizenötezer példány évente, egy-egy szerzőnél ez elérheti a húsz-huszonötezret is – nyilatkozta lapunknak Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója.

A 21. Század Kiadónál is hasonló a helyzet: a könyvei többsége e-book formátumban is megjelenik, nem sokkal a nyomtatott változat piacra kerülése után. Az arányokat illetően Bárdos András igazgató nyilatkozott: – Magyarországon folyamatosan növekszik az e-book eladás, szemben az angolszász országokkal, ahol már megállt a növekedés tendenciája. De még így is elenyésző az e-könyv piaci részesedése a print változatéhoz képest. Az e-book eladás arányában nem számottevő Magyarországon, sok kiadó nem is foglalkozik ezzel az ágazattal. Mi több okból is fontosnak tartjuk, leginkább azért, mert a vevőink egy része ragaszkodik hozzá, és mi ezeket az igényeket is szeretnénk kielégíteni – fejtette ki. – Az éves árbevételünk 3 százaléka származik e-könyvből, a 97 százaléka print kiadványok értékesítéséből. – Tavalyelőtt a kereskedelmi forgalmunk 2 százalékát tették ki az e-könyvek, tehát valamennyi fejlődést tapasztalhattunk.

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó igazgatója elmondta: még mindig a hagyományos könyvek kiadása a fő tevékenységük, bár szinte minden könyvet kiadnak e-könyv formátumban is. Kivételt képez, ha a szerző ezt nem szeretné – ez korábban jellemző volt, mert sokan féltették a műveiket attól, hogy a digitális formátumban könnyebben hamisítják majd. Kiadott könyveik 90 százalékából elektronikus verzió is készül. – Külföldi könyveknél mindkét verziót kiadjuk. A csak digitális kiadványok ritkák, hiszen az e-könyv egyedül nem hozza vissza a fordítói és a szerkesztői díjat. A magyar könyveknél azonban van, hogy amolyan előkészítésképp kiadunk egy kiadványt csak e-könyvben, általában a printes verzió megjelenése előtt egy hónappal – mondta el lapunknak Szabó Tibor Benjámin.

A Móra Könyvkiadó részéről Kovács Zsanett marketingmenedzser mondta el tapasztalataikat. – Gyerekkönyv területen a digitalizált verzió nem éri el a kiadások 1 százalékát, ami ilyen formátumban megjelenik az a nagyobbaknak szóló, esetenként kötelező olvasmánynak szánt regény, de ez sem jellemző. A tanárok jelentős része a könyvből dolgozik a gyerekekkel, így papír alapon tanulnak leginkább.

Az előnyök és hátrányokkal kapcsolatosan is kikértük a kiadók képviselőinek véleményét. – Azért szeretem az e-könyveket, mert kis helyen sok elfér, tehát utazáshoz ideális; könnyű, állítható a betűméret, külföldről is könnyen megvásárolható, könnyű benne keresni, valamint olcsóbb is. Ezzel szemben a nyomtatott könyv szép, szerethető, érzelmi értéke van, ajándékozható. Egyébként az e-könyv is, csak nem néz ki jól se ajándékkártyán, se sehogy – fejtette ki Dávid Anna.

– Az e-book hasznos utazáskor, vagy pl. az egyetemistáknak a vizsgára való felkészüléshez. De a nyomtatott könyv szépségét, tapintását, finom illatát semmi sem pótolhatja. Talán, ha csökkentenék az elektronikus olvasást sújtó 27 százalékos áfát, megváltozna a helyzet, és többen vennék. Így sajnos alig olcsóbb, mint a nyomtatott könyv – taglalta Bárdos András.
– A papíralapú könyv a tökéletes mérnöki fejlesztés, hiszen ötszáz év után is ugyanúgy néz ki, mint ahogy azt Gutenberg kitalálta – magyarázza nevetve Szabó Tibor Benjámin. – Mindemellett értéke, hagyománya van, és nem mellesleg a hosszú szövegeket is könnyebb olvasni printben. Ezzel szemben az e-book mobilis, akár harmincezer könyvet is tárolhatunk rajta. Én üzleti útra mindig ezt viszem magammal. Egyébként az olvasási élmény szempontjából számomra nincs különbség.

Már a Biblia is elérhető

A világ egyik legolvasottabb könyve, a Biblia is elérhető e-könyv formájában, a különböző régebbi és az új fordításokat is megvásárolhatjuk.

Régi ötlet

Az e-bookok már az 1970-es évektől léteznek. Az ötlet mégis körülbelül 20 évvel később forrta ki magát: 1998-ban használták az „eBook” elnevezést, de az ekkor gyártott e-könyv-olvasók még kivétel nélkül mind ECD technológiával készültek, tehát beépített fényforrással rendelkeztek, ami hátulról világítja meg a képernyőt. Ezeken a kijelzőkön a sokszor helytelen beállítás miatt kellemetlen hosszabb szövegeket olvasni, ráadásul rontja a lázást. A mai e-könyv-olvasók hatalmas újítása, hogy nem rendelkeznek háttérvilágítással, így az igazi könyvekhez hasonlóan csak világosban olvashatóak.

Zsebkönyvek a piacon

Tavaly a költészet napján, április 11-én POKET elnevezéssel indította útjára olvasásnépszerűsítő kezdeményezését a fiatal színházcsinálókat tömörítő Sztalker Csoport, élén Vecsei H. Miklós színésszel és Grecsó Krisztián íróval. Céljuk a minőségi irodalom terjesztése elérhető áron, bárhol könnyen olvasható zsebkönyv formájában. A főváros több frekventált pontján, üdítőitalos automatákból átalakított könyvautomatákból – illetve online – lehet megvenni a köteteket. Kezdetben még csak öt kiadványt lehetett megvásárolni 990 forintos áron. A kezdeményezés akkora sikert aratott, hogy a fél évre tervezett mennyiség mindössze két hét alatt el is fogyott. Mára már tizenkét kötetet vehetünk az automatákból, amelyek már nemcsak Budapesten, hanem több vidéki városban, illetve online is megvásárolhatók.

A Téveszme tévedése

Publikálás dátuma
2019.04.01. 07:30

Egerből valamivel nehezebb világra szóló zenei karriert csinálni, de ez nem csak a Téveszme sorsa, hanem rengeteg tehetséges magyaré. És van azért jó oldala is.
Simán lehet, hogy én voltam a legidősebb a teremben (nagyon valószínű, sőt majdnem biztos). És alighanem én voltam az egyetlen újságíró is – majd kiderül, szemben az előbbivel, csak figyelni kell a recenziókat. Amikor egy héttel ezelőtt odatelefonáltam, hogy lesz-e még jegy, megnyugtattak: „Kétszáz zsugát tudunk kiadni, eddig tizenhárom fogyott el. Szerintem be fogsz férni.” Végül tényleg befértem, de nem sok híja volt. A Nyolcas Műhely Székesfehérvár közepén alighanem egy korábbi műhelyről kapta a nevét (talán a 8-asról). Úgy is néz ki: hosszú téglaépület egy benzinkút mögötti tömbbelsőben, a zsákutcácska túloldalán munkásszállónak tűnő épület. Mondhatni, hogy házhoz jön az egyiknek a szórakozás, a másiknak a közönség, de ez nem a létező munkásosztály zenéje – vagy nem csak az övé: egyetemistának tűnő arcok, néhány becsületben megőszült punk, meg a fellépők törzsközönségének legszűkebb kemény magja. Jöttek Szentendréről, Sopronból, Egerből (természetesen), még a tengeren túlról is. Ritka alkalom, évente csak néhány koncert van itt-ott az országban, meg kell ragadni a lehetőséget. Ez egy szubkultúra: Egerben a hardcore egyik sajátosan magyar – egri – ága virágzik, és ennek az ágnak, hogy a költői képnél maradjunk, a legszebb, legmesszebbre ellátszó virága a Téveszme. -Ha csapatot építesz, először is végy egy jó kapust – így mondják a fociban, a zenében meg valahogy úgy, hogy végy egy jó dobost. Ők egy körrel korábbról indultak, és szereztek egy jó – irodalmi értelemben is nagyon jó – szövegírót. A magyar rockzenében van egy ilyen, mára már-már elfelejtett hagyomány, hogy a szövegek szólnak valamiről, és hogy aki nem akar semmit mondani, az (jó esetben) nem zenél. (Ezért tűnt pótolhatatlan veszteségnek 86 körül a P. Mobil első feloszlása.) Csak úgy unaloműzésnek, munka mellé keresgéltem valamit a Youtubon, nem is őket találtam meg, hanem az egri HC valamelyik másik remekét – a kommentek között volt: „ha valami igazán jót akarsz, hallgasd meg a Téveszmét”. A Pirkadatot adta föl először a kereső, ami messze nem egy klasszikus hardcore dal – a Téveszmének nincsenek klasszikus hardcore dalai –, de meg van írva, fel van építve, klip is készült hozzá (jó), és ilyen sorok vannak benne: „rádöbbentem, hogy senki vagyok, de akkor sem akárki mert én onnan jöttem vissza, ahol te egy percig se bírnád ki” Ha valaki nem igazán mélyedt még el a műfajban, annak első próbálkozásul én is a Pirkadatot ajánlanám. Utána meg az összes többit, azzal a kiegészítéssel, hogy az énekhez (ami néha tényleg ének, néha meg egy jól artikulált üvöltés) eleinte, amíg meg nem találja az ember, érdemes mindig hozzáolvasni a szöveget, mert úgy dupla élvezet, minimum. Vannak eleve szöveggel készült videók, meg van egy csomó zeneszöveg-oldal, mindet meg lehet találni. Nagy Viktornak hívják a versek szerzőjét, a kortárs költészet nagy alakja, akinek tömegek fújják kívülről a költeményeit: azon a szombatról vasárnapra virradó koncerten kétszázból kétszázan üvöltötték bele a terem sötétjébe az első szám első mondatától az utolsó szám utolsó mondatáig az összeset. Ilyeneket például: „verítékem patakján egy nagy hajó mind elviszi tégy úgy, mint akit érdekel, és úgy teszek, mint aki elhiszi (…) kézenfogva járták a síneket együtt léptek a termekbe ahol sosem láttak még olyan embert aki sose látta még a tengert és a vajaskenyeret (ha csak úgy tehette) vaj és kenyér nélkül ette vacsorára torokgombócot ki vidítja fel a bohócot ki temeti el a papot ki adja vissza, amit kapott (…) múlt századi kiadás megannyi eszelős hivatás: mosolydublőr számlazsonglőr emberfaragó hátrány-kovács kényszer-önkéntes álomhóhér a rab kőműves rab marad aki felhúzta a nagy, fekete falat ami támasztja a mély, fekete tavat amit a hit hagyott amikor itt hagyott oly mindegy, hogy itt vagy ott hiszen látod: ma már voltam itt ordítanék, ha volna mit de a hallgatás köveit dobálom a tóba azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla”
A helyiség valamikor tényleg műhely lehetett, esetleg egy szerelőaknával – meghitt, barátságos hely, és nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy van alatta egy szerelőakna is: néha mintha alulról jött volna a zene. A Téveszme az ötödik, vagyis az utolsó fellépő volt, valamikor fél egy felé került sorra. A korábbiak közül nekem a Nemecsek maradt meg, és utána kicsit el is szunyókáltam a leghátsó sorban letámasztott kanapén, amiért ezúton is elnézést kérek – ez nem a zenekarok hibája, hanem az enyém (húszévesen sem tudtam éjszakázni, és azóta eltelt újabb közel harminc év). De annak a zenének, amiért jöttem, végighallgattam és végig élveztem az összes másodpercét. Mert nem csak a szövegírójuk jó, hanem a zenészeik is: Nagy Viktor, aki az írás mellett énekel (és üvölt), Nagy Norbert gitáros, Rozsnaki Gábor dobos, Szilágyi Norbert basszusgitáros. Az összeállítás világszínvonalú, és ebben az állításban nincs semennyi túlzás: ha ez a zenekar nem Egerben, hanem mondjuk valahol az USA nyugati partján zenélne ugyanezekkel a tagokkal, akkor most ők lennének a Megadeth, az Anthrax vagy legalább a Testament, és az egész világ ismerné őket. Egerből valamivel nehezebb világra szóló zenei karriert csinálni, de ez nem csak a Téveszme sorsa – ha úgy vesszük: tévedése –, hanem rengeteg tehetséges magyaré. És van azért jó oldala is. Engem például egészen megindított, hogy ennyi idősen is (amikor az ember inkább már a saját emlékeit szereti hallgatni a dalokban) találok olyan hazai zenét, ami néhány önfeledt pillanatra előcsalja belőlem a rajongót. Így, hogy magyar, ez a produkció teljes mértékben a miénk, és mostantól, hogy élőben hallottam – amiben azért mindig van egy kis kockázat is, hiszen ami a Youtube-on profin szól, az a valóságban nyugodtan lehetne kutyaütő, amatőr bazseválás –, egy kicsit az enyém is. Amennyire meg tudtam állapítani, a Téveszme üzleti értelemben hobbizenekar, nem hiszem hogy ebből élnének, de az egészben van valami végtelen profizmus: minden poszton topjátékos játszik, az énekes pazarul kommunikál a közönséggel, remekül hozzák az értelmiségi punk atmoszférát (látványra mintha a Műegyetem aulájában lennénk, de azért ott van egy frissen eltört kéz, meg a hiányzó setlist; azt mondták egy előző napi legénybúcsúban maradt a telefonnal együtt). Azokat a számokat játszották el, abban a sorrendben, ahogy kellett: volt a Szomjazunk, a Zsákutca, a Kövek I., a Kövek III., a végén A szoba – csak az Ady-feldolgozás, a Harc a Nagyúrral hiányzott egy kicsit, de bő egy órába ennyi fért bele. És volt egy új dal, amennyire első hallásra ez megállapítható, nagyon jó, és lesz hamarosan új lemez is – szóval felejthetetlen éjszaka volt; köszönjük, köszönöm.
Témák
koncert Téveszme
Frissítve: 2019.04.01. 08:01

Nagy a fluktuáció a Magyar Nemzeti Balettnél

Publikálás dátuma
2019.03.31. 19:12

Fotó: Mikhail Ligvinov
Nem 25, hanem 21 külföldi táncost szerződtetett tavaly a Magyar Nemzeti Balett – reagált az Operaház a Nem hódoltak be Ókovács Szilveszternek című cikkünkre.
Tévedtünk abban, hogy múlt évben a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) végzősei közül egy sem kapott szerződést a Magyar Nemzeti Balettnél: a tavalyi évfolyamelső japán balerinát, Takamori Mijut ugyanis szerződtette a Magyar Állami Operaház balettegyüttese – azaz mégiscsak volt egyetlenegy szerencsés a végzősök között. „A Magyar Nemzeti Balett tavaly 25 új táncművészt szerződtetett, csak külföldit”, írtuk, ám a pontos szám 21 – hívta fel figyelmünket a Magyar Állami Operaház. Ebben a 21-es keretben benne vannak azok is, akik időközben távoztak – például Igor Cvirko. A Bolsoj Balett egykori szólistája múlt év nyarán érkezett Budapestre, nem maradt sokáig. Nagyságrendileg ugyanennyien távoztak is az együttestől – hangsúlyozták. „Volt olyan végzős, akit a moszkvai Bolsoj Balettben mégiscsak alkalmasnak bizonyult, mások Bécsben és Európa különböző társulatainál lettek táncosok” – írtuk arról, hogy az MTE-ről az utóbbi időben szinte lehetetlennek tűnik a nemzeti balettbe bekerülni. Az Operaház sajtósa erre úgy reagált: „Az megvan, hogy az elmúlt 8 évben, mióta Solymosi Tamás a balettigazgató, 30 MTF/MTE-n végzett táncos írt alá a baletthez? És jövőre is lesz, aki hazajön Svédországból?” Továbbá: „A moszkvai Bolsojban nincs magyar táncos, ellentétben a szentpétervári Mariinszkij Színházzal, csakhogy Lendvai Bíborka nem a Táncművészeti Egyetemről, hanem a Mariinszkij háttérbázisának számító Vaganova Akadémiáról került be a karba.” (Lendvai Bíborka egyébként korábban az MTE növendéke volt.) Az Operaház részéről nem kommentálták az MTE rektora, Bolvári-Takács Gábor állítását, amely szerint Ókovács Szilveszter 2018-ban kijelentette: az Operaház és az MTE közötti bármilyen együttműködés feltétele, ha Solymosi Tamás balettigazgatót nevezik ki az egyetem művészeti vezetőjének. A 62 éves együttműködést 2017-ben mondta fel az Operaház. Az MTE művészeti vezetőjének Volf Katalin Kossuth-díjas balerinát választották a napokban.