Fél a magyar az állami egészségügytől, de ragaszkodik hozzá

Publikálás dátuma
2019.04.02. 06:30

Fotó: Népszava
A többségnek lesújtó véleménye van az orvosi ellátásról, tart a betegségtől, de azért nem szívesen adna pénzt magánbiztosításra – derül ki egy friss felmérésből.
Bár a magyarok többségének legnagyobb félelme az, hogy megbetegszik, egészségügyi ellátását nem bízná magánbiztosítóra – derült ki egy, a Medical Tribune napokban tartott konferenciáján ismertetett felmérésből. A Závecz Research – reprezentatív, ezer ember megkérdezésével, márciusban készült – kutatása arra is rámutatott: sokan nem csak saját maguk, hanem az egészségügy állapotáért is erősen aggódnak.
Az ellátások színvonalát alig „kettes fölé”-re értékelték a kérdezettek. A mostani adatokat összevetve a 2017-es, Hír Tv-nek készült kutatással kiderül: két év alatt mindössze két tized százalékkal javult az állami egészségügyi szolgáltatások megítélése. Ez az enyhe javulás főként azoknak a 18 és 49 év közöttieknek köszönhető, aki még ritkábban veszik igénybe az orvosi szolgáltatásokat. A gyakori rendelő- és kórházlátogatók az elmúlt két évben sem érzékeltek pozitív változást az állami egészségügyben. Závecz Tibor kutató szerint az egészségügy romló körülményei annyira rögzültek a köztudatban, hogy a kisebb, pozitív változások, mint például a várólisták rövidülése, már fel sem tűnik az embereknek.
Az ellátás színvonala miatti erős aggodalom ellenére is csak minden hatodik ember vásárolna magán egészségbiztosítást. A felmérés szerint minél iskolázottabb valaki annál erősebb volt a késztetése az öngondoskodásra. A döntő többség – 42 százalék – nemet mondott a kiegészítő biztosításra. További 41 százalék nem tudta, hogy élne-e egy ilyen eszközzel. A magán egészségbiztosítás vásárlását tervezők közül is csak minden negyedik szánna a szolgáltatásra valamennyit. Harmaduk legfeljebb havi ötezer forintot, további harmaduk öt-tízezer forintot, és csak egyhatoduk fizetne ennél többet. Pénzükért cserébe viszont az állami szolgáltatás jó minőségű alternatíváját várják el.
A felmérés megállapításai azért is meglepőek, mert az állami ellátórendszerben jó ideje esetleges, hogy ki milyen elbánásban részesül, a vizsgálatokra való hosszú várakozás, a bánásmód, az ellátás körülményei miatt mind nagyobb a kereslet a magánszolgáltatók iránt. A két legnagyobb magánellátó – a Budai Egészségközpont és a Medicover szolgáltatás szervező – bevétele már tavaly elérte a 6-7 milliárdot. A szolgáltatók mind gyakrabban ismertetnek olyan kutatásokat, amelyek szerint robbanásszerűen nő a piacuk. Arról a fórumon Sinkó Eszter közgazdász beszélt, hogy az egészségügyi költéseknek már az egyharmada magánkiadás, és ennek a 88 százalékát a betegek ad-hoc módon zsebből fizetik. Ez a fajta finanszírozás a lakosság 5,9 százalékát súlyosan el is szegényíti. Szakemberek szerint a betegeknek és a szolgáltatóknak is jobb lenne, ha a vizsgálatok, kezelések díját nem zsebből, hanem magánbiztosításból fedezhetnék a rászorulók. Becslések szerint most a magánbiztosítások piaca mintegy 16 milliárd forint – ennek 90 százaléka mögött vállalati befizetések vannak. Ha az állam adókedvezményekkel ösztönözné kiegészítő biztosításokat, úgy ez a 16 milliárdos piac rövid időn belül 80-100 milliárdra nőhetne.
Szerző

Beletörnek a csövek a kormány rezsiharcába

Publikálás dátuma
2019.04.02. 06:00

Fotó: Mohai Balázs / MTI
Összeomlás fenyegeti a vízszolgáltatást: a közműcégek a rezsicsökkentés miatt nem tudják olyan gyorsan cserélni a vezetékeket, mint amilyen tempóban öregszik a hálózat.
A vízszolgáltatás biztonsága érdekében a következő húsz évben évente 2 ezer kilométer ivó- és szennyvízvezetéket kellene felújítani. Csakhogy a vízszolgáltató cégek bevétele 2011 óta arra elegendő, hogy évente 350 kilométer vezetéket cseréljenek újra. Ez abból a felmérésből derül ki, amit a kormányhoz közel álló Századvég Gazdaságkutató Zrt. még 2018-ban készített. A Századvég a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) kérésére mérte fel és összegezte a vízszolgáltatás helyzetét. A felmérés azt is feltárta, hogy a víziközmű cégek alkalmazottainak alacsony a bére, részben ezért 2027-re az ágazat elveszíti dolgozóinak negyedét, több mint ötezer embert. A víziközmű cégeknek azért nem telik vonzó bérre és arra, hogy elvégezzék a hosszú távú, biztonságos működéshez szükséges felújításokat, mert ezek a többnyire önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozások önköltség alatti áron szolgáltatnak. A kormány 2012-ben befagyasztotta, majd egy évvel később – a rezsicsökkentés részeként – 10 százalékkal csökkentette a víz és a szennyvízdíjat. A díjak azóta sem emelkedtek, miközben a cégek kiadásai – az infláció és más terhek miatt – jelentősen emelkedtek. Ezért a 40 hazai vízszolgáltató többsége veszteségeset termel, s az állam például 2017-es működésüket 36,2 milliárd forinttal dotálta.
A Századvég tett arra javaslatot, hogy miképp tehetné a kormány gazdaságosabbá a víziközmű cégeket: egyrészt a szolgáltatás forgalmi adójának kulcsát 27-ről 18 százalékra csökkentené, másrészt eltörölné az úgynevezett közműadót, amit a működtetett vezetékek hossza alapján kell a társaságoknak megfizetniük. E két tétel összesen 23,1 milliárd forintot hozna a cégeknek. Ám ez a pénz csak alamizsna lenne az érintetteknek, hisz ettől még az ágazat egésze továbbra se tudna belefogni az elöregedett vezetékek indokolt mértékű cseréjébe. A hazai ivóvíz- és szennyvízhálózat hossza 92 ezer kilométer, s arra, hogy évente a vezetékek nagyjából 2 százalékát újra cseréljék – 2018-as árakon - 103 milliárd forintot kellene fordítani. Az ágazat műszaki és pénzügyi szakemberei tudják, miképp lehetne egyenesbe hozni a víziközmű cégek gazdálkodását: a vízdíj emelésével. Ám ezt névvel senki sem vállalja kimondani, ami érthető, hisz a cégeket tulajdonló önkormányzatok többségét a rezsicsökkentés mellett vakon elkötelezett kormánypárti vezetők irányítják. A hazai vízszolgáltató cégek éves árbevételének összege 250 milliárd forint, vagyis ahhoz, hogy ezek a vállalkozások képesek legyenek megújítani hálózatukat, 350 milliárd fölé kellene tornászniuk a bevételüket. Ez – állami segítség nélkül - akkor megvalósítható, ha a vízdíjat hozzávetőleg 40 százalékkal megemelik. Megkerestük a vízszolgáltatás dolgában illetékes tárcát, az innovációs minisztériumot, hogy ők miképp látják az ágazat helyzetét. Több hét után elküldött írásos válaszuk ez volt: „A víziközművek fenntartható működtetésére irányuló és sok irányból érkező szakmai javaslatokat ismerjük, de a kormány minden szempontot szem előtt tartó és megalapozott stratégia mentén kíván megoldást találni. Semmilyen konkrét döntés még nem született, vízdíjemelés pedig nincs napirenden. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium innovatív fejlesztésekkel, támogatási lehetőségek biztosításával is segíti a közszolgáltatási feladatok ellátását.” A rövid válaszból nem lehet kiolvasni, hogy a tárca valójában miképp akarja egyenesbe hozni az ágazatot. A MaVíz főtitkára, Nagy Edit nem titkolja, hogy a Századvég tanulmánya óta a víziközmű cégek helyzete tovább romlott, ugyanis a fentebb említett 103 milliárd már nem elég az évi 2 ezer km csővezeték cseréjére. A tavalyi tanulmány a 2017-es adatokra épít, csakhogy az azóta eltelt közel másfél évben a kivitelezési költségek az inflációt jóval meghaladó mértékben, 10-15 százalékkal nőttek, vagyis a kívánatosnak tartott beruházások már évi 115-120 milliárdra rúgnak. Eközben a víziközmű cégek gazdaságossági mutatói tovább romlottak az elmúlt évben, így 2019-ben már a 350 kilométer vezeték-rekonstrukció is csak álom. Idén az innovációs tárca kiírt a vezetékek fejlesztésére egy pályázatot, ami 1,5 milliárd forint támogatást ad majd a nyerteseknek. A jelentkezés határideje a közelmúltban lejárt, s mint Nagy Edittől megtudtuk többszörös volt a „túljegyzés”. Jelentkeztek volna többen is, ám a pályázat önerős, a beruházás költségének 30 százalékát a cégeknek kell állniuk, és erre a szolgáltatók és a gazdáik, az önkormányzatok sok esetben képtelenek. A pályázat által támogatott beruházások révén hozzávetőleg 30 kilométer vezeték újítható fel, s ez az évente szükséges csőrekonstrukció alig két és fél százaléka, vagyis alig több a semminél. Amúgy a kormány és az innovációs tárca eddig sosem vonta kétségbe a víziközmű cégek panaszának és a Századvég tanulmányának megalapozottságát. Nem is lenne értelme, hisz a felmérésből például megtudhatjuk, hogy a hatvanas, hetvenes években lefektetett eternitcsövek tervezett élettartama 50 év, így ezek a vezetékek már aligha bírhatják sokáig. Az elmúlt tíz év rekonstrukciós üteme viszont arra elég, hogy a csöveket 3-400 év alatt újítsák fel. A vezetékek elöregedését az is bizonyítja, hogy 2012 és 2017 között folyamatosan nőtt, s végül megduplázódott a csőtörések száma az ivóvízhálózaton. 2012-ben kilométerenként 0,61 csőtörés történt, tavalyelőtt már 1,34 volt ez a mutató. A szennyvízhálózat viszonylag fiatalabb, így ott „csak” 41 százalékkal nőtt a törések száma öt év alatt. A szakemberek szerint ennek ellenére még nincs okunk attól félni, hogy a közeljövőben valahol összeomlik a vízellátás, ám többen hozzátették, hogy ha továbbra is ilyen lassú ütemben folyik a vezetékcsere, akkor 8-10 év múlva ez sokhelyütt megtörténhet, s a vezetékes víz több napig tartó, ismétlődő hiánya – mindenütt, de főleg az emeletes házakkal zsúfolt városrészeken - nagyon komoly társadalmi feszültséget okozhat. Az is aggasztó, hogy a kitermelt víz 25-30 százaléka a csövek állapota miatt megszökik a hálózatból. A fejlett világban a hálózati veszteség csak 5-12 százalék. De nemcsak az ágazat pazarló, hanem a fogyasztó is, hisz a viszonylag olcsó vízár nem készteti a lakosságot a takarékosságra. Az ágazat szakemberei az utóbbi miatt is indokoltnak vélik a vízdíjemelést. Ugyanakkor nem bíznak abban, hogy a kormány hajlandó erre a lépésre. Azzal a politikai vezetés elismerné, hogy a rezsicsökkentésnek ebben az ágazatban nem volt meg a gazdasági alapja, s ez a húzás csakis kampánycélokat szolgált. A kormány – vélhetően – azért sem lesz hajlandó a már említett 40 százalékos díjemelésre, mert akkor személyenként havonta 7-800 forinttal kellene többet fizetnünk a vízért, s ez a kiskeresetű emberek egy részét a politikai vezetés ellen hangolná. 
2012 és 2017 között folyamatosan nőtt, s végül megduplázódott a csőtörések száma az ivóvízhálózaton
Fotó: Népszava

Itt is jön a kivételezés és a lenyúlás?

A víziközmű cégek szakembereinek – a felsőbb köröktől kiszivárgott információk alapján - van arra prognózisa, hogy a kormány miképp tervezi megoldani az ágazat problémáit, vízdíjemelés nélkül. Szerintük költségvetési forrásból létrehoznak egy százmilliárd forint nagyságrendű, évente újratöltött nemzeti víziközmű fejlesztési alapot, s erre pályázhatnak a vízszolgáltató cégek, ha fel akarják újítani hálózatukat és berendezéseiket. Hogy ki kaphat ilyen célú támogatást, arról egy a kormányhoz közel álló, szakmai-önkormányzati grémium dönt majd. A kormányhoz hű települések nyilván gyorsabban kapnak támogatást, mint a pályázatírásban „kevésbé hozzáértő és slendrián” ellenzékiek. Az elmaradó fejlesztések miatt sűrűsödő csőtörések ráadásul alkalmasak lesznek arra, hogy figyelmeztessék az ellenzéki településeket irányítóik alkalmatlanságára. A hálózatfelújítások kivitelezőit közbeszerzéssel választják ki a vízszolgáltatók, s feltételezhetően olyan vállalkozások nyernek, amelyek tulajdonosai közel állnak a kormányhoz. Ez a központosító megoldás a választóknak azt sugallja, hogy az állam átvállalja a hálózat-rekonstrukció terhét az állampolgártól, mondta az egyik vízszolgáltató cég középvezetője, aztán megjegyezte: ám erről szó sincs, hisz az állam az állampolgárokból áll, így annak pénzét is a polgár teszi be a közösbe.

Az is aggasztó, hogy a kitermelt víz 25-30 százaléka a csövek állapota miatt megszökik a hálózatból
Fotó: Népszava

Visszautasíthatatlan ajánlatok

A vízközműcégek dolgozóinak korfája arról vall, hogy a 60 évesnél idősebb alkalmazottak száma 4-5-ször meghaladja a huszonévesekét. Az egyik szolgáltató, a kilépő dolgozókkal mindig riportot készít a távozás okáról. A felmondók többsége az alacsony bérre hivatkozva áll tovább. A távozók gyakran átmennek az energiaszektorba vagy építőiparba, esetleg külföldön keresnek munkát. 2018 elején – a Századvég tanulmánya szerint - víziközmű cégek dolgozóinak átlagos bére 214 ezer forint volt, s akkor a hazai energiacégek (a gáz-, a hő- és az áramszolgáltatók) alkalmazottainak a havi jövedelme ennek nagyjából kétszeresét tette ki. A 200 ezer forintos többletjövedelemmel az energiacégek könnyen el tudják csábítani a vízszolgáltatók dolgozóit, hisz a két ágazatban elvárt fizikai munka sokban hasonlít egymásra. A MaVíz évente versenyt rendez az ágazat fizikai dolgozóinak, s előfordult, hogy a csőtörések elhárításában legjobban szereplő brigádot egy külföldi cég teljes létszámban azonnal leszerződtette.

Előzi a korrupció a migrációt Európában

Publikálás dátuma
2019.04.01. 21:10
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Bár az európai polgárok figyelnek a népmozgások problémájára, többségük nem ezt tekinti a legsúlyosabb gondnak – állapítja meg a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) elnevezésű, összeurópai független elemző műhely megbízásából készült friss felmérés. A kutatás készítői azt tapasztalták, hogy a megkérdezettek a migrációval azonos, vagy annál is fontosabb problémának tartják a korrupciót, az életszínvonalbeli nehézségeket, a lakhatás kérdését, a munkanélküliséget és az egészségügyet. Az is kitűnt a válaszokból, hogy Görögországban, Olaszországban, Lengyelországban, Romániában és Spanyolországban nagyobb az aggodalom a "kiköltözők", mint a bevándorlók miatt.  Európai szinten összegezve a véleményeket, kiderül, hogy a kontinens jövője szempontjából a legnagyobb veszélynek az iszlám radikalizmust tartják. Magyarország azon európai államok közé tartozik, amelyeknek a lakosai egyebek közt az egészségügyet, a lakhatást, illetve a létfenntartási költségek kérdését sorolják előre a problémalistán. A magyaroknak 19, a lengyeleknek csak 7 százaléka nevezte jelentős problémának a migrációt.
Témák
migráció