- Tény, hogy az ilyen művek képesek megmutatni az itt és most realitását, s ezáltal talán arra is, hogy az emberek egy kicsit másképp lássák ezt – reagált a Népszavának Brückner János a Ludwig Múzeumban a napokban zajlott eseményekre.
Harminc éves fennállásának évfordulóját rendhagyó programsorozattal ünnepelte idén a budapesti Ludwig Múzeum. A vasárnap véget ért Ludwig 30 kiállítás keretében Brückner János interaktív, Itt és most című, provokatív végkimenetelű alkotását is kiállították. Az alkotó egy számozott négyzetrácsot helyezett a múzeum falára, a látogatóknak pedig a számoknak megfelelő rovátkákat – összesen majdnem kétmilliót – kellett húzniuk az egyes négyzetekbe, amelyek együttesen egy képet rajzoltak ki a kiállítás végére. Az installáció részeként két óra is volt a falon, amelyek mutatója visszafelé haladt, és a számok helyén a „this too shall pass” felirat szerepelt, ami annyit jelent: ez is el fog múlni.
A mű több ponton is kapcsolódott a számokhoz: magassága akkora volt, mint a déli határzáron felhúzott kerítés, így egy átlagos magasságú ember csak a feléig tudott fölérni, használnia kellett a kihelyezett létrát, amely a magyarok anyagi helyzetére utalt. Ahogy egyszerre egy-két ember állhat a létrán, úgy csak néhányan tudnak az átlag fölötti vagyont szerezni. A múzeum munkatársait és a látogatókat nagy meglepetésként érte, amikor a kiállítás végéhez közeledve az alkotásból Orbán Viktor harminc évvel ezelőtti portréja rajzolódott ki.
A 444.hu számolt be róla, hogy a múzeum igazgatója, Fabényi Júlia behívatta Bencze Pétert, Brückner János galériását, mivel úgy tudták, maga az alkotó nem tartózkodik Magyarországon. Brückner korábban valóban Berlinben volt, így a helyszínen nem tudta figyelemmel kísérni a kép kibontakozását, és szerette volna azt teljességében látni. Hétfőre azonban már lekerült a kép, ami az intézménnyel kötött szerződésének ellentmondott, mivel aszerint a múzeummal közösen kellett volna lebontaniuk az installációt.
Az Index tudomása szerint ugyanakkor azért hívták be Bencze Pétert hétfőn, mert az intézmény szerette volna aláíratni azt a szerződéskiegészítést, amely többek közt az adatvédelmi és személyiségi jogok megsértése miatt felmerülő kártérítési igény kapcsán védené a múzeumot. Brückner a helyszínen nem írta alá a kiegészítést, a múzeum azonban kijelentette, ebben az esetben nem adja vissza az installációt az alkotónak. Keddre kivették a kiegészítésből a kifogásolt pontot, így az ügy rendeződni látszik – számolt be róla az online portál.
Brückner János lapunk kérdésére megerősítette a korábban is elmondottakat, miszerint a megbeszélés számára meglepő módon feszült hangulatban zajlott. „Azért lepődtem meg, mivel szerintem egy sikeres, releváns és érdekes projektet zártunk, amit továbbra is egy jó együttműködésnek tartok, ennek megfelelően más hangulatra számítottam” – hangsúlyozta.
„Ezeknek a nagyméretű színezőknek ez a lényege: rajtam kívül senki sem tudja, hogy mi van elrejtve a négyzetekben, és én sem tudom egyébként, hogy mi fog kirajzolódni, mivel ez attól függ, hogy mennyire együttműködő a közönség. Azt pedig végképp nem tudom megmondani, hogy a kirajzolódott kép milyen jelentést fog hordozni, vagy mit fog kiváltani a közösségből” – válaszolta, amikor arról kérdeztük, miért volt fontos számára, hogy rejtve maradjon a végső kép.
„A jelen installációban kirajzolódó képnek például csak ebben az országban van ilyen jelentése, máshol fel sem ismernék, vagy egy másik személynek gondolnák. Ennél fogva ez számomra egy olyan realista szituáció, ami képes arra, hogy egy adott közösség tudatalattijában található rejtett tartalmakat a felszínre hozza. Amikor a berlini NGBK galériában helyeztem el egy hasonló nagyméretű színezőt, a kurátor meg volt győződve róla, hogy egy horogkereszt fog kirajzolódni a kórházi váróteremnek berendezett installáció közepén található színezőben. Mindenki mástól fél, mindenki más rémeket képzel vagy rejteget a tudatalattijában” – hangsúlyozta.
Brückner a Népszava kérdésére elmondta, nagyon bátor és releváns döntésnek tartja, hogy a Ludwig Múzeum kurátorai beengedtek egy olyan színezőt a múzeumba, „amibe egy olyan kép van elrejtve, amiről ők sem tudják, hogy mit ábrázol. Nem egy nagy kockázat, hiszen ügyes pr-ral minden megoldható, de mégis, egy nagyon fontos gesztus volt ez a múzeum 30 éves évfordulójára létrehozott, részvételi alapú műveket is hangsúlyozó kiállításon 2019-ben Magyarországon” – emelte ki a művész. Majd hozzátette: „az olyan műveknek, amelyek lehetővé teszik, hogy a közösség átlépjen egy létező vagy képzeletbeli határt, nagyon fontos szerepük van a művészetben. Ez nem feltétlenül jelent provokációt vagy politikai üzenetet, hiszen ezek nagyon relatív labelek. Az viszont tény, hogy az ilyen művek képesek megmutatni az itt és most realitását, s ezáltal talán arra is, hogy az emberek egy kicsit másképp lássák ezt.”
Kerestük kérdéseinkkel Fabényi Júliát, az intézmény igazgatóját. Arra voltunk kíváncsiak, miként zajlott az említett beszélgetés, és amennyiben nem tartja megfelelőnek az alkotást, mivel indokolná a véleményét. Érdeklődtünk arról is, hogy látja, a Brückneréhez hasonló, provokatív, politikai üzenetet is hordozó művek nem épp a kortárs művészet lényegét ragadják-e meg. Egyelőre nem érkezett tőle válasz.
