Mindig célba érnek: nincs külön sérültek és épek világa

Publikálás dátuma
2019.04.07. 10:14

Fotó: MOLNÁR DÁVID
Személyes érintettség okán hozta létre az Egy a világunk Alapítványt a győrújbaráti Tremmel család, hogy megmutassák, nincs külön sérültek és épek világa. Csupán annyit szerettek volna, hogy halmozottan sérült kislányuk – no és persze társai – együtt lehessen, játszhasson ép gyerekekkel. Az elmúlt 3-4 évben kinőtték a családi kereteket és integrált közösséggé kovácsolódtak: számtalan közös programot szerveznek kacifántos és egészséges gyerekeknek, és ahány versenyen csak tudnak, együtt futnak.
Visszaszámlálás. Ilyenkor mindenki sokkal izgatottabb. 10, 9, 8… – a startra váró tömeg picit összébb húzódik. 7, 6, 5, 4… – egy-egy félsikoly, türelmetlen nyüsszenés, felszakadó örömhangok hallatszanak. Valaki be is mozdul, indulna, sok neki a feszültség. 3, 2, 1, START! Az első sorok kirobbannak, és Zsófi is veszettül tekerni kezd, leghátul. Hogy ne tarolja le az előtte fokozatosan, apránként rajtoló futókat, az édesapja kénytelen visszafogni a speciális bicajt, amit a kislány, felnőtt kísérő irányításával ugyan, de egyedül hajt. Zsófi erőteljesen mozgáskorlátozott, segítség nélkül lényegében ülni sem tud, ám ilyenkor olyan eksztázis és mámor keríti hatalmába, hogy kiszabadul a korlátai közül. Levi futókocsival versenyzik, vagyis őt sebesen végigtolja valaki a távon, mégis annyira izgatott egy-egy futam előtt, hogy reggelizni sem akar. Menne már, hajtaná a drukk – kinek van ilyenkor kedve és ideje olyan testi hívságokra, mint az evés? Kilencéves, alig beszél, egy-egy szót mond csupán, azt is nehezen artikulálva, de amikor a „futásról” kérdezem, hogy szereti-e, kivirul a kis arca, és földöntúli mosollyal vágja rá: igen, menjünk! Levi hétéves, egészséges öccse is állandó versenyző, sokszor ő az első befutója az Egy a világunk csapatának. Lelkesedésével futólépésben hirdeti, hogy nem holmi frázisról van szó: tényleg egy a világunk! 

Lovaskocsizás kerekes székkel

Nem is olyan régen, 2015 decemberében szervezte meg első integrált programját az Egy a világunk Alapítvány. „Egy kicsit meséltünk, egy kicsit énekeltünk, a szünetben beszélgettünk – idézi fel Tremmelné Kovács Nóra, Zsófi édesanyja a kezdeteket. – Az volt a célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a kacifántos és ép gyerekeket, hiszen nekik nem nagyon van lehetőségük találkozni egymással. Nem járnak együtt iskolába, sportprogramra, színházba, nem játszanak együtt a játszótereken. Kitaláltuk, hogy fordítunk a szituáción és megnézzük, hogyan működik az integráció, ha az ép gyerekeket hívjuk meg a kacifántosokhoz. Meglepően könnyen ment – az első pár alkalom után már mindenki, ép és kacifántos egyaránt, várta, hogy újra találkozhasson a többiekkel. 2016 nyarán megszerveztük az első integrált napközis nyári táborunkat, egy évre rá pedig, mivel több pályázatot is sikerült megnyernünk, egyéb, szabadidős és rehabilitációs élményszervezésbe is belefogtunk.” Szó szerint beindult a szekér. Abban a bizonyos táborban János bácsiék olyan lovas járgánnyal érkeztek megkocsikáztatni a gyerekeket, amelyre kerekes széket is fel lehetett tolni. Merthogy az alapítvány másik célja, hogy olyan programokat szervezzen, melyeket nem tipikusan súlyosan mozgássérült gyerekeknek szoktak. „Így kirándultunk és lovaskocsiztunk az erdőben, így hívtuk meg az Inspirál Cirkusz zsonglőreit (akik jönnek hozzánk azóta is folyamatosan), így kerültünk kapcsolatba Tóth Sára táncterapeutával, aki táncrehabilitációt és integrált táncfoglalkozásokat tart nálunk, így kerestük meg a győrújbaráti Csobolyó néptáncegyüttest, és így indultunk el 2017 nyarán az első futóversenyünkön is” – meséli Nóra. Idén március 24-én, Visegrádon állt először rajthoz az alapítvány futócsapata – 3 kacifántossal futottak át a célvonalon 5 km után –, ma, április 6-án pedig Győrszentivánban, a II. Fut a Szentiván Amatőr Futófesztiválon igyekeznek kihozni magukból a maximumot. Annak ellenére, hogy egyre több önkéntes futó csatlakozik hozzájuk, azért az elsődleges figyelem mindig a gyerekeken marad. Az eksztázisig spannolja őket a sebesség, a közönség hajrái vagy a kommentátor lelkesítő drukkolása. Amikor felbukkannak a cél közelében, egyemberként, extra erőbedobással biztatja őket a tömeg. „Mivel a gyerekek többsége nem beszél – magyarázza Tremmelné Nóra –, ellenben drukkolni szeretnének egymásnak, futás alatt is velem van egy hangadó gép. Ez afféle alternatív kommunikációs eszköz, amit a módszert Magyarországon meghonosító Bliss Alapítvány révén ismertünk meg. Úgy működik, hogy felmondunk rá szavakat vagy mondatokat, azokat gombokhoz társítjuk, a gyerek pedig kiválasztja – megnyomja az adott gombot –, melyiket mondaná, ha tudná, a saját hangján. A kétgombossal eldöntheti, hogy például sziát vagy jó reggeltet szeretne-e köszönni, az egygombost nyomkodva pedig folyamatosan »kia­bálhatja« akár azt, hogy Hajrá!” A lelkes anyuka legutóbb is extra távot teljesített: ide-oda szaladgált a kocsival „futó” Zsófi és Levi között, hogy a kis versenyzők hangosan biztathassák egymást és a többieket. Imádják ezt a ketyerét, az önállóság látszatát kelti bennük. Akár játékkal is összekombinálható – lehet vele például buborékokat fújni! Nem szájjal ugyan, de gombnyomásra.

Telik a naptár

Az elmúlt másfél évben megannyi helyi és országos futórendezvényen részt vett az alapítvány csapata, ahogy Tremmelné Kovács Nóra fogalmaz: a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt bejött ez a szabadidős forma. Folyamatosan bővülnek – már 9 kacifántos gyereket nevelő család csatlakozott hozzájuk és egyre több felnőtt, illetve ép gyerek is jelentkezik náluk önkéntes futónak. Ahol egyszer megfordultak, oda a versenyszervezők visszahívják őket, sőt olykor megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. A tavalyi bősi futáson például csapatostul a szervező Bősi Futóklub vendégei voltak, és minden kerekes székes gyerek külön kupát kapott az eredményhirdetéskor; a tárkányi versenyen pedig egy olyan serleg ütötte a markukat különdíjként, amit a szervező saját maga nyert egy korábbi külföldi megmérettetésen. Bár a Generali a Biztonságért Alapítvány rendszeresen támogatja a futóeseményeken való részvételüket, azért minden egyéb segítségért hálás az alapítvány. Legközelebb április 13-án és 14-én állnak rajthoz a Telekom Vivicittá több futamán is, illetve május elejére meghívást kaptak a Fuss a sérült gyermekekért versenyre, amit Gyulán rendeznek. „Ez egy hatalmas találkozó is egyben – mondja Nóra –, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek ide hozzánk hasonló emberek, csapatok. Mindenképpen szeretnénk mi is ott lenni, de a gyerekek miatt fontos, hogy ne legyen feszített a tempó, így két éjszakát Gyulán töltenénk – ehhez még támogatókra lenne szükségünk.” Cserébe ugyanazt kínálják, amit ők, szülők és önkéntesek is éreznek, amikor célba érnek: a felzúduló taps megadja az elismerést azért, amit tesznek.

Bár pályáznak, ahol csak tudnak és rendre műanyag kupakokat gyűjtenek, egyelőre még nem adott minden feltétel ahhoz, hogy az Egy a világunk Alapítvány versenyzői részt vehessenek a gyulai Fuss a sérült gyermekekért futófesztiválon májusban. Úgyhogy ha bárki kedvet érez hozzá, hogy akár az odajutásukhoz, akár az ott-tartózkodásukhoz segítséget nyújtson (busz vagy szállás biztosítása például nagy könnyebbséget jelentene számukra), keresse Tremmelné Kovács Nórát a www.egyavilagunk.hu oldalon.

Szerző

Galaktikus honfoglalás - interjú Nemes Z. Márióval

Publikálás dátuma
2019.04.07. 09:56

Technoparasztok, vajákosok, busók, sámánok, ludvércek követelik vissza a nacionalista ideológia által kisajátított magyar történelmi múltat. Azaz a jövőt. A posztmagyarok fentebb megnevezett frakciói a hungarofuturista esztétika jegyében hozták létre az időutazó csillagközi magyar nemzetet és alternatív történelmüket – szíriuszi támogatással! A véresen komoly művészeti mozgalom alapító atyái közül Nemes Z. Márió költővel, esztétával beszélgettünk.
Ugyan csak tavaly januárban került a nyilvánosság elé a Hungarofuturista kiáltvány, de a Hungarofuturizmus (HUF) ötlete és megalapítása évekkel korábbra nyúlik vissza. Felidézné a mozgalom létrejöttének körülményeit? A művészeti mozgalom történetírói az alapító eseményt 2016. március 15-re datálják. A Collegium Hungaricum Berlin ünnepségére egy hungarofuturista performensszel készültünk: Juhász Ferenc Halott fekete rigójából hangzott el részlet, és az akkor már készülő manifesztum egyes részleteit is bemutattuk zenés, multimediális formában. A hungarofuturizmus ötlete azonban részben visszavezethető a saját költői praxisomra. A 2014-ben megjelent, A hercegprímás elsírja magát című kötetre, melyben az alternatív magyar történelem iránti érdeklődésem kapott hangot. Mondhatnám, egy személyes víziót sikerült kollektívvé alakítani a mozgalom révén. A HUF történeti hátterének másik összetevője a berlini DAAD-ösztöndíjas évem alatt Miklósvölgyi Zsolt esztétával és Fridvalszki Márk vizuális művésszel alapított Technologie und das Unheimliche (Technológia és kísérteties) nevű művészeti kollektíva. Ebből a csoportból nőtte ki magát a HUF – képzőművészeket, irodalmárokat, zenészeket, kritikusokat mozgósító esztétikai-politikai mozgalommá. Azon keveseknek, akik még nem értesültek a köztünk járó hungarofuturistákról, elárulná, hogy mi is ez a mozgalom, és mik a céljai? Az említett kötetemben arra tettem kísérletet, hogy költői eszközökkel próbáljak hozzányúlni a magyar történelmi motívumokhoz, kérdésekhez, sok esetben akár politikai célzattal. Elégedetlen voltam azokkal a kísérletekkel, ahogy a költők a közéleti témákat megverselték, túl sok volt az anakronisztikus reflex. Megpróbáltam alternatív módon megközelíteni a kérdést. A magyar történelem, a nemzeti gondolat, a nacionalizmus, a néphagyomány motívumait, ele­meit használtam föl – ezekből állítottam össze egy keverék világot, egy alternatív történelmi Magyarország vízióját. Aminek nyilván – ha közvetett módon is, de – sok köze volt az aktuális politikai történésekhez. A HUF ezen az úton indult el – egyik központi célja, hogy miként lehet kritikai célzattal újra használatba venni a magyar történelmi emlékezetnek bizonyos motívumait. Mivel az volt a benyomásunk, hogy a nacionalista ideológia birtokba vette és kisajátította magyar történelem, a magyarság, a nemzeti identitás eszköztárát. A HUF egyfajta ellenkisajátítás: vissza akarjuk venni mind­ezen fogalmakat, hagyományokat. Példának okán, milyen hagyományokra, mítoszokra utal? És hogy zajlik a visszasajátítás? Akár olyan alternatív elképzelésekre, összeesküvés-elméletekre is gondolhatunk, amik ott bugyognak a magyar nemzeti tudattalanban. Mint például a magyarság szíriuszi eredete. Ez nagyon izgatott minket; a mozgalmárok nagy érdeklődéssel vannak a sci-fi iránt… De mi valójában a magyar jövőt és a múltat akarjuk alternatív módon újragondolni, hogy a jelen kihívásaira is alternatív válaszokat találjunk. Újra elő kell állítanunk a múltat, mivel más ideológiák elvették tőlünk. Ez egy állandó időutazás! És fontos kiemelni, nem trollkodásról van szó a részünkről, hanem újjáépítésről, még ha a hangszerelésünk kritikai is. A nacionalista ideológia jelenkori terjesztésében a NER-kormány jár az élen. A médiabirodalma révén neki aztán módjában áll elérni a (régi)magyarokat. Önöknek milyen lehetőségeik vannak az (új)magyarság kieszközlésére? A lehetőségeink végtelenek, hiszen egy egész csillagközi magyarság áll mögöttünk, a szíriusziak támogatják a mozgalmat. Mit számít, ki birtokolja az elektronikus médiát, a nyomtatott és az online sajtót, amikor nekünk telepatikus médiáink is vannak? Ööö… khm… a széles közösség számára mennyire elérhető és hatásos a hungarofuturista nyelvezet? Mennyire sikeresek az eszméik terjesztésében? Egyre több magyar hungarofuturizálódik és válik posztmagyarrá. Egyre nagyobb tömegben érkeznek hozzánk a mozgalomhoz csatlakozni kívánó fiatal magyarok, az átalakulásra vágyva. A metamorfózist követően posztmagyar archetípusok jönnek létre: technoparasztok (ők vannak a legtöbben), vajákosok, busók (a hungarofuturizmus vukijai), sámánok, ludvércek. Érdemes azonban hangsúlyozni: ez egy heterogén tagságú mozgalom. Ahogy a manifesztumunkban is olvasható: „aki nincs velünk, az is velünk van”. Rengeteg frakciónk van, a palócok vagy a feministák mellett például most készülnek a szegediek is beszállni az Alföldről – ők a síkfuturizmust hirdetik, a lapos magyar föld érdekében állnak hadba. Nagyon sokféleképpen gondolkodunk a hungarofuturizmusról, az aktuálpolitika sem mindenkinek fontos. Engem speciel sok esetben megmozgat. Másfelől a hungarofuturizmusnak nem kell feltétlenül tömegmozgalomnak lennie. Előbb-utóbb úgyis mindenki – kikerülhetetlenül – hungarofuturizálódik! Érdekes módon a magyarságot középpontba állítva egy másik gondolkodás- és beszédmód-átalakító szándékú szereplő is jelentkezett a hazai művészeti világban: a Demeter Szilárd nevével fémjelezhető Előretolt helyőrség – a maga intézményeivel, lapjaival, kormány­támogatásával – deklaráltan magyar irodalmat kíván a magyar olvasókhoz eljuttatni. Szerintük korábban nem ez történt. Harc, párbeszéd vagy csak párhuzamosság van kettejük között? Mik az esélyei a HUF-nak? Szerintem ők is a mi malmunkra hajtják a vizet, végső soron ők is a HUF-forradalom elkerülhetetlenségét testesítik meg. Abban még egyet is értünk, hogy a magyar művészet jusson el a magyar közönséghez, a különbség az esztétikánkban van. Egyrészt mi véresen komolyan gondoljuk – ők meg nem biztos. Másrészt számunkra az a fajta esztétika fontos, ami az úgynevezett „túlazonosulás” fogalmával írható le: mi nem ironikus távolságtartással kezeljük a témákat, a magyarságról alkotott történelmi elképzeléseket, motívumokat, hanem belevetjük magunkat, és az abszurditásig hajtjuk túl őket. A „túlazonosulás” esztétiká­ja, hát nem is tudom… Éppen mostanság mintha minden biciklit túltoltak volna, és az emberek nyugalomra vágynak, egy régi, vélt egyszerűségre, az értékek, hagyományok változtatás nélküli átvételére, megőrzésére – manapság talán a konzervativizmus számít progresszívnek. A hungarofuturizmus e tekintetben korszerű vagy korszerűtlen? Inkább a korszerűtlen korszerűséget mondanám, de mi valójában anakronisztikusak vagyunk, mivel nem hiszünk a lineáris időben. Hogy mi konzervatív, mi progresszív? – ez a HUF szempontjából máshogy tételeződik. Mi abban hiszünk, hogy a művészetünk folyamatos időutazás. A kificamított jelenben hiszünk, ami arra épül, hogy állandóan újragondoljuk a múltat és a jövőt. Jellegéből adódóan ez egy véget nem érő folyamat. Mégis, mi számít akkor hungarofuturista sikernek? Szerintem nagy sikere volt a honfoglalásnak. Vagy Trianonnak. Azok a traumák, amikkel a magyar nemzeti gondolkodás küszködik, mint egy megemészthetetlen csomóval, a HUF-szempontból nem bírnak akkora jelentőséggel. Mivel mi a magyarságot csillagközi mértékben képzeljük el, ahhoz képest a kárpát-medencei történések csupán mikrotörténelmi epizódok. Buzdítanám is a magyarokat, próbáljunk meg galaktikus távlatokban gondolkodni a mindennapi kicsinyes játszmák helyett.

A Hungarofuturizmus jövője (vagy múltja?):

A napokban jelenik meg Kompolthy Zsigmond Pannon pestis című regénye a Kalligram Kiadónál; A nyár végére várható egy vaskos HUF-antológia; A 2020-as OFF-Biennále Budapest nemzetközi kortárs művészeti eseménysorozat egyik vezető programja a HUF lesz, ennek felvezetőjeként az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a HUF által alapított periodika első száma (afféle HUF-Ripost).

A Hungarofuturizmus alkotóinak munkáiból bő merítés található a Kalligram folyóirat 2018/7-8. számában; palóc hungarofuturista alkotásokkal pedig az Irodalmi Szemle 2019/1. számában találkozhatnak.

Nemes Z. Márió

Sziveri János-díjas költő, kritikus, esztéta, az ELTE Esztétikai Tanszékének adjunktusa, a Hungarofuturizmus egyik szellemi atyja.

Szerző

Heti abszurd - Várvizit ’28

Kedves látogatók, nagy szeretettel köszöntöm önöket mint a 2028-as Várvizit-sorsolás szerencsés nyerteseit. Nincs is jobb annál, mint ha az ember beleshet a kulisszák mögé, nemdebár, egy életre szól az ilyen élmény. Jut eszembe, a telefonokat és fényképezőgépeket mindnyájan átadták a kedves TEK-es kísérőknek, ugye? Itt állunk tehát az újjáépült egykori Külügyminisztérium előtt, dél felől pedig a Honvéd Főparancsnokság magasodik ismét. A legjobbkor, jegyzem meg, mert mióta leráztuk Brüsszel rabigáját, ezek a szép, monarchiabeli épületek csodás keretet adnak az orosz birodalommal örvendetesen kiépülő testvéri viszonyunknak. De hagyjuk is a politikát, önök most nem ezért vannak itt. Jöjjenek utánam, csak bátran, nem jár itt semmi, csak a hivatali gépkocsik, de azok előtt fel kell emelni a sorompókat, szóval van idejük félreugrani. Sétánk Jány Gusztáv lovas szobrától indul. Először elhaladunk a tabáni térfalat szegélyező paloták mellett, csupa kis barokk ékszerdoboz, első látásra ki gondolná, hogy odabent nem grófkisasszonyok teáznak, hanem serény munka folyik. Látják, itt van a Magyar Divat Intézet, innen kerül ki az újabb és újabb Nemzeti Divatstratégia, aztán a Civil Összefogás Fórum, a Sajtókamara, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, meg persze az MLSZ. Most egy kicsit húzzák be a nyakukat, amíg leszáll a helikopter. Na szóval, ott, a szögesdrót mögött látják a karmelita irodaházat, ugye? Egy puritán csoda, higgyék el, belül sincs semmi cifraság, semmi fölösleges parádé, és amióta összeépült a Sándor-palotával, a Színház utcai beton mellvédek nagy részét is le lehetett bontani. Jöjjenek utánam, mindjárt beérünk a palota területére. Jobb kéz felől a kommunisták által elpusztított, de mára újjáépült Főőrséget csodálhatják meg – TEK-es barátaink is itt állomásoznak –, odalent pedig láthatják a pompás Lovardát. Igen, jól tudják, Hauszmann zsenijének köszönhetően méretei a kispályás futballmeccsekre is tökéletesen alkalmassá teszik, ilyenkor elegáns, szecessziós focikapukat eresztenek le a famennyezet takarásából. Ha most megfordulnak, a palotát látják. Középen a visszaépített Szent Jobb-kápolna, a dunai szárnyban a trónterem és a fogadótermek sora, állami ünnepségek idején zsibong itt a nép, élettel telnek meg a márvánnyal burkolt, ezernyi csillár fényében ragyogó terek. A folyóra néző kertbe általában csak a május 31-i garden party alkalmából lehet belépni, de önöket most majd beengedjük, nézzék csak meg, milyen szép a város a Kolosváry-Borcsa Mihály-emlékoszlop elől. A Horthy Miklós palotaszárnyat viszont sajnos nem tudjuk önöknek megmutatni. A Széchényi könyvtár kiköltözése után a család csak annyit kért, hogy itt hadd legyen egy kis nyugalmuk. Ezt igazán tiszteletben tarthatjuk, ugyebár. Hogy mit kérdez? Ja, hogy mit keres az a békaember a tömlöclejárat előtt? Semmi gond, csak egy ellenzéki képviselő. Kövér László házelnök úr meghagyta, hogy aki interpellálni akar, itt és így jelentkezzék. Hát, a szabály, az szabály. No, akkor csináljunk magukról egy fényképet? Alezredes úr, legyél szíves.
Szerző
Témák
abszurd