A meztelen test diadala a Szépművészetiben

Publikálás dátuma
2019.04.06. 11:00
A XVI. században ritkán került mennyezetképre összetett narratív ábrázolás
Fotó: Lakos Gábor
A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitányaként már látható Magyarország első Michelangelo-kiállítása.
Szobrász, építész, a Sixtus-kápolna freskóinak alkotója – aki egy kicsit is jártas a művészettörténetben, Michelangelo Buonarrotiról mindezt tudja, és képes csukott szemmel is maga elé képzelni az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb mesterének a műveit. Géniusz: már-már közhely. Ám ha Michelangelo rajzművészetéről esik szó, könnyen zavarba jöhet az ember, ami nem is csoda – Leonardo da Vincivel szemben Michelangelo százszámra égette el a saját rajzait, nehogy a kortársai belelássanak ötleteibe és azokat lekoppintsák. Így is sokakra hatást gyakorolt, már életében megkapta az „isteni” jelzőt, részben Giorgio Vasari festőművész, életrajzíró és legendagyáros, Firenze legnagyobb lokálpatriótájának jóvoltából. Pedig a kortárs műveinek egy részét nem is ismerhették: a Sixtus-kápolna a pápa magánkápolnája volt, nem pedig tömegek látványossága. És sokan ellenszenvvel viseltettek iránta: mint a legjobb, a legjobb megbízásokat nyerte el kortársai elől.
A Szépművészeti Múzeum A test diadala című kiállítása mintegy nyolcvan XVI. századi itáliai rajzot, metszetet mutat be mától, a világ rangos gyűjteményeiből válogatva. Huszonkilenc alaktanulmány Michelangelóé, a többi alkotás húsz kiemelkedő kortársáé – Leonardóé, Raffaellóé, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A világ több nagy múzeuma szentelt kiállítást az utóbbi időben Michelangelo művészetének, legutóbb csütörtökön Torinóban nyílt grafikai tárlata. Ezért is komoly kihívás Michelangelo rajzművészetét új nézőpontból megközelíteni, ám a Szépművészeti Múzeum munkatársai kiválóan megoldották ezt a feladatot – mondta el a budapesti megnyitón a firenzei Uffizi Képtár Grafikai Gyűjteményének igazgatója. Marzia Faietti nem csupán udvariaskodott, ez a kurátor, Kárpáti Zoltán tárlatvetésén bebizonyosodott. Kárpáti Zoltán – a szó jó értelmében – mítoszt rombolt. Ugyanis nemcsak Vasarinak, hanem magának Michelangelónak köszönhetően is a „magányos zseni” imázsa igencsak távol áll a valóságtól, ahogy az is, hogy Michelangelo szinte autodidaktaként, úgymond a természettől tanulva bontakoztatta ki művészetét – valójában a kor egyik legsikeresebb freskófestőjének, Domenico Ghirlandaiónak a műhelyében töltötte inaséveit, de Michelangelo a Casciani csatához készült kartonjai is nehezen képzelhetők el Luca Signorelli az orvietói dómban festett freskói nélkül. A kiállítás mindezeket tisztázza.
UTOLSÓ ÍTÉLET - Az aktokat Daniele da Volterra „öltöztette fel”, ezért Nadrágfestőnek csúfolták
Fotó: Lakos Gábor
Egy betört orrú, megfáradt arcú férfi a műhelyében, ki épp túl van a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak a megfestésén – Fra Bartolommeo nem idealizáló Michelangelo-portéja adja meg a tárlat alaphangját, hogy aztán a tizenéves Michelangelo nemrég, külföldi magángyűjteményben felfedezett rajzát összevethessük Ghirlandaio drapériatanulmányával. Antonio Pollaiuolo Meztelen férfiak csatája című metszete erősen módosítja a reneszánszról és Michelangelo művészetéről kialakított képünket. Tény, a XVI. század itáliai képzőművészetének középpontjában az akt állt, ami miatt a XIX. században a reneszánszot a naturalizmusáért ünnepelték, és fejet hajtottak az egykori mesterek anatómiai ismeretei előtt. Ám mint arra Kárpáti Zoltán rámutatott: a művészek – így Michelangelo vagy Leonardo is – csak a legritkább esetben rajzoltak, festettek élő modell alapján: legtöbbször mozgatható végtagú fabábok, viaszfigurák voltak a modelljeik. Pollaiuolo műve is így készült, a kor egyik legtöbbet másolt mintaképe volt. A test diadala nem szigorú kronológiát követ, hanem hatásokat, kölcsönhatásokat, párhuzamokat mutat be. Sőt olyan remek alkotókat is reflektorfénybe helyez, akik a még nagyobbak árnyékába kerültek. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóihoz készült rajzok egyike-másika életnagyságú reprodukcióban került a falra, de látható Michelangelo Lédájának két korabeli másolata is – az eredeti, már-már pornográf Michelangelo-festménynek a nagy nőbarát I. Ferenc fontainebleau-i kastélyában veszett nyoma. Infó A test diadala – Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet Kurátor: Kárpáti Zoltán Szépművészeti Múzeum, június 30-ig
FÉRFIAKTOK - Egy ignudo, azaz férfi akt. Méretarányosan láthatók a Sixtus-kápolna részletei
Fotó: Lakos Gábor

Késztető provokáció - ma zárul a DESZKA Fesztivál

Publikálás dátuma
2019.04.06. 10:30
A fesztiválon szereplő Vándorkutya élethazugságokkal szembesít, egyszerre sokkolva és szórakoztatva
Fotó: DÖMÖLKY DÁNIEL
Huszonhét előadás szerepelt a ma záruló debreceni DESZKA Fesztivál programjában, ahol kizárólag kortárs magyar művek, feldolgozások kaptak helyet.
Tizenharmadik alkalommal rendezték meg a DESZKA Fesztivált Debrecenben. A vállalkozás kimondottan hiánypótló, hiszen megtartva az eredeti szándékot, a sorozatra kizárólag kortárs művek, szövegek, feldogozások kaptak meghívást. A fesztivált a Debreceni Csokonai Színház évek óta olyannyira magáénak érzi, hogy maguk válogatják a mustrán látható produkciókat, figyelve a műfaji sokszínűségre, hiszen a legfrissebb Spiró, Háy, vagy Závada drámákon túl, helyet kaptak gyerek, ifjúsági, tantermi és drámapedagógiai előadások is.. Sőt még nem teljesen kész alkotások is, mert a Színházi Dramaturgok Céhe által menedzselt Nyílt Fórum egyik fontos állomásaként hat készülő kortárs darab fejlesztése keretében ezeket a még formálódó szövegeket is műsorra tűzték a DESZKA keretében. Az előadásokat szakmai viták követik. Idén ezeknek az egyik állandó résztvevője Visky András, író, dramaturg a kolozsvári teátrum tagja, aki szintén a sokféleséget nevezte a fesztivál mindenkori erejének. - Nagyon fontosak ezek a találkozások nem csak a szerzőkkel, hanem különböző alkotóműhelyekkel is. Rendkívül izgalmas volt a sorozat díszvendégének Pass Andreának, aki maga írja és rendezi is az előadásait. a szuverén alkotói világát felfedezni. Nagy erénye, hogy a színházcsináló és a szövegíró nem válik el egymástól, és ez markánsan érződik a művek telítettségén, kiforrottságán, a témák etikai felelősségérzetén. A fesztivál valamennyi előadása felveti azt a kérdést, hogy mire való a színház. Ma különösen nagy hangsúlyt kap a személyes közelséggel való bánás és a közönség állásfoglalásra való késztetése. A fesztiválon megjelenő szövegek rendkívül széles spektrumát felvonultatják a színházi fogalmazásnak a poétikusabb hangvételtől, a közvetlen valóság elemeket tartalmazó javaslatokig. A produkciók nagy része még a kíséreti fázisban lévők is nagyon inspiráló. Érezhető a létrejöttük műhelyszerűsége, Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy egy mű önmagában mérhető-e esztétikailag, vagy etikailag inkább provokációnak tekinthető, hiszen engem mint állampolgár, vagy választópolgár, illetve szülő szólít meg – fogalmazott Visky András. A díszvendég Pass Andreának két előadása is jelen volt a fesztiválon. Az egyikről, az Eltűnő ingerekről amelyben a szerző édesapja elvesztésének a traumáját dolgozza fel, nemrég közöltünk kritikát. Szintén Debrecenbe utazott a Vígszínház Házi Színpadán látható Vándorkutya című fekete komédia, vagy ahogy a szerző a műfaját meghatározta:”igazi élethazugságok”. Ebben az előadásában is akárcsak a többiben, beleértve Pesten, a Jurányiban csütörtök este utoljára játszott Napraforgóban Pass Andrea elsősorban tükröt tart. Tabuk nyomában ered. Ki nem mondott, elhallgatott dolgokat tár fel. A realitás és a fikció határán egyensúlyoz. De eközben ahogy Visky András mondta, provokál és állásfoglalásra is késztet. Nem hagy nyugodni. Szembesít például azzal, hogy mennyire nem figyelünk a másikra, miközben a szerepünk szerint épp az ellenkezőjét bizonygatjuk. A tervek szerint a következő évadban többek közt Debrecenben dolgozik majd, ahol arra kérték: írjon és rendezzen új darabot.   
Szerző

Ókovács Szilveszter: valljátok magatokat afroamerikainak!

Publikálás dátuma
2019.04.05. 18:49
Palerdi András
Fotó: Mónus Márton / MTI
A Magyar Állami Operaház főigazgatója a Hírcsárdával kelt versenyre.
Több szerkesztőséghez, így a Népszavához is eljutott az az április 5-i dokumentum, amelyben a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter arra szólítja fel a Porgy és Bess előadásának fellépőit, hogy vallják magukat afroamerikaiaknak. »Kedves Művészek, Főigazgató Úr kérésére küldjük Nektek a következő kérést. Az előadás előtt az alábbi nyilatkozat aláírását kéri tőletek színházunk vezetősége, melyet nyomtatott formában odaviszünk Nektek: „Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek”« – olvasható az operaházi levélben. 
Megírtuk: az Erkel Színházban úgy tűzték újra műsorra péntektől Gershwin operáját, hogy a jogtulajdonos nem adta meg a játszási engedélyt, a próbákat végig fénymásolt kottákból tartották. Múlt évben négy előadáson játszották az Erkelben a Porgy és Besst, ám mivel nem vették figyelembe az „all black cast” szabályt – a jogutódok akarata szerint kizárólag afroamerikai énekesek adhatják elő a darabot – az előadásról szóló anyagokon fel kellett tüntetni: „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.” A fénymásolt Porgy és Bess-kották ügyéről kérdésünkre az Operaház csütörtökön úgy reagált: „Az előadások és a kották jogdíját előre kifizettük.” – Ám a kották sokszorosítása éppúgy engedélyköteles, mint egy színpadi mű bemutatása – hívta fel a figyelmet egy témában jártas jogi szakértő, aki a Népszava megkeresésére arra mutatott rá: a jogsértés súlyát csak csökkenti, ha az engedély nélkül másolt kották felhasználása után fizet a felhasználó. Ugyanez érvényes egy játszási engedély nélkül bemutatott előadásra is.

A pénteki előadás előtt Ókovács Szilveszter az Erkel Színházban a közönség elé állt, a játszási engedélyről feltételes módban úgy fogalmazott: „Lenne itt engedély, jó lenne.” Az „all black cast” szabályt buta kitételnek nevezte, amely szerint tizennégy afroamerikai énekesnek kellene a színpadon lennie a Porgy és Bess operában, ám szerinte Magyarországon erre nincs mód. Ókovács állította, a fellépők többsége aláírta azt a nyilatkozatot, amely arról tesznek hitet, hogy indentitásuk része az afroamerikai eredet és tudat. Az Operaház főigazgatója úgy fogalmazott: ez a nyilatkozat egy szatirikus megoldás az „all black cast” előírás betartására.
Frissítve: 2019.04.05. 19:23