Szobrász, építész, a Sixtus-kápolna freskóinak alkotója – aki egy kicsit is jártas a művészettörténetben, Michelangelo Buonarrotiról mindezt tudja, és képes csukott szemmel is maga elé képzelni az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb mesterének a műveit. Géniusz: már-már közhely. Ám ha Michelangelo rajzművészetéről esik szó, könnyen zavarba jöhet az ember, ami nem is csoda – Leonardo da Vincivel szemben Michelangelo százszámra égette el a saját rajzait, nehogy a kortársai belelássanak ötleteibe és azokat lekoppintsák. Így is sokakra hatást gyakorolt, már életében megkapta az „isteni” jelzőt, részben Giorgio Vasari festőművész, életrajzíró és legendagyáros, Firenze legnagyobb lokálpatriótájának jóvoltából. Pedig a kortárs műveinek egy részét nem is ismerhették: a Sixtus-kápolna a pápa magánkápolnája volt, nem pedig tömegek látványossága. És sokan ellenszenvvel viseltettek iránta: mint a legjobb, a legjobb megbízásokat nyerte el kortársai elől.
A Szépművészeti Múzeum A test diadala című kiállítása mintegy nyolcvan XVI. századi itáliai rajzot, metszetet mutat be mától, a világ rangos gyűjteményeiből válogatva. Huszonkilenc alaktanulmány Michelangelóé, a többi alkotás húsz kiemelkedő kortársáé – Leonardóé, Raffaellóé, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A világ több nagy múzeuma szentelt kiállítást az utóbbi időben Michelangelo művészetének, legutóbb csütörtökön Torinóban nyílt grafikai tárlata. Ezért is komoly kihívás Michelangelo rajzművészetét új nézőpontból megközelíteni, ám a Szépművészeti Múzeum munkatársai kiválóan megoldották ezt a feladatot – mondta el a budapesti megnyitón a firenzei Uffizi Képtár Grafikai Gyűjteményének igazgatója. Marzia Faietti nem csupán udvariaskodott, ez a kurátor, Kárpáti Zoltán tárlatvetésén bebizonyosodott. Kárpáti Zoltán – a szó jó értelmében – mítoszt rombolt. Ugyanis nemcsak Vasarinak, hanem magának Michelangelónak köszönhetően is a „magányos zseni” imázsa igencsak távol áll a valóságtól, ahogy az is, hogy Michelangelo szinte autodidaktaként, úgymond a természettől tanulva bontakoztatta ki művészetét – valójában a kor egyik legsikeresebb freskófestőjének, Domenico Ghirlandaiónak a műhelyében töltötte inaséveit, de Michelangelo a Casciani csatához készült kartonjai is nehezen képzelhetők el Luca Signorelli az orvietói dómban festett freskói nélkül. A kiállítás mindezeket tisztázza.
Egy betört orrú, megfáradt arcú férfi a műhelyében, ki épp túl van a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak a megfestésén – Fra Bartolommeo nem idealizáló Michelangelo-portéja adja meg a tárlat alaphangját, hogy aztán a tizenéves Michelangelo nemrég, külföldi magángyűjteményben felfedezett rajzát összevethessük Ghirlandaio drapériatanulmányával. Antonio Pollaiuolo Meztelen férfiak csatája című metszete erősen módosítja a reneszánszról és Michelangelo művészetéről kialakított képünket. Tény, a XVI. század itáliai képzőművészetének középpontjában az akt állt, ami miatt a XIX. században a reneszánszot a naturalizmusáért ünnepelték, és fejet hajtottak az egykori mesterek anatómiai ismeretei előtt. Ám mint arra Kárpáti Zoltán rámutatott: a művészek – így Michelangelo vagy Leonardo is – csak a legritkább esetben rajzoltak, festettek élő modell alapján: legtöbbször mozgatható végtagú fabábok, viaszfigurák voltak a modelljeik. Pollaiuolo műve is így készült, a kor egyik legtöbbet másolt mintaképe volt.
A test diadala nem szigorú kronológiát követ, hanem hatásokat, kölcsönhatásokat, párhuzamokat mutat be. Sőt olyan remek alkotókat is reflektorfénybe helyez, akik a még nagyobbak árnyékába kerültek. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóihoz készült rajzok egyike-másika életnagyságú reprodukcióban került a falra, de látható Michelangelo Lédájának két korabeli másolata is – az eredeti, már-már pornográf Michelangelo-festménynek a nagy nőbarát I. Ferenc fontainebleau-i kastélyában veszett nyoma.
Infó
A test diadala – Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet
Kurátor: Kárpáti Zoltán
Szépművészeti Múzeum, június 30-ig
