A múltbeli bűnök hete

Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos tájékoztatóján), hogy a magyar kormány támogatja a holokauszt magyar gyermekáldozatai emlékhelyének, a Sorsok Házának a megnyitását, ha azonban ez nem lehetséges „az ország bemocskolása nélkül”, akkor erre nem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Sorsok Házával kapcsolatban az égvilágon senki nem mocskolja be az országot, csupán azt kritizálták többen is (Randolph Braham professzortól a jeruzsálemi Jad Vasem intézet igazgatójáig, történészektől a Mazsihiszig), hogy a múzeumi kiállítás koncepciója egyoldalú, és nem a tényeknek megfelelően mutatja be az akkori magyar állam történelmi felelősségét. 
Ha ez az ország bemocskolásának számít, akkor nehéz lesz itt tisztának maradni.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott), hogy a ferihegyi repülőtér értékesítése a szocialista kormány egyik legnagyobb bűne volt. Mint mondta, a kormány elégedetlen a működtetéssel, és a repülőtéren csak minimális fejlesztések történtek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a repülőtér utasforgalma 2010-hez képest megduplázódott. Ennek lebonyolítására komoly beruházásokat hajtottak végre; a Sky Court csarnokra például 75 milliárd forintot költöttek, legutóbb pedig tavaly ősszel adtak át egy újabb utasmólót. A következő öt évben ezenkívül egy harmadik terminált is építenek, mert arra számítanak, hogy a forgalom további 50 százalékkal nő. Ezeket a beruházásokat nem az állam, vagyis a köz pénzéből végzik. De a jelek szerint az állam azt szeretné, ha minden pénzhez köze lenne.
Azt is állította Gulyás (szintén a kormányinfón), hogy Brüsszelnek le kell állítania a migránskártya-programot, mert rendkívül aggasztó, hogy terroristák juthatnak ilyen kártyákhoz, és hogy az EU, illetve az ENSZ pénzzel segíti Európában tartózkodásukat.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákat nem migránsoknak, hanem menedékkérőknek vagy menekülteknek adják, akik készpénz-támogatásra is jogosultak lennének. Ennél pedig egyszerűbb és ellenőrizhetőbb a kártya használata. Hogy köztük akár terroristák is megbújhatnak, nem zárható ki, mint ahogy az sem, hogy egykori bevándorlók leszármazottai már állampolgárként válnak terroristává. Sőt ez még a született magyarok között is előfordulhat, lásd a körúti robbantót. Bár neki nincs migránskártyája.
Azt állította az Emberi Erőforrások Minisztériuma (közleményében), hogy a kórházak adóssága „a balliberális korszak egyik súlyos mulasztása, mert a folyamatos pénzkivonás miatt 2010-re az adósságállomány megközelítette a 130 milliárd forintot. A 2010-es kormányváltás óta azonban kevesebb, mint felére csökkent a kórházak adósságállománya.”
Ezzel szemben a tény az, hogy 2010 végén a kórházi adósságállomány 34,6 milliárd forint volt, 2018 végén pedig a lejárt adósságok 55 milliárdot tettek ki. Vagyis jelentősen nőttek 2010-hez képest. Egy minisztériumi közleménnyel ezeket nem lehet eltüntetni. Ahhoz nem Kásler Miklós kellene, hanem Rodolfó, a bűvész. Vagy Orbán – már ha több pénzt szánna az egészségügyre.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.04.06. 10:11

Ab-szurd sziget

Valahol az Üveghegyeken túl, az Óperenciás tengeren volt egy apró földdarab, melyet a bennszülöttek Ab-szurd Szigetnek neveztek el. A mesebeli ország lakóinak igen jelentős része halászatból élt. Gyakran ütött-kopott hajókon szálltak szembe a folyton változó tenger áramlatokkal, és lehet, hogy a globális felmelegedés volt az oka, de a szél is mindig szembe fújt. A cseppet sem ideális adottságok ellenére itt is igaz volt, hogy „navigare necesse est” – vagyis hajózni szükséges, hiszen halat fogni a szárazföldön nemigen lehetett. A zord körülmények és a technikai hiányosságok eredőjeként sajnos nem volt ritka a baleset, és minden nemzetközi összevetésben igen magas volt a sziget halászainak halálozása. Mit tehetett a sziget amúgy mindenki által szeretett törzsfőnöke? Vizsgálóbizottságot állított fel a tűrhetetlen helyzet okainak tisztázására. Az Árgusszemű Szakértők – vagy röviden csak ÁSZ – csapatai gyorsjáratú zsebcirkálóikon körbe cikáztak a sziget felségvizein, egyetlen öböl vagy rejtett lagúna sem maradt feltáratlan előttük. Megállapításaik nagyon kemények voltak. Anarchia, káosz uralkodik – állapították meg. Gyakorlatilag egyetlen halászbárkán sem tartották be a szabályokat, és ezzel a halászok az „ősbűn” elkövetői lettek. Javasolták is, hogy lökjék vízbe azonnal a bűnösöket, amivel mindenki egyet is értett volna, csak az volt a baj, hogy akkor meg nem lett volna, aki halászik. Másrészt voltak, akik némi jártasságot szereztek a Biblia tanulmányozásában, és megpróbálták elmagyarázni, hogy mi is az az „ősbűn”, és hogy ez aligha ide illő jelző, de lehurrogták az okoskodókat azzal, hogy bár a vérfarkasnak sincs semmi köze a véradáshoz, ennek ellenére elég ijesztően hangzik ahhoz, hogy ezzel a szófogadatlan gyerekeket el lehessen rettenteni a rosszalkodástól. Így aztán maradt az „ősbűn” jelző, és azt is eldöntötték, hogy a halászok fölé halászati felügyelőket fognak kirendelni. Így minden halászbárkából kiemeltek egy halászt, hogy hely legyen a csónakban a halászati felügyelőnek, és előrelátóan azt is előírták, hogy a felügyelők juttatásait – mely alig volt több, mint a halászok átlag jövedelmének a tízszerese – a csökkentett létszámú csónak legénységének kell majd kitermelnie. A felügyelők felügyeltek, a halászok meg halásztak, és persze a változatlanul pocsék felszerelés, a továbbra is szembe fújó szél, no meg a tengeráramlatoknak köszönhetően, aki vízbe esett, az szépen bele is fulladt. A sziget törzsfőnöke nem lehetett maradéktalanul elégedett, ezért most a sziget bölcseiből egy ad hoc bizottságot hozott létre. A bizottság vezetője egy nagy tiszteletnek örvendő vak aggastyán lett, akinek tisztán látását nem befolyásolhatták félrevezető vizuális élmények. A bizottság második tagja, egy ezermester volt, aki mindenhez értett, így nyilván a halászathoz is. A harmadik tag nem is lehetett más, mint a sziget legsikeresebb vállalkozója, aki halfeldolgozásban éppúgy otthon volt, mint a cementgyártásban vagy a turisztikában. A „Bölcsek Bölcsei” – ahogy az ad hoc bizottságot a szigetlakók becézték – egy hét alatt megtalálták a probléma gyökerét, és ez magában hordozta a megoldást is. A „gyökérhiba” a mentőövek hiánya volt. És valóban a halászbárkákon nem volt mentőöv. Ha nem volt, hát elrendelték a sziget alaptörvényében, hogy legyen. Minden halászbárkába ettől kezdve annyi mentőövet kellett elhelyezni, ahány halászt szállított. Kiemelt beruházásként a mentőmellények tervezését a vak aggastyánra bízták, a bizottsági tag ezermester már másnap el is kezdte gyártani a mentőöveket a legsikeresebb vállalkozó cementgyárából származó betonból. A tartós és a sziget nemzeti színeiben pompázó mentő felszerelést a halászok ünnepén adták át a bárkák személyzetének. Az „ősbűnnel” korábban megvádolt halászoknak volt némi aggályuk az ajándék használhatóságát illetően, de szólni már nem mertek. A beton mentőövekkel, no meg a halászati felügyelőkkel és persze a halászokkal megrakott bárkák kifutottak a tengerre. Aztán várták őket estig, de nem jöttek, és másnapra se tértek haza. Azóta próbálja az ÁSZ és a Bölcsek Bölcsei meggyőzni a halászok hozzátartozóit, hogy megint a szél és az áramlatok, no meg a szabályok be nem tartása lehetnek a hibásak. Közben a halászok hiányában már nem jut hal az asztalra. A halászok hozzátartozói, a sziget lakói, de már az Árgusszemű Szakértők, a Bölcsek Bölcsei és a sziget törzsfőnöke is éhezik. Viszont legalább bűntelenek, mert a szabályokat azt betartják, mert Ab-szurd Szigetén ez mindennél fontosabb.

Gyilkosságban is vezetünk

A Nyugat-ellenes fideszes propaganda egyik fő eleme a közbiztonság ottani hiányáról, a nagyvárosokat elöntő erőszakról, a „no go” zónákról szóló rémmese. Ezeket sokszor olyanok is elhiszik, akik nem rokonszenveznek az Orbán-rezsimmel, de úgy gondolják, hogy a terrorizmus fenyegette nyugat-európai országokkal szemben nálunk legalább biztonságban ki lehet menni az utcára, ritka hazánkban a gyilkosság.
A valóság sajnos éppen ennek az ellenkezője. Az EU huszonnyolc tagállama között Magyarországon kiemelkedően magas a gyilkosságok száma. A százezer főre jutó, befejezett emberölések száma hazánkban 2,07, ami az egyik legrosszabb arány az Európai Unióban. Ennél magasabb számot csak a három balti köztársaság, Lettország, Litvánia és Észtország „produkál”. A magyarországi gyilkosságok száma ráadásul a Fidesz uralma alatt nőtt meg nyugtalanító módon. 2010-ben még csak 1,38 volt ez a szomorú mutató. Vagyis Orbán Viktor uralkodása alatt közel ötven százalékkal több honfitársunk lett emberölés áldozata, illetve lett gyilkossá a biztonságosnak hirdetett hazánkban. És a félreértések elkerülése végett: ezek hivatalos adatok, a magyar rendőrség szolgáltatta őket a nemzetközi intézményeknek. Sokféle olyan bűncselekmény van, amelyeket statisztikailag – például lopásnál az értékhatár megváltoztatásával – manipulálni lehet, de a gyilkosságok esetében ez gyakorlatilag lehetetlen.
Érdemes közelebbről is megnézni azokat az országokat, amelyek a Fidesz-média szerint különösen veszélyesek, ahol úgymond „tombol az erőszak”. A szomszédos Ausztriában (0,66 százezer főre) mindössze egyharmada a magyarországinak az emberölések száma. Bár minden halál tragikus, Lázár János rémüldözése ellenére 2016-ban mindössze 57 ember lett gyilkosság áldozata nyugati szomszédunknál. Olaszország számára valóban nagy kihívás a rengeteg illegális bevándorló, de náluk is csak 0,67 a már említett arányszám. Németországban, amelyet a fideszes kormánypárti propaganda szerint elönt az erőszak, ez az arány valamivel magasabb,1, 18, de így is messze alatta van a magyarországinak. Különösen megnyugtató a helyzet Hollandiában, ahol a százezer főre jutó emberölések száma egynegyede (!) a hazainak. (0,55). A szlovák 1,05, a cseh 0,61 és a szlovén 0,48 is messze alacsonyabb, mint a magyar adat. Ez azt is jelzi, hogy nem valamiféle térségünkre jellemző átokról van szó.
Egyértelműen a mai magyar kormányzat gyalázatos társadalompolitikája, a szegénység, az erőszak kultusza áll az emberölések egyre növekvő száma mögött. Miközben az EU egészében folyamatosan csökken a gyilkosságok száma.
Az ellenzéki pártok és a független média gyakran erkölcsileg jogos, de a nagyközönség számára kicsit bonyult témákkal támadja a kormányzatot. Ellenzéki érzelmű ismerőseim is megdöbbentek, amikor megmutattam nekik ezeket a hivatalos, a magyar rendőrségtől származó statisztikai adatokat. Az elvont jogállami elmélkedések mellett érdemes lenne az ilyen mellbevágó tényekkel is szembesíteni a magyar társadalmat.
Szerző
Hegyi Gyula
Frissítve: 2019.04.05. 09:32