„Nálunk valószínűleg mindenkinek, még a gyengébb angol csoportba járóknak is meglesz a nyelvvizsgája a felvételiig. Én most az angol felsőfokúra készülök, és olaszból is van egy középfokúm, de tudom, hogy én szerencsés vagyok, és az ország legtöbb iskolájában nem ez a helyzet” – meséli a 10. osztályos Marci, aki Budapest egyik kifejezetten jó gimnáziumába jár, ahol az számít ritkaságnak, ha valakinek nem sikerül érettségiig legalább egy középfokú vizsgát letennie. De jól gondolja, hogy nem ez az általános – nem mindenki engedheti meg magának a nyári külön kurzusokat, ráadásul a nyelvtanulás eredményessége is nagyban függ a pedagógusoktól. Márpedig az iskolákban tanító nyelvtanárok egy része nem a leghatékonyabb módszerekkel tanít. Ráadásul óriási különbségek vannak az iskolatípusok között is: a szakgimnáziumokban az érettségizőknek csak a negyede nyelvvizsgázik. Vagyis hiába szeretné a kormány ezekbe az iskolákba terelni a gyerekeket a gimnáziumok helyett (ahol a tanulók több mint fele tesz nyelvvizsgát), mondván: innen is kövezett út vezet a felsőoktatásba, a tanulók háromnegyedének esélye sem lenne egyetemre menni, ha minden így marad.
A törvény azokat fogja még hatékonyabban kiszorítani a felsőoktatásból, akiknek nincs lehetőségük különórákra járni, tovább rontja a nehezebb helyzetű gyerekek kitörési esélyeit. Hiba lenne azt gondolni ugyanakkor, hogy az esélyegyenlőséget sértő szigorítás a középosztálybeli családok gyerekeinek nem okoz gondot. Bár egyelőre még nem tudni pontosan, hogyan változik meg a felvételi pontok számítása az új rendszerben, az a hír járja, hogy miután kötelező lesz egy középfokú nyelvvizsga és egy emelt szintű érettségi, a későbbiekben ezek után nem jár majd pluszpont – aki ezekkel nem rendelkezik, nem is vehet részt a felvételi folyamatban. Éppen ezért, mint arra egy budapesti gimnáziumban tanító pedagógus felhívta a figyelmünket: ha egy diák pluszpontokat akar szerezni, legalább két tárgyból kell emelt szintű érettségit tennie, és az sem árt, ha a kötelezőn kívül van még egy nyelvvizsgája. Ezért a 11.-es diákjainak egy része – akiknek már felsőfokú nyelvvizsgája van angolból – az egész nyarat azzal fogják tölteni, hogy a második tanult nyelvből felkészüljenek egy középfokúra, hogy ne vesszenek a felsőfokúért járó pluszpontok. Ez pedig már a középosztálybeli gyerekek (és szüleik) számára is hatalmas erőfeszítést jelent.
„Nem ördögtől való dolog, hogy elvárjuk a középfokú nyelvvizsgát azoktól, akiknek van lehetőségük ezt megszerezni, például magántanár segítségével. A budapesti középosztály szemüvegén keresztül nézve a világot, könnyen mondhatjuk azt, hogy aki nem képes megtanulni középfokon egy idegen nyelvet, az ne is menjen egyetemre. De én elég sokat járok olyan helyeken – például Ózd külvárosában vagy az Ormánságban –, ahol mindez egyáltalán nem ilyen egyértelmű” – mondja Prievara Tibor, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium angoltanára, a legkorszerűbb pedagógiai módszereket bemutató Tanárblog egyik szerkesztője, aki szerint egy erősen szegregáló oktatási rendszerben ez egy újabb olyan intézkedés, amely az esélyegyenlőség ellen hat, és azokat sújtja, akiknek a lehetőségei egyébként is korlátozottabbak.
„A felsőoktatásba felvételizők között általában 50-55 százalék között van a középfokú nyelvvizsgával vagy az azzal egyenértékű emelt szintű nyelvi érettségivel rendelkezők aránya. A végül az egyetemekre bekerülő, felvett diákok között pedig körülbelül 75 százalékos az arányuk” – hivatkozik az Oktatási Hivatal adataira Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke, aki szerint mindebből az látszik: ha a középiskolás diákok nyelvtudása nem javul jelentősen egy év alatt, az egyetemek csaknem 25 százalékkal kevesebb diákot tudnak majd felvenni 2020-ban. (Tavaly kicsit több mint 75 ezer hallgató került be a felsőoktatásba.) A szakértő szerint az a nagyságrendileg 19 ezer ember, aki tavaly nyelvvizsga nélkül került be valamilyen szakra, nagy valószínűséggel közelében sincs a középfokú nyelvtudásnak, különben a felvételi előtt biztosan próbálkozott volna.
„Az igazán nagy probléma, hogy a 2020-ban felvételizők, vagyis a mostani 11.-es diákok esetében már régen eldőlt, hogy milyen utat járnak be nyelvtanulási szempontból. Nem az előttük álló körülbelül 10 hónapban fog eldőlni a sorsuk. Biztos sokan vannak olyanok, akik már a kívánt szint közelében vannak, és csak egy utolsó hajrára van szükség, hogy sikerrel járjanak. De aki ettől messze van, mert az iskolája egyszerűen nem viszi el a nyelvtudásnak erre a szintjére, szinte esélytelen. Nem szabad elfelejteni, hogy a középszintű nyelvi érettségi az alapfokú, B1-es nyelvvizsga szintjének felel meg. Az iskolák többsége erre van felkészülve, meg sem céloz ennél többet. Ha a család nincs abban az anyagi helyzetben, hogy kipótolja ezt a különbséget, akkor ezek a tanulók esélytelenek lesznek arra, hogy érvényes felvételit tudjanak beadni. És itt nagyon jelentős, 200 tanórányi különbség van a két szint között, aminek a költsége 200-300 ezer forint között mozog” – mondja Rozgonyi Zoltán.
Az utolsó pillanatban megugorhatják
Jóval bizakodóbb dr. Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki abban bízik, hogy a határidő közeledtével egyre többen fognak majd nyelvvizsgát tenni a diákok közül. A szabályozás változását 2014-ben jelentették be, vagyis hat éve lehet arról tudni, hogy a középfokú nyelvvizsga jövőre már kritérium lesz a felsőoktatási felvételinél. Józsa János úgy gondolja, ennyi időnek elegendőnek kellene lennie arra, hogy az érintett diákok felkészüljenek a közoktatás magas idegennyelv-óraszámai mellett, bár szerinte is kétségtelen, hogy sok esetben magántanárra vagy külön tanfolyamra, így plusz anyagi befektetésre van szükség a sikerhez.
„Akik esetleg eddig nem készültek erre tudatosan, az utolsó egy évben még beleadhatnak apait-anyait, fogadhatnak külön tanárt, és biztosan sokan az utolsó pillanatban fognak nyelvvizsgát tenni. De én arra számítok, hogy jövőre a felvételizni készülő diákok többségének sikerül megugrani ezt az akadályt” – mondja a rektor, aki szerint nem lenne fair az erre évek óta készülő, a feltételeket időre teljesítő, ezzel jogosan előnyt szerző középiskolásokkal szemben, ha a döntéshozók egyszer csak visszavonnák az intézkedést. Ugyanakkor a rektor szerint is sokakat készületlenül ér a jövő évben életbe lépő változás. „A határidőket nem lehet eléggé hangoztatni. Úgy tűnik, mintha a diákok és a szüleik nem vették volna teljesen komolyan a hat éve rendszeresen hangsúlyozott 2020-as határidőt” – teszi hozzá.
Bár a Magyar Rektori Konferencia nem készített tanulmányt arról, hogy milyen hatása lesz a magyar felsőoktatásra, ha bevezetik a nyelvvizsga-kötelezettséget, de Józsa János elnök az Emberi Erőforrások Minisztériumának „karakán kiállását” úgy értelmezi, hogy a döntéshozók megvizsgálták, átgondolták a következményeket. „Én egyelőre az Emmi megnyilvánulásait ebben a kérdésben támogatni tudom. Ha ezt a szigort a kormány megtartja, és nem lép vissza a tervétől, akkor tagadhatatlanul lesz egy olyan év, amikor kisebb zavar lesz a létszámok körül. De szerintem a következő években annyira összeszednék magukat a diákok, hogy egy-két év múltán már nem látszana különbség a felvettek számában, éppen ezért szerintem nem szabad visszalépni ebben a kérdésben” – mondja az elnök.
Márpedig egyelőre nem látszik, hogy megugrott volna a nyelvvizsgázók száma a korábbi évekhez képest a 2020-ban életbe lépő változtatás miatt Rozgonyi Zoltán szerint. És az sem igaz, hogy a hosszú távú tendenciát nézve folyamatosan növekedne azoknak a száma, akik a nyelvtudásukat „papírral” szeretnék bizonyítani. Sőt az egyesületi elnök szerint az sem hozott változást, hogy a kormány döntésének értelmében tavaly év eleje óta a 35 év alattiak visszaigényelhetik a sikeres nyelvvizsga díját. „Mindez azt mutatja, hogy Magyarországon államilag akkreditált nyelvvizsgát az tesz, akinek valamiért előírják, szüksége van rá a felvételinél járó pluszpontszámok vagy a diplomája megszerzése miatt. Az utóbbi időben az előbbiek vannak többen, de az utóbbi csoport próbálkozik többször, mert körükben gyakoribb a sikertelen vizsga” – mondja Rozgonyi Zoltán, rámutatva arra a komoly problémára, hogy a 2018-as adatok szerint 90 ezernél is több diploma porosodik a felsőoktatási intézményekben, amelyeket nyelvvizsga hiányában nem tudnak átvenni az egykori hallgatók. Nem kizárt, hogy a döntéshozók ezt a helyzetet elégelték meg, ezért döntöttek a felvételiszigor bevezetése mellett.
A következmények azonban súlyosak lehetnek.
Vidéki egyetemek veszélyben
Azt az MRK-elnök is elismeri: az egyetemek között jelenleg nagy különbségek vannak abban, hogy a felvett diákok mekkora része rendelkezik középfokú nyelvvizsgával. A Diák vagyok – diákok az oktatásért online szerveződő csoport szerint a jövőre életbe lépő „nyelvvizsgatörvény” miatt diákok tízezrei fognak kiszorulni a felsőoktatásból, az új szabályok szerint a 2017-ben felvettek fele nem jutott volna be egyetemre. A HVG Diploma 2018 című kiadványban megjelent adatok szerint például a Debreceni Egyetem egészségügyi karának kétharmadát nem vették volna fel, de a törvény legsúlyosabban éppen a tanárképzést, a leendő egészségügyi dolgozókat és a műszaki képzéseket érinti, vagyis jellemzően olyan területeket, amelyek egyébként is utánpótláshiánnyal küzdenek.
Az ügyben a Miskolci Egyetem Rektora is aggodalmát fejezte ki. „Aggódom a magyar felsőoktatásért. Ha 2020-ban bevezetik, hogy csak az nyerhet egyetemi felvételt, akinek megvan a középfokú nyelvvizsgája, a magyar egyetemek létszáma radikálisan lecsökken. Ez pedig az egész magyar társadalomra nézve hátrányosan hat majd. (…) Igazából nem azzal van baj, hogy emelt szintű érettségihez és nyelvvizsgához kötjük a felsőfokú tanulmányokat, hanem azzal, hogy Magyarországon történelmi okoknál fogva sokáig nem volt divat a nyelvtanulás. A szocializmus alatt azzal, hogy az oroszt kötelezővé tették, ellenállást váltottak ki a diákokban a nyelvtanulással szemben” – nyilatkozta a Boon.hu-nak korábban dr. Torma András, aki úgy számol, hozzájuk a jelentkezők 60-65 százaléka jutott volna be szeptemberben, ha már tavaly is élt volna a kikötés. Jövő évtől különösen az alacsonyabb presztízsű, vidéki egyetemek lehetnek bajban, a rektorok nagy része valamiért egyelőre mégis hallgat.
„A BME-n a felvettek 85 százaléka rendelkezik középfokú nyelvvizsgával, de tény, hogy vannak más felsőfokú intézmények, ahol ennél jóval alacsonyabb, 40-50 százalékos az arány. Valamilyen módon szakpolitikai intézkedésekkel segíteni kellene, hogy ezek az arányok javuljanak. Az viszont kétségtelen, a jövőbe vezető úton fontos lépés, hogy a felsőoktatásba bekerülő diákok legalább egy nyelvet jól ismerjenek” – mondja Józsa János, aki ugyanakkor úgy gondolja: azoknak a szakmáknak az esetében (például szociális munkás), ahol nagy a hiány és magas a társadalmi haszon, érdemes lenne engedményeket tenni.
A diák- és hallgatói szervezetek ennél többet szeretnének elérni. Rozgonyi Zoltán egyetért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának korábbi javaslatával, hogy a nyelvvizsga-kötelezettséget csak fokozatosan lenne szabad bevezetni, először csak azokon a szakokon, ahol tényleg szükség van rá. (Az egyetemek jelenleg is kiköthetik felvételi követelményként a nyelvvizsgát azokon a képzéseken, ahol úgy ítélik meg, enélkül nem lehet hatékonyan oktatni.) Így a középiskolák kapnának néhány év haladékot, és az állam által támogatott szakmai segítség mellett felfejleszthetnék annyira a nyelvoktatásukat, hogy ne legyen irreális elvárás a középfokú nyelvvizsga. „Így azoknak a tanulóknak is lenne esélye bekerülni a felsőoktatásba, akik nem jó helyre születtek” – teszi hozzá Rozgonyi Zoltán. Szerinte az iskolák, a diákok, a szülők mellett az egyetemek egy része sem hiszi el, hogy valóban bevezetik a szigorítást, éppen azért, mert semmilyen segítséget nem kaptak. Márpedig az Emmi egyelőre hajthatatlannak tűnik.
Elpazarolt órák
A Nyelvtudásért Egyesület elnöke szerint teljesen egyértelmű, hogy a magyar közoktatásban nyelvórán eltöltött időnek elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy a diákok letegyék a középfokú nyelvvizsgát. Az európai országok jelentős része a miénknél alacsonyabb idegen nyelvi óraszámot biztosít az iskolában, lakóik mégis sokkal többen és jobban beszélnek nyelveket. Az első idegen nyelvet a magyar gyerekek 18 éves korukig közel ezer órában tanulják. „Tévhit, hogy a magyaroknak több órára lenne szükségük, mert a finnugor nyelvünk túlságosan különbözik más nyelvektől. Ennek egyszerűen nincs érdemi jelentősége” – mondja Rozgonyi Zoltán. A Nyelvtudásért Egyesület az eredménytelenség okait feltárandó országos átfogó (általános és középiskolákat is vizsgáló) kutatást végzett, amelyben tanulókat, tanárokat, szülőket is meginterjúvoltak.
Arra jutottak, hogy az idegennyelv-oktatás az iskolákban nagyon időpazarló és nem hatékony, miközben mindenki egyetért abban, hogy ez egy fontos kérdés lenne az ország jövője és a nemzetgazdaság szempontjából. A problémák között ott van a tanárok módszertani felkészültségének hiányossága is, bár hozzá kell tenni, hogy a kép nagyon vegyes – óriási különbségek lehetnek az egyes pedagógusok között. Az egyesület következtetése szerint az iskolák 15-20 százalékában egészen kiváló, eredményes munka folyik ezen a téren, de az intézmények többségében nagy problémát okoz a fegyelmezés a tanórákon és a motiváció fenntartása, még akkor is, ha elvi szinten a gyerek és a szülő is egyetért abban, hogy ez fontos.
A nyelvoktatás hatékonyságát meglepő módon a Magyar Nemzeti Bank is kritizálta egy tavaly novemberben nyilvánosságra került anyagban, amely a gazdaság hosszú távú versenyképességének növelésére tesz javaslatokat. Ebben olyan célkitűzést is megfogalmaztak, hogy minden iskola legalább egy tantárgyat idegen nyelven tanítson. Rozgonyi Zoltán szerint ez ugyan a jelenlegi helyzetben a valóságtól elrugaszkodott ötlet, de a mögötte lévő gondolat figyelemre méltó. Nevezetesen, hogy átgondolt pedagógiai programokon keresztül szivárogjon be az idegennyelv-használat az iskolai élet más területeire, akár más tantárgyak tanításába is.
Prievara Tibor szerint a nyelvoktatásra a legtöbb helyen már nem igaz, hogy évtizedekkel ezelőtt elavult módszertannal tanítanának, sok nyelvtanár keresi a lehetőséget, hogy elsajátítsa a legkorszerűbb módszereket, szemléletet. „Bár sok helyen vannak módszertani hiányosságok, igazságtalan lenne azt mondani, hogy az idegennyelv-tanárok a magyar közoktatásban rosszak.
Szintén félrevezető lenne azt állítani, hogy a magánnyelviskolákban sokkal modernebb, jobb nyelvoktatás zajlik, mint a közoktatásban. Ez egy hatalmas rendszer, amelyben nagyon sok ember dolgozik, ezért nagyok lehetnek a különbségek is” – mondja Prievara Tibor. Ráadásul sokat számít az is, hogy a diák mennyire motivált, a nyelviskolákban főleg azok jelennek meg, akik szeretnének nyelvet tanulni. Viszont azokkal a diákokkal, akikkel a közoktatás nehezen boldogul, valószínűleg a nyelviskolák sem tudnának jó eredményeket elérni.
Segít az internet, árt a szinkron
A Pécsi Tudományegyetemen oktató Nikolov Marianne hosszú évek óta kutatja a magyarországi nyelvoktatás eredménytelenségének okait, és egy korábbi kutatása megmutatta: a gyerekektől a nyelvórákon leggyakrabban hangos felolvasást, nyelvtani tesztek megoldását és fordítást vártak, ritka volt a csoportos feladat, társalgás, szerepjáték vagy éppen a videózás.
Pedig ma már mindenki egyetért abban, hogy az órákon nem a nyelvtanra és a szódolgozatokra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem a nyelv irányított használatára, a kommunikációra. „Ez mint elv, a pedagógusok széles körében elfogadott, és ha arról kérdezzük őket, hogy milyen tanítási módszereket tartanak jónak, akkor szinte 10-ből 10-en erre teszik a voksukat. De ha azt nézzük, hogy mi a valós órai gyakorlat, akkor drasztikusan más a kép, a tanárok jelentős része nincsen felkészülve arra, hogy ezeket a módszereket hatékonyan alkalmazza. Ez nem jelenti, hogy a pedagógusképzésben nem jelentek meg a kommunikatív nyelvoktatási módszerek, de mint gyakorlatot csak részben sikerült elsajátítaniuk. Ha valamiért nem boldogulnak az órákon, a mai napig visszatérnek a lényegesen gyengébb hatékonyságú, kevésbé motiváló módszerekhez” – vonja le kutatásaik tanulságát Rozgonyi Zoltán és hozzáteszi: ezek nem olyan problémák, amik két-három év alatt felső, politikai döntések hatására megoldódnának, évtizedeken át folyó programokra lenne szükség. Nem elég a pedagógusképzésbe belenyúlni, hiszen sok-sok ezer már nem pályakezdő tanár van a pályán, az ő képzésükre, támogatásukra szintén hangsúlyt kellene helyezni.
A technológiai fejlődés sokat segíthet, csak jól kell tudni élni az előnyeivel. Jelentősen könnyítheti az idegennyelv-tanárok dolgát, hogy a fiatalabb korosztály ma már nem elsősorban szinkronizált filmeket, sorozatokat néz a tévében, inkább interneten vagy letöltve, eredeti nyelven, felirattal fogyasztja ezeket. Az egyébként magas színvonalú magyar szinkront sokan emlegetik annak okaként, hogy miért nem áll rá a magyarok szája az idegen nyelvekre. Tény, hogy Finnországban például szinte egyáltalán nincs szinkron, és az emberek több mint 90 százaléka beszél legalább egy nyelven a finnen kívül (jellemzően angolul). Gondolhatnánk, hogy mivel a fiatalabb korosztályból ma már szinte mindenkinek van internetelérése és okostelefonja, s hozzáfér szinte bármihez, a hátrányos helyzetű gyerekekre is „ragad” legalább az angol. De mint arra Prievara Tibor felhívja a figyelmet, a digitális szakadék nem az eszközökhöz való hozzáférésben jelenik meg, hanem a használatban – vagyis mindenkinek van telefonja, csak éppen van, aki tudatosan és értelmesen használja, más viszont nem tudja, hogyan válthatná ezt a lehetőséget az előnyére például a nyelvtanulás területén, és ebben a kérdésben az iskolának is van felelőssége.
(A 2020-ban életbe lépő szabályozás következményeivel kapcsolatban feltettük a kérdéseinket az Emberi Erőforrások Minisztériumának, de péntekig nem válaszoltak.)
