Baloldali bénázás

Hosszú ideje, hogy a Fidesz minden politikai mondanivalóját egy témára, a migrációra fűzi fel. Orbán Viktor EP-választási programként meghirdetett hét pontja is csak erről szól. Érdekes gondolatkísérlet lenne elképzelni, miről szólna a Fidesz üzenete akkor, ha nem jött volna nekik kapóra a 2015-ben tetőző migrációs válság. Így azonban a kormánynak és pártjának a dolga egyszerű: ők megvédik az országot, az ellenzék pedig a bevándorlás-pártiak gyülekezete, akik kiszolgáltatnák hazánkat a migráns hordáknak. Ezzel Orbánéknak sikerült is hosszú időre tematizálni a politikát, a baloldali ellenzéknek pedig esélye sincs olyan lényegi gondolatokat bevinni a közbeszédbe, amelyekkel ezt ellensúlyozni tudná.

Elképedve figyelem azt a bénázást, ahogy az ellenzék – a Jobbikot ide nem értve – hagyja magára égni a Fidesz által ráragasztott bélyeget. Azt ugyanis kár lenne tagadni, hogy a migráció kérdése a politikai tér egyik legfontosabb, megkerülhetetlen ügye – mert a Fidesz propagandagépezete azzá tette. És mit tesz a baloldali ellenzék? Nem beszél róla, és ezzel lovat ad a kormány(pártok) alá. Összesen két olyan nyilatkozatra emlékszem ellenzéki prominensek részéről, amelyekben alternatíva halvány csírája volt fellelhető: Hiller István 2015-ben azt nyilatkozta, hogy ugyan nem szereti a határkerítést, de nem tud jobb megoldást, Ungár Péter pedig tavaly merte elrebegni, hogy a migráció ügyében nem szégyen egyetérteni a Fidesszel.

Márpedig ki lehet jelenteni, hogy ebben az országban bevándorláspárti politikával még sokáig nem lehet választást nyerni, és azzal, hogy az ellenzéki pártok ezt a kérdést megkerülik, a saját sírjukat ássák.

Ennek hosszú történelmi és szocializációs előzményei vannak, még a Fidesz sok éve tartó gyűlöletkampányától eltekintve is. A kérdést ugyanis az átlagember úgy teszi fel magának: szeretnék-e szomszédomnak egy nagy létszámú, hangos, más kultúrán szocializálódott muzulmán családot? Erre pedig a nagy többség nemmel felelne még akkor is, ha az egzisztenciális szempontokat (pl. munkahely féltés, szociális juttatások) figyelmen kívül hagynák.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a kvóta-népszavazás eredménytelen volt. A többség nem azért nem szavazott, mert egyetértett a bevándorlással (hiszen akkor elment volna erre szavazni), hanem azért, mert nem értett egyet, de nem akarta megtenni a Fidesznek azt a szívességet, hogy mellette szavaz, ezért inkább nem ment el.

Pedig a probléma könnyen megoldható (lett volna), persze gyökeres szemléletváltoztatás árán. Az egész pályás letámadás a Fidesz műfaja. Viszont az ellenzéknek szakítania kellene ezzel, és nem ördögtől valónak tekinteni annak elismerését, hogy van, amiben a kormánypártnak igaza van. Ettől még a legtöbb dologban nincs, és ennek kellene az ellenzéki kampány homlokterében állni. Ez a fajta politizálás Európa kulturáltabb felén mindennapos, csak nálunk számít régen szentségtörésnek. Ha a baloldali ellenzéki összefogás határozottan kijelentené, hogy maga is szükségesnek tartja a határvédelmi intézkedéseket, akkor a Fidesz vitorlájából kifognák a szelet, és – ami sokkal fontosabb – átvehetnék a kezdeményezést más, a migrációnál fontosabb ügyek, azok között is első helyen a mérhetetlen korrupció, a NER-oligarchák elképesztő gazdagodása előtérbe helyezésével.

A baj az, hogy egy ilyen fordulat a régi ellenzéki pártoktól már nem lenne hiteles, és a fideszes gőzhenger ezt azonnal ki is használná, mondván (és joggal), hogy sok év struccpolitikája után az ellenzék csak választási érdekből próbál szélirányba állni. Ilyen politikai megnyilvánulás szerintem ma már csak egy új szerveződés – mint pl. a Mindenki Magyarországa – sikerét hozhatná el, de azét nagyon. Persze adódik a kérdés, hogy az előbb felsoroltak egy Jobbik nevű pártra nagyjából jelenleg is illenek. Csakhogy nem véletlenül szól az egész a baloldali ellenzékről, amelynek szavazói többségükben nem felejtenek, és nem lennének képesek a Jobbikra szavazni még akkor sem, ha ma már nyilvánvaló, hogy az igazi szélsőjobboldalt Fidesznek hívják.