Szávai Attila: Angyalok égi boltja

Fiatal házaspár kislányukkal érkezik a boltba. Lerí róluk a köznapiság, ruháik tiszták, de kissé viseltesek, a férfi szép arcú, de borostás, elhanyagolt. A nő bájos arcát kétoldalt zsírosan, loncsosan keretezi festett haja – valamikor gesztenyebarnára festhették, azóta fakult, elhasználódott, félcentis lenövés éktelenkedik fejtetőjén.

Mindkét felnőtt tekintete nyúzott, megkopott. Két udvaron felejtett kislábas, amikben megszorult és belesavanyodott az idő. A színes ruhás kislány boldog, magához vesz egy gyerekekre szabott bevásárlókocsit és már rohan is az eladótérbe, a számára varázslatos polcok közé.

Szombat van, tehát hozhat kiskocsit a bejárati tárolóból, hétköznap nem engedik neki a szülei, mert sietni kell, és amúgy sincs pénz annyi mindenre, nemhogy még gyerekeknek készült édességekre. Mindkét felnőtt szegénységben él. A házra hitelt vettek fel, a gyárban szerény fizetést kapnak, össze kell húzniuk magukat. A kislány ápolt, gondozott, szépen öltöztetett. Láthatóan a gyerek a mindenük. Gurulós, mézédes gyerekkacagással telik meg a közért, majd pár pillanat múlva csendre inti az anya a nevetgélő gyereket.

Nem illik így kinevetni a világot, ilyen szemérmetlenül beleröhögni a saját sorsunkba, gondolja a nő, miközben megigazgatja a gyereken a ruhát. Az apuka ezt látva borostáját vakarja, majd a húspulthoz indul. Legszívesebben először a söröspolcnál kezdene, de nem akarja megint végighallgatni feleségét, hogy azon a sajátos, suttogva ordítós hangon dorgálja meg a vásárlók füle hallatára, hogy túl sokat iszik. Majd, gondolja az apuka, ha már minden a kosárba kerül, amit otthon összeírtak, mintegy mellékesen betesz három doboz sört is a kosárba. Végül is hétvége van. Közben az anyuka a pékáruk irányába indul, gyorsabban végeznek, ha kétfelé mennek. Így szokták meg.

Kislány az apával tart. A hentespult előtt hosszú sor kanyarog, a gyereknek hamar elfogy a türelme az ácsorgás közben. Elkéredzkedik apjától, hogy kicsit körülnéz, ígéri, csak egyvalamit tesz a kis bevásárlókocsiba. Valami apróságot. Az apja elengedi, sokáig nézi a kicsi piros nadrágot, ahogy eltipeg. Kislánya apró csokit tesz csak a gurulós fémkosárba. Aztán csak sétálgat, eljátssza a bevásárlást. Mintha maga is felnőtt lenne. A szombat reggeli bevásárlásokat szereti a legjobban, mert akkor több minden jut a kosárba a hétvégi két ebéd miatt és olyankor édesanyja is elnézőbb, ha megkíván valami apróbb édességet.

Nézi a végtelennek tűnő polcokat a temérdek áruval, arra gondol, hogy az angyalok is hasonlóképpen járhatnak egy nagy égi közértbe. Biztos így lehet. Kirázza a hideg erre a felvetésre a szomszédjaik szerint koraérett kislányt. Egy olyan közértbe tehát, ahol nem pénzzel kell fizetni az ott vásárló angyaloknak, nem, hanem valami egészen mással. Pénzt csak az emberek használnak, gondolja, és még azt, hogy minden otthoni keserűségnek és mérgességnek a pénz, pontosabban a pénz hiánya lehet az oka. A szombat, az más. Hogy tehát a nagy égi boltban az angyalok is gondosan végigjárják csillogó kosaraikkal a sorokat, hogy összeszedjék azokat a hozzávalókat, amelyek szükségesek. A főzéshez. Hogy aztán elkészüljön az, ami feltétlen szükséges és hozzátartozik az életükhöz. A polcokról összeszedik a kívánt hozzávalókat: a szükséges mennyiségű önzőséget, hiúságot, bátorságot, érzékenységet, alázatosságot, a megbocsátásra való hajlamot, őszinteséget, szellemességet, gondoskodást, lustaságot, humortalanságot, becsvágyást, agresszivitást, frusztráltságot, tapintatosságot, rugalmasságot, békességet, szerénységet, leleményességet, toleránsságot, fukarságot, bosszúállóságot, céltalanságot, tétlenséget, makacsságot, sértődékenységet.

És aztán odahaza ezeket a hozzávalókat igény szerint a kívánt arányokban összekeverik a derék égi lények, gondolja a lány, a megfelelő időben a kellő hőmérséklettel alágyújtanak – nevezzük igének –, hogy aztán elkészülve tálalni tudjanak. Tálalni mérnököket, költőket, fodrászokat, anyakönyvvezetőket, kamionsofőröket, írókat, villanyszerelőket és a többit. Erre gondol a kislány, miközben a bolt sorai közt tolja a kis bevásárlókocsit. Továbbgondolja ezt. Nagyon fontos ez az égi bolt, mert égi bolthálózatonként változhat a beszállított áruk minősége. Például a bátorság minősége beszállítónként változhat, ahogy a bosszúállóság, a szerénység és az őszinteség minősége is. Fontos a legjobb alapanyag használata. Visszamegy apjához és azt mondja: a legszebb husit vegyük meg, apa.