Vakvágányon

Ürgebőrbe csomagolt iratokat fújt be a szél a postaládámba. A dokumentumokra az volt rá írva, hogy szig. biz., 99 és fél évre titkosítva. Kiderült belőlük, hogy a Belgrád-Budapest vasútvonalat meghosszabbítják Felcsútig.

De félre a tréfával. Egyáltalán nem vicces, hogy egy Magyarország számára érdemben nem sok előnnyel járó, a kamatokkal együtt majd’ ezer milliárdos beruházást fizettetne ki a magyar adófizetőkkel a miniszterelnök. Hiszen ne legyenek illúzióink, a nemzeti egyeduralmi rendszerben (NER) ekkora beruházásról kizárólag Orbán Viktor dönthetett.

Akkor mégis, kinek az érdeke? Elsősorban a kínaiaknak, akik így a mi pénzünkön hídfőállást építhetnek ki egy uniós tagországban. Ráadásul a lassuló világgazdasági környezetben kínai cégek, mérnökök, melósok kapnak munkát, és - számukra persze aprópénznek számító profitot - néhány millió dollárt is besöpörhetnek.

Nem véletlen, hogy amikor Szijjártó Péter külminiszter Pekingben eredményt hirdetett, „elfelejtette” a győztes konzorciumot megnevezni. Jó oka volt rá, hiszen az nem volt más, mint két kínai cég mellett a gazdája, Orbán Viktor strómanjának és vagyonkezelőjének tartott Mészáros Lőrinc nevéhez köthető RM International Zrt. Az pedig már a cinikus arcátlanság kvintesszenciája, hogy Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató szemrebbenés nélkül képes volt felmondani a leckét, hogy a tulajdonosi hátteret nem vették figyelembe a döntésnél, csak a szalmai felkészültséget és a kedvezőbb árajánlatot.

Akik arra számítottak, hogy Orbán és a cimborái, ha már megtömték a zsákjukat, akkor talán az ország érdekével is törődnek majd, azok nem ismerik azt a régi igazságot, hogy a sok pénznél csak a még több pénz jobb.

Az ország váltókezelője vakvágányra terelte Magyarországot. Legfőbb ideje lenne pedig átállítani azt a váltót az Európába tartó vágányra.