Tóth Bertalan;

2019-04-30 07:00:00

Európának az emberről kell szólnia - Interjú Tóth Bertalannal

Az Unió nem készült fel a markát tartó Fideszre - jelentette ki Tóth Bertalan szocialista pártelnök, aki szerint a migrációt a vén kontinenstől távol lehet igazán hatékonyan kezelni.

Ma is belépne az Európai Unióba?

Nem kérdés.

 

Akkor is, ha tudja, hogy ez a közösség gyakorlatilag képtelen kiállni az értékeiért?

Szerintem az európai közösség képes érvényt szerezni annak, amiben hisz. Egy világégés után jött létre, több mint 70 éve garantálja Európa polgárainak biztonságát és jólétét – és biztosítja szabadságukat. A vélemény szabadságát, a sajtó szabadságát és a mindenkit védő jogállamot. Mindazt, amiért a magyarok rendszert váltottak 1989-ben.

És amit épp felmorzsol az Orbán-kormány.

Éppen ezért nem az a kérdés, hogy én belépnék-e az Unióba, hanem az, hogy ma az EU tagjai közé fogadná-e Magyarországot. Hát nem. Orbán Viktor országa többé nem jogállam.

Az EU mégis finanszírozza, legfeljebb olykor felhúzza a szemöldökét. Miért érdemes az embereknek szavazni az EP-választáson, hiszen a jövőben is azoákk a nagy pártcsaládok irányítják majd a közösséget, amelyek eddig sem tudták/akarta megregulázni a magyar kormányt?

Egyrészt az EU a tagállamok jóhiszemű együttműködésre épül. A közösség egyszerűen nem készült fel arra a helyzetre, hogy valaki lábbal tiporja az alapértékeit, miközben tartja a markát a pénzéért. Nem vitás, Európa lassan eszmélt, de már elindult a 7. cikkely szerinti eljárás, aminek legrosszabb kimenetele, hogy elveszik hazánk szavazati jogát.

Ez az eljárás egy rendkívül hosszadalmas folyamat, és gyakorlatilag kizárt, hogy végigmenjen.

Még szerencse, mert így van lehetőség korrigálni annak érdekében, hogy a kormány miatt ne érje kár Magyarországot. Ennél az eljárásnál szerintem sokkal fontosabb jelzés, hogy az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát, és a választások után dönti el, hogy kizárja-e a magyar kormánypártot. Európa változik, és ezt a folyamatot a magyar emberek is befolyásolhatják.

Csakhogy ön értékek csatájáról beszél, míg a magyarok zöme az EU-t egyfajta gazdasági előnyként értelmezi.

Az a helyzet, hogy a kettő szorosan összefügg. Ahogy Magyarországon, úgy az Európai Unióban és a világon egyaránt az egyenlőtlenségek válsága dühöng. Magyarán: nagyon keveseknek jut nagyon sok pénz, miközben nagyon sokan szükséget szenvednek. Például Magyarországon az ország vagyonának negyedét a társadalom egy százaléka birtokolja. És az ebből fakadó elégedetlenség az, ami miatt a szélsőséges, populista, jobboldali pártok képesek megerősödni. Illetve ezért képesek hatékonyan bűnbakot kreálni a menekültekből, a bevándorlókból, hiszen az átlagember azt gondolja: így is alig van valamim, így is nehezen élek, és még ezt is elveszik ezek a migránsok. Miközben maga a bevándorlás is az egyenlőtlenség szülötte: aki teheti, menekül a szegénység és a háború elől.

Nem vitás, de ha a bevándorlók élethelyzetét meg is értik az EU különböző polgárai, a félelmeik megmaradnak – egyelőre nincs hatékony uniós stratégia a migráció kezelésre.

A megoldás az egyenlőtlenségek mérséklése. A nagy pártok felelőssége, hogy lépjenek. Európán kívül az a feladat, hogy az Unió helyben segítse a nehézségekkel küszködő országokat, azaz elérje, hogy a menekültek el se induljanak. Európán belül pedig a szociális igazságtalanságokat kell mérsékelni. Az Európai Uniónak tehát egyszerre kell gondoskodnia polgárai békéjének és biztonságának fenntartásáról, és érvényre juttatnia a humanizmus eszméjét. Ez jelenti a változást Európában.

Az igazságtalanságok mérséklése jól hangzik, de miképp oldható meg? A rendszerváltás után az volt a mondás, hogy 10 éven belül a magyarok is osztrák életszínvonalon élnek, ez a dátum viszont mára 2050-re tolódott ki.

Talán nem Európa legjobban élő polgáraira kellene fókuszálni, hanem arra, hogy olyan jövedelmi és környezeti viszonyok alakuljanak ki, amelyek a jelen és a jövő generációi számára is garantálják, hogy mindenki tisztességesen megélhessen a saját országában. Mert azt nem hagyhatjuk, hogy a magyar középosztálynak a hónap végén gondot okozzon a számlák befizetése, és nem tűrhetjük, hogy 3 millió ember éljen szegénységben. Ki kell mondani, mi az a minimális életszínvonal, aminél senki nem létezhet rosszabb körülmények között az Unió polgáraként. Meg kell határozni országonként, hogy ez milyen egészségügyi ellátást, milyen oktatási szintet, milyen béreket és nyugdíjakat, illetve milyen családtámogatási rendszert jelent. Ez a szociális Európa programja, az MSZP és a Párbeszéd programja, amit nemcsak az európai szociáldemokraták és liberálisok támogatnak – hanem a Néppárt is. Azaz jövőre mindenképp belevág a megvalósításába az európai közösség.

Gyakorlatilag ez a többi ellenzéki párt programja is…

Valóban, de értelmezhető számok csak a mi programunkban szerepelnek. Azt javasoljuk, hogy a minimális bér az EU-ban mintegy 240 ezer forint legyen. Ez mintegy 90 ezerrel forinttal több, mint a jelenlegi magyar minimálbér. Azért küzdünk, hogy legyen egy körülbelül 95 ezer forintos, egységes európai minimális nyugdíj. És törekszünk rá, hogy hogy vezessenek be minden gyermek után egységes európai, minimális családi pótlékot – ennek összege hozzávetőleg 47 ezer forint.

Szóval amennyiben az értékek a programok szerint azonosak akkor miért nincs önök között érdekazonosság?

Szerintem van, mindnyájunk érdeke az, hogy együttesen megerősödve kerüljünk ki az idei választásokból.

És ennek leghatékonyabb módja a külön indulás?

Egyértelműen a közös lista lett volna a legjobb megoldás. Az MSZP és a Párbeszéd által létrehozott piros-zöld szövetség mindent megtett ennek érdekében, létrehozta az egyetlen közös listát, amihez csatlakoztak civilek – de a többi ellenzéki párt úgy döntött, a külön indulás a legkedvezőbb számára. Ebből mindenki értheti, a külön indulás oka, hogy még a kis pártok is meg akarják méretni a támogatottságukat. Ezt kockázatosnak tartom, de drukkolok nekik!

Vissza ahhoz, ami közös. Tegyük fel az EU megvalósítja elfogadja a szociális Európa programjának megvalósításához szükséges szabályokat. Mi történik, ha a kormány azt mondja: képtelen annyi pénzt önteni az egészségügybe, az oktatásba, a nyugdíjakba, mint amennyit a közösség elvár, a béreket meg nem tudják kigazdálkodni a magyar vállalatok.

Szerintem akkor a kormány nem mond igazat. A szociális Európát két forrásból lehetne finanszírozni. Egyrészt a hazai büdzsé már most is lehetővé tenné a bérek és a nyugdíjak fokozatos felzárkóztatását – az emberek véleménye szerint a biztos megélhetéshez legalább 25-30 százalékos fizetésemelésre lenne szükség. Másrészt az EU támogatására is szükség van: célszerű lenne létrehozni egy közös szolidaritási alapot. És ha már a forrásokról beszélünk: rengeteget segítene, ha a Magyarországra érkező mintegy évi 2 ezer milliárd forintból nem a fideszes elit gazdagodna, hanem ezt a pénzt az élet jobbá tételére lehetne fordítani. És ezt az emberek is érzik: nem véletlen, hogy nagy többségük – ahogy az MSZP és a Párbeszéd is – támogatja az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, miközben a kormány kézzel-lábbal tiltakozik ellene, hiszen így nem lophatna szabadon.