Javuló játék, újabb vereség: Magyarország-Fehéroroszország 1-3

Két forduló után két vereséggel vonulhatott első pihenőnapjára a magyar válogatott, mely legközelebb csütörtökön reggel lép jégre Litvánia ellen.

A hétfői, Dél-Korea elleni kínos zakó után kellett jégre lépnie kedden délután a magyar válogatottnak a kazahsztáni, nur-szultáni divízió-1-es jégkorong-világbajnokságon, ráadásul az ázsiaiaknál előzetesen nehezebbnek taksált ellenfél, a legjobbak mezőnyétől, az A-csoporttól 14 év után tavaly búcsúzó, az első nap a mezőny leggyengébbjének tartott litvánokat szűken legyőző fehéroroszok ellen. Az exszovjet országok közül – az oroszok és a lettek után – harmadik legerősebbnek tartott beloruszok ellen nem túl fényes a mieink eredménylajstroma, hiszen az eddigi tucatnyi meccsből tízet elvesztettek, s egy-egy döntetlen és győzelem kozmetikázza a statisztikát. Igaz, utóbbi az eddigi legfrissebb emlék, hiszen három éve, a szentpétervári A-csoportos vébén 5-2-re győztek legjobbjaink, meglehetős világszenzációt okozva.

Egy újabb győzelemhasonló felhördülést okozott volna nemzetközi hokiberkekben, ennek ellenére a magyar csapat – melyből sérülés miatt kimaradt a hátvéd Szirányi Bence – meglehetős elánnal esett neki riválisának, s az első percben háromszor is hárítania kellett Dmitrij Milcsakovnak. A vehemens magyar kezdés ellenére mégis a világ második legerősebb pontvadászatának tartott orosz bajnokságból tíz játékost – köztük két honosított tengerentúlit – nevező fehéroroszok kerültek hamar előnybe, méghozzá a második kapura lövésükből: az első, Nyikita Feoktyisztov lökete kipattant a vébén ezúttal debütáló Vay Ádám lepkés kesztyűjéből, a KHL-es tízek egyike másodjára, az üres kapura már nem hibázott.

Alig telt el tehát öt perc a mérkőzésből, s máris megint hátrányból kellett hokiznia a betegsége miatt Budapesten maradt finn kapitányt, Jarmo Tolvanent helyettesítő Majoross Gergely irányította csapatnak. S a mieink mentek is előre becsülettel, amit a több lövés és egy kiharcolt emberfór is jelzett – más kérdés, hogy utóbbi végén Vaynak kellett hárítania egy belorusz szólót. Utóbbi ellenére az egy nappal korábbinál sokkal fegyelmezettebben és összeszedettebben játszott a magyar válogatott, bár néhány veszélyes helyen eladott korong még a hétfői hibákat idézte.

Gólt azonban nem sikerült lőni, így a második játékrésznek egy gólos mínuszból kezdték legjobbjaink, azzal a nem túl lelkesítő tudattal, hogy immáron három harmad óta nem tudtak a kapuba találni. Persze a góllövés mellett legalább annyira fontosnak tűnt, újabbat ne is kapjanak, s ennek érdekében Vay tett a legtöbbet a középső húsz perc elején, aki alig több mint hetven másodperc alatt négy komoly védést mutatott be. Ami azt is jelentette, hogy beszorult a magyar csapat, igaz, amint végre bejutott a támadóharmadba, azonnal emberelőnybe került. S bár lőttek derekasan az éppen jégen lévők, az irányzékkal még mindig gondok adódtak. Nem úgy a beloruszoknak, akik egy kapu előtti kavarodás után találtak be: Geoff Platt térden állva passzolt vissza a kék vonalig, Jevgenyij Liszovec pedig kegyetlenül beverte a korongot a jobb felsőbe.

Az újabb gól láthatóan megfogta a mieinket, akikbe a lelátóról több száz magyar drukker próbált erőt önteni, de mérkőzés ezen szakaszában láthatóan a túlélésért küzdött a magyar válogatott. Előjöttek az előző napi hibák, a rossz passzok, az eladott korongok, s láthatóan hitehagyottabbá vált a társaság. Ráadásul egy szerencsétlen ütközésnél Vay keze is megsérült, ám a magyar kapus végül folytatni tudta a mérkőzést. Melyet a fehéroroszok egyre látványosabban uraltak, a mieinknek nemhogy helyzetbe nem sikerült kerülnie, de gyakran a korong kihozatala is gondot okozott a saját harmadból. Az ellen mezőnyfölénye a lövésszámban is megmutatkozott: míg az első harmad végén még 9-6-ra vezettünk ebben a mutatóban, addig a meccs kétharmadánál már 22-20 volt oda. A kihagyott emberfórokat nézve viszont 3-0 ide, ugyanis a végén még egy kétperces előnyt védekeztek ki sikeresen a beloruszok.

A záróharmadra tehát kétgólos hátrányban fordult rá nemzeti csapatunk, ami a száz perc alatt lőtt egyetlen találat tükrében – mely 57 lövésből született, ami egészen borzalmas, 1,7 százalékos hatékonyság… – nem sok bizakodásra adott okot. Az meg pláne nem, hogy az utolsó játékrész elején Vas Jánost küldték ki a bírók, majd Galló Vilmos is hamarost mellé került, pedig előtte egy szerzett koronggal még ő törhetett egyedül kapura. Szépítés helyett tehát kettős emberhátrány következett másfél percig, amiből csak 59 másodpercet sikerült kibekkelni…

Platt gólja azt jelentette, hogy végleg elment a hajó, bár egy kis reménysugarat jelentett, hogy a negyedik emberelőnyből Galló végre egy remek kapu előtti lefordulás végén betalált – 98 perc 45 másodperc után született újabb magyar gól a vébén –, így két perccel a vége előtt Majoross lehívta Vayt, s csatárt küldött be a kapus helyett, de már nem sikerült újabb gólt lőni. Két forduló után két vereséggel vonulhatott tehát első pihenőnapjára a magyar válogatott, mely legközelebb csütörtökön reggel lép jégre Litvánia ellen – tulajdonképpen a bennmaradásért…