Ha nem tudnánk, hogyan működik az Orbán-hit (mindig az az érvényes tanítás, amit aznap üzen a párt), azt is mondhatnánk: a Fidesz még a saját híveit is képes zavarba hozni. A 4-es metró felépítése és finanszírozása nemrég még „Magyarország legnagyobb korrupciós botránya” volt a a hivatalos kormányálláspont szerint. Most meg azt kellene elhinniük a híveknek, hogy hiába szerepel az OLAF (az EU csalás elleni hivatala) jelentésében 167 milliárd forint meglovasítása, az „nem volt bűncselekmény”. El fogják hinni, eddig is mindent elhittek – nem is nekik, hanem mindenki másnak próbálnánk elmagyarázni, hogy mi történt metró-tárgykörben az elmúlt szűk másfél év alatt.
Egyrészt kiderült – jelentős részben épp a Népszavából -, hogy akik anno a metróbiznisz fő haszonélvezői voltak, azok mára szorgos NER-aranyásókká váltak, és immár a rendszeren belül, érinthetetlen rokonok/barátok/üzletfelek oldalán szedik a sápot az újabb közberuházásokból. Másrészt pedig a Tiborcz-Elios ügyben - amelynek vizsgálata során az OLAF pontosan ugyanolyan megállapításokat tett, mint az M4 vonatkozásában – az is világossá vált, hogy nem a nyilvánvaló lopással van itt baj, legföljebb csak azzal, ha az ellopott javak nem a megfelelő zsebekbe kerülnek. Tehát nyugodtan le lehet nyúlni 13 milliárdot, ha a miniszterelnök családja jár jól vele, de akár egy nagyságrenddel többet is, ha azoknál csörög a kassza, akiknél kell. Másképp fogalmazva: ha Tiborczot futni hagyják, akkor a metróbotrány bűnöseit sem vonhatják felelősségre.
Most tehát nemcsak az vált egyértelművé, hogy a metrópénzt a legjobb esetben is együtt tüntették el, hanem az is, hogy a mi pénzünkből (merthogy ezek után a metró számláját is az adózók állják majd, ugyanúgy, ahogy az Elios-lámpákét) 167 milliárd forint sem túl nagy ár, ha Orbán Viktor vejének bőréről van szó.