Érvelés vagy rizsa – ilyen volt a magyar érettségi

Publikálás dátuma
2019.05.06. 12:34
KÕRÖSI CSOMA Sándor
Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Kreatív, gondolkodást, érvelni tudást és akarást igénylő, ugyanakkor száraznak ítélt feladatokkal találkoztak a magyar nyelv és irodalom érettségin a vizsgázók.
Volt diák, aki szerint szar volt a téma, volt, aki úgy érezte, nem akarták nagyon szivatni - a Népszavának nyilatkozó érettségizők véleménye éppúgy megoszlik, ahogy a megkérdezett tanároké, akik a korosztály érdeklődését figyelembe vevő, de száraz szövegértési feladatokról és időhiányról beszéltek lapunknak. A középszintű érettségi első részében, a diákoknak a játék fogalmát körüljáró szövegértelmezést kellett megoldaniuk, valamint a szinkronizált filmekről szóló érvelést, vagy egy régészeti lelethez kapcsolódó hivatalos levelet kellett írniuk. A második részben Mándy Iván-novellaelemzés vagy József Attila és Radnóti Miklós versösszehasonlítás közül választhattak.   Magyar nyelv és irodalomból középszinten több mint hetvenezer, míg emelt szinten ezerhatszáz diák tett hétfőn érettségi vizsgát.
“A tavalyi középszintű magyar érettségi szövegértésének témája a barátság, az ideinek pedig a játék volt. Ezek alapján úgy látszik, az utóbbi időben a feladatsort összeállítók figyelembe veszik, hogy milyen téma ragadhatja meg az érettségiző korosztály figyelmét” – mondta lapunknak első benyomásai alapján Fábry Eszter, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium magyartanára. Az általunk megkérdezett tanárokhoz hasonlóan ő is kiemelte: a szövegértésre szánt kilencven perc nagyon szűkös. “Akik kicsúsztak az időből, azok a gyakorlati írásbeliségnél valószínűleg a hivatalos levelet választották, hiszen a betanult formai követelmények alapján könnyebben meg tudják írni ezt a szövegtípust. Úgy gondolom, hogy az érvelési téma sem volt bonyolult, hiszen a szinkronizált filmekről kellett véleményt alkotniuk.” „A szövegértés szövege kissé száraz volt, és a feladatok nem voltak teljesen egyértelműek. Az általános problémaként felmerülő időhiány miatt a feladatsor összeállítóinak még inkább oda kellene figyelniük, hogy a feladatban szereplő szöveg ne legyen száraz és a kérdések egyértelműek legyenek. A gyakorlati szövegalkotásban a tanítványaim többsége az érvelést választotta, mert ahhoz kevésbé nélkülözhetetlenek a formai követelmények, de országos szinten el tudom képzelni, hogy a hivatalos levél népszerűbb volt, pont azért, mert sablonosabb módon is meg lehet írni” – mondta lapunknak Szabó Ádám az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium magyar vezetőtanára. Bár a játékelmélet témáját érdekesnek találta a nagykátai tanárnő, Szabóné Horuczi Gyöngyi, megjegyezte, a hozzá kapcsolódó feladatok között azonban voltak nehezebbek is: "a 6. feladatban például egy festményt kellett értelmezni a feladatsor alapján. Ehhez el kellett vonatkoztatni az alap szövegtől, valamint magasabb szinten kellett azt értelmezni. A 11. feladat is a nehezebbek közé tartozott, mivel a teljes szöveg alapján kellett különféle játékelméletek részlegességét igazolni."  „Egy-két valóban kreativitást igénylő feladat is volt, amikor Magritte képét és gondolatait kellett összevetni az olvasottakkal, talán ezt emelném ki, de pont ezt tartom érdekesnek” – említette meg lapunknak Tarkó Ilona, egy ceglédi középiskola tanára is.

Két költő kertje

Az érettségi második része, a műelemzés kapcsán Fábry Eszter elmondta, fontosnak tartja, hogy a tanulók ne csak lexikai tudást kapjanak az iskolákban, hanem tudjanak, akár egy idegen szöveget is értelmezni, arról véleményt alkotni. Úgy véli, József Attila Kertész leszek és Radnóti Miklós Istenhegyi kert című verse jó választás az összehasonlító verselemzéshez, mivel költészetük a 12.-es tananyag nagy részét képezi, így talán ez megnyugtatóbb lehetett a diákoknak, hogy számukra nem ismeretlen költőktől kellett verset elemezni. A versek összehasonlító elemzését Szabó Horuczi Gyöngyi szintén jól megoldható feladatnak tartja, "ha a diák a szerkezet kérdéseit sem felejti ki az elemzésből. Az összehasonlítás emellett most is a logikus építkezésről szól.”  Tarkó Ilona is megemlítette, amellett, hogy József Attila és Radnóti Miklós is ismert, szeretett költői a magyar irodalomnak, alapmotívumokat kellett összehasonlítani: kert, virág, ez valamennyi diáknak mond valamit, ahogy a költői én és a külvilág is. „Ráadásul mindkét versben rögtön megjelenik a lírai alany (Leszek, kutyám), igazán jól összevethető a két alkotás” – részletezte. Szabó Ádám másképp gondolja: a két vers a látszólag közös kertmotívum ellenére sem könnyen összehasonlítható.

Érvelés vagy rizsa

Szabóné Horuczi Gyöngyi úgy véli, a gyakorlati szöveg és az érvelés témái érdekesek, könnyen továbbgondolhatóak voltak, a diákok valószínűleg jól meg tudták oldani. Bernau Bianka, a Kolping Katolikus Általános Gimnázium és Sportgimnázium érettségiző diákja szerint azonban „az első részben szar volt a téma, hogy feliratosan vagy szinkronizáltan szeretem jobban a filmet, érvelni kellett valamelyik mellett. Szerintem a feliratos jobb, mert jobban visszaadja a film hangulatát, erről 120 és 200 szó közötti terjedelemben kellett írni. A novellaelemzés kapcsán így nyilatkozott: „400 szó volt a minimum, 387-et írtam, aranyos volt a sztori, de ennyit nem lehetett róla írni. Sokat rizsáztam, a semmiről írtam, töltelékszavakkal lehetett megoldani a feladatot. Mivel plusz-mínusz tíz százalékkal el lehetett térni az előírt terjedelemtől, 387 szóval a határon belül voltam itt is.”  „Több korábbi év feladatsorához képest a mostani szövegértés számomra nehezebb volt, a kérdések megfogalmazása szerintem bonyolultabbra sikerült idén. Előfordult, hogy valamelyik kérdésnél leblokkoltam” – mondta a Népszavának Balogh Bálint, a Budai Középiskola diákja. „Az érveléses feladat már jobban bejött, a szinkron fontossága mellett érveltem. Szerintem a felirat elviszi a figyelmet, bár a nyelvgyakorlást segíti. Azt is leírtam, hogy nekem fontos, hogy néhány magyar színész hangját szeretem és fel is ismerem. A Mándy-novella értelmezésénél az anya-fiú kapcsolatról próbáltam számomra lényeges és személyes gondolatokat leírni. Összességében kibírtam, de ha most újraírhatnám, már vizsgadrukk nélkül még jobb lenne.” „Szerintem egész jó volt, nem éreztem, hogy nagyon szívatni akarnak” – jegyezte meg Ludányi Eszter, a Veres Pálné Gimnázium végzős diákja. „A szövegértésnél a szöveg viszonylag könnyen érthető volt, csak néhány feladat volt furcsa, értelmetlen. A köznapi szövegalkotás témájához könnyen kapcsolódni lehetett: a feliratos/szinkronizált film olyan téma amihez vannak saját gondolataim, a másik, a régészeti szerintem fura volt.” Kiemelte, az elemzésnél az egyik szöveg tényleg Radnóti volt, ahogy arra számítani is lehetett. „Igazából mindkettő vállalható volt, a mi csoportunk tavaly írt is ilyen verselemzést ahol két kertes verset kellett összehasonlítani. Bár végül nem azt választottam, mert a szerkezetét nem láttam át. A novella tetszett, pont ilyesmit írtunk gyakorlásnak pár hete. Lehetett a témáról írni eleget, én kb. 15 perccel hamarabb is ki tudtam jönni. Az első részt épphogy befejeztem stimmelt a fél óra – egy óra beosztás. Összességében szerintem elég jó évet fogtam ki, nem volt nagyon vészes.” 

Mándy Iván már nem kortárs

 Szabó Ádám úgy véli, a műértelmező szövegalkotás esetében Mándy novellája egyfelől jó választás, mert kitűnő szövegről van szó, másfelől azonban sokak számára jelenthetett kihívást, „mert nem teljesen hagyományos novella, tehát a novellaelemzés módszereit nem lehet sablonszerűen alkalmazni rá, illetve a novella világa (az ötvenes évek valósága, melyben a Horthy-rendszerben szocializálódott anyafigura teljesen elveszetten létezik) nagyon távoli a mai fiatalok számára, és árnyalt lélekrajza valószínűleg sokak számára nem volt egészen érthető. "Az érettségi második részében most nem volt igazán kortárs szöveg, Mándy Iván is klasszikusnak számít már, nemcsak azért, mert 1995-ben meghalt, hanem azért is, mert maga a korszak, amelyben játszódik a novella történelemből is tanult anyag, a konkrét évszám lehet zavaró (esetleg rögtön a forradalomra asszociál a diák), de teljesen egyértelmű, világos novelláról van szó, egy átlagos érettségizőnek értenie kell ezt a szöveget" - mondta Tarkó Ilona. Tölgyesi Kristóf, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanulója szerint nem volt vészesen nehéz a középszintű magyar érettségi. „A szövegértési feladat teljesen érthető volt, nem voltak benne olyan szakszavak, amelyek után bogarászni kellett volna. A kérdések is egész jók voltak. A korábbi években voltak ennél nehezebbek is. A második részben Mándy Iván novelláját elemeztem. Mándy nem volt kötelező tananyag, most találkoztam a nevével először. Nem tudom, mennyire sikerült jól, szerintem ebben a szövegben nem annyira az irodalmiság volt fontos, hanem a boldog békeidők és a szocializmus valóságának az ütköztetése.” „Bevallom, kicsit féltem, hogy milyen témában lesz majd a szövegértés, de ezzel a játékot definiálóssal sikerül érdekes területre tapintaniuk. A hozzá tartozó kérdések nagy része is megválaszolható volt a szöveg alapján, bár volt pár nem annyira intuitív is” – vélekedik Vizkeleti Péter, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnáziumának tanulója. Az érettségiző szerint az érvelés témája nagyon gondolatébresztő volt: szinkronizálás vs. feliratozás. „Ilyen témáról könnyű írni, így ezt választottam” – jegyezte meg. „Az elemző esszénél Mándy Iván Nyaralás című novellájának elemzését választotta, „mert a prózát emészthetőbbnek találom, illetve mert egyből megfogott, hogy egy anya-fiú kapcsolatról szól a novella. Mindezt az író megfűszerezte egy kis szocializmussal, a két szereplő rendszerhez való hozzáállásával és eltérő nézőpontjával. Nem mondom, hogy megírta magát a szöveg, de relatíve kis erőfeszítéssel is össze lehetett hozni azt a minimum 400 szavas elemzést.” 
Érettségizők Debrecenben, az Ady Endre Gimnáziumban
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Bob Dylan a vizsgán

Emelt szinten a diákoknak József Attila szövegértelmezést kellett megoldaniuk, valamint további a szerzőhöz kapcsolódó feladatokat. Szövegalkotást a nemrég elhunyt Tandori Dezső A Semmi kéz című verse alapján kellett írniuk, a reflektálási feladatban pedig arról kellett véleményt alkotniuk, egyet értenek-e Bob Dylan Nobel-díjával. Az emelt szintű érettségi feladatsorban József Attilához kapcsolódó feladatok szerepeltek, s mivel neki mind az életét, mind az életművét részletesen tudni kell, ezért ez nem okozhatott problémát egy felkészült diáknak (kellett pl. a A Dunánál műfaja vagy volt versfelismerés, ez azért szokott lenni) – mondta Tarkó Ilona. „A műelemzésnél előjött egy valóban kortárs költő: Tandori Dezső, mivel februárban halt meg, akár még várható is volt. A Semmi Kéz című alkotás elemzése egy átlagos diáknak valóban nehéz, de elméletileg emelt szinten nem okozhatna gondot. Én azért ezt tényleg komolyabb, nehezebb feladatnak tartom” – fűzte hozzá a ceglédi tanárnő. Az emelt szintű érettségit tevő diákok alacsony számát illetően Tarkó Ilona elmondta, magyarból, nyelvtanból olyan követelmények vannak, amelyekkel ő is csak egyetemi tanulmányai során találkozott, pl. szociolingvisztika. „Az is igaz, hogy az olvasás helyett sokan választják a filmnézést, azaz nehezebb elolvastatni egy hosszabb regényt a diákokkal. Emelt szinten szerintem is alapvető, hogy olvasson a vizsgázó, viszont biztosan kivennék néhány nehezebb anyagot. Szó sincs róla, hogy mindenki, aki emelt szinten érettségizik, az magyartanár akar lenni, sőt, aki annak indul, azok közül is sokan meggondolják magukat, lássuk be, ez továbbra sem a legvonzóbb pálya.” 

Hol a kortárs irodalom helye?

Nem az érettségi szabja meg, hogy a hallgatók milyen tudással érkeznek az egyetemre, hanem az azt megelőző, a gimnázium elé is visszanyúló tanulmányaik és ismereteik - vélekedik Bengi László, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének egyetemi docense. “A diákok évről évre változnak, a felkészültségük és érdeklődésük is más lesz. A nehézséget inkább abban látom, hogy a diákok nem mindig vannak tisztában azzal, mire számíthatnak az egyes szakokon. Az egyetemen a nyitottság, a szorgalom és az érdeklődés megléte a döntő. Ha ez megvan egy hallgatóban, akkor be fogja tudni pótolni az esetleges hiányosságait.” “Fontosnak tartom, hogy a kortárs irodalom az általános és középiskolai tanulmányok során megjelenjék, de annak jóval kisebb jelentőséget tulajdonítok, hogy az érettségin szerepel-e vagy sem” – állítja. Meglátása szerint korábban kellene a legnagyobb súlyt helyezni a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom széles körű megismertetésére és olvasására. “Ekkor szerezhetik meg a fiatalok azt a tapasztalatot, hogy az irodalom a jelenben is élő jelenség, s ez teremthet közvetítést, afféle hidat a múlt alkotásai felé.” 

Az utolsó "nyugodt" érettségi

Idén kicsivel több, mint 111 ezer diák vágott neki az érettségi vizsgáknak, közülük 71 400-an végzős középiskolások. Ma a matematikával, szerdán a történelem, majd az angol és a német tantárgyakkal folytatódnak az írásbeli vizsgák. Az Oktatási Hivatal adatai szerint összesen várhatóan csaknem 395 000 vizsgát tesznek: 43 300-at emelt szinten, 351 700-at pedig középszinten. Ez az arány jövőre szinte biztosan változik majd, 2020-tól ugyanis a minden a felsőoktatásba felvételiző diáknak kötelező lesz legalább egy tárgyból emelt szintű érettségit tennie, emellett egy középfokú nyelvvizsgát is elvárnak majd. Ha a kormány nem változtat a tervein, a szigorítás miatt a jövőre végző korosztálynak jóval nehezebb dolga lesz, ha tovább szeretne tanulni.

Szinkronizált vagy feliratos filmek?

„Egyfelől nagyon örülök, hogy a szinkronizálás szerepelt a magyar érettségi érvelési feladatai között, mert ez azt jelzi, hogy már nem csupán üzleti, hanem kulturális kérdésként része a közbeszédnek. Másfelől a leegyszerűsített kérdés felvetése – Szinkronizált vagy feliratos filmek? – káros és kontraproduktív. A választás kényszere helyett végre azt kellene hangsúlyozni, hogy mindegyiknek van létjogosultsága: a szinkronizált, az eredeti nyelvű, az eredeti nyelvű magyar felirattal, az eredeti nyelvű eredeti felirattal és az audio narrációs változatnak is” - válaszolt lapunk megkeresésére Rajkai Zoltán, színművész, a budapesti Katona József Színház tagja, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Szinkron Alapszervezetének elnöke. „Ha tehetném, elolvasnám a diákok érvelését, biztosan felvetődne sok új szempont is” – fűzte hozzá.

Frissítve: 2019.05.06. 19:18

Millenáris korkeretben - Új épületben a Nemzeti Táncszínház

Publikálás dátuma
2019.05.06. 11:00
Az épületet meghatározza az üveg-fa homlokzat
Fotó: Népszava
A Millenáris átalakítása kellett hozzá, hogy méltó, és talán végre végleges helyet kapjon.
Csak egy hétköznap délután kell kijönni, hogy láthassa az ember, mennyire működő hely a budai Millenáris Park. Sziesztázók és randevúzók, csemetéiket levegőztető anyukák, spontán napfürdőzők és csupán a rövidebb útvonal miatt átvágók. Lassan húsz éve, hogy a padok között, a gyepen, a gyalogösvényeken és a játszótéren is állandó mozgás van. Egy szakember ezt rögtön szakzsargonba is fordítaná – mondjuk, hogy ilyen a komplex funkció- és diverzitásháló – , de a napfürdőző itt egyszerűen csak vesz egy nagy levegőt és jól érzi magát. Lassan húsz éve nyilvánvaló, hogy az egykori Ganz Villamossági Művek rozsdaövezetéből Budapest egy kivételes helye született meg. Pedig nincs semmi klasszikus park fíling, kevés a fa, a funkciót váltó, a felújított ipari csarnokok befelé fordulva szinte védelmezően fogják közre a középen elterülő, tágas, de mégis belső udvar szerű zöld placcot. Persze ennek is hosszú a története és ez sem épült minden botrány nélkül. Eredetileg a Fidesz szimbolikus főhadiszállásának készült és rohamtempóban, de aztán 2002-ben meglepetésre nem lett ünneplés – azóta inkább a leendő egyetemisták gyülekeztek itt évről - évre, amikor az aktuális felvételi ponthatárokat kihirdetik. Eleinte nagy szám volt a Park tájépítészete szőlőtőkékkel és mezőgazdasági ismeretterjesztéssel, de leginkább egy nálunk addig alig ismert és nagyon szerethető tájművészeti stílussal, de ezt sajnálatos módon elmosta az idő – utoljára sitthalmokat láttam a helyén, mert ebbe az irányba fut majd be a még épülő, de magasvasút-szerűen látványos Szélcsatorna építmény. Eltűntek az aranyhalak is és vele a középső tó – a helyén óriási pázsitfelület emeli ki az egykori teátrumcsarnokból kinövő új Nemzeti Táncszínház épületet. Ha nem Zoboki Gábor lenne a tervezője, talán eszembe sem jutott volna, hogy a Táncszínház is elég kacskaringós úton jutott ide. Annak is lassan húsz éve, hogy a MÜPA elkészültekor (főtervező: Zoboki Gábor) az akkori Táncszínházat is ott helyezték volna el, csakhogy ők nemigen akartak az eredeti helyükről mozdulni. Maradtak a Várban, a karmeliták egykori templomában, amiből akkor lett színház, amikor 1784-ben II. József az összes szerzetesrendet feloszlatta. Budán időzve a császár személyesen intézkedett arról, hogy a Budára telepített központi kormányhivatalnokok rangos szórakoztatására a karmelita templomból színházat alakítsanak ki, az épületet pedig szintén egy udvari tanácsos, bizonyos Kempelen Farkas tervei alapján alakították át – a kornak megfelelő copf és némi klasszicizmusba hajló barokk főhomlokzattal. (Természetesen német nyelven játszottak, de 1790. október 5-én itt volt az első magyar nyelvű premier is: Kelemen László társulata mutatta be az "Igazházi" című darabot.) 2001-től volt a Nemzeti Táncszínházé – most a Miniszterelnöki Hivatalé (főtervezője: Zoboki Gábor). Aztán ahogy anno az is felmerült, hogy az Erzsébet tér helyett az új Nemzeti Színház kerüljön inkább a Millenárisba, úgy került végül Táncszínház a kormányzati költözködések közben először kinézett Várbazár helyett végül ide. És mondhatjuk nyugodtan, hogy szerencsére. Mert miközben húsz éve még hajmeresztő ötletnek tűnt a lehetséges Nemzeti ide-oda rakosgatása, a Millenáris közben a semmiből új súlypont, új helyszín lett tele élettől duzzadó funkciókkal – és már senki nem lepődik meg itt egy állandó színházon. Hétezer négyzetméter telepakolva a legújabb színpadtechnikával, de mindez szerényen a háttérben marad ahhoz látványosan előreugró/lebegő, üveg/fa homlokzathoz képest, ami meghatározza az épületet. A Zoboki Építésziroda (Zoboki Gábor, Orlovits Balázs és Lente András) által tervezett/átalakított épület egyrészt megőriz valamit a korábbi szabadtéri színpad monumentalitásából, másrészt kreatívan át is ment egy részt a MÜPÁ-ból: mert az a nagyvonalú belső kubus, ami ott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet magába foglalva türemkedik ki olyan látványosan az aulába, itt egészen más formával ismétlődik meg. Az épület színházhoz méltó, látványos főhomlokzatot kapott, ahogy a csupa üveg előcsarnok fölé egy látható alátámasztás nélküli, organikus boltozat magasodik és köti össze a belsőt és külsőt, az előcsarnokot az épület előtti zölddel. A látványos felfüggesztéshez közel 200 tonna betonacélt és 1500 tonnányi vasbetont építettek be, és mondanom sem kell, ebből nagyvonalúan semmit nem érezni: a már-már játékosan hajló óriásforma könnyed eleganciával ül az üvegcsarnokon. Könnyedségét – ahogy a MÜPÁ-ban - többek között itt is a grandiózus méreteket megszelídítő faborításának köszönheti, ráadásul a pillérek nélküli boltozat nem üres: ide telepítették a térben „lebegő” kistermet, ami csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé.    
A legújabb színpadtechnikával szerelték fel

Táncszínházi tények

Az új főhomlokzatot és előcsarnok mellett 368 néző fér be majd a nagyterembe, a kisterem 120 fős, de van még két próbaterem, kamaraterem, hangstúdió és számos kiszolgáló helyiség és öltöző. Hogy mindez mennyibe kerülhetett, arról nincsenek nyilvános adatok, de ha az épületre nézve a tervezői fantázia szárnyalásának szabadságfokát igyekszem bemérni, nem kevésbe. És általában ez az, ami a látványosan hatásos épületeknél nem jut eszünkbe. A Millenáris átalakulása láthatóan újabb korszakba lépett, húsz-harminc évnyi jóérzés pedig nehezen beárazható.

Témák
tánc

Börtönbe zárt királynők - A Stuart Mária Kaposváron

Publikálás dátuma
2019.05.06. 10:00

Fotó: Memlaur Imre / CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ
Schiller Stuart Máriáját ritkán tűzik műsorra a honi teátrumok. Kaposváron most Kéri Kitty vállalkozott rá, hogy megrendezze, vegyes sikerrel.
Három nap az élet, hetvenkét óra alatt eldől két uralkodó, s egy birodalom sorsa: Friedrich Schiller kései drámája, a Stuart Mária az angol és a skót királynő évtizedes konfliktusának utolsó napjait ábrázolja, megmutatva, a hatalom, az egyéni érdekek, az irigység, a düh, a gyűlölet hogyan formálja, szűkíti be a tudatot, s torzítja a jellemet. Mindezt visszaadni kegyetlenül nehéz feladat, nem véletlen, hogy Schiller darabját meglehetősen ritkán tűzik műsorra a honi teátrumok. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Kéri Kitty vállalkozott rá, hogy a mondanivalójában időtálló drámát színre vigye – vegyes sikerrel. A környezet megfelelő, a minimalista díszlet két fülke, az egyik Mária börtöne, a másik Erzsébet trónterme, közöttük mindössze egy üvegfal, mely elválaszt, mégis összeköt, az egyiket valós falak határolják, a másik köré a hatalom emel rácsokat. Apró, alig néhány négyzetméteres helyiségek, mégis emberek, országos sorsa dől el bennük. Utóbbi megjelenítése azonban kissé döcögős, eleve már a kezdés is, ahogyan Mária és udvarhölgyeinek beszélgetéséből felelevenedik az elmúlt évtized, melyet az országában fellázadt nemesek elől menekülő skót királynő az angol uralkodó fogságában töltött. Játék helyett sablonmonológok, meglehetős unalom, Erzsébet udvaráig kell várni, hogy valamicske élet költözzön a színpadra. A hullámzás aztán végigkíséri a darabot, sokkal inkább a szereplőkön, mintsem a rendezői szándékon múlnak a tető- és mélypontok, nincs igazi koreográfia, vezérfonal, csak sodródunk a színészek képességei szerint. Pedig akadna jó néhány konfliktus, melyet szépen fel lehetne tölteni tartalommal, Mária és Erzsébet, Leicester és Burleigh, Mortimer és Leicester, Shrewsbury és Burleigh viszonya mind óriási lehetőség, ám a ziccerek jelentős része kimarad. Nyári Szilvia Stuart Máriájában a kelleténél kevesebb a valós érzelem és érzékenység, s így még jobban érvényesül vele szemben Varga Zsuzsa Erzsébetének kiszámított hidegvérűsége. A két asszony találkozása a darab csúcspontja, két komoly metamorfózis, ám ezek közül csak az egyik látszik valódinak, a másik meglehetősen talmi. Hasonlóképpen kevéssé meggyőző Benedek Dániel Mortimerje is, aki katolikus összeesküvőből egyre inkább vakszerelmessé válik, ám hiányzik az átmenet, a valódi jellemformálódás sokkal inkább teátrális és maníros. Jelentéktelenre szürkül Aubespine francia követ szerepe is Kalmár Tamás előadásában, s Schlanger András Belliévre grófja is csak a népsűrűséget növeli. Bakos Kiss Gábor Leicestere viszont hihetően gyarló, szerelmes és hatalomvágyó, ahogyan Sarkadi Kiss János Burleigh-je is remekül adja vissza a birodalom érdekeit néző főrangot, aki persze a saját pecsenyéjét is sütögeti közben. Burleigh-vel szemben kellene ellensúlyt adnia Eperjes Károly Shrewsburyjének, ám zajos hadarásában elveszik erkölcsi fölénye. Kellemes színfoltja a darabnak Tóth Molnár Ildikó puritán Pauletje, Csonka Ibolya Hanna dajkaként viszont túlságosan modoros, Mucsi Kristóf Davidsonjából pedig hiányzik a felelősség súlya alatt összeroppanó kisember. Ahogyan hiába jelenik meg rendre a fiatal Mária és Erzsébet a színpadon a két királynő mögött-mellett, afféle árnyként, nem igazán jön át még így sem: noha rengeteg minden elválasztja őket, a két asszony valójában egyetlen karakter, s bármelyikük is győz, nem szabadulhat saját börtönéből.
Szerző