Elhunyt Bíró Mihály

Publikálás dátuma
2019.05.09. 19:50

Fotó: Shutterstock
Hosszú betegség után csütörtökön elhunyt Bíró Mihály, a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) egykori elnöke, későbbi tiszteletbeli elnöke.
A halálhírt közlő MBSZ emlékeztetett: a sportvezető 1974-től 1992-ig, tizennyolc éven át tevékenykedett a magyar birkózás első embereként, míg 1980-tól 2000-ig a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) alelnöke is volt. A sportágban a 2000-es évek elejéig töltött be szerepet, majd a magyar szövetségben tiszteletbeli elnöknek is megválasztották. Bíró Mihály július 28-án töltötte volna be a 90. életévét. Németh Szilárd, az MBSZ jelenlegi elnöke őszinte részvétét fejezte ki a magyar birkózás története egyik legfontosabb sportvezetőjének halála kapcsán, kiemelve, hogy eredményes időszakban, hosszú éveken át igen hatékonyan képviselte az országot nemzetközi szinten. Temetéséről később intézkednek.
Szerző
Témák
gyász

Miért is tátonganak üresen a lelátók a stadionokban?

Publikálás dátuma
2019.05.09. 11:00

Fotó: Vajda János / MTI
Amikor még színvonalas, szórakoztató focimeccseket lehetett látni a magyar élvonalban, akkor a kieső csapatok meccsein is tízezer felett volt az átlagnézőszám.
Tudományos magyarázatot olvastam arról, miért lézengenek a nézők a magyar stadionok túlnyomó többségében. Azért, mert a rendszerváltás előtt egyrészt mindenáron felül akartuk múlni a Nyugatot, másrészt nagyon le akartuk győzni a Szovjetuniót. Ebből kifolyólag eredmény-központúvá vált a magyar sport, és azon belül a futball, tehát korántsem a szórakozás egy formája lett belőle, ahogyan az a fejlett országokban történt.
Elöljáróban hadd szögezzek le két tényezőt. Az első: nem Keletről, hanem Nyugatról származik az a mondás, mely szerint „csalódást kelt, ha azt hallom, a labdarúgás élet halál kérdése; sokkal több annál”. A futball lényege ugyanis nem egyszerűen a gól, a csel vagy a finom passz, hanem az egészen rendkívüli társadalmi hatás. (Globális – tenném hozzá, ha nem tudnám, hogy e jelző a mai Magyarországon már-már szitokszónak minősül.) A szociális-kulturális befolyás persze csak megfelelő színvonallal képzelhető el, de nem mondható más az egyszerű szórakoztatásról sem, mert a nívótlan focika alkalmatlan még a szimpla kikapcsolódásra is. 
Az alapvetés után ki lehet térni arra, hogy a valódi magyar labdarúgás története nem csupán az eredményhajszolás históriája. A legelső vonalban persze évtizedeken át a legmagasabban volt a léc, de ahol tudás van, ott – magától értetődően – mérce is létezik. (Tudják, hány ország válogatottja vívott legalább két vb-döntőt? Alig kilencé: Argentínáé, Brazíliáé, Csehszlovákiáé, Franciaországé, Hollandiáé, Magyarországé, Németországé, Olaszországé, Uruguayé.) De szálljunk lejjebb: Miskolcon két egymást követő esztendőben – 1966-ban és 1967-ben – előbb 27 ezer, majd 28 ezer néző fogadta a Vasast, jóllehet az évadot a kilencedik vagy a hetedik helyen záró Diósgyőr nem is álmodhatott éremről. Még súlyosabb az az adat, hogy a jelenleg átlagban 3386 szurkolót felmutató Debrecenben volt olyan szezon, amelyben az FTC-t és a Honvédot 22 ezer, a Csepelt, a Dorogot, az MTK-t, a Szegedet, a Tatabányát egyaránt 20 ezer, a Pécset 18 ezer, az Újpestet 15 ezer, a Vasast 14 ezer drukker várta a nagyerdei sporttelepen. Abban az idényben (1960/61-ben) a DVSC nemhogy sikersorozatot produkált volna, de éppenséggel kiesett. Akárcsak az 1981/82-es évadban az Ózd, amely az FTC-vel 20 ezer, a Diósgyőrrel 18 ezer, a Győrrel és a Honvéddal egyformán 15 ezer, a Békéscsabával 14 ezer, még a Volánnal is 10 ezer néző előtt találkozott odahaza. 
Azért voltak ily sokan, mert a sereghajtás ellenére is élményt ígért a megannyi másfél óra (naná, Debrecenben például olyan hátul kullogókkal, mint Kertész Tamás, Puskás Lajos, Zilahi Zoltán), s így gondolták ezt egyéb olyan helyeken is, ahol szintén szóba sem kerülhetett az első osztályú bajnoki cím. Mégis előfordult Békéscsabán 15 600-as, Zalaegerszegen 15 533-as, Pécsett 15 385-ös, Nyíregyházán 14 146-os, Szegeden 13 077-es, Tatabányán 11 154-es, Szombathelyen 10 933-as évi nézőátlag. Azokban az időkben, amikor szinte garantált volt a futball. (Azért szinte, mert minden egyes meccsen nem szökhetett az egekbe a színvonal.) Magyarországon az emberek erről már több dekád óta leszoktak: előbb a nemzetközi versenyképességről mondtak le, majd lassanként arról is, hogy három jó passzt lássanak egymás után. Azzal egyenes arányban távolodtak el egyre többen a sporttelepektől, amilyen mértékben mindinkább elmaradt a pályákról a futball. 
Ezért aztán a labdarúgás minálunk megszűnt közösséget képezni abban a nagyságrendben, amely mozgósító erőért a több mint sportágat csak bámulni lehet. S amilyen hosszú ideje tart a krízis, olyan elhúzódó lesz az újjáépítés (már, ha szakmai értelemben ténylegesen elkezdődik). José Mourinho edző bajnoki címre vezette a Chelsea-t, amikor bölcsen azt mondta: „Még legalább ötven évre van szükség ahhoz, hogy a Chelsea olyan márka legyen, mint a Manchester United.” A mostanában nagyrészt kiscsoportos modern stadionokat is kizárólag akkor lehet majd megtölteni, ha futball költözik beléjük.
Egyelőre vájt füllel sem hallani, hogy a labdarúgás csak úgy dörömbölne a kapun.
Szerző
Témák
labdarúgás
Frissítve: 2019.05.09. 13:17

Bódog Tamás: Jürgen Klopp a Liverpool sikerének titka

Publikálás dátuma
2019.05.08. 18:56

Fotó: PAUL ELLIS / AFP
Komoly hátrányból fordított, így továbbjutott a Barcelona ellen a Liverpool a labdarúgó BL-ben. Az angolok edzőjét jól ismerő Bódog Tamás szerint ez Jürgen Klopp sikere.
Pedig előzetesen minden a Liverpool ellen szólt. 
A Bajnokok Ligája tavalyi döntőjében a Real Madriddal szemben alulmaradó együttes két meghatározó csatára, Mohamed Szalah és Roberto Firmino nélkül, 3-0-s hátrányból kezdte az Anfield Roadon a keddi lapzártánk után befejeződő Barcelona elleni visszavágót, amely a hazai csapat 4-0-s sikerét hozta, így alighanem a sportág történetének egyik legnagyobb mérkőzéseként marad meg a rajongók emlékezetében. Két általában mellőzött futballista, Divock Origi és Georginio Wijnaldum két-két gólja kellett a hihetetlen fordításhoz, amely mögött azért jócskán ott áll a motiválás mestereként ismert vezetőedző is. 
„Ennek a sikernek a kulcsa egyértelműen Jürgen Klopp – felelte lapunk kérdésére Bódog Tamás, aki a kétezres évek elején előbb csapattársa, majd játékosa volt Kloppnak a Mainz csapatánál. – Rajta látod azt, hogy tényleg elhiszi, amit mond, nem csak beszél róla, valóban bízik és hisz is benne, hogy bármilyen nehéz feladatot meg lehet csinálni. Persze, ahhoz, hogy a játékosokat így fel tudja tüzelni és elhitetni velük, hogy képesek bármire, az is, kell, hogy a futballisták is bízzanak magukban, ám az edzőnek mindenképpen nagy a szerepe, volt játékosként tudom, milyen érzés az, amikor érzed, hogy az edző hisz abban, amit mond. A keddi eredmény meglepő, de én biztos voltam benne, hogy Klopp képes átadni azt a mentalitást a csapatnak, amely szükséges ahhoz, hogy megfordítsa a párharcot.”
No igen, Bódog Tamás tudja, hogy miről beszél – érdeklődésünkre visszaemlékezett 2001 februárjára, amikor Jürgen Klopp egyik napról a másikra labdarúgóból vezetőedző lett az akkor másodosztályú Mainznál. 
„Edzői pályafutásának elején még Klopp sem volt taktikai zseni, viszont a mentalitásából fakadó motivációs képességeinek köszönhetően még annál az akkor meglehetősen szürke Mainznál is elérte, hogy előbb a német másodosztály egyik élcsapata, majd elsőosztályú együttes legyen – folytatta Bódog. – Ha játékban vagy technikai tudásban nem is, de mentálisan erősebbek voltunk, mint az ellenfeleink, ez pedig egyértelműen az edző sikere volt.”
A 4-0-s sikert követő sajtótájékoztatón egyébként Klopp elárulta: a visszavágó előtt megmondta a futballistáknak, hogy lehetetlen küldetés a Barcelona kiejtése. „Elmondtam a játékosaimnak, hogy egyedül azért lehet bármennyi esélyünk, mert róluk van szó, és ők soha nem nyugszanak bele a vereségbe” – tüzelte futballistáit az 51 esztendős német tréner.
Motiváció mesterfokon. 
Ezek után ki-ki döntse el, hogy valóban csodával határos-e, hogy a Liverpool jutott be elsőként a sorozat június 1-i madridi döntőjébe.
Szerző