Szigorítja az "élőzést" a Facebook a christchurch-i merénylet miatt

Publikálás dátuma
2019.05.15. 10:23

Fotó: LIONEL BONAVENTURE / AFP
Új korlátozásokat vezet be az "élőzésre" a Facebook, miután az 51 ember életét követelő christchurch-i merénylet elkövetője így közvetítette akcióját.

"Az új-zélandi borzasztó terrortámadást követően megvizsgáltuk, mit tehetünk még annak érdekében, hogy szolgáltatásainkat ne károkozásra vagy a gyűlölet terjesztésére használják fel"

- közölte a Facebook helyi idő szerint kedden.

A Facebook az "egy csapás" irányvonalat vezeti be az oldalon elérhető élő közvetítés korlátozására, ennek lényege, hogy akik az oldalon bárhol megsértik a "legsúlyosabb szabályokat", azoknál azonnal letiltják az élő közvetítés használatát egy meghatározott időtartamra. A vállalat közölte, hogy az elkövetkező hetekben a korlátozások további kiterjesztését tervezik, például a hirdetések szabályozását.
A Facebook már egyébként is változtatott az élő közvetítés egyes szabályain, miután a vállalat a közelmúltban a bírálatok kereszttüzébe került a gyűlöletbeszéd és az élő közvetítés szabályai miatt, miután nem távolította el időben a christchurch-i merényletről készült felvételeket.
A tervek szerint a Facebook 7,5 millió dollárt fordít új kutatási partnerségekre, hogy a vállalat fejleszteni tudja a kép- és videoelemzési technológiáját a manipulált médiatartalmak jobb felismerhetősége érdekében, ami problémát okozott a Facebooknak a christchurch-i merényletet követően. 
Március 15-én egy szélsőjobboldali nézeteket valló ausztrál férfi 51 embert lőtt agyon az Új-Zéland Déli-szigetén fekvő Christchurch két mecseténél, a muzulmánok számára kiemelten fontos pénteki ima idején. A férfi a fejére szerelt kamera segítségével a Facebookon élőben közvetítette ámokfutását. Az élő közvetítés 17 percig tartott, a Facebook azonban csak a rendőrségi értesítést követően távolította el a felvételt, így a videó gyorsan elterjedt az interneten. A Facebook közlése szerint a támadást követő 24 órában világszerte 1,5 millió olyan videót távolítottak el, amelyek a christchurch-i merényletről készült felvételből tartalmaztak részleteket. A Facebook a videó több mint 900 változatát azonosította.
A szerdai Christchurch Call nevű csúcstalálkozón vezető politikusok és technológiai cégek vezetői gyűlnek össze, hogy megállapodjanak, miként előzhető meg a terrorizmus szervezése és népszerűsítése a közösségi médiumok felületén. A párizsi találkozó házigazdája Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök lesz, az eseményen várhatóan a Facebook, a Google, a Twitter és egyéb technológiai cégek képviselői vesznek részt, Mark Zuckerberg, a Facebook elnök-vezérigazgatója azonban nem lesz jelen.
Szerző

„El tudok képzelni egy puccsot Európában”

Publikálás dátuma
2019.05.15. 09:30

Fotó: Tóth Gergő / Nepszava
Hasan Basri Yalcin török kutató szerint a Nyugatnak csak azóta van baja Törökországgal, hogy önálló külpolitikája van, és megvédi nemzeti érdekeit.
Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt követendő példaként említette Törökországot mint illiberális demokráciát. Valóban illiberális demokrácia Törökország? A legtöbb demokrácia mostanában kihívásokkal küzd, és a töröknek is régóta megvannak a maga hiányosságai. Törökországban az elmúlt tíz-húsz évben demokratizálódási folyamat zajlott, amiben Recep Tayyip Erdogannak is kulcsszerepe volt. Előtte például pártokat oszlathattak fel, komoly gondok voltak a nemzeti identitás kérdésével, a vallási jogokkal. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémák. A folyamat még nem zárult le. Ám a nemzetközi média gyakran nem úgy mutatja be a dolgokat, ahogy valójában vannak. Ami az illiberális jelzőt illeti, azt nem csak a török, de például az amerikai demokráciára is szokták használni. A liberalizmus egy olyan ideológia, amely szorosan kapcsolódik a demokráciához, ám az egész világon válságban van. Emiatt számos országban erős vezetők emelkedtek fel, akiket gyakran „illiberálisnak” neveznek. Szerintem azonban a liberális-illiberális ellentétnél fontosabb a nacionalizmus, populizmus térnyerése.  Egyes vélemények szerint az ország inkább a diktatúra irányába halad.  Nagyjából 2013-14 óta gyakran mondják, hogy a török demokratikus fejlődés leállt. Ha ez így is van, a helyzet akkor is stabil. Mindezt azok után, hogy a 2016-os puccskísérlet a túlélés kérdése volt Törökország számára: mindössze apróságokon, néhány órán múlt, hogy sikerült elkerülni egy polgárháború kirobbanását. Képzeljük csak el, mi történt volna, ha Erdogant elfogják, vagy megölik! A társadalom és katonaság különböző táborai csaptak volna össze a hatalomért. Nem ez volt egyébként az első puccskísérlet Törökország történelmében, de most fordult elő először, hogy török katonák civileket öltek. A tét tehát a túlélés volt, így az intézkedéseknek is ehhez kellett alkalmazkodniuk. Csak a nemzetközi médiában ezt is félreértik. Például azt mondják, hogy újságírókat tartóztattak le Törökországban. Ám azt már nem említik, hogy ezek az emberek nem azért kerülnek börtönbe, mert újságírók, hanem mert kötődnek valamilyen terrorszervezethez. Különleges időket élünk, amik különleges intézkedéseket igényelnek. El tud képzelni hasonló puccskísérletet egy jól működő demokráciában, az Európai Unióban?  Persze, hogy el tudom képzelni! Ha lenne egy Fethullah Gülen Terrorszervezethez hasonló terrorszervezet az Egyesült Államokban, vagy az Európai Unióban, az első pillanatban letartóztatnák és megbüntetnék a tagjait. Ugyanazt tennék, mint Törökország. Sőt, a puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot nálunk körülbelül két évig tartott. Franciaországban a párizsi terrortámadások után viszont még ennél is tovább. Vagy említhetném a belga merényleteket is. Ma Brüsszelben az utcákat katonai járművek őrzik, a török városokban ellenben semmi effélét nem láthat. Mint mondtam, különleges idők különleges intézkedéseket követeltek meg, de most már próbálunk visszatérni a rendes kerékvágásba. Ez azonban időbe telik.  Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint a nemzetközi média gyakran igazságtalan kettős mércét alkalmaz Törökországgal és Magyarországgal szemben.    Teljesen egyetértek. Törökország külpolitikája nagyon megváltozott. Korábban az országra úgy tekintettek, mint a Nyugat hű szövetségesére. Csakhogy történt egy s más. Például a NATO, melynek meg kellett volna védenie, nem védett meg minket Szíriában. Mikor aztán emiatt kénytelenek voltunk más lehetőségek után nézni, és eldöntöttük, hogy az oroszoktól vásárolunk S-400-as légvédelmi rakétarendszert, elkezdtek bírálni minket. De ez a folyamat koránt sem most kezdődött. Erdogan híres davosi egyperces felszólalása után  -  2009-ben még török miniszterelnökként Erdogan kemény hangon bírálta Simón Peresz izraeli elnököt a davosi világgazdasági fórumon - a szerző - a nemzetközi bírálatok célkeresztjébe került, és a média hozzáállása is teljesen megváltozott. Addig partner volt, pragmatista, aki együttműködik a Nyugattal. Aztán amint kiderült, hogy van saját külpolitikája, megvédi a török nemzeti érdekeket, nem csak az Egyesült Államok és az Európai Unió véleményét szajkózza, egyszerre veszélyes és nemkívánatos lett. Úgy vélem ugyanez igaz Magyarország esetében is. Orbán Viktor egy olyan népszerű vezető, aki egy erős Magyarországot akar, ezért a nemzetközi média tüzel rá.  Azért még cél az Európai Unió?  Még mindig cél, Törökország számára a koppenhágai kritériumok teljesítése magától értetődő. Hiszünk abban, hogy a partnerség az Európai Unióval nem a nemzeti érdekeink kárára történik. Ha például Ciprus kapcsán az unió velünk szemben cselekszik, akkor persze meg kell védenünk magunkat. Ez természetes, minden állam elsősorban saját érdekeit védi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tartanánk magunkat a csatlakozási folyamathoz. Mikor azonban annyi válság fenyeget: a nacionalizmus erősödése, a határainknál zajló konfliktusok, a terrorszervezetek, előbb ezekkel kell megbirkóznunk. Enélkül nem tudjuk biztosítani a nép jólétét, biztonságát, szabadságát. Ugyanakkor Törökország védelme nélkül Európai Unió sem lenne.
A magyar kormány nem hisz abban, hogy a muszlimok integrálhatók az európai társadalomba. A legtöbb európai államban szeretik úgy leírni Törökországot, mint egy muszlim többségű országot. Én is úgy vélem, hogy ez valóban egy fontos, ám nem áthidalhatatlan akadály a kapcsolatokban. Ha nem jön a válság és a '90-es évek stabilitása folytatódott volna, nem itt tartanánk. Az unió problémája azonban nem a török csatlakozással, hanem önmagával van. A Brexit, a katalán függetlenségi törekvések, az olasz-francia csörte, a magyarok elleni kritikák nem véletlenek. Az EU a '90-es évek nagy álma volt, amely amerikai katonai védelem alatt jött létre. Ez a védelem most megszűnt, és nincs helyette európai. Hosszú távon borítékolható, hogy az EU-ra komoly válság vár.  Miért, Törökországban nincs válság? Nem hinném, hogy válságot élünk át. A kétségtelen nehézségek ellenére a gazdaságunk még mindig növekszik. Ami a társadalmi megosztottságot és egyéb kérdéseket illeti, ennek az az oka, hogy Törökország óriási átalakulásokon megy keresztül. A történelem során először végre a nép uralkodik, eleddig mindig a katonaságé volt a valódi hatalom. Ezért állnak olyan sokan Erdogan mögött, ezért olyan népszerű. Egy nap lehet, hogy veszíteni fog, de még a legutóbbi szavazáson is, amelyet néhányan nagy vereségként értelmeztek, valójában még mindig a voksok több mint felét gyűjtötte be. Mindezt majd 17 év, külső és belső támadások, és ilyen gazdasági állapotok mellett.    Az isztambuli választások után nem úgy tűnik, hogy valaha is hagyja, hogy veszítsen.  Óriási vita zajlott erről Törökországban. Lényegében az történt, hogy az egyik jelöltre leadott szavazatokat a másik jelölt kapta meg. Mindenki arra számított, hogy Erdogan avatkozik bele a választásokba, ehelyett azt láttuk, hogy az ellenzék lopott szavazatokat. Ez is jelzi, hogy Erdogan nem diktátor. Az elnök pártja tehát a Legfelső Választási Ranácshoz fordult, amely hozott egy döntést, hogy az eredményeket eltörlik, és a választást megismétlik.  És ha megint nyer az ellenzéki jelölt, jön a harmadik forduló?  Ha valaki megint ellopja a szavazatokat, akkor természetesen lesz harmadik forduló is. De ezúttal nagyon fognak figyelni. Hasonló egyébként nem csak Isztambulban történt, csak fontossága miatt erre figyelt fel a média. Az előző választásokon is volt, hogy meg kellett ismételni a voksolást, ráadásul az ellenzéki jelölt győzött, de azzal akkor senki nem törődött. Ez az egész ügy nem is Binali Yildirimről vagy Emrek Imamogluról szól, hanem hogy kiderüljön a választók valódi akarata.
Szerző
Frissítve: 2019.05.16. 11:14

Washington Post: A fogadásokon elegáns magyar hivatalosságok ecsetelik korrupt rezsimjük előnyeit

Publikálás dátuma
2019.05.15. 08:48

A Washington Post úgy látja Orbán Viktor washingtoni útja kapcsán, hogy a konzervatívok újabban imádják az autokratákat. A szerző, Ann Applebaum kifejti: a magyar politikus azon van, hogy megnyerje ideológiájának az amerikai és brit értelmiséget a liberális demokrácia elleni harchoz. A hatalom fizeti a londoni és washingtoni követségen azokat a fogadásokat, amelyeken elegánsan öltözött hivatalosságok ecsetelik korrupt, tekintélyelvű rezsimjük előnyeit. És most már ott tartunk, hogy amerikai intelligencia egy-két képviselője kezd hinni nekik. Egészen másutt keresik az európai felháborodás okát a magyar helyzet láttán, pedig a tényleges magyarázat az, hogy Orbán egészpályás letámadást indított a jog és az igazságszolgáltatás intézményei, a sajtó, a tudomány és a kultúra ellen. Hatalmi monopóliumát kívánja megőrizni ily módon, egyben pedig folytatja magánvagyonának felhalmozását. Magyarországon egyetlen nagyvállalat sem működhet a Fidesz jóváhagyása nélkül. Orbán környezetében jó páran mesés módon megtollasodtak. Aki üzletemberként nem áll be a sorba, azt diszkréten addig fenyegetik, amíg el nem hagyja az országot. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen rendszer miért vonzó egy olyan, amorális vezető számára, mint Trump. Az értelmiség bizonyos része pedig azért rokonszenvez vele, mert a kormányfő nem egyszerűen tekintélyelvűség lágyabb, vértelen változatát jeleníti meg, hanem azt abba a mesébe burkolja bele, hogy szembemegy az EU-val. Ez hazugság, hiszen ezer örömmel zsebre teszi az unió pénzét, formálisan elitellenes, miközben családtagjai és vazallusai jelentik a magyar elitet, továbbá valóban támogatja a kereszténységet, már amennyiben utóbbi egyenlő az elnyomással és a lopással. Mindezen túlmenően harcol a nem létező muzulmán hordákkal. Nagy csinnadrattával felhúzatta a határkerítést, hogy feltartóztassa a menekülteket, akit hová is akartak menni? Hát, Németországba. De a bevándorlást és a mulitikultit visszaszorító, etnikailag tiszta állam fantazmagóriája továbbra is levesz a lábukról egynémely amerikaiakat, akik ugyanezt szeretnék megvalósítani saját országukban. Noha a menekültáradatot a centrista Angela Merkel állította meg, ám Magyarországon, Olaszországban és másutt csak fokozódott a gyűlölet teli retorika a válság elülte óta. Orbán személyében egy olyan európai vezetőről beszélünk, aki nyíltan rasszista és burkoltan antiszemita elemeket vet be kampányában. Fityiszt mutat Amerikának az orosz kémkapcsolatokkal gyanúsított Nemzetközi Beruházási Bank, valamint Ukrajna kapcsán. Aki miatt egy magyar akadémikus azt írta: mennek el a képzett fiatalok, ha idáig még nem mentek el. Mert a kilátás szörnyű azoknak, akik nem akarnak részt vállalni a gyűlölet és az előítélet nyilvános fesztiváljain.  
Szerző