Rocketman és Pelikán

Publikálás dátuma
2019.05.17. 19:34

Fotó: Pannonia Entertainment
Versenyen kívül vetítették az Elton John életéről készült musicalfilmet Cannes-ban. Itt és most volt először látható Bacsó Péter filmje, A tanú is cenzúrázatlanul.
Drámaian sötét és gondolatiságában mély alkotás lett Elton John életéről készült musical, a Rocketman, melyet versenyen kívüli gálavetítésen mutattak be Cannes-ban. A hollywoodi életrajzoktól megszokott felszínes anekdotázás és hozsannázás helyett húsba markoló emberi tragédiát mutat be Dexter Flecther rendező, aki nem volt rest a rocksztár életének már a gyerekkorban kezdődő kálváriáját részleteiben bemutatni, az apjával való destruktív viszonyát, a zenével való toxikus és mágikus kapcsolatát és nem mellékesen a férfiak iránt érzett szexuális vonzalmát – egyszóval azt, hogyan vált a csodagyerek Reggie Kenneth Dwithból egy másik életet élő szupersztár, Elton Hercules John. Ezek után a Rocketman felnőttkornak azon szakaszával foglalkozik, amikor dalszerző-énekes alkohol-, kokain-, gyógyszer- és szexfüggő volt, a kezdeti zseniális indulást a csaknem végzetes következménnyel járó elmagányosodás követte. A Rocketman minden, ami a Bohém rapszódia nem mert lenni: nem mismásol, nem torzítja a valóságot, hanem kegyetlenül őszinte, mint magának Elton Johnnak a dalai. Dexter Flecther rendező továbbá élt azzal a zseniális húzással, hogy a dramaturgia szolgálatába állította John és szövegírója, Bernie Taupin közös alkotásait, újraértelmezve azokat. Bombasztikus hatású a Rocketman, így fordulhatott elő a szürreális szituáció, amikor a vetítés végén Elton John és az őt alakító Taron Egerton együtt sírt a nézőtéren mindenki szeme láttára. Néhány száz szerencsés ember még abban az élményben is részesült, hogy a híres-neves Carlton szálloda plage-án láthatta ezt a két csodálatos művészt együtt énekelni. Egy ilyen tipikusan cannes-i élmény után pedig simán meg lehetett kérdezni a pénteki sajtóbeszélgetésen Egertont arról, honnan merített ihletet a karakterhez. Ahogy fogalmazott: magától Elton John-tól, akitől bármit meg lehet kérdezni, brutálisan őszintén és alaposan válaszol. Élő anyagból dolgozott, a szó szoros értelmében. 
Filmtörténeti pillanatnak is részesei lehettünk Cannes-ban: Bacsó Péter A tanú című szatírája rendezői változatának világpremierje volt pénteken. A vetítés előtt Joel Chapron a fesztivál egyik válogatója elmondta: Bacsó műve az egyetlen, melyet 1968-as események után szocialista országban finanszíroztak és kritikus volt a sztálinista rendszerrel szemben. Azt már Fazekas Eszter, a Magyar Filmarchívum restaurálásokért felelős munkatársa tette hozzá lapunk kérdésére: Aczél György kísérleti műnek tervezte A tanút – hasonlóan, mint a BBS filmeket – ezért engedélyezte a gyártást, bemutatási kötelezettség nélkül. Így tulajdonképpen nincs is semmilyen irat arról, hogy annak idején betiltották volna a filmet. 1981-ben úgy került ki a film Cannes-ba, hogy a Hungarofilm akkori igazgatója, Dósai István megmutatta Gilles Jacob igazgatónak. Ezután hosszú politikai csaták következtek, mire végül engedélyezték a premiert – kisebb változtatásokkal. A film felújítása már régóta tervbe volt véve, maga Bacsó is tervezte, erről szóló feljegyzései rendelkezésre álltak. Amikor a Mokép állománya átkerült a Filmarchívumhoz, elkezdték feldolgozni a Mafilm fóti telepén lévő filmkivágásokat tartalmazó állományt, Fazekas Eszter itt bukkant rá a kivágott jelenetekre.  A felújítás így két verzióban történt: a sztenderd és a cenzúrázatlan verzió is elérhető immár 4K-s digitális formátumban. Bacsó Péter özvegye, Hudák Ilona elmondta: ő már 1970-ben látta ezt a cenzúrázatlan verziót. Az 1981-es premierről elmondta, hogy nagy siker volt és a férje annyira örült a meghívásnak, hogy eltörte a lábát és egy méregzöld színű Citroën „kacsával” jöttek végül ki. A mostani új bemutatót nagyon élvezte, noha érzelmileg nagyon felkavarta. Fazekas Eszter szerint a legfontosabb jelenet, ami visszakerült a filmbe, börtönben játszódik, amikor Kállai Ferenc és Fábri Zoltán a Rajk-perre utalva beszélnek. A közönség jól fogadta A tanút most 2019-ben is. Ahogy Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója elmondta: csodálatos érzés volt, hogy Bacsó poénjai a mai napig működőképesek és a vetítőben számos náció képviselője élt együtt a filmmel.

A cenzúra villamosa

Pelikán József gátőr megpróbáltatásai a Rákosi-rendszerben: A tanú Bacsó Péter által elképzelt verziójában nem szerepel a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére. – Első döbbenetemből ocsúdva, már a kezdettől fölemlegettem, mennyire bosszantott, hogy az általam végigélvezett Bacsó-groteszk végére, nyilvánvalón utóbb odakerült a kulcs az ötletparádéja miatt is frenetikus film bemutatásának kapujához – mondta el lapunknak Benda László külpolitikai újságíró. – Tanúja vagyok annak a kornak, amelyben az amúgy kiváltságosabb külpolitikai újságírók megtanultak a sorok között írni-láttatni, a hallgatók és nézők pedig „olvasták” a gondolatokat. Igaz, (az akkor még létező) közrádió és -tévé adásaira (megint csak utólag) így is érkeztek bíráló-tiltó központi kritikák. Csak visszaélni tudok a kompromisszumra kényszerített Bacsó Péter „vörös farkával”: de ugye ez mostanság már nem ismétlődhet meg?!
Bereczki Csaba filmrendező, producer szerint nehéz kiragadni a villamosjelenetet az egész film kontextusából. – Az biztos, hogy kilóg, ami azzal is magyarázható, hogy eleve „több évvel később” játszódik. Mivel a film végig jó ritmusú, eredeti humorú, amit sajnos igazán mélyen csak mi értünk itt Kelet-Európában, ez az utolsó jelenet a film egészéhez képest gyenge, kicsit erőltetett: ami nem csoda, mert tényleg beerőltették. Egy film utolsó jelenete mindig nagyon fontos, ha úgy tetszik, szinte a legfontosabb, mert a néző retinájára az utolsó kép ég rá, azzal megy ki a moziból. De mivel az egész film nagyon erős, elbírja, elbírta ezt a viszonylag gyenge befejezést.

Frissítve: 2019.05.17. 20:44

Pécs, Goethe, nyitottság, politika

Pécs kulturális életének meghatározó egyéniségeivel tárgyalt csütörtökön a budapesti Goethe Intézet vezetője, Michael Müller-Verweyen.
  A német kultúra magyarországi terjesztésével foglalkozó állami intézmény tavaly elhatározta, hogy sorra járja a vidéki nagyvárosokat, s mindenütt párbeszédet kezd a helyi művészekkel és kulturális szakemberekkel. A Goethe irányítói szerint ugyanis a magyar-német kulturális kapcsolat szinte teljes egészében a két fővárosra koncentrálódik, s ezt a gyakorlatot szeretnék felszámolni. Eddig Nyíregyházán és Dunaújvárosban volt ilyen találkozó, harmadikként pedig Pécs került sorra. A diskurzus előtt sajtótájékoztatót tartott Müller-Verweyen és a beszélgetés házigazdája, Ágoston Zoltán, a pécsi Jelenkor folyóirat főszerkesztője. Az igazgatót arról kérdeztük: nem lett-e barátságtalanabb a Goethe társadalmi környezete Budapesten azóta, hogy hazánk és Németország politikai kapcsolata érezhetően romlott? Müller-Verweyen azt válaszolta, hogy a két ország politikai kapcsolata valóban nehéz, ám a gazdasági együttműködés kiváló, a művészeti pedig nagyon intenzív. Ám szeretnék, ha ez utóbbinak a magyar vidék is nyertese lenne, ezért első lépésben valamennyi meglátogatott városban lesz az intézetnek egy kulturális rendezvénye, emellett keresnek olyan vidéki fiatalokat, akiknek a fordítómunkáját támogatnák. Érdeklődtünk arról is, hogy „kitelepüléseiknek” van-e olyan missziós szándéka, hogy a német közgondolkodás eljusson az információt nagyrészt a közmédiából szerző vidék lakóihoz. Müller-Verweyen úgy fogalmazott, hogy a politikáról a kulturális közegben lehet és kell vitatkozni, s hozzátette, hogy a Goethe küldetése a nyitottság. A pécsi kulturális intézmények vezetői szép számban eljöttek a kerekasztal-beszélgetésre, s jól reagáltak a Goethe direktorának üzenetére. A város kormánypárti vezetői viszont – bár hívták őket – nem jöttek el a diskurzusra. 
Szerző
Témák
Goethe Intézet
Frissítve: 2019.05.17. 16:29

„Ekkora részvételre, szimpátiára nem számítottam” – Kukorelly Endre a Baumgarten-díj újraalapításáról

Publikálás dátuma
2019.05.17. 12:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Már hat és fél millió forint összegyűlt a Kukorelly Endre író által kezdeményezett Baumgarten-díj újraalapítására.
A szerző március közepén Facebook oldalán tette közzé felhívását, amelyben a jelenlegi méltánytalan állami díjazás leváltását megcélozva, a huszadik század elején, Baumgarten Ferenc Ferdinánd kezdeményezésére alapított elismerés visszaállítására szólított, és felajánlott e célra egymillió forintot. „Hét hete működünk, és őszintén mondom, ekkora részvételre, szimpátiára, médiafigyelemre nem számítottam. Arra végképp nem, hogy ilyen rövid idő alatt 146 befizetőtől hat és fél millió forint gyűlik össze. Bizonyítéka ez annak, hogy a társadalom, ami a szolidaritást, segítőkészséget illeti, sokkal jobb állapotban van, mint szokás gondolni róla. (Ezt amúgy a bő négy évvel ezelőtt indított, hajléktalanokat segítő Nyugodt Szív a Lakhatásért alapítvány támogatása is mutatja.) – beszélt lapunknak Kukorelly Endre a díj alakulásáról. Az újraalapított elismerés a Gyümölcsöskert – Baumgarten-díj nevet viseli. Az író elmondta, ezzel az esetleges névvitát kívánta megelőzni, a „Gyümölcsöskert” a „Baumgarten” szó költői fordítása. Az első díjkiosztás a hagyománynak megfelelően jövő év január 18-án, Baumgarten Ferenc Ferdinánd halálának évfordulóján lesz. Évente öt Nagydíjat és négy Jutalmat szeretnének kiosztani, az ezekkel járó díjazás a befolyt összeg tükrében oszlik majd el. „Minden egyéb még kialakulatlan: a forma – jogi keretek stb. – megnyugtatóan valószínűleg csak ősszel véglegesedik. Addig eldől, hogy kik lesznek az alapítók: a nagybefizetők-e, vagy minden befizető” – mondta lapunknak Kukorelly Endre. Az író kiemelte, a díj hagyományához hozzátartozik – és ő is ezt tartja a legkevésbé problematikus megoldásnak –, hogy (egy vagy két ciklusig), döntése erkölcsi és szakmai felelősségét egyedül viselve, egyetlen kurátor határoz, majd továbbadja a döntés jogát. „Kérek mindenkit, hogy csatlakozzon, akár csak jelképes összeggel is; a díj lényege a széles társadalmi támogatás: érezzük minél többen a sajátunknak” – hangsúlyozta az író. A hozzájárulás pontos módjáról az érdeklődők a Gyümölcsöskert – Baumgarten-díj Facebook csoportban tájékozódhatnak. A támogatásokat a Kalligram Kiadó vezetője, Mészáros Sándor által rendelkezésre bocsátott alszámlára küldhetik. 
Szerző