Előfizetés

Egy gyakorló demokrata kalandjai a szavazókörben

Kövesdi Péter
Publikálás dátuma
2019.05.27. 18:35
Illusztráció
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Tényleg magasztos dolog a demokrácia, csak adhatnának hozzá rendes széket.
„Julikám, ugyanúgy, ahogy áprilisban csináltuk? Én veszem a személyit, te meg nézed a jegyzéket. Az a fess fiatalember meg majd pecsétel. Mit is mondott, hogy hívják? Krisztián? Csinált már ilyet? Jól rányomja, és kész. A szemüveges úr meg húzza a rubrikákat. Menni fog? Ne féljen, úgy elrepül az a tizenöt-tizenhat óra, mint a sicc! Jó társaságban könnyen telik az idő, ugye Julikám?” Az ember úgy képzeli, hogy a demokrácia magasztos dolog, abban részt venni felemelő és... a másik szó nem jut eszembe, de mindenképpen valami pozitív. Csak így történhet, hogy az ember jelentkezik szavazatszámlálónak. Nálam mindenesetre pont így történt. Dacolva a család és a barátok enyhe rosszallásával – te teljesen hülye vagy?? – hajnali fél hatkor frissen és üdén érkezem az egyik óbudai szavazókörbe. Rövid ismerkedés után Julikám kijelöli a helyemet, egy méretre szabott széken, egy pontosan méretre szabott asztalnál. Sajnálatos módon mindkettő egy hatéves gyerek méretére van szabva, tekintve, hogy a szavazókör civilben az 1/a tanterme. Hatan vagyunk: hárman az önkormányzattól, ketten a Fidesztől, én az Ellenzék, plusz Gergely, a jegyzőkönyv-vezető. Neki ez a tizenkettedik választása, de Julikámék is régi motorosok: évek óta együtt nyomják a körzetben. „Mit mondott, mi a foglalkozása? Újságíró? Akkor magának ez menni fog! Csak arra figyeljen, hogy négy vonal függőlegesen, egy vízszintesen, az öt. A végén meg összeadja. És ne politizáljon hangosan, ha szavazók is vannak a helyiségben! Azt nem szabad. Egyébként nyugodtan egyen szalámit és kockasajtot, ott van a sarokban. Ha kávét szeretne, a portásnál van meleg víz.” Mondom, a demokrácia tényleg magasztos, csak adhatnának hozzá magasabb székeket.
Jönnek a szavazók, szép sorban, személyi, szavazólap, pecsét, strigula – semmi fennakadás, semmi politizálás. Illetve egy kicsit mégis. „Szép ez a karkötő, de azért én mégse tettem volna rá azt a kéket, ne csúfítsák már el a magyar zászlót” – mondja Krisztián, az egyik fideszes delegált, miközben Julikám széles mosollyal adja át az állam nagyvonalú ajándékát egy első szavazónak. Egy nemzeti színű gumikarkötőről van szó, a közepén EU-kék betéttel. De hát uniós választás van, vagy mi – próbálom előcsalogatni Krisztián européer énjét, de úgy tűnik, azt ma nem hozta magával. Néhány órával később együtt baktatunk a mozgóurnával a rekkenő hőségben. Elmeséli, hogyan lett fideszes. Nógrádból jött Pestre szociális munkásnak tanulni, és a kollégiumban megkérdezték tőle, igaz magyarnak tartja-e magát? Krisztián mindig igaz magyarnak tartotta magát, sőt, a magyarság jelentett számára mindent, ami fontos, úgyhogy nem volt kérdés, melyik párthoz csatlakozik. Kérdezem, szociális munkásként mit gondol az egyre csóróbbá váló emberekről, lenne-e dolga velük az államnak? „Megszűnt a gyerekszegénység, Magyarországon egyetlen gyerek se éhezik azért, mert a szüleinek nincs munkája” – mondja, és láthatóan így is gondolja.
Beszélgetünk egy kicsit a médiáról, láthatóan érdekli, mi történik mifelénk. Indexet és Origót is olvas, szerinte az igazság valahol középen van, ezért is van szükség olyan mértékadó orgánumokra, mint a Magyar Nemzet és a köztévé. Sajnálja, hogy megszűnt a Népszabadság és a Vasárnapi Hírek – mondja –, de nem érti, miért panaszkodunk jobboldali túlsúlyra, amikor ott van az RTL Klub?
A mozgóurnázás azért is jó móka, mert az ember testközelből találkozhat a szavazóval. Az idős házaspárral például, ahol a férj elveszi a mind a két szavazólapot, és vécében tölti ki, mondván, az asszony is ezt akarná. Vagy a nyolcvanöt éves sztrókos asszonnyal, aki beszélni és mozogni sem tud, de ragaszkodott hozzá, hogy szavazhasson. Kicsit tanácstalanul ácsorgunk az ágyánál az ápolónővel, de minden kétség eloszlik, amikor alig hallhatóan belesúgja a fülembe: „Fidesz”. „Na látod” – mondja Krisztián, ezért jó, ha sokan szavaznak, mert így legalább nagy legitimitása lesz a győztesnek.” Tizenöt óra egy szavazókörben egyébként tényleg elrepül, és az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy alig hat óra és vége! És politizálni sem kell. Na jó, legfeljebb egyszer, amikor valahogy az előzetes közvélemény-kutatási adatokra terelődik a szó, és a másik pártdelegált, Csilla azt találja mondani, hogy az ellenzéknek is sikerülhetett volna a mozgósítás, ha „nem fölösleges plakátokra, hanem az önkéntesekre költi a pénzt.” De hát a kormány ezermilliárd-csillió forintot költött hülye plakátokra és mi az, hogy pénzt fizetni önkénteseknek, maguknál tényleg fizetnek az önkénteseknek?! – kérdezem, de úgy tűnik, túllőttem a célon, mert Csilla rám szól: a helyiségben tilos a politizálás, ha szavazó is van bent! Mondom, a demokrácia magasztos dolog. És felemelő. De a harmadik dolog még most se jut eszembe.

Kézigránátra és egy titokzatos konténerre is százmilliókat költött a honvédség

Koncz Tamás Batka Zoltán
Publikálás dátuma
2019.05.27. 16:42
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Több mint hatmilliárd forint értékben rendelt szolgáltatásokat és eszközöket a honvédelmi tárca hivatala, a beszerzések között akad néhány érdekesség is.
Kézigránátból a jelek szerint sosem elég – legalábbis erre utal, hogy a honvédség  újabb vaskos közbeszerzést bonyolított le gránátok beszerzésére. Az uniós közbeszerzési értesítő, a TED szerint a HM Védelemgazdasági Hivatala 194,2 millió forintért rendelt a fegyvertípusból, bár a 24.hu cikkéből tudhatjuk, hogy épp csak két éve vásároltak belőlük egy közel 341 milliós tételt. 
A közbeszerzést mindkét alkalommal hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban bonyolították le, a gránátokat pedig ezúttal is Haltech Magyar Lőszergyártó és Rendészeti Technológiai Kft. szállíthatja le. A Haltech a régi, nagy múltú balatonfűzfői lőszergyárat tulajdonló cég, cégbírósági adatok szerint 2013 óta a Svájcban, Dullkonban bejegyzett Saltech AG tulajdonában van és mivel kizárólagos gyártónak számít, más részt sem vehetett a honvédelmi tendereken.  A vállalkozás két év alatt így már több mint félmilliárd forintért adhatott el gránátokat a magyar haderőnek. Hogy hány darab gránátról és milyen típusról van szó, arra nem tér ki a közbeszerzési dokumentum, viszonyításnak azonban jó alap lehet, hogy 2015-ben közel tízezer forintos darabáron vett 96M NF típusú támadógránátokat a honvédelmi tárca a Haltechtől, 70,4 millió forintért.
A gránátok mellett egy titokzatos tartályt is vásárolt a honvédség, aminek rendeltetésértől a közbeszerzési dokumentum is csak támpontokat adhat: a „ Különleges célú mozgatható konténerért” 263,7 milliót fizettek a tenderen egyedül induló ENERGOTEST Diagnosztikai és Automatizálási Kft.-nek. Sokba került a  személyautókra applikálható tűzszerész járőrfelszerelés is, ezért közel 154 milliót fizetett ki a Védelemgazdasági Hivatal - a tendert itt a honvédségi beszerzéseken jól szereplő Fercom Systems nyerte. Végezetül, a HM két tételben, fejlesztési és karbantartási munkák fejében 5,5 milliárdot fizetett az állami tulajdonú HM Arzenál Zrt.-nek.
vagyis öt tender keretében összesen 6,1 milliárd forintot pörgettek ki honvédelmi célokra.

A beszerzések többségéről a honvédségi hivatal tavaly döntött, ám azok csak most kerültek nyilvánosságra.
Mint arról beszámoltunk a kormányzat összesen 2026-ig összesen 1200 milliárd forintot költene el haditechnikai eszközök beszerzésére. Korábban Benkő Tibor honvédelmi miniszter annyit elárult lapunknak, hogy a már berendelt eszközökért eddig 250 milliárdot fizetett ki a honvédség. 

A betelepülők mentették meg a kormánypártokat a DK-sallertől

Vas András
Publikálás dátuma
2019.05.27. 14:49

Fotó: Röhrig Dániel
Taszár nem bocsájtja meg a Fidesznek, hogy tönkrement a település, ez pedig az EP-választás eredményén is látszik.
- A vér nem válik vízzé! – mosolyodik el László, majd a hajdani laktanya bejárata felé mutat: - Akiknek köze volt a honvédséghez vagy a reptérhez, sohasem fogják megbocsátani, hogy így tönkretettek bennünket. Megpróbáltak leradírozni a térképről egy falut, ami viszont nem hagyja magát. És amikor lehet, visszaüt. Hát most lehetett… A hatvanasforma férfi arra utal, hogy a vasárnapi EP-választáson Taszáron majdnem meglepetést okozott a Demokratikus Koalíció: a Gyurcsány-párt – országosan is kimagaslóan - 31,7 százalékot kapott a faluban, alig öttel kevesebbet, mint a Fidesz-KDNP. A DK előretörése azért is meglepő, mert amikor legutóbb megmérette magát, a 2014-es önkormányzati választáson csak 14 százalékot kapott, még felét sem, mint a kormánypártok. Az MSZP anno 12-t, most csak 6,8-at, ám még az átvándorlás sem ad magyarázatot a DK előretörésére.
- Elegük lett az embereknek a Fidesz hazudozásából, itt senki sem érzi azt a nagy jólétet, amiről papolnak a tévében meg a rádióban – folytatta László. – Persze, Gyurcsány alatt is szar volt a helyzet, de legalább nem ment ekkora gyűlölködés. Így aztán azok, akik 2010-ben elfordultak a baloldaltól, most visszatértek. László elköszön, s eltűnik a hajdani taszári helyőrségi központ körülötti, omladozó vakolatú házainak egyikében. Az egykori tiszti lakótelep, bár az elmúlt két évtized láthatóan igencsak megviselte, még mindig városias hangulatot ad a Kaposvár melletti településnek, mely a kilencvenes évek közepén rendszeresen szerepelt a híradásokban a délszláv háborúban idetelepülő amerikaiak miatt. Akik aztán ráuntak, hogy a megyeszékhely vezetése és a fideszes országgyűlési képviselők terrorveszéllyel kezdtek riogatni, amikor felmerült, iraki rendőröket képeznének ki a bázison, összepakoltak és elmentek. Később a laktanya is bezárt, az addig pezsgő falu pedig apátiába süllyedt.
A szocialista kormányok ugyan megpróbáltak befektetőt hozni a reptérre, de kísérletük kudarcba fulladt, az addig őket ezért hevesen támadó Fidesz pedig 2010 óta mélyen hallgat a kérdésben. Taszár ad acta került, illetve arra azért figyelt a hatalom, nehogy politikai tényező maradhasson a mindig is baloldali többségű település, ugyanis az országgyűlési választókerületek átrajzolásánál a falu Siófokhoz került. Ami alsó hangon 90 kilométer, míg Kaposvár az első település nyugat felé. Viszont így a taszári balos voksok szépen elvesznek a mindig is erősen jobboldali balatoni voksok tengerében. - Ez is mutatja, milyen gerinctelen egy társaság – háborog Mária. – Nem mernek semmit szemtől szemben, csak alattomosan, hátulról. Mi közünk van nekünk a Balatonhoz? Néhányan oda járnak nyaralni. A képviselőnket csak kampányban látjuk, akkor jön, ígérget, vagyis inkább hazudozik. A régi taszáriak nem is hisznek neki, csak a beköltözött fiatalok. Ha ők nem lennének, most rommá lenne verve itt a Fidesz, akkora sallert kapott volna!
- Sok begyöpösödött komcsi – osztja meg a kormánypárti szavazók véleményét a DK felfutásáról egy fiatal, kétgyerekes nő a lakótelepi játszótéren, többet azonban nem hajlandó mondani, különben is esni kezd, így sietősen elindulnak a bolt felé. Ahonnét egy idős és egy középkorú asszony lép ki éppen, hamarost kiderül, meny és anyós a páros, s az is, hogy DK-szavazók.
- Szerintem azért ért el ilyen jó eredményt a párt, mert Gyurcsány hátralépett – gondolkodik el a fiatalabb asszony. - A Klára asszony pedig rettentő szimpatikus volt, nem arénázott, mosolygott, látszott, hogy nem olyan véresszájú, mint a fideszesek. Kimondta, amit sokan nem mertek, hogy az Európai Unió nélkül halálra van ítélve az ország. - Orbán meg folyamatosan fenyegeti Brüsszelt meg a németeket, mintha ő fingta volna a passzátszelet – szól közbe az idősebb. – Sokan meg beveszik a sok hazugságot a migránsokról, hogy végveszélyben az ország, meg hogy az EU milliószám akar ide négereket költöztetni. De szerencsére nem mindenki hülye ebben az országban! Vannak, akik még tudják, mi számít értéknek. Látja, mi a Gagarin-szobrot sem engedtük elbontani, hiszen a múltunk része – bólogat, majd, mintha László idézné, hozzáteszi: - És tudja, a vér nem válik vízzé…