Ausztria;botrány;Heinz-Christian Strache;Osztrák Szabadságpárt;

2019-06-01 08:00:00

Egy megfejtése már van az Strache-botránynak

Osztrák újságokat, televíziókat, internetes kiadványokat is megelőzi az Eu-infothek.com nevű bécsi portál, amely rendre elsőként számol be az Ibiza-video néven elhíresült botrány fejleményeiről.

Kiadója, írója egy Gert Schmidt, aki az Österreich nevű magántelevízióban bejelentette, hogy a maga részéről megfejtette az osztrák alkancellár "politikai nyakát" kitörő rejtvényt. Állítja, vannak még tisztázandó apróságok, de a lényeget illetően ő tudja mi történt.

Megoldása szerint a tőrbecsalásnak nincs megrendelője. A leleplező videót négy férfi követte el, három biztonsági szakember és egy ügyvéd. A Bécs belvárosában dolgozó ügyvéd - már ismert a neve, Ramin Mirfakhrai – két különleges információhoz jutott 2017-ben. Egy ügyfele, aki "civilben" Heinz-Christian Strache testőre volt, kimerítő részletességgel elmesélte neki, hogy főnöke, a szélsőjobboldali szabadságpárt (FPÖ) elnöke milyen politikus, mit mutat a nyilvánosságnak és mit gondol magában illetve szűkebb pártkörben. A másik infót egy ingatlanos ügynöknő szállította az ügyvédnek: hogy a szintén FPÖ-s Johannes Gudenus, Strache barátja, hatalmas földterületet örökölt apjától Krems városától északra, amin egyelőre nem sikerül túladnia. A hölgy a sok gazdag ember társaságában forgó, iráni származású Mirfakhrai segítségét kérte.

A "megfejtő" szerint a három további szereplő közösen működtetett Münchenben egy biztonsági üzlettel foglalkozó céget, a Konsikot. Ez milliós hasznot hozott a munkatársaknak, akik ipari kémkedéssel és lehallgatásokkal foglalkoztak. Megrendelőjük volt a történet szerint a Strabag építővállalat is, Kelet-Európából kellett beszerezniük információkat tervezett megrendelésekről, esetleges korrupcióról.

Amikor azonban egy negyedik kolléga, Sascha Wandl feljelentette őket egy két cég közötti kémkedés tisztátalanságáért, a Konsik csődbe ment, a pénz elfogyott. "A négy muskétás" – Gert Schmidt nevezte így a három erős embert és az ügyvédet – elhatározta, hogy pénzszerző akcióba kezd. Mirfakhrai már évek óta ismerte Julian Hessenthalert, aki bécsi származású, de a Konsikot német földön vezette. Neki mesélte el, hogy mit tudott meg Gudenusról és Strachéról. Az információkat a három biztonsági kérdésekben utazó férfi alkalmas forgatókönyvnek találta arra, hogy a politikusokról leleplező felvételeket készítsenek.

Hessenthaler, aki az ibizai videón is látható, állítólag drogszakértő volt, emiatt börtönben is ült, de titkosszolgálatoknak is dolgozott. Két, vélhetően német társáról Schmidt mint profikról beszélt, s elmondta, hogy legalább az egyikük dolgozott – napidíjasként – az osztrák belügyminisztériumnak, illetve valamelyik titkosszolgálatnak. 

Állítólag a bekamerázott, internettel ellátott villát, maga a belügyminisztérium ajánlotta az "összeesküvők" figyelmébe, Schmidt nem tartja lehetetlennek, hogy utóbb az osztrák belbiztonsági szervezet másolatot is készített az ibizai videóról. Hónapokig keresték a csalimadarat, egy a Balkánról származó, agrárszakon (nem Ausztriában) tanuló egyetemista lányt, aki tudott oroszul, csinos volt, s napi 6000-8000 euróért hajlandó volt a szerep eljátszására. Az agrárszakon szerzett ismereteinek köszönhetően hitelesen elő tudta adni a földbirtok megvételére vonatkozó kérdéseit.

Gerd Schmidt azt állítja – a politikusok védelmében - , hogy a villában vodkát és kokaint fogyasztottak, de Hessenthaler olyan folyékony tudatmódosítót is a poharukba csempészett, amely lazította őket, s megoldotta a nyelvüket. Szavaiból az vehető ki, hogy azért tartott hosszú órákig a beszélgetés az Anna Makarova néven tárgyaló nővel, hogy a bódító szereknek legyen idejük hatni. A lány szájába adott kérdéseket, amelyek az alkancellár lejáratására szolgáltak, szigorú következetességgel dolgozták ki.

Következett a második felvonás, a várakozáson felül jól sikerült videó értékesítése. A provokátorok csak hét részt kívántak áruba bocsátani, azokat a perceket, amelyeket aztán az egész világ megismert. Mirfarkhai dolga volt, hogy találjon vevőt. A bécsi kávéházakban megforduló pártembereknek beszélt a felvételről, állítólag a Strabagtól és az osztrák szociáldemokratáktól is kosarat kapott. Mindkét helyen túl forrónak minősítették az anyagot, s megjegyezték, hogy a későbbiekben még hasznos lehet. Az ügyvéd járt az egyik legnagyobb osztrák napilapnál is (nem a Kronen Zeitungnál), de ott sem járt szerencsével, sokallották a milliós árat. Kopogtatott a néppártnál is, ahol azt a tanácsot adták, hogy próbáljon inkább a német piacon vevőt találni.

A németországi munkát Hessenthaler detektív vette kézbe, felkeresett egy olyan berlini ügyvédi irodát, amely média-ügyekre szakosodott. Ott ajánlottak neki némi kutakodás után egy egyesületet. A Politika Szépségének Centruma (ZSP) nevű csoport, (amelynek támogatói közé tartozik Schmidt szerint a videóról már több hónapja informált kabaré művész, Jan Böhnermann) elszánt alkudozással, 18 oldalas szerződésben rögzítve, 600 ezer euróra vitte le az árat. A ZSP cáfol, Schmidt viszont tudni véli, hogy a 600 ezer eurót krügerrand aranyérmékkel egyenlítették ki, a videót pedig ingyen bocsátották a Süddeutsche Zeitung és a Spiegel rendelkezésére. Hogy miféle egyesületről van szó, s ki állhat mögötte, ezt még ki kell nyomoznia – ismerte el a professzor.

A mainstream sajtó csipeget ugyan Schmidt megfejtéséből, de fenntartásokkal. Túl elkötelezettnek érzik magyarázatát a bukott politikusokhoz. Az egész életében sajtókiadóként működő professzor köztudottan jó barátságban van Gudenussal, de a Novomatic tulajdonosával, a milliárdos Johann Graffal is. (A szerencsejáték cég neve felmerült a videóban, mint olyan vállalkozásé, amely minden osztrák pártnak juttat illegális pénztámogatást.) Tudható,hogy Gert Schmidt a Novomatic szolgálatában áll, ha illegális szerencsejáték barlangokat leplez le, szépen jutalmazzák.