Barátság

Lassan ideje lenne új nevet találni az Európát – így Magyarországot – orosz olajjal ellátó csőnek. Legalábbis, ahogy mondani szokás, ha ilyen a Barátság, nem kellenek ellenségek. Talán időszerűbb lenne a Botorság-, Bolondság-, esetleg az Átverés elnevezés. Nálam legalábbis a jelenlegibe nem fér bele, hogy barátaink rozsdásodást okozó anyagot juttattak az olajba, majd ezt megpróbálták elsunnyogni. 
Tisztesség ne essék szólván, miután a vevők riadót fújtak, Vlagyimir Putyin haragja – teljes joggal - önmaguk ellen fordult. Az ezután, amolyan orosz módra lefolytatott, gyorsított eljárásban az is vallott, akit nem kérdeztek. Így jár mindenki, aki kihagyja Putyint a buliból.
Bár az oroszok új biztonsági intézkedéseket ígérnek, a háttérben komoly káosz sejthető, ami leginkább a hiányos és zavaros kommunikációban érhető tetten. Kezdve ott, hogy az oroszok nem szóltak előre, baj lesz, ami a csernobili reflexek változatlan továbbélésére utal. Majd miután a vevők – nyilván – észrevették, csak ötletszerű, következetlen, izzadságszagú közlemények láttak napvilágot, amik lényege, hogy minden a legnagyobb rendben, máris rendeződik a helyzet. De csak nem rendeződött. Közben az ország felajánlotta biztonsági olajkészleteit, bár nem egyértelmű, hogy ha a Mol-finomítók az Adria-vezetéken keresztül a tengerről teljes egészében elláthatók, egyáltalán mire a vésztartalékolás, illetve tényleg eljött-e a pillanat ezek megnyitására, avagy most csak így jött jól a Molnak, illetve a készletezés létjogosultságának alátámasztására. A Mol ezek után semmilyen okot nem lát szakítani az orosz ellátókkal. A Barátság töretlen.
Most, hogy valószínűleg végre ismét jó minőségű olaj érkezik, keserédes mosollyal nyugtázhatjuk, hogy az egész Európát veszélyeztető, pitiáner bűnesetről megint kevesebbet tudtunk meg, mint amennyit kellett volna.
Szerző
Marnitz István

Ötletelgetünk

Talányos kérdés, hogy a múlt vasárnapi európai parlamenti választások hazai eredményének lesz-e bármilyen közvetlen hatása a magyar gazdaság kilátásaira. A NER kampányának érvanyaga között még az utolsó pillanatokban is az szerepelt - remélhetőleg ebben a formában utoljára -, hogy azért illett a Fideszre szavazni, mert "a bevándorláspárti vezetés tönkreteszi Európát, veszélyezteti az európai életformát, benne a magyar gazdaságot, az adócsökkentéseket, a béremeléseket, a magyar vállalkozásokat is." Varga Mihály szakmai meggyőződését feladva, a számára kifizetődő politikai alázattal és fenyegetésszámba menő szózattal buzdított a kormányhűség kinyilvánítására.
Alig 72 óra elteltével aztán már meg is feledkezett az - egyébként nem létező - bevándorlásveszély és a gazdaságpolitika közötti kapcsolat kinyilatkoztatásáról, és előállott a gazdaságvédelmi akciótervvel, amelynek célja annak bizonyítása, hogy képesek vagyunk talpon maradni, ha körülöttünk villámok cikáznak is.
Az akcióterv annak bizonyítéka, hogy a Pénzügyminisztériumban és környékén még dolgoznak olyan szakemberek, akiket a NER unortodoxiával átitatott gazdaságpolitikájának közel egy évtizede alatt sem sikerült teljesen a víz alá nyomni.  A dokumentumnak a totóra hajazó 13+1 pontja összességében legfeljebb néhány tized százalékpontot javíthat csak a növekedési kilátásokon, de a manapság a kicsinek is illik örülni. Azt az ambiciózus tervet ideig-óráig ugyan szolgálhatják ezek az elképzelések, hogy két százalékponttal meghaladja majd a magyar gazdaság teljesítménye az Európai Unió átlagát, de komoly ráhatásuk erre semmiképpen nem lesz. Azt viszont üdvözölhetjük, hogy végre megszűnhet az a piacgazdaságellenes reklámadó, amely a költségvetés bevételeire vajmi csekély hatást gyakorol, de arra alkalmas volt, hogy a kormány tevékenységét kritikus szemmel néző médiát sanyargassa. 
Az ötletbörze újabb portékája készült el. kevés benne ugyan az új elem, de van rá esély, hogy megvalósítható. Ne legyünk telhetetlenek.
Szerző
Bonta Miklós

Csíksomlyói üzenet

Önmagában is szenzáció az, hogy Ferenc pápa Csíksomlyón mondott szentbeszédet. Ne feledjük ugyanis, személyesen ő döntött arról, milyen programokat iktassanak romániai, illetve erdélyi útjába. Tudta, hogy a magyarok számára mennyire jelentős ez a helyszín. 
A Vatikán nem viselte igazán szívén a magyar kisebbség sorsát sem Szlovákiában, sem Erdélyben. A VI. Pál, illetve államtitkára, Agostino Casaroli bíboros által képviselt ostpolitik a pragmatikus megközelítést helyezte előtérbe. Az államközi kapcsolatok javítása volt a lényeg, ebbe nem fért bele, hogy a katolikus kisebbség helyzetének javításáért lépjen fel a Szentszék. II. János Pál idején sem történt változás, a szlovák Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja egykori prefektusa próbálta lelassítani a magyar kisebbség érdekében tett amúgy sem túl eltökélt vatikáni lépéseket. XVI. Benedek pedig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. 
Éppen egy nem európai, az argentin születésű Ferenc pápa érezte fontosnak, hogy ilyen jelentős gesztust tegyen az erdélyi magyarságnak. Az az egyházfő, aki itthon az ultrakonzervatívok, az álságos keresztények, illetve a „mély katolicizmusukkal” kérkedők között azért örvend kivételes népszerűtlenségnek, mert az evangélium egyik legfőbb mondanivalóját hirdeti: „Szeresd felebarátodat”. Akit azért utasít el egy honi réteg, s – amúgy nevetséges módon – tekinti pápájának XVI. Benedeket, mert szembe megy mindazzal, amit a magyar kormány hirdet, segíteni akar a menekülteknek, és nem kirekeszteni őket.
A csíksomlyói látogatás is teljesen beleillik Ferenc programjába. A pápa külföldi vizitjei során elsősorban nem az államközi kapcsolatok javítására törekszik, hanem rendre a társadalom kirekesztettjeit próbálja felkarolni, legyen szó szegényekről, betegekről, vagy vallási, illetve nemzeti kisebbségről. Mindenhová a béke üzenetét viszi el: arra kéri a helyieket, éljenek békében egymás mellett, keressék mindazt, ami összeköti őket. 
„A Szentlélek átöleli különbözőségeinket, és erőt ad, hogy megnyíljanak a remény útjai, mindenkiből kihozva a legjobbat. Nehéz együtt járni. Ez egy ajándék, amit kérnünk és építenünk kell, valamint amit tovább kell adnunk” – hirdette már Jászvásáron Ferenc pápa. Mai abszurd, illiberális világunkban újra és újra szembesülünk azzal, mennyire nehéz a szeretet üzenetét közvetíteni. A gyűlölet ugyanis sokkal kifizetődőbb a politikusok számára, az emberek megosztása jobban szolgálja önös, rövid távú érdekeiket. 
Ferenc pápa azonban megy tovább a maga által kijelölt úton. Nem törődik azzal, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter ellenségének kiáltja ki, és kifütyülik őt szélsőséges mozgalmának gyűlésén. Azzal pedig végképp nem foglalkozik, ha demens vénembernek minősítik egyes semmirekellő véleményvezérek. A pápát az foglalkoztatja, hogy begyógyítsa a politikusok és talpnyalóik által okozott sebeket. Nincs könnyű dolga, de vállalta ezt a küzdelmet. Talán azért, mert tudja: ha senki sem tesz a gyűlölet ellen, akkor enyészet fenyegeti a világot.