Kendőzetlen valóság

Nyolc női fotográfus, száznegyven kép, a huszadik század legnagyobb fegyveres konfliktusai. A düsseldorfi Kunstpalast kiállítása lebontja a sztereotípiáinkat.

Carolyn Cole, Françoise Demulder, Catherine Leroy, Susan Meiselas, Lee Miller, Anja Niedringhaus, Christine Spengler, Gerda Taro. Míg némelyikük neve bizonyára ismerős lehet sokunknak, addig másoké kevésbé: női fotográfusok a frontvonalról. Az elmúlt nyolcvan év egy-egy kiemelkedő háborús eseményét az ő lencséiken keresztül ismerhette meg a közönség, s közel száznegyven kiállított képükkel most a düsseldorfi Kunstpalastban is találkozhat. A sokak által férfiasnak tartott szakmában képeik különös érzékenységet, és gyakran rendkívüli arányérzéket, illendő távolságtartást mutatnak, holott többen a női fotográfusok közül szinte véletlenül kerültek a fényképezőgép közelébe.

Fotóik az 1930-as évek európai konfliktusaitól napjaink globális problémáiig ívelnek: a spanyol polgárháború és a második világháború mellett a libanoni polgárháború, a palesztin harcok vagy a jugoszláv háború egyaránt szerepel a helyenként nagyon intim, míg másutt az abszolút objektivitásra törekvő képkockákon. A felvételek dokumentáló céllal, gyakran konkrét hírügynökségek számára készültek, és egy pillanatig sem esztétizálnak vagy kendőzik el a szörnyű történéseket.

A női fotográfusok képeikkel gyakran sztereotípiákat is ledöntenek: olyan erős nőket, anyákat, fiatal lányokat, vagy akár gyerekeket is a középpontba helyeztek, akiket a háború dokumentációjában többnyire az elesettek szerepében ábrázoltak. Az élet minden aspektusa megjelenik a fotókon: a gyermeküket gyászoló szülők, a halál rideg mivolta, vagy épp a harcok pillanatképei mellett a háború ideje alatt gondtalanul növekvő gyerekek kacagása és játéka is gyakran betölti a képtereket. A konfliktusok idején is változatlanul zajló mindennapi élet rendkívül érzékletesen elevenedik meg a többnyire fekete-fehér, ritkán színes, mindig jelentéssel és történetekkel teli fotókon.

S bár a kiállítás szervezőelve a női fotográfusok bemutatása, mégsem domináns a gyakran hangoztatott "női" tekintet szerepe, a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy lássuk: nincsenek nőies vagy férfias szerepek és skatulyák, még egy olyan erőszakos területen sem, mint amilyen a háború. Bár lehetnek érzékenyebb megközelítésmódok, ám ez nem gender-specifikus tényező, sokkal inkább egyéni szemlélet és művészi kifejezőeszköz kérdése. A tárlat arra is felhívja a figyelmet, hogy a bemutatott művek készítői legalább akkora ismertséget érdemelnének, mint férfi társaik. Ahogy arról a képek is tanúskodnak, a történelem sem nemek szerint válogat.

A cikk a budapesti Goethe Intézettel való együttműködés keretében készült.