Az európai parlamenti választás átalakította Európa politikai térképét. Bár a populisták több mandátumra tettek szert, mint öt éve, s folytatódott a tradicionális pártok erodálódása, megdőlt az az elmélet, amely szerint a választók nagy része szükségszerűen a szélsőségeket választja a hagyományos bal- vagy a jobbközép helyett. Az átalakulás nagy nyertesei a Zöldek. Összesen hetven mandátumra tesznek szert az új Európai Parlamentben, ami 18 fős növekedést jelent. S messze nem biztos, hogy ez a végleges szám, az átülések miatt akár ennél is több uniós képviselőjük lehet.
Két, az európai parlamenti választás óta született felmérés is azt mutatja, hogy a környezetvédőkben még komoly potenciál van, s tovább erősödhetnek a következő években. A Forsa és az Insa ügynökség Németországban fej-fej mellett látja az élen az uniópártokat és a Zöldeket, Ausztriában pedig két felmérés is 10 százalékon mérte őket, miután az EP voksoláson 8,5 százalékot szereztek. Ne feledjük, ez utóbbi is óriási siker, tekintve, hogy a 2017-es parlamenti választáson még mindössze 3,8 százalékot kapott a párt. Franciaországban viszont az EP választáson: 13,5 százalékukkal a baloldal vezető erejévé váltak. Nagy-Britanniát is elérte a zöldhullám, hiszen 12,4 százalékot kaptak a környezetvédők, megduplázták öt évvel korábbi eredményüket és a kormányzó torykat is megelőzték. Írországban szintén kiválóan szerepeltek 11,4 százalékukkal, de igen elégedettek lehettek Luxemburgban és Finnországban is.
Mi állhat a siker mögött? „Továbbra is megmutatjuk, hogy a környezetvédő megoldások minden embert érintenek, azokat is, akik egyelőre nem érzik képviseltetve magukat általunk” – közölte francia EP-képviselőjük, Karima Delli. Legfőképpen a fiatalok érzik úgy, hogy azonosulni tudnak a környezetvédők értékrendjével, ami azt bizonyítja, hogy komoly jövő előtt állhatnak, s térnyerésük nem csak időleges.
Németországban a 18-29 év közötti fiatalok 31 százaléka voksolt a Zöldekre, csak 14 az uniópártokra és kilenc a szociáldemokratákra. Egy másik felmérés szerint a 18-24 év közöttiek esetében 34, a 25-34 éveseknél 27 százalék volt a párt szavazati aránya.
Franciaországban a 18-34 év közötti korcsoport esetében szintén a környezetvédők állnak az élen. Az Ipsos szerint a 18-24 év közöttieknél 25, a 25-34 közöttieknél 28 százalékot szerzett a párt. Ezzel e korcsoportban maga mögé utasítja Marine Le Pen Nemzeti Tömörülését (RN) (15, illetve 20 százalék), valamint Emmanuel Macron listáját (12, illetve 17 százalék). Franciaországban és Németországban a fiatalok jóval nagyobb arányban mentek el szavazni a mostani EP választáson, mint öt éve. A franciák esetében az emelkedés 13 százalékos volt, ami azt jelzi, hogy az ifjabb generáció egyre tudatosabban és pragmatikusabban ítéli meg a politikai kérdéseket.
Ausztriában szintén a fiatalok pártjának nevezhetőek a környezetvédők: a 29 év alattiak 28 százaléka voksolt rájuk, ezzel a legnépszerűbb politikai erő körükben.
A fiatalok az idén tömegtüntetéseket szerveztek a világ 120 országában „Fridays for future” néven. Az ifjú generáció megmozdulásainak ikonikus alakjává a svéd kislány, Greta Thunberg vált, aki tavaly augusztus óta eltökélten sztrájkol a stockholmi parlamentnél. Arra próbálja ösztökélni hazája politikusait, tegyenek többet a klímaváltozás ellen. Sajátos módon a Zöldek épp Greta országban szerepeltek gyengén. Ennek is megvannak a maga belpolitikai okai: sokan elégedetlenek voltak a környezetvédők teljesítményével Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnök kormányzása alatt, így a párt ki is került a parlamentből, az EP választáson pedig négy százalékos csökkenést könyvelhetett el.
Ettől függetlenül a fiatalok jelentősen hozzájárultak a zöldek szárnyalásához. Akadt Németországban, aki a 68-as mozgalomhoz hasonlította megmozdulásaikat, bár amint a Spiegel írja, minden alkalommal, ha sokan mennek az utcára, „előtör a 68-as nosztalgia”. A klímáért aggódó fiatalok nem is tekintik magukat az elődök szellemi örököseinek.
Ugyanakkor az a megállapítás sem igaz, hogy a Zöldek csak a fiatalok pártja lenne. A Neue Zürcher Zeitung által közölt felmérés szerint a munkások, illetve a felsőfokú végzettség nélküliek 63 százaléka aggódik a klímaváltozás következményei miatt. A szakmunkásoknál ez 66, az akadémikusok esetében pedig 69 százalék. E három vizsgált csoport közül csak a felsőfokú végzettség nélküliek tartanak jobban a bevándorlástól. Mindez azt is jelzi, hogy a tradicionális pártok alulbecsülték a klímaváltozás szerepét.
A liberálisok mellett a Zöldek mentették meg Európát az európai parlamenti választáson a populista veszélytől. Az osztrák Der Standard találóan fogalmazta meg: a környezetvédők sikerei elfedték Európa gyengeségeit. Ugyanakkor nekik is van még hova fejlődniük. A volt szocialista országokban nem tudtak gyökeret ereszteni, legnagyobb sikerüket Csehországban érték el 2006-ban, amikor hat képviselőt küldhettek a törvényhozásba, s be is kerültek a kormányba. Ezt azonban azóta sem tudták megismételni.
Csehországban amúgy is fragmentált a belpolitika, s pártok jönnek, mennek, másrészt az európai tapasztalatok azt mutatják: a zöldek számára veszélyes kisebbik partnerként a kormányzati szerepvállalás, könnyebben elvesztik karakterüket, ezzel együtt pedig szavazótáboruk egy jelentős részét.
Ez a kelet-nyugati megoszlás a környezetvédők megítélését illetően Németországban is fennáll. A párt elsősorban a volt NSZK területén népszerű, Kelet-Németországban sokáig mintha egyáltalán nem létezett volna és most is inkább csak éledezik, jelenleg 8-12 százalékon áll.
A környezetvédők is tudják, nem elég elnyerni az emberek bizalmát, meg is kell őrizni azt. A cél ugyanis az, hogy egyre több országban mutassanak rá a klímaváltozás veszélyeire, s a helyiekkel is megértessék azt, amire szakértők már oly régóta figyelmeztetnek: Földünk a 24. órában van. „A klímamozgalom hangja Strasbourgban is hallhatóvá válik” – ígérte Sven Giegold, a németországi Zöldek listavezetője.
A környezetvédőknek más gondokkal is szembesülniük kell: egyes régiókban túlnyerték magukat, miközben taglétszámuk alacsony, így nincs kellő apparátusuk ahhoz, hogy eleget tegyenek a választók akaratának. Így számos kihívás előtt állnak még, de jelenleg minden azt mutatja, hogy előttük a jövő.
Túl korán, túl későn
A zöldmozgalom a 80-as évektől a hazai civil társadalom legszervezettebb ága volt (a rendszerváltás előkészítésében is fontos szerephez jutott a Duna Kör nevű vízlépcsőellenes konglomerátum), mégis sokáig úgy tűnt, hogy a környezet- és természetvédelmi szcéna egyetlen életképes pártot sem lesz képes kitermelni. Az 1990-es első szabad választáson induló Magyarországi Zöld Párttól a civil zöldek többsége elhatárolódott.
A második próbálkozó, a Zöld Alternatíva (később Zöld Demokraták) körül sokan felbukkantak a mozgalom arcai közül, értelmezhető politikai pályát azonban ez a formáció sem futott be: a hazai társadalom környezeti érzékenységének fejlettségéhez képest túl korán érkezett. Ebben az értelemben az elsőként a 2009-es EP-választáson rajthoz álló, részben szintén civil hátterű LMP felbukkanása is korai volt – nem a társadalmi prioritások változása, hanem a baloldal önamortizációja vitte be 2010-ben a parlamentbe. Annyiban persze inkább későinek tekinthető az első sikeres hazai zöld párt befutása, hogy addigra már némelyik szomszédos országban is évtizedes múltja volt a zöldpolitikának.
Az LMP máig három eredményes parlamenti választást tudott abszolválni – a párt paradox módon éppen akkorra erőtlenedett el (az EP-választáson alig több mint 2 százalékos eredmény elérve), amikor Európában beindult a zöld úthenger. A visszaesésnek nyilván számos belső, taktikai és stratégiai hibákra visszavezethető oka van, de akad egy olyan is, amiről ritkán esik szó: az Orbán-kormány maga is sokat tett a civil zöldszféra szétveréséért. A zöldmozgalmi aktivitás ellehetetlenítése, a Norvég Alap és más finanszírozási csatornák kiszárítása miatt rengetegen mentek külföldre a szektorból, számos szervezet függesztette föl a tevékenységét, márpedig általános európai tapasztalat, hogy biztos társadalmi háttér nélkül nem létezik ütőképes zöldpolitika. - Hargitai Miklós
