Kalandozások Jézussal

Jézusról persze lehetne írni úgy is, hogy a szerző nem jár Izraelben, de én újságíró vagyok, nem tudós, nem is szépíró – jellemzi magát könyve előszavában Nagy Károly. Szerinte jót tehetnek az ügynek a szubjektív benyomások, amelyeket vallásokról és vallásos emberekről, a zsidó, muszlim és keresztény Jeruzsálemről, a zarándokok járta tájakról és templomokról, vagy akár a Genezáret-tóról szerzett.

A történelemmel és vallásokkal is elmélyülten foglalkozó Nagy Károly, aki a Magyar Távirati Iroda külpolitikai újságírójaként vonult nyugdíjba, „riportszilánkokat" is beépített Élt egyszer egy Jézus című mostani könyvébe. Jól tette. Az impozáns lexikális tudásról tanúskodó, sűrű szöveget élettel telítik a személyes élmények.

Az egész úgy indult, hogy véletlenül megint kezébe került Vermes Géza klasszikussá vált műve, a magyarul 1995-ben megjelent A zsidó Jézus. Elolvasta újra, és érdekelni kezdte Jézus személye. Márpedig – állapította meg Nagy Károly – „ha valami felcsigázza az érdeklődésemet, akkor kutatni kezdek, és ha már kutatok, többnyire késztetést érzek, hogy írjak róla".

A könyv alcíme – Kirándulás a zsidó-keresztény ókorba – kicsit megtéveszti az olvasót. Bár a bibliai események és azok lehetséges magyarázatai valóban jelentős részét adják a kötetnek, a tartalom ennél jóval szerteágazóbb, és távolról sem csupán az ókorra korlátozódik. Visszatérően szó esik napjaink Izraeljéről, de a szerző – megannyi más téma mellett – kitér a Jézus-hívő zsidókra, az ateizmus filozófiájára, sőt még Dan Brown világhírű fikciós regényére, A Da Vinci-kódra is.

Többféle műfajt ötvöző könyvében a vallástörténeti barangolásokon túl Nagy Károly beszámol az általa érdekesnek tartott, gyakran máig lezáratlan tudományos, teológiai vitákról is. Az esetek egy részében állásfoglalás nélkül felidézi a különböző nézeteket, vagy óvatosan jelzi kétségeit. A torinói halotti lepelről folyó polémia összegzéseként rögzíti például: egyelőre nincs rá cáfolhatatlan bizonyíték, hogy a lepel Jézus testét takarta volna.

Más esetekben, amikor nyilvánvaló sületlenségek kerülnek terítékre, markánsabban fogalmazza meg véleményét. Mit lehet kezdeni azzal a hagymázas állítással, hogy Jézus „pártus herceg", szegről-végről tehát magyar volt? Nagy Károly nem akarja túlbonyolítani a dolgot. Közlése szerint a második világháború után emigrációba kényszerült magyar szélsőjobboldal némelyik tagja, akinek a tengerentúlon nem jött össze a karrier, nekilátott „új őstörténetet fabrikálni népünknek".

Egyébként pedig az a legkevesebb, hogy Jézus magyar volt – jegyzi meg a szerző. Hiszen egyesek odáig mennek, hogy a magyarokat a világűrből érkeztetik, és tőlük származtatják az egész emberiséget.