Múló álom

A washingtoni Kennedy Centerben nem tisztelik a magyar kultúrharcot. A hazai állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda szerkesztői azonban tudják, ki a „mi kitüntetettünk”, és ki az „ő kitüntetettjük”.

Kedden a tekintélyes kulturális intézmény Gold Medal in the Arts díjával ismertek el négy magyar művészt – ábécé sorrendben: Fischer Ádámot, Fischer Ivánt, Kurtág Györgyöt és Marton Évát. Az MTI -nél a hír „Marton Évának ítélték a Kennedy Center Művészeti Arany Medálját” címmel kapott helyet. Leírták pályáját, titulusát, mesterkurzusait. A 2100 karakteres szöveg tizennyolcad részében, egyetlen mondatban említik a másik három művészt.

A díjazottak egyike, Fischer Iván és az általa vezetett Budapesti Fesztiválzenekar TérTáncKoncertjének története a Hősök terén, a szovjet csapatok kivonulását ünneplő Budapesti Búcsún kezdődött. Idén párhuzamosan zajlott a Szabadságkoncert a Hősök terén és a TérTánc a Bazilika előtt. A kérdésre, hogy miért a különválás, megrökönyödés volt válasz: Fischer Iván egy Schmidt Mária-rendezvényen!?

Azon a 30 évvel ezelőtti napon, amelyet vasárnap a Hősök terén dicsőítettek, olyan országról mertünk álmodni, ahol nincsenek mi kitüntetettjeink és ő kitüntetettjeik. Csak örülünk, ha egy magyar művész nemzetközi elismerést kap. Függetlenül attól, hogy ki tagja a kormányhű akadémiának, ki az, akinek politikai nézeteiről keveset tudni, de milánói Scala-beli bemutatóján - nagyon helyesen - megjelenik a miniszterelnök, és ki vezényel Szabadságkórust egy hazug emlékmű ellen is tiltakozva, meg ki áll ki közügyeinkért felelős értelmiségiként.

Az álom szertefoszlott, a megtévesztett ország kultúrharca pedig sokakkal feledteti, hogy a dallam nem jobb vagy baloldali, a ritmus nem népnemzeti vagy internacionalista, a zene nem fideszes vagy ellenzéki.

Csak szabad.