Erős áthallásokkal lengetik a zászlót

Publikálás dátuma
2019.06.21. 11:20

Fotó: Kecskeméti Katona József Színház
Nagy érdeklődés kísérte az Állami áruház című kecskeméti előadás városmajori vendégjátékát.
Az előzmény, mely szerint állítólag a nézők nem voltak kíváncsiak Pécsen a produkcióra, a színházi találkozó szervezői szerint legalábbis nem fogyott elég jegy, ezért le is mondták az előadás, valószínűleg csak fokozta a kíváncsiságot. A vállalkozás egyébként is több szempontból izgalmas, hiszen az ötvenes évek elején született szocialista propaganda operettről van szó, melynek a filmváltozatában legendás színészek játszottak. Ráadásul Ascher Tamás, akit a mostani előadásban meg is idéznek, a hetvenes években Kaposváron színre vitte a darabot és azt előadást az egyik első újító operett rendezésként tartják számon. Ezután hozzányúlni az Állami áruházhoz nem kis bátorságra vall, de a független K2 két fiatal rendezője Benkó Bence és Fábián Péter ezúttal egy vidéki kőszínházban nekileselkedett a feladatnak. Nem is eredménytelenül. A szándék nyilván az volt, hogy megmutassák, mitől aktuális ma is az ötvenes évek felülről vezérelt, diktatórikus, személyi kultuszos világa. Nos a több mint három órás előadás látványosan és kreatívan bizonyítja, hogy bár munkaversenyek nincsenek, de ezt leszámítva nem sok minden változott. A nevekkel folyamatosan játszanak az alkotók a már említett Ascher Tamás mellett, Tordai Terit, vagy a Tanú című film alakjait is megidézik, Pelikán Józsitól, Virág elvtársig, illetve a minisztérium felső hangja pedig nem más, mint Viktor bácsi… Gondoljon mindenki arra, akire akar. Azt hiszem, minden nézőnek ugyanaz jut eszébe. Nagyon sok a verbális és a színházi lelemény az előadásban, sokszor olyan az egész, mint egy tűzijáték. Még az sem zavarta a városmajori összképet, hogy az első rész közepe táján leszakadt az ég, vagy a fedett nézőtérre rázúdult az eső, amely komoly zajjal járt.
A színészek közül a Dániel kartársat játszó Szemenyei János emelkedik ki egyértelműen. Mindet tud, remekül énekel, táncol, mozog és ráadásul a paródia műfaját, mintha neki találták volna ki. A többi főszereplő, az Ilonkát játszó Dobó Enikő, a Kocsis Ferencet alakító Koltai-Nagy Balázs is markáns. A jelenet pedig, amelyben a könyvelőt játszó Pál Attila arról énekel, hogy neki mindig meg kellett hajolni, közben állami vezetők fényképe jelenik meg Rákositól Orbánig, messze túlmutat önmagán. A diktatúra, az elnyomás legmélyebb, legemberibb rétegeibe jutunk el, hogy aztán nem sok idő múlva elandalodjunk az Egy Duna-parti csónakházban című örökzöldön. A végén megjelenik az előadást végig csendesen figyelő cenzor is és átrendezi az utolsó jelenetet. A nem vörös színű zászlót kicserélteti vörösre. Sajnos bár azt hittük, hogy a rendszerváltás után már nem ismétlődhet meg nap mint nap átéljük azt, hogy valakik erőszakkal belenyúlnak az életünkbe. Mi pedig vagy lengetjük azt a zászlót, vagy jó messzire elhajítjuk. Kitalálhatják, hogy az Állami áruház szereplői melyik megoldást választották.

Info

Állami áruház A kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka a Városmajorban Rendező: Benkó Bence és Fábián Péter  

Szerző

A múzeumi karszalagok éjszakája

Publikálás dátuma
2019.06.21. 09:30

„Tegyél virtuális sétát Rómában vagy barangolj a homokdűnéken! Szeld át a Grand kanyont, nézz le az Eiffel toronyról vagy repülj a Csendes óceán felett!” A Budapestről kiebrudalni tervezett Magyar Természettudományi Múzeum többek között a virtuális valóságba, VR-szemüveges túraprogrammal invitálja a közönséget szombaton a Múzeumok éjszakáján, tökéletesen megfelelve az idei – turisztikai jellegű – tematikának, az utazásnak és az élménynek. A még a Ludovika téren található intézményben további földkerülő expedíción vehetünk részt – legalábbis előadás formájában −, hazánk egyik legszűkebb, legfeketébb, patakos barlangjába szállhatunk alá a 30Y zenekar tagjaival a Barlangos című film segítségével, este tízről a Taiko Hungary Japándob Egyesület dobosai verik ki az álmosságot a látogatók szeméből. Négyszáz intézmény, mintegy kétezer program, 47 millió forintos költségvetés – az idei, immár tizenhetedik Múzeumok éjszakáját röviden ez jellemzi számokban. Az idei programsorozat arca Liu Shaolin Sándor olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó, fővárosa pedig Szombathely. Az év legrövidebb éjszakáján a múzeumok évente mintegy 400 ezer látogatót fogadnak − az éves múzeumi látogatószám 4 százalékát. Mivel a Múzeumok éjszakáján egy belépővel bármennyi közgyűjteményt fel lehet keresni, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig évek óta titkolja, mennyi belépő fogy el a Múzeumok éjszakáján, csak becsülni lehet, a 400 ezres látogatószám összesen hány embernek köszönhető. Akármennyi is: jelentős tömegek mozdulnak meg ezen a napon. A látogatók mintegy fele Budapesten jár múzeumról múzeumra − a felnőtt karszalag idén 1900, a gyermek 800 forint, a hat éven aluliaknak ingyenes. A bevétel azt a múzeumot illeti, ahová elsőként megváltották a karszalagot – igaz, idén már támogatói jegyet is lehet venni tízezerért online, a látogató az általa kiválasztott múzeumot ennek az összegnek a felével támogatja. A BKK hét különjáratot indít hajnali fél háromig, elektromos kisautókkal éjfélig lehet három útvonalon közlekedni, elektromos autót, biciklit kedvezménnyel lehet kölcsönözni, a MÁV és a GYSEV is alkalmi kedvezményt kínál. Budapesten mintegy félszáz múzeum vesz részt a programsorozatban. A Vasarely és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban nemrég nyílt új kiállítás, a Szépművészetiben hónap végéig látható a Michelangelo-tárlat. A Ludwigban szintén VR-szemüveggel viszik a látogatókat a szuprematizmus világába. A Műcsarnokban Góba Rita több táncelőadása mellett Medgyaszay István dédunokáival és unokáival is lesz tárlatvezetés. A Mai Manó Ház első 120 évéről Török András, a Magyar Fotográfusok Háza alapító igazgatója is tart előadást. A Fiumei úti sírkert tematikus sétái között a nagy utazók nyughelyét is felkeresik – a Nemzeti Emlékezet Múzeuma idén az Év Múzeuma különdíját kapta. Bár a Múzeumok éjszakája honlapjáról sikerült lehagyni Nyíregyházát, természetesen itt is lesznek programok, az Év Múzeuma díjjal kitüntetett Jósa András Múzeumban a rendszerváltás idejét elevenítik fel. Pécsre a Magyar Nemzeti Galériából érkeznek ritkán látható Csontváry-képek, míg Szombathelyen az időutazás lesz a fő élmény: a római kortól a népvándorlás idejéig.

Játékhangszereken előadott horrorzene - interjú Bear McCreary-vel

Publikálás dátuma
2019.06.21. 09:00

Fotó: KATHY HUTCHINS
Játékhangszerekkel oldotta meg az új Gyerekjáték című horrorfilm zenéjét az Emmy-díjas Bear McCreary, aki telefonon nyilatkozott a Népszavának.
A Gyerekjáték az 1988-as klasszikus remake-je és a népes folytatásokkal rendelkező franchise rebootja. Ez befolyásolta a zeneszerzés során, vagy inkább elfelejtette a múltat? Nem ez az első alkalom, hogy folytatáshoz vagy újragondoláshoz kell zenét szereznem, hiszen hasonló szituációban voltam a Godzilla, Battlestar Galactica, a Terminátor esetében is és mindig arra törekedtem, hogy valami originálisat alkossak, az eredetiek szellemében. A gyerekjáték esetében eljátszottam a gondolattal, hogy megidézem Joe Renzetti klasszikus soundtrackjét, de végül sehogy sem tudtam ezt megoldani, mert az új film annyira más és távolságtartó, hogy a nulláról indultam. Nem akartam tiszteletlen lenni, ezért Joe Renzetti eredetije áthangszerelve felkerül a soundtrack albumra. A zeneszerző mikor csatlakozik egy-egy projekthez? Ha már kész a film, vagy akár már a forgatás előtt? Nagyon változó és azt kell, hogy mondjam: ez sosem a zeneszerző döntése. A Godzilla 2 esetében már akkor a fedélzeten voltam, amikor még a színészek sem voltak szerződtetve és így az ösztöneimből indultam ki és két éven át dolgozhattam a zenén. A Gyerekjáték esetében későn, szinte az utolsó pillanatban szerződtettek, amikor már végeztek a forgatással, sőt már az utómunka nagy részével is. Tulajdonképpen inspirációként megnézhettem a kész képi anyagot. Mindkét helyzetnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A Gyerekjátéknál olyan kevés időm volt, hogy nem értem rá aggódni vagy dilemmába esni, tényleg csak arra volt időm, hogy gyorsan dolgozzak. Ez persze nem gátolt meg abban, hogy merész ötleteim legyenek: például, mivel a film középpontjában egy játék áll, hogy csak és kizárólag játékhangszereket alkalmaztam. Eleinte furcsán néztek rám a többiek, de amikor meghallgatták néhány megoldásomat, szuper lelkesek lettek. Nagyon büszke vagyok erre a soundtrackre, elképesztően menőnek érzem. Teszem hozzá: ha lett volna még fél évem pluszban, lehet, hogy nem lettem volna ilyen bátor, mert lett volna gondolkodni és biztonsági játékot játszani. Az amerikai filmzeneszerzés egyik legnagyobb sztorija, amikor James Horner folyamatosan panaszkodott, hogy csúszik az Aliens - A bolygó neve: halál forgatása és kvázi last minute kellett zenét írnia. Viszont szuperül sikerült. Igen, és ez mekkora sztori! Újságíró viszont eddig nem hozta nekem fel, így most önnek mesélem el ezt először. Amikor Frank Darabont és Gale Anne Hurd elhívott dolgozni a The Walking Dead című sorozatba, extázisban voltam, hiszen utóbbi producerként jegyzi a személyes kedvenceimet, köztük az Aliens-t. Így mindenképpen jó benyomást szerettem volna tenni. A The Walking Dead első hat részének zenéjére extrém kevés idő volt megírni és amikor elkészültem, de a rendezők nagyon sok minden helyett mást szerettek volna hallani. Egy nappal voltunk a határidő előtt és behisztiztem, hogy már megírtam, felvettem a zenét, lehetetlent kérnek. Nem sokkal később felhívott Gale Anne Hurd és azt mondta: amikor az Aliens-t forgatták és megmondták James Hornernek, hogy néhány jelenet nem működik és ő másnapra ott áll az új felvétellel, melyek a film csúcspontjai lettek. Szóval, nem érti mi a probléma velem? Amikor a filmtörténet egyik legsikeresebb producere kérdezte ezt, rájöttem, hogy mit is kell csinálnom. Másnap reggelre ott volt az új zene, és sokkal jobban sikerült, mint a korábbi verzió. Szóval, el kell ismernem: sokszor a legjobbat feszült körülmények között alkotjuk. „A horror és a sci-fi mestere” - így szokták önt említeni. Nem zavarja ez a skatulyázás? Bonyolultat kérdez. Egyrészt imádom a zsánerfilm készítést és gyerekkorom horrorjai és a sci-fijei miatt lettem zeneszerző és csak idősebb koromban kezdtem el értékelni a többi műfajt. Ennek szellemében teljesen helyénvaló, hogy a Battlestar Galactica lett az első nagy megmérettetés. Hangsúlyozom: ez a sorozat csak papíron volt sci-fi. Zeneszerzőként én csak és kizárólag a karakterek és a cselekmény drámaisága befolyásolt. Amúgy a horror és a sci-fi esetében a műfajiság a zeneszerzőnek segít, hogy erőteljesebb muzsikát írhasson. De mindennek az alapja a dráma. Annak idején, 2004-ben érezte, hogy a Battlestar Galactica ekkorát fog szólni? Őszintén? Arra senki sem számított, hogy az ENSZ 2009-ben ezt a sorozatot fogja elemezni és egy konferenciájának a tárgyává tenni, hogy beszélni tudjanak az emberi jogok, a terrorizmus és az erőszak mai problémáiról. Azt viszont tudtam, hogy ez a sorozat – és még néhány másik – megváltoztatja majd a televíziózás fogalmát. Megérte feláldoznom rá a húszas éveimet: épp belefejeztem az egyetemet és ölembe hullott a popkulturális csodateremtés lehetősége. Épp divatja van a híres zeneszeszekről készült romanticizált életmű-moziknak. Zeneszerzőként hogyan tekint ezekre? Imádom őket! Nincs azzal semmi bajom, ha készül egy „kiszínezett” film Freddie Mercury-ról vagy Elton Johnról. Gyerekként engem például Milos Forman Amadeus-sza nyűgözött le. Igaz, nem annyira habkönnyű alkotás, mint a mostaniak, de attól függetlenül ez is romanticizálta egy zeneszerző életét.   

Névjegy

Bear McCreary 1979. február 17.-én született. Emmy-díjas amerikai klasszikus- filmzeneszerző és előadó. Első nagy munkája a Battlestar Galactica – Csillagközi romboló cím kultsorozat soudrackje volt. Ezután a csúcson folytatta: tévében a a Terminátor: Sarah Connor krónikái, a Tökéletes célpont, a Da Vince démonai és a The Walking Dead, moziban pedig legutóbb az új Godzilla kaland és a most bemutatott Gyerekjáték következtek.

Témák
film zene horror
Frissítve: 2019.06.21. 12:27