Szelestey Lajos;
lapszemle;
2019-06-21 10:06:25
Szabad szemmel - Orbán az unió támogatásával szilárdítja meg illiberális rezsimjét
Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 21.
Timothy Garton Ash arra szólítja fel Európát, hogy az vessen véget a szégyennek, mármint hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát. Az Oxfordi Egyetem Európa szakértője az elemzésben rámutat, hogy a magyar politikus az unió támogatásával szilárdítja meg illiberális rezsimjét. Úgy hogy a mostani brüsszeli csúcsértekezlet részvevői között van egyvalaki, akinek az országa immár nem tekinthető demokráciának, mert az eltelt 10 évben Orbán a rendszer tényleges uraként lerombolta a liberális demokráciát. Az EU új vezetésének azonban meg kell mutatni, hogy megvédi a jogállamot.
A professzor is kifejti, hogy illiberális demokrácia nem létezik, a fogalom két tagja ellentmond egymásnak. Minimum azt lehet mondani helyette, hogy itt egy hibrid rendszerről van szó, tehát már nem demokrácia és még nem diktatúra. A Fidesz annyira megszállta a közigazgatást, hogy nyugodtan ki lehet jelenteni: ismét egypártrendszer alakult ki. Felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó javarészét kormánybarát kartellbe vonta össze, a maga javára módosította a választási törvényt. Magyarország az idén a 87. helyre csúszott vissza a Sajtószabadság listáján és már csak részlegesen szabad ország.
A civilek elleni törvény gyakorlatilag távozásra kényszerítette a Nyílt Társadalom Alapítványt, a CEU-t, most pedig a hatalom a Tudományos Akadémia kutató intézeteire veti ki hálóját. Mindezt úgy, hogy kifelé fenntartja a liberális demokrácia látszatát. A hivatalos cáfolatok felületesen nézve rendben vannak, ám amint azt egy régi közép-európai zsidó mondás tartja: egy féligazság komplett hazugságnak felel meg. Orbán pávatáncnak nevezte el, amit az unióval művel, de a legnagyobb botrány az, hogy európai pénzekből építi rendszerét és jutalmazza vazallusait, miközben azt hirdeti, hogy meg kell állítani Brüsszelt.
A folyamat azonban nem megfordíthatatlan, a rezsim sok sebből vérzik. Az ellenzék pl. az ősszel visszahódíthatja Budapestet. Az EU-nak pedig mindenek előtt nem szabad bizottsági elnöknek megtennie Webert, mivel az bent tartotta a Fideszt a Néppártban, és így legitimálta a demokrácia felszámolását. Az EPP-nek végre ki kell tennie a magyar pártot, mert a politikai középnek kötelessége meghúzni a választó vonalat az idegengyűlölő, populista szélsőségesekhez képest.
Azon kívül az uniónak ki kell neveznie a román Codruta Kövesit, az Európai Ügyészség élére, mert ő pontosan tudja, mi fán terem Kelet-Európában a korrupció. Brüsszelnek továbbá ki kell kötnie, hogy csak akkor folyósítja a támogatásokat, ha az adott ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Fontos az is, hogy az eddiginél több pénzt közvetlenül jusson el a helyi önkormányzatoknak és a civil társadalomnak. Végül, de nem utolsósorban Európának folyamatosan reflektorfényben kell tartania ezt a tragédiát a földrész szívében. Mert amit Magyarországgal tesz, az fontos az egész kontinens számára is. Az EU ugyanis nem lehet más, mint a demokráciák közössége.
Az uniós csúcs első napján a magyar, a lengyel, a cseh és az észt kormány heves ellenállása megakadályozta, hogy az EU célként hirdesse meg a nulla nettó széndioxid-kibocsátást 2050-re. Bár a többi 24 tagállam egyetértett azzal, hogy a világ legnagyobb gazdasági térsége a jelzett határidőre karbonsemleges legyen, a négyek különvéleménye folytán csupán lábjegyzetként rögzítették a célkitűzést, hozzátéve, hogy tagállamok túlnyomó többsége támogatja azt. Diplomaták szerint igen szenvedélyes vita folyt négy órán át, ám nem sikerült eloszlatni a négy keleti tag aggodalmait, miután gazdaságuk a nukleáris energiára és a szénre épül.
Az ellenkezést látva a német kancellár felidézte, hogy nyugati fiatalok hónapok óta tüntetnek a klíma védelmében, és hogy a zöldek ennek köszönhetően törtek előre az EP-választáson. Macron pedig azzal érvelt, hogy Európának meg kell mutatnia: hiteles szereplő a világszínpadon, és nem kockáztatja meg, hogy Kína és India háttérbe szorítsa légkör változásáról zajló tárgyalásokon. A Greenpeace arra figyelmeztet, hogy vészesen fogy az idő, ám az EU becsapta az ajtót az érdemi intézkedések előtt.
Nem jutottak dűlőre az európai állam- és kormányfők a vezető uniós posztok elosztása ügyében, ezért 9 nap múlva újabb csúcstalálkozót tartanak. Merkel szerint jobb várni pár napot, mintsem hogy elsiessék a döntést. Hasonlóképpen vélekedett a francia elnök is. A két politikus között azonban vita van, mert a kancellár Webert favorizálja a Bizottság új elnökeként a csúcsjelölti rendszer értelmében. Macron azonban ezt másként látja, de szerinte szó sincs hatalmi harcról a két ország között. Az ír miniszterelnök azonban megjegyezte, hogy nyilvánvalóbban gyorsabban lehet pápát választani, mint határozni az öt tisztség betöltéséről.
A német és a francia külügyminiszter erősíteni akarja Európa helyét a világban, ezért az javasolja, hogy a külpolitikában a jövőben többségi alapon döntsenek, vagyis hagyjanak fel az egyhangúság elvével. Maas és Le Drian dolgozatban foglalta össze, hogy az EU-nak erősnek és szuverénnek kell lennie, mert a külső kihívások jelenleg legalább akkorák, mint a belső feladatok. Ennek megfelelően azt javasolják, hogy ha valamelyik tagállam nem ért egyet a tervezett lépéssel, akkor inkább válassza a konstruktív tartózkodást.
Ám ha erre nem hajlandó, akkor annak meglenne a politikai ára. A javaslatok jó része egyébként azt szolgálja, hogy az unió a jövőben függetlenebb legyen Oroszországtól, Kínától és az Egyesült Államoktól. A tervezet előirányozza az euróövezet elmélyítését is. A német diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy csakis egy erős, szuverén és cselekvőképes Európa tudja megvédeni az értékeit és a polgárok érdekeit. És magának kell megtalálnia a válaszokat, ha nem akarja, hogy mások határozzanak a feje fölött.
A lap szerint bárki is lesz a Bizottság új elnöke, igazából az a tét, miként áll hozzá a következő öt évben az olyan alapvető problémákhoz, mint a klímaváltozás, valamint az egyes tagállamok részéről jelentkező autoriter fenyegetés a demokráciával szemben. Weber részéről feltehetőleg nem volna könnyű, hogy keménységet tanúsítson a tekintélyelvű közép- és kelet-európai államokkal szemben, hiszen erősen meggyengült a Néppárt. Timmermans viszont pontosan azért elfogadhatatlan az érintett kormányok számára, mivel bizottsági alelnökként évek óta keményen ostorozza Magyarországot, Lengyelországot és Romániát. Vestagerről nem tudni, miként mentené meg a jogállamot a posztkommunista államokban, vagy éppen Olaszországban.
Egy neves lengyel politológus feltűnőnek tartja, hogy a populizmus szervesen összefonódik a korrupcióval, az urambátyám rendszerrel és a hozzá nem értéssel, ám ezek a kormányok sorra megússzák a botrányokat, pedig pár éve még belebuktak volna. Ám napjainkban úgy tűnik, hogy ami nem végzetes számukra, az csak erősíti őket. Slawomir Sierakowski teflon populizmusnak nevezi a jelenséget. Példa az aztán akad bőséggel, lásd, hogy Orbánnak cseppet sem ártanak az újabb és újabb leleplezések. De a legütésállóbb az a Kaczynski, akiről vagy pártjáról hetente derülnek ki újabb és újabb disznóságok. Miniszterei közül azonban idáig senki sem mondott le vesztegetési ügyek miatt. Sőt, a PiS népszerűsége csak nőtt.
Az ok az erős gazdaság, illetve a hatékony propaganda. Az ország erős embere olyan közpolitikai légkört teremtett, amelyben minden elmegy. Ezért terjeszt pl. összeesküvés elméleteket Merkelről, akit szerinte a Stasi vetett be. Az effajta politikusok számára ideális az olyan közszféra, amiben az igazságnak nincs normája és hiányoznak az illemszabályok. A sajtó és az ellenzék feltárhat bármit, attól még semmi nem változik. A hatalom az állami médián keresztül mérgezi a közbeszédet. Úgy hogy PiS csak profitál a botrányokból, mert a hívei azokban a hatalom elleni támadást látnak. Közben az ügyészség a kormány befolyása alatt áll. Azon kívül már csak azért is megússza, hogy kifosztja az országot, mert másoknak is bőven ad a zsákmányból, így nincs oka idegeskedni.
Az Osztrák Schumpeter Társaság vezetője négyféle stratégiát ajánl az olyan illiberális rendszerek ellen, mint amilyen a magyar is. Karl Aiginger rendjén valónak nevezi, hogy folyik a vita a magyar, a török vagy az egyiptomi illiberális demokráciáról, hiszen ezekben az államokban csökkennek az élet esélyei, megsértik az emberi jogokat, a cégek elvesztik bizalmukat. Ugyanakkor ha csökken a társadalmi támogatottság, akkor elkezdenek régmúlt időket dicsőíteni, illetve olyan bűnbakokat találnak, mint a melegek, a bevándorlás, Soros és az EU.
Az ilyen rezsimek ellen tanácsos először is megvonni a mérleget, már abban az értelemben, hogy az adott országban miként alakultak a jövedelmek Ausztriához képest. Továbbá meg kell nézni, hogy mit csináltak másként azok az államok, ahová a fiatalság áttelepül az új tagállamokból. Fontos, hogy az EU és a külföldi sajtó ne csupán fenyegessen és bíráljon, hanem lehetőségeket kell kínálnia, pl. befektetések és az egyetemek számára. Végül pedig szorgalmazni kell a diákcserét. Az uniós politikusoknak tárgyalniuk kell a civilekkel. A szakember úgy látja, hogy Ausztriának semmi alapja fölényeskedni ezekkel az államokkal szemben, inkább hidakat kell építenie a térség felé. A Schumpeter Társaság pontosan ez okból hívott meg magyar szervezeteket az idei díjátadásra, amelyen Soros György veheti át az elismerést.
Európában halott a fogadalom, hogy „soha többé”, ráadásul a szemünk láttára végeztek vele – mutat rá a kommentár, felidézve, hogy a földrészen felvonulásokat tartanak az SS tiszteletére, olyan politikusokat dicsőítenek, akik sok százezer zsidó lemészárlásában bűnösök. Pl. Horthy 424 ezer ember deportálásában segédkezett, ám az autokrata Orbán-kormány ünnepli. És Magyarország nem elszigetelt eset, mert hasonló jelenségeket tapasztalni Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Lettországban, ám a holokauszt felülvizsgálatának vírusa átterjedt az észtekre, litvánokra, bolgárokra, de még a franciákra is. A történelem eltorzítása, illetve tagadása immár intézményesen zajlik, sokszor a hatalom támogatásával. Igyekeznek tisztára mosni a zsidók mészárosait, és ezeket a nézeteket beleírják a történelemkönyvekbe, az iskolai tananyagba, filmekben és dalokban népszerűsítik azokat.
Csak ront a helyzeten, hogy Izraelnek őriznie kellene a Shoa emlékét, ám Netanjahu szélsőjobbos rezsimeknek teszi a szépet, lásd Lengyelországot és Magyarországot. Orbán cinkosa lett a Sorsok Háza vitatott terve ügyében. De van még lejjebb is, mert az illiberális Budapesten és Varsóban egyre kockázatosabb kiállni a holokauszt manipulálása ellen. A magyar kormány antiszemita kampányt folytatott Soros György ellen és nem volt hajlandó elítélni a zsidó közösség vezetői elleni támadásokat.
Pedig van lehetőség kiállni az ellen, hogy bárki felülvizsgálat alá vegye a holokausztot. 4 éve az Obama-kormányzat megakadályozta, hogy a magyar vezetés felállítson egy vitatott szobrot Magyarországon. Csakhogy a tengerentúli zsidó szervezetek többnyire nem tudnak a múlt emlékének megszentségtelenítéséről, vezetőik pedig beérik bágyadt tiltakozó közleményekkel. Manapság már az áldozatok emléke kerül veszélybe, ám a felelősök megússzák büntetlenül. Lépni kell, mert már így is túl sokáig hallgattunk.
Egyre inkább Nyugat-Európa felé fordul a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány figyelme, mert ott is megerősödőben van a szélsőjobb. Így most arrafelé is megnehezedik a civil szervezetek tevékenysége, pont úgy, ahogyan az korábban a földrész keleti felén történt. Ezért az alap Dél-Franciaországban már anyagilag támogatja olyan NGO-k munkáját, amelyek a migránsok jogaival foglalkoznak és szót emelnek a diszkrimináció ellen. Szolidaritási alapot kíván létrehozni Németországban is, a rasszizmus, az antiszemitizmus visszaszorítására, valamint a menedékkérők megsegítésére.
A lépések azokat az aggályokat tükrözik, hogy a Nyugat is megadja magát az olyan nacionalista erős emberek csábításának, mint Orbán Viktor. Goran Buldioski, az új berlini iroda vezetője felidézi, hogy azért kellett elköltözniük Budapestről, mert félő volt, hogy a kormányzati zaklatások lehetetlenné teszik a munkát. Ám megjegyzi, hogy Soros György mindenütt a szélsőjobb mumusának számít, de az ilyen kampányok célja igazából az, hogy elfedjék a civilek elleni fellépést.
A lengyel kormánypárt az tervezi, hogy visszalengyelesíti a sajtót, ha ősszel megnyeri a választásokat. Ezt a miniszterelnök-helyettes jelentette be, bár a PiS már régóta hirdeti, hogy újból nemzeti kézbe kívánja venni az idegen tulajdonban lévő orgánumokat. Ezt azonban az ellenzék úgy vette, hogy a hatalom el akarja némítani a szabad médiát, mint ahogy Orbán Viktor ellen is az a vád a KESMA megalapítása után, hogy gyengíti a szólásszabadságot. Gowin viszont most az mondta, hogy ha egy ország és egy nép ad magára, akkor nem engedheti meg, hogy külföldiek ellenőrizzék a sajtó színe-javát. Mint mondta, azt kell feltételezni, hogy az Axel Springer rosszabb hazafi, mint a Jog és Igazságosság hívei, mert amikor bármiféle érdekütközés van Berlin és Varsó között, a cég tulajdonában lévő lapok a német álláspontot támogatják. A jelentés ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Lengyelország többször is bírálatot kapott az USÁ-tól, amiért fellépett a magánkézben lévő média ellen.