Szabad szemmel - Orbán az unió támogatásával szilárdítja meg illiberális rezsimjét

Publikálás dátuma
2019.06.21. 10:06

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 21.
Guardian  Timothy Garton Ash arra szólítja fel Európát, hogy az vessen véget a szégyennek, mármint hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát. Az Oxfordi Egyetem Európa szakértője az elemzésben rámutat, hogy a magyar politikus az unió támogatásával szilárdítja meg illiberális rezsimjét. Úgy hogy a mostani brüsszeli csúcsértekezlet részvevői között van egyvalaki, akinek az országa immár nem tekinthető demokráciának, mert az eltelt 10 évben Orbán a rendszer tényleges uraként lerombolta a liberális demokráciát. Az EU új vezetésének azonban meg kell mutatni, hogy megvédi a jogállamot. A professzor is kifejti, hogy illiberális demokrácia nem létezik, a fogalom két tagja ellentmond egymásnak. Minimum azt lehet mondani helyette, hogy itt egy hibrid rendszerről van szó, tehát már nem demokrácia és még nem diktatúra. A Fidesz annyira megszállta a közigazgatást, hogy nyugodtan ki lehet jelenteni: ismét egypártrendszer alakult ki. Felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó javarészét kormánybarát kartellbe vonta össze, a maga javára módosította a választási törvényt. Magyarország az idén a 87. helyre csúszott vissza a Sajtószabadság listáján és már csak részlegesen szabad ország. A civilek elleni törvény gyakorlatilag távozásra kényszerítette a Nyílt Társadalom Alapítványt, a CEU-t, most pedig a hatalom a Tudományos Akadémia kutató intézeteire veti ki hálóját. Mindezt úgy, hogy kifelé fenntartja a liberális demokrácia látszatát. A hivatalos cáfolatok felületesen nézve rendben vannak, ám amint azt egy régi közép-európai zsidó mondás tartja: egy féligazság komplett hazugságnak felel meg. Orbán pávatáncnak nevezte el, amit az unióval művel, de a legnagyobb botrány az, hogy európai pénzekből építi rendszerét és jutalmazza vazallusait, miközben azt hirdeti, hogy meg kell állítani Brüsszelt. A folyamat azonban nem megfordíthatatlan, a rezsim sok sebből vérzik. Az ellenzék pl. az ősszel visszahódíthatja Budapestet. Az EU-nak pedig mindenek előtt nem szabad bizottsági elnöknek megtennie Webert, mivel az bent tartotta a Fideszt a Néppártban, és így legitimálta a demokrácia felszámolását. Az EPP-nek végre ki kell tennie a magyar pártot, mert a politikai középnek kötelessége meghúzni a választó vonalat az idegengyűlölő, populista szélsőségesekhez képest. Azon kívül az uniónak ki kell neveznie a román Codruta Kövesit, az Európai Ügyészség élére, mert ő pontosan tudja, mi fán terem Kelet-Európában a korrupció. Brüsszelnek továbbá ki kell kötnie, hogy csak akkor folyósítja a támogatásokat, ha az adott ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Fontos az is, hogy az eddiginél több pénzt közvetlenül jusson el a helyi önkormányzatoknak és a civil társadalomnak. Végül, de nem utolsósorban Európának folyamatosan reflektorfényben kell tartania ezt a tragédiát a földrész szívében. Mert amit Magyarországgal tesz, az fontos az egész kontinens számára is. Az EU ugyanis nem lehet más, mint a demokráciák közössége.
Yahoo/Reuters  Az uniós csúcs első napján a magyar, a lengyel, a cseh és az észt kormány heves ellenállása megakadályozta, hogy az EU célként hirdesse meg a nulla nettó széndioxid-kibocsátást 2050-re. Bár a többi 24 tagállam egyetértett azzal, hogy a világ legnagyobb gazdasági térsége a jelzett határidőre karbonsemleges legyen, a négyek különvéleménye folytán csupán lábjegyzetként rögzítették a célkitűzést, hozzátéve, hogy tagállamok túlnyomó többsége támogatja azt. Diplomaták szerint igen szenvedélyes vita folyt négy órán át, ám nem sikerült eloszlatni a négy keleti tag aggodalmait, miután gazdaságuk a nukleáris energiára és a szénre épül. Az ellenkezést látva a német kancellár felidézte, hogy nyugati fiatalok hónapok óta tüntetnek a klíma védelmében, és hogy a zöldek ennek köszönhetően törtek előre az EP-választáson. Macron pedig azzal érvelt, hogy Európának meg kell mutatnia: hiteles szereplő a világszínpadon, és nem kockáztatja meg, hogy Kína és India háttérbe szorítsa légkör változásáról zajló tárgyalásokon. A Greenpeace arra figyelmeztet, hogy vészesen fogy az idő, ám az EU becsapta az ajtót az érdemi intézkedések előtt.
Die Welt  Nem jutottak dűlőre az európai állam- és kormányfők a vezető uniós posztok elosztása ügyében, ezért 9 nap múlva újabb csúcstalálkozót tartanak. Merkel szerint jobb várni pár napot, mintsem hogy elsiessék a döntést. Hasonlóképpen vélekedett a francia elnök is. A két politikus között azonban vita van, mert a kancellár Webert favorizálja a Bizottság új elnökeként a csúcsjelölti rendszer értelmében. Macron azonban ezt másként látja, de szerinte szó sincs hatalmi harcról a két ország között. Az ír miniszterelnök azonban megjegyezte, hogy nyilvánvalóbban gyorsabban lehet pápát választani, mint határozni az öt tisztség betöltéséről.
Spiegel  A német és a francia külügyminiszter erősíteni akarja Európa helyét a világban, ezért az javasolja, hogy a külpolitikában a jövőben többségi alapon döntsenek, vagyis hagyjanak fel az egyhangúság elvével. Maas és Le Drian dolgozatban foglalta össze, hogy az EU-nak erősnek és szuverénnek kell lennie, mert a külső kihívások jelenleg legalább akkorák, mint a belső feladatok. Ennek megfelelően azt javasolják, hogy ha valamelyik tagállam nem ért egyet a tervezett lépéssel, akkor inkább válassza a konstruktív tartózkodást. Ám ha erre nem hajlandó, akkor annak meglenne a politikai ára. A javaslatok jó része egyébként azt szolgálja, hogy az unió a jövőben függetlenebb legyen Oroszországtól, Kínától és az Egyesült Államoktól. A tervezet előirányozza az euróövezet elmélyítését is. A német diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy csakis egy erős, szuverén és cselekvőképes Európa tudja megvédeni az értékeit és a polgárok érdekeit. És magának kell megtalálnia a válaszokat, ha nem akarja, hogy mások határozzanak a feje fölött.
Die Presse  A lap szerint bárki is lesz a Bizottság új elnöke, igazából az a tét, miként áll hozzá a következő öt évben az olyan alapvető problémákhoz, mint a klímaváltozás, valamint az egyes tagállamok részéről jelentkező autoriter fenyegetés a demokráciával szemben. Weber részéről feltehetőleg nem volna könnyű, hogy keménységet tanúsítson a tekintélyelvű közép- és kelet-európai államokkal szemben, hiszen erősen meggyengült a Néppárt. Timmermans viszont pontosan azért elfogadhatatlan az érintett kormányok számára, mivel bizottsági alelnökként évek óta keményen ostorozza Magyarországot, Lengyelországot és Romániát. Vestagerről nem tudni, miként mentené meg a jogállamot a posztkommunista államokban, vagy éppen Olaszországban.
Project Syndicate  Egy neves lengyel politológus feltűnőnek tartja, hogy a populizmus szervesen összefonódik a korrupcióval, az urambátyám rendszerrel és a hozzá nem értéssel, ám ezek a kormányok sorra megússzák a botrányokat, pedig pár éve még belebuktak volna. Ám napjainkban úgy tűnik, hogy ami nem végzetes számukra, az csak erősíti őket. Slawomir Sierakowski teflon populizmusnak nevezi a jelenséget. Példa az aztán akad bőséggel, lásd, hogy Orbánnak cseppet sem ártanak az újabb és újabb leleplezések. De a legütésállóbb az a Kaczynski, akiről vagy pártjáról hetente derülnek ki újabb és újabb disznóságok. Miniszterei közül azonban idáig senki sem mondott le vesztegetési ügyek miatt. Sőt, a PiS népszerűsége csak nőtt. Az ok az erős gazdaság, illetve a hatékony propaganda. Az ország erős embere olyan közpolitikai légkört teremtett, amelyben minden elmegy. Ezért terjeszt pl. összeesküvés elméleteket Merkelről, akit szerinte a Stasi vetett be. Az effajta politikusok számára ideális az olyan közszféra, amiben az igazságnak nincs normája és hiányoznak az illemszabályok. A sajtó és az ellenzék feltárhat bármit, attól még semmi nem változik. A hatalom az állami médián keresztül mérgezi a közbeszédet. Úgy hogy PiS csak profitál a botrányokból, mert a hívei azokban a hatalom elleni támadást látnak. Közben az ügyészség a kormány befolyása alatt áll. Azon kívül már csak azért is megússza, hogy kifosztja az országot, mert másoknak is bőven ad a zsákmányból, így nincs oka idegeskedni.  
Die Presse  Az Osztrák Schumpeter Társaság vezetője négyféle stratégiát ajánl az olyan illiberális rendszerek ellen, mint amilyen a magyar is. Karl Aiginger rendjén valónak nevezi, hogy folyik a vita a magyar, a török vagy az egyiptomi illiberális demokráciáról, hiszen ezekben az államokban csökkennek az élet esélyei, megsértik az emberi jogokat, a cégek elvesztik bizalmukat. Ugyanakkor ha csökken a társadalmi támogatottság, akkor elkezdenek régmúlt időket dicsőíteni, illetve olyan bűnbakokat találnak, mint a melegek, a bevándorlás, Soros és az EU. Az ilyen rezsimek ellen tanácsos először is megvonni a mérleget, már abban az értelemben, hogy az adott országban miként alakultak a jövedelmek Ausztriához képest. Továbbá meg kell nézni, hogy mit csináltak másként azok az államok, ahová a fiatalság áttelepül az új tagállamokból. Fontos, hogy az EU és a külföldi sajtó ne csupán fenyegessen és bíráljon, hanem lehetőségeket kell kínálnia, pl. befektetések és az egyetemek számára. Végül pedig szorgalmazni kell a diákcserét. Az uniós politikusoknak tárgyalniuk kell a civilekkel. A szakember úgy látja, hogy Ausztriának semmi alapja fölényeskedni ezekkel az államokkal szemben, inkább hidakat kell építenie a térség felé. A Schumpeter Társaság pontosan ez okból hívott meg magyar szervezeteket az idei díjátadásra, amelyen Soros György veheti át az elismerést.
Washington Post  Európában halott a fogadalom, hogy „soha többé”, ráadásul a szemünk láttára végeztek vele – mutat rá a kommentár, felidézve, hogy a földrészen felvonulásokat tartanak az SS tiszteletére, olyan politikusokat dicsőítenek, akik sok százezer zsidó lemészárlásában bűnösök. Pl. Horthy 424 ezer ember deportálásában segédkezett, ám az autokrata Orbán-kormány ünnepli. És Magyarország nem elszigetelt eset, mert hasonló jelenségeket tapasztalni Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Lettországban, ám a holokauszt felülvizsgálatának vírusa átterjedt az észtekre, litvánokra, bolgárokra, de még a franciákra is. A történelem eltorzítása, illetve tagadása immár intézményesen zajlik, sokszor a hatalom támogatásával. Igyekeznek tisztára mosni a zsidók mészárosait, és ezeket a nézeteket beleírják a történelemkönyvekbe, az iskolai tananyagba, filmekben és dalokban népszerűsítik azokat. Csak ront a helyzeten, hogy Izraelnek őriznie kellene a Shoa emlékét, ám Netanjahu szélsőjobbos rezsimeknek teszi a szépet, lásd Lengyelországot és Magyarországot. Orbán cinkosa lett a Sorsok Háza vitatott terve ügyében. De van még lejjebb is, mert az illiberális Budapesten és Varsóban egyre kockázatosabb kiállni a holokauszt manipulálása ellen. A magyar kormány antiszemita kampányt folytatott Soros György ellen és nem volt hajlandó elítélni a zsidó közösség vezetői elleni támadásokat. Pedig van lehetőség kiállni az ellen, hogy bárki felülvizsgálat alá vegye a holokausztot. 4 éve az Obama-kormányzat megakadályozta, hogy a magyar vezetés felállítson egy vitatott szobrot Magyarországon. Csakhogy a tengerentúli zsidó szervezetek többnyire nem tudnak a múlt emlékének megszentségtelenítéséről, vezetőik pedig beérik bágyadt tiltakozó közleményekkel. Manapság már az áldozatok emléke kerül veszélybe, ám a felelősök megússzák büntetlenül. Lépni kell, mert már így is túl sokáig hallgattunk.
Yahoo/Reuters  Egyre inkább Nyugat-Európa felé fordul a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány figyelme, mert ott is megerősödőben van a szélsőjobb. Így most arrafelé is megnehezedik a civil szervezetek tevékenysége, pont úgy, ahogyan az korábban a földrész keleti felén történt. Ezért az alap Dél-Franciaországban már anyagilag támogatja olyan NGO-k munkáját, amelyek a migránsok jogaival foglalkoznak és szót emelnek a diszkrimináció ellen. Szolidaritási alapot kíván létrehozni Németországban is, a rasszizmus, az antiszemitizmus visszaszorítására, valamint a menedékkérők megsegítésére. A lépések azokat az aggályokat tükrözik, hogy a Nyugat is megadja magát az olyan nacionalista erős emberek csábításának, mint Orbán Viktor. Goran Buldioski, az új berlini iroda vezetője felidézi, hogy azért kellett elköltözniük Budapestről, mert félő volt, hogy a kormányzati zaklatások lehetetlenné teszik a munkát. Ám megjegyzi, hogy Soros György mindenütt a szélsőjobb mumusának számít, de az ilyen kampányok célja igazából az, hogy elfedjék a civilek elleni fellépést.
New York Times/Reuters  A lengyel kormánypárt az tervezi, hogy visszalengyelesíti a sajtót, ha ősszel megnyeri a választásokat. Ezt a miniszterelnök-helyettes jelentette be, bár a PiS már régóta hirdeti, hogy újból nemzeti kézbe kívánja venni az idegen tulajdonban lévő orgánumokat. Ezt azonban az ellenzék úgy vette, hogy a hatalom el akarja némítani a szabad médiát, mint ahogy Orbán Viktor ellen is az a vád a KESMA megalapítása után, hogy gyengíti a szólásszabadságot. Gowin viszont most az mondta, hogy ha egy ország és egy nép ad magára, akkor nem engedheti meg, hogy külföldiek ellenőrizzék a sajtó színe-javát. Mint mondta, azt kell feltételezni, hogy az Axel Springer rosszabb hazafi, mint a Jog és Igazságosság hívei, mert amikor bármiféle érdekütközés van Berlin és Varsó között, a cég tulajdonában lévő lapok a német álláspontot támogatják. A jelentés ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Lengyelország többször is bírálatot kapott az USÁ-tól, amiért fellépett a magánkézben lévő média ellen.
Szerző
Témák
lapszemle

Kína és Észak-Korea: Mint az ajkak és a fogak

Publikálás dátuma
2019.06.21. 10:00

Fotó: GREG BAKER / AFP
Tizenegy éve nem járt kínai vezető Phenjanban, de most megtört a jég.
Kína és Észak-Korea kapcsolata olyan szoros, mint az ajkaké a fogakkal – fogalmazott állítólag egyszer Mao Ce-tung. A hasonlatnál maradva az elmúlt években ehhez képest elég sokat vicsoroghattak, hiszen tizennégy éve nem járt kínai vezető Phenjanban. Legutóbb 2005-ben fordult elő, hogy Hu Csin-tao akkori kínai elnököt nagy csinnadratta közepette vendégül látta Kim Dzsong Il, azóta mindig az észak-koreai legfelsőbb vezető pattant fel páncélozott vonatára, ha beszéde volt a nagy szomszéddal. Igaz, Pekingben valóban mindig szívesen látták őket. A jelenlegi vezető, Kim Dzsong Un is többször járt már a kínai fővárosban, legutóbb például januárban vállalta a hosszú utat. Egy tavaly márciusi látogatása alkalmával aztán a pufók diktátor is nyilvánosan meghívta Phenjanba Hszi Csin-pinget, ám a látogatás egészen eddig váratott magára. A kínai elnök most végre időt szakított a szomszédra, és csütörtökön kétnapos hivatalos vizitet kezdett Phenjanban. Kína és Észak-Korea koreai háborúig visszanyúló kapcsolata valóban szoros, de a viszonyt inkább köldökzsinórként lehetne jellemezni: a remeteállam kereskedelmének 90 százalékát Kínával bonyolítja le. A kínai segítség nélkül a nemzetközileg elszigetelt észak-koreai rezsim valószínűleg bukásra, a lakosság pedig éhhalálra lenne ítélve. Phenjan számára tehát szó szerint a túlélést jelenti a támogatás, Pekingnek pedig geostratégiai érdekeit szolgálja a harcias diktatúra az amerikai szövetséges Dél-Korea és Japán közelében. A kiszolgáltatottság ellenére azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Kína dróton rángatná Észak-Koreát. A kínaiaknak olykor nem is tetszik az elszabadult észak-koreai politika, 2006-ban Kína is megszavazta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nukleáris tesztek miatt kiszabott büntetéseket. Hszi Csin-ping útjának időzítése természetesen nem véletlen. Június végén Japánban találkoznak a világ húsz legnagyobb gazdaságát tömörítő G20-ak, ahol a kínai elnök tehát a házigazda mellett Dél-Korea, az Egyesült Államok és Oroszország vezetőivel is találkozhat. Donald Trumppal a fő téma persze az egyre durvuló kereskedelmi háború lesz, de alighanem a koreai helyzetről is szót ejtenek majd, és újabb lendületet adhatnak a márciusban Hanoiban kudarcos véget érő tárgyalásoknak. Valószínűleg Kim Dzsong Unban már meglenne a szándék, az amerikai elnök egy héttel ezelőtti szülinapjára – ami majdnem egybeesik első, szingapúri találkozójuk évfordulójával - például Trump által csak „csodálatosként” leírt köszöntő levelet küldött, amiben nyoma sem volt fenyegetőzésnek. Ugyanakkor Hszi Csin-ping a látogatással egyértelműen jelezheti, hogy a konfliktusban Kína megkerülhetetlen, és Észak-Korea nem marad magára. Ezzel egyúttal felmelegítheti a korábban némileg kihűlt kapcsolatokat, ami bátoríthatja Kim Dzsong Unt, hogy a nukleáris– és rakétatesztek leállítása kifizetődő politika. A phenjani vezető a ritkaságszámba menő hivatalos látogatást ugyancsak sikerként adhatja el belföldön és külföldön egyaránt, joggal büszkélkedhet azzal, hogy egy világhatalom támogatását tudja háta mögött. 
Szerző

Nyakánál fogva rángatott egy aktivista nőt a brit miniszter, az elit megtapsolta (videó)

Publikálás dátuma
2019.06.21. 09:55

Fotó: MONEY SHARMA / AFP
Mark Field oszlophoz vágta, és erőszakkal kivonszolta a környezetvédő tüntetőt egy rendezvényről. Állítja, ösztönösen cselekedett.
Bántalmazással vádolja a Greenpeace Mark Field ázsiai ügyekért felelős brit minisztert, miután a politikus egy csütörtöki estélyen megragadott és oszlopnak lökött egy aktivista nőt. 
Az eset azután történt, hogy csütörtök este klímatüntetők szakították meg Philip Hammond kancellár beszédét a Mansion Housban. Egyébként a tüntetőket néhány percen belül eltávolították az épületből, és Hammond be tudta fejezni a beszédét – írja a 444.hu, a BBC-t és a The Guardian-t idézve.
Mivel az incidens után lemondásra szólították fel, Field kiadott egy bocsánatkérő nyilatkozatot, amiben azt írta, „ösztönösen cselekedett”, mert attól tartott, hogy a tüntetőknek fegyverük lehet, ugyanakkor vizsgálatot is kért maga ellen.   Az esetről készült felvételen azonban jól látszik, hogy az estélyi ruhát viselő aktivista Fieldre ügyet sem vetve sétál az asztalsorok között, amikor a miniszter váratlanul ráveti magát. 
Az „úri közönség” reakciója szintén döbbenetes: senki sem mozdul, azt látva, hogy a politikus rángatja, és a nyakánál fogva cipeli ki a nőt, sőt, végül meg is tapsolják az akciót.
Szerző