Folyamatosan a sztrájkkészültség határán

Publikálás dátuma
2019.06.27. 07:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A tapasztalt szociális munkások közül sokan a fejlett országokba mentek, s ma már a déli, keleti szomszédoktól sem érkeznek humán szakemberek - mondta Bányai Emőke, a Szociális Szakmai Szövetség (3SZ) elnöke.
Az elődje, Krémer Balázs, a Debreceni Egyetem docense azzal adta át a stafétabotot, hogy segítsen önbecsülést adni a szociális területen dolgozóknak. Elfáradt a szakmájuk? Igen, de e mögött összetett hazai és nemzetközi folyamatok vannak, a pénztelenség és túlterheltség, amiről naponta hallani, részben csak következmény. A Szociális Szakmai Szövetség 1995-ben alakult, amikor hirtelen felívelő szakaszba került itthon a szociális terület. A kilencvenes évek elejétől önálló szociális szakmai identitást kezdtünk kialakítani, mert korábban ezek a tevékenységek az oktatás vagy az egészségügy keretébe tartoztak. Ez egy nagyon sok várakozással és örömmel teli időszak volt, emiatt nem vettük elég komolyan, hogy a nyugati jóléti államokban a szociális szakma száz év fejlődés után a nyolcvanas évekre már válságba került, részben mert az állam kezdett visszavonulni a szolgáltatások finanszírozásából. Természetesnek kell tehát vennünk, hogy Orbán Viktor is folyton a jóléti állam végéről beszél? Az északi és nyugati jóléti államokban egy fejlett szociális ellátórendszer és kiépült civil szolgáltatási háló megteremtése után jött a visszalépés, technológiai és társadalmi változások közepette. Beleillik tehát ugyan a nemzetközi trendbe a kormány kihátrálása a szociális szolgáltatások mögül, a szegénység kriminalizálása, a hajléktalanok üldözése, a felelősség és a gondozási teher áthárítása a családokra, csak éppen nálunk mindez segítő háttér nélkül történik. Azt is hozzáteszem, Magyarország nem egy bajban lévő sziget. Tőlünk nyugatra és északra jobb a helyzet, de Romániában például a szociális területen sokkal több a betöltetlen állás és a csak papíron ellátott feladat, mint nálunk. Közismert a szakemberhiány, mégis miért rak folyton olyan új feladatokat a szociális ágazatban dolgozók nyakába a kormány, mint például a szociális diagnózis kötelező elkészítése? Az egész területen érződik a káosz. A diagnózis például egyáltalán nem ördögtől való, 1917-ben írták le először a feladatot. A baj az, hogy valójában minden új esetnek – a krízishelyzeteket kivéve – egy ennek megfelelő átfogó első interjúval kellene kezdődnie, de ma olyan sok a munka, hogy ez megvalósíthatatlan. Ez az akadálya annak is, hogy országosan fel lehessen mérni a gondozási szükségleteket? Igen és globális szinten is egyre erősödik a gondoskodási vákuum. A 90-es években a nagy egyetemeken több száz fős szociális munkás évfolyamok indultak, ma jó, ha egy tízfős csoport kezd tanulni. A felkészült, tapasztalt, nyelvet beszélő vagy éppen kétségbeesett magyar szociális munkások, orvosok, ápolók, vagy idős embert, kisgyereket családban ellátni hajlandó magánszemélyek közül sokan a fejlett országokba mentek, s ma már a déli, keleti szomszédoktól sem jönnek pótolni az itt hiányzó humán szakembereket és gondoskodó személyeket, átugranak rajtunk és mennek Nyugatra. Melyik területen a legégetőbb az emberhiány? Mindenhol nagyon nagy a baj, a gyermekvédelem egyes területein alig van ember, az idősellátásban is néhol szélsőségesen nagy a hiány és a hajléktalanok ellátásában is alig oldhatók meg a feladatok télen. Ráadásul a többi humán szakmában, az óvónők, tanítók, védőnők, más egészségügyiek körében is ugyanez a helyzet. Ha a segítségre szorulókat nézzük, kik jártak legrosszabbul az utóbbi évek törvényi változásai, a gyermekjóléti és családsegítő hálózat összevonása vagy a járási hivatalok belépése miatt? A nagyvárosokban nem okozott nagy gondot, minden egy helyen van. A vidéki kistelepüléseken ugyanakkor romlik az ellátás színvonala, alapszolgáltatások hiányoznak, a családsegítők hetente néhány órát tudnak eltölteni egy-egy faluban. Ha egy gyerek például speciális fejlesztésre szorulna, nem biztos, hogy a család bejut vele a 40 kilométerre fekvő városba, hogy hozzájusson a szakszerű segítséghez, mert a testvéreket nincs hova tenni, a busz naponta kétszer megy a járási székhelyre. Sok olyan térség van az országban, ahol 150 kilométerre érhető el az első gyerekpszichiáter, rengeteg körzetből évek óta hiányzik a védőnő. Az érintettek tudják, hogy ezért a helyzetért nem a szociális munkás felelős? Nem hiszem, hogy ezek az információk összeállnak. A társadalom szövetének változása viszont mindenki számára kézzelfogható: olyan sokan hiányoznak a helyi közösségekből, hogy egyre ritkábban segítenek egymásnak az emberek a falvakban. Ráadásul Nyugat-Európában sokkal több a támogató szolgáltatás, amelyek kis településeken is elérhetőek és messzemenően alkalmazkodnak a segítséget kérő helyzetéhez. Itt is erre törekszünk, de minél kisebb egy település, annál kevesebb a segítség. Mikor tör ki ebből a csapdából a szakma? Pár éve a Friedrich Ebert Alapítvány meghívta a térség országaiban a humán területeken sztrájkot szervező vezetőket. Valamennyien azt mondták, akkor léptek, amikor azt látták, hogy a kimerültségük miatt már ártanak azoknak, akikről gondoskodniuk kellene. Mennyire vagyunk ettől, már benne vagyunk? Benne, de hogy ez mikor töri át a gátat, azt nem lehet kiszámítani. Folyamatosan a sztrájk határán van a szakma. Ilyenkor szoktak felszínre jönni a botrányok. Tudjuk, sőt vannak olyanok, akik szerint épp egy nagy botránysorozat kellene a változáshoz, hogy a szakemberek és a szolgáltatásokat igénybe vevők együtt mondják ki, hogy elég volt. Alkalmas állapotban van a szakma egy alapos változáshoz? Vannak területek, ahol lényegében szabályozatlan a munka. Az iskolai és óvodai szociális segítésben nincsenek még kész teljesen az alapvető rendelkezések, pont úgy, mint amikor a 80-as évek végén még nem születtek meg a szociális munka részleteit szabályozó törvények és rengeteg szabad kísérlet indult. Most is kreatív megoldásokat találnak ki a kollégák a problémák kezelésére. Például egy cigánytelepről soha nem mentek be a szülők a falu központjában lévő óvodába meghirdetett szülői értekezletre, ezért kihelyezett szülőit szerveztek a kollégák a telepen. Oda eljöttek a szülők. Ilyen ötletek adnák ennek a szakmának a lényegét. Amúgy pedig határozott belső váltás érződik. A lassan nyugdíjba készülők mellett felnőtt egy sokkal gyorsabb változtatásra kész, internetes generáció a maga nemzetközi tapasztalataival és kapcsolataival. Aktívak és szabadon gondolkodnak, akár a jogszabályoktól és egyetemi oktatástól is eltávolodva.

3SZ: összefogás és véleményezés

Májusban választott új vezetőt a Szociális Szakmai Szövetség (3SZ), amelynek feladata az ágazat dolgozóinak és civil szervezeteinek összefogása, a döntéshozók lépéseinek véleményezése. Az új elnök Bányai Emőke szociálismunka-oktató lett, aki a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője, de tanította az ELTE, a Széchenyi István Egyetem, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és a Wesley János Lelkészképző Főiskola hallgatóit is. Dolgozott a Terézvárosi Családsegítő Központban, a Deák Téri Általános iskolában, az Esély Családsegítő Szolgálatnál és a Kontiki Szakképző és Kompetenciafejlesztő Zrt-nél.

Meghátrált az MTÜ: július végéig is tarthat a balatoni strandok fejlesztése

Publikálás dátuma
2019.06.27. 06:45

Fotó: Röhrig Dániel
A turisztikai ügynökség engedett a településeknek, így több idő lesz a strandok felújítására, ám a munkák a július közepéig-végéig nyúlnak.
Meghátrált a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ): ugyan a szervezet még múlt héten is június 30-át jelölte meg a balatoni szabadstrand-fejlesztések végső határidejének, azóta viszont haladékot kaptak a települések - értesült a Népszava. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy több helyen - a főszezonban, július közepéig-végéig - a munkásokat is kerülgetniük kell majd a strandolóknak. A polgármesterek próbálják menteni a menthetőt, a legnagyobb zajjal, kosszal járó építkezéseket sürgetik, s így azok június végére befejeződnek, a kisebb kellemetlenségeket okozó munkálatokat pedig minél hamarabb lezárnák júliusban. Mint arról lapunk is beszámolt, a nyaralók és a tóparti vállalkozók bosszúságára a nyári szezonba nyúlik az MTÜ hárommilliárd forintos szabadstrand-fejlesztési programja. A turisztikai szervezet ugyanis csak az idén év elején hirdette meg – úgy tudjuk, tavalyi maradványpénzből – a pályázatot, a települések februárban és márciusban állították össze anyagaikat, a támogatási szerződéseket pedig április közepétől május elejéig írták alá, tehát ekkor érkezett meg a pénz a számlájukra. Vagyis már ekkor lehetett látni: kizárt, hogy június 30-ra befejeződjenek mindenütt a munkálatok. A múlthéten megjelent, nagy visszhangot kiváltó cikkek után viszont visszakozott az ügynökség, s hozzájárult, hogy egyes projektek fél-egy hónapot csússzanak, sőt, hogy bizonyos építkezések csak ősszel kezdődjenek el. - Azért megnézném, hol fordulhat elő a világon, hogy az ország leglátogatottabb nyaralóhelye főszezonban építési terület – jegyezte meg az egyik boglári strand vállalkozója. – Mert jól hangzik, hogy nem lehetett kihagyni ekkora lehetőséget, s még úgy is megéri, hogy az építkezések belenyúlnak a nyárba, és remélhetőleg a vendégek tolerálják a kellemetlenségeket, de mi lesz velünk? Ki fizeti meg a bevételkiesést? Mert arról senki sem beszél, hogy a szezonális helyek mekkorát szívnak, s valahogy az sem jutott az eszébe senkinek, hogy erre az időszakra csökkentsék a bérleti díjakat - mondta. Fonyódon is komolyabb vitát váltott ki, hogy a település tizenegy strandjából öt szinte használhatatlan, a csaknem másfél kilométeres fonyódligeti Árpád-part pedig inkább hasonlít útépítésre, mint üdülőövezetre. - Megértem, hogy a város nem hibás – mondta egy ligeti üdülőtulajdonos -, de a polgármester is beláthatná, az ember pihenni szeretne, strandolni, azért van itt a nyaralója. A sok panasz hallatán azonban Hidvégi József átment támadásba, s egyebek mellett azt magyarázta, hogy van még hat strand, ahol lehet fürdeni. Bocsánat, Fonyódligetről járjak át Fonyódra? Amikor ötven méterre vagyok helyben a víztől? - mondta. A kisváros polgármestere arról is beszélt, hogy az ellenzék fújja fel a strandproblémát, ám azt is elismerte, akadnak gondok településén. A legnagyobb az Árpád-parton, ami bizonyosan nem lesz kész a hó végére, Hidvégi József szerint július közepére fejeződhet be az 1200 méteres rekortánnal borított futópálya megépítése. A városi strandon a raktárépületből kialakított játszóház pedig még később, csak július végén készül el. - Szinte minden munkát befejezünk a hét végére – állította Lombár Gábor, Balatonfenyves polgármestere. – Egyetlen, speciális játszótér nem épül meg időre, de annak majd csak az ősszel állunk neki, a szezonban ugyanis nem engedem, hogy bármiféle építkezés legyen a strandjainkon. Természetesen némi parkosítás még hátra van, de ezzel vége a nyaralók kellemetlenségeinek. A polgármester hozzátette, szerencsére a fenyvesiek – a helyiek és az üdülőtulajdonosok egyaránt – megértették, nem az önkormányzat miatt csúsztak meg a projektek, így a múlt heti üdülőfórum is teljesen normális hangnemben ért véget.
Szerző
Témák
strand Balaton
Frissítve: 2019.06.27. 07:10

Menekülni próbált a Hableány kapitánya a katasztrófa elől

Publikálás dátuma
2019.06.27. 06:31
A pillanat, amikor a Hableány és a Viking Sigyn összeütközött
Fotó: Youtube/ ATV
Az utolsó pillanatban láthatta meg a figyelmeztetés nélkül érkező Viking Sigynt.
Az utolsó pillanatban még menekülni akarhatott a Hableány kapitánya a katasztrófa elől a hullámsírba süllyedt sétahajó hatósági szemléje szerint - ismerteti csütörtöki számában a Magyar Nemzet. A cikk szerint az utolsó pillanatban láthatta meg a Hableány kapitánya a hajóját minden figyelmeztetés nélkül balról előzni akaró Viking Sigynt, és elforgatta a sétahajó kormányát, hogy meneküljön az elkerülhetetlennek bizonyult katasztrófa elől. A szállodahajó utolérte, a hajó tatjának bal oldalához ütközve maga alá gyűrte, majd a víz alatt hosszanti és keresztirányban is megpörgette a Hableányt. A Magyar Nemzet értesülése szerint a hatósági szemlebizottság a Csepeli Szabadkikötőben a sétahajó roncsát vizsgálva megállapította egyebek mellett, hogy a kormánylapát 11 fokkal tér ki az egyenestől. Ez azt jelenti, hogy a kapitány az utolsó pillanatban még menekülni próbált, de már elkésett a manőverrel. Az ütközés erejét - és a Hableány reménytelen helyzetét - jellemzi, hogy az ezertonnás Sigyn, 13-14 kilométer/órás sebességgel nekiütközve a negyventonnás Hableánynak, végigroncsolta a sétahajó bal oldalát a tattól a kormányállásig, hatvan centiméteres, félkör alakú mélyedést vájva a félméterenként merevítőoszlopokkal megerősített, öt centiméter vastagságú acéllemezből épült hajótestbe. Az ütközés ereje, az egymásnak feszülő fémdarabok akkora hanghatással járhattak a szakértők szerint, hogy kizárt: mindezt nem hallották meg a két hajó fedélzetén. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) hatvanfős, gyakorlott nyomozókból álló különleges csoportja minden ellenkező híresztelés ellenére a katasztrófa minden részletét vizsgálja, így a cserbenhagyásnak, illetve az elsősegélynyújtás elmulasztásának a lehetőségét is. A Viking Sigyn kapitányát nemcsak gondatlanság miatt terheli a felelősség, hanem azért is, mert nem kellő mértékben nyújtott segítséget vagy azt teljesen elmulasztotta - fejtette ki a Magyar Nemzetnek a Hableányt üzemeltető Panoráma Deck Kft. oldalán sértetti képviselőként fellépő ügyvédek egyike, Sógor Zsolt. Az ügyvéd a segítségnyújtás elmulasztásának a lehetőségét abban látja, hogy az eddigi információk szerint a Viking Sigyn a gázolás után a tragédia helyszínétől csak 800 méterrel távolabb állt meg az újpesti rakpart egyik kikötőpontonjához horgonyozva, s ekkor küldtek vissza a Margit hídhoz egy motoros gumicsónakban két matrózt, hogy tájékozódjanak, valóban ütköztek-e valamivel, ahogy azt az utasok egyébként jelezték a kapitánynak. Sógor Zsolt úgy véli, hogy ha a kiváló manőverezőképességű és hajtómotoronként 2000 lóerős Sigyn azonnal megáll és vízre bocsátja mentőcsónakjait, úgy több ember életét is megmenthették volna. Az ügyvéd szerint azt is vizsgálnia kell a nyomozó hatóságnak, hogy a Sigyn mögött egy percen belül a tragédia helyszínére érkező Viking Ingvi személyzete miért nem mentette a vízbe esetteket, miért hajózott át megállás nélkül a roncs felett. A Sigyn mögött érkező testvérhajó személyzetének is felelőssége lehet a történtek miatt - hangsúlyozta az ügyvéd, aki közölte: egyeztettek a nyomozó hatósággal, s várják a nautikai, hidrológiai és műszaki igazságügyi szakértői véleményeket, s ezek ismeretében indítványozzák a helyszíni bizonyítási kísérletet - olvasható a napilapban.
Szerző