Dalí és társai a Magyar Nemzeti Galériában

Jórészt a Pompidou Központ gyűjteményéből válogat a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt szürrealista kiállítása. A párizsi múzeum igazgatóhelyettese, Didier Ottinger szerint a mozgalom történetét ne úgy nézzük, mint egy párt széthullásának a krónikáját.

André Breton 1929 márciusában összehívta a szürrealisták közgyűlését, ami ürügyül szolgált számos tag kizárására. Szakadások és kizárások: a mozgalom történetéről olvasva az lehet az ember benyomása, mintha egy politikai párt történetéről olvasna. Ismert Breton kommunista meggyőződése is. Maga a szürrealista a mozgalom mennyire volt a politikával átitatott?

A politikának természetesen volt köze a szürrealizmushoz, de nem a mozgalom egész története folyamán, hanem inkább az 1920-as évek végén. A francia politikai helyzet sarkallta a szürrealistákat arra, hogy foglalkozzanak a politikával. De az, hogy a művészek a politikai kérdésekkel foglalkozzanak, ez már a dadaizmus időszakában megjelent. Ha a dadaizmusra gondolunk, és szeretnék társítani hozzá egy olyan politikai gondolatot, amiben az alkotók egyetértésre találtak, akkor egyértelműen az anarchizmusra gondolhatunk. A szürrealizmus története természetesen párhuzamosan futott a XX. századi nagy politikai ideológiák történetével. Egyértelmű, hogy az 1920-as évek művészeinek nagy többsége lelkesedett a szovjet-orosz forradalomért, de ettől az 1930-as években nagyjából eltávolodtak, az 1950-es években pedig ismét az anarchia felé fordultak. De a szürrealista mozgalom nem feltétlenül működött úgy, mint egy politikai párt, nem emiatt történtek eseti kizárások. De voltak olyan kizárások, amelyek egyes alkotók politikai meggyőződése miatt történtek. Ilyen volt például 1934-ben Salvador Dalí kizárása is: ő akkoriban Hitler csodálója volt, ez viszont elfogadhatatlan volt a mozgalom számára. 1946-ban Roberto Mattát ugyanakkor erkölcsi okok miatt zárták ki.

Mennyire közismert, hogy a szürrealista művekben nemcsak a játékosság jelenik meg, hanem esetenként az agresszió is?

Viszonylag ismert tény. A szürrealizmus negyvenéves története során egy nyitott és befogadó mozgalom volt, amely magába szívta a korabeli társadalom feszültségeit is. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején olyan politikai csoportok léptek színre, amelyek különféle forradalmakat robbantanak ki, és joggal keltettek aggodalmat. Ez az aggodalom szürrealistákat sem hagyta érintetlenül, ez az agresszió az ő művészetükben is megjelent. Ugyanakkor az erotika már a kezdetektől fogva jelen volt a szürrealisták művészetében, az erotika tulajdonképpen az egyik tartóoszlopa volt a mozgalomnak. Ezt minden költő, festő szobrász elfogadta és magáénak érezte.

Dalí, vagy René Magritte nevére ma is tömegek mozdulnak. Minek köszönhető a töretlen népszerűségük?

Valóban a nagy és közkedvelt művészek közé tartoznak, mint Pablo Picasso, Henri Matisse vagy Frida Kahlo. Az ő népszerűségük talán annak köszönhető, hogy egy meghatározható imázst képviselnek, olyan képet közvetítenek, amely mindenki számára elérthető és értelmezhető.

***

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben

Magyar Nemzeti Galéria, október 20-ig

Kurátorok: Didier Ottinger, Marie Sarré, Kovács Anna Zsófia