Dalí és társai a Magyar Nemzeti Galériában

Publikálás dátuma
2019.06.28. 10:30

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Jórészt a Pompidou Központ gyűjteményéből válogat a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt szürrealista kiállítása. A párizsi múzeum igazgatóhelyettese, Didier Ottinger szerint a mozgalom történetét ne úgy nézzük, mint egy párt széthullásának a krónikáját.
André Breton 1929 márciusában összehívta a szürrealisták közgyűlését, ami ürügyül szolgált számos tag kizárására. Szakadások és kizárások: a mozgalom történetéről olvasva az lehet az ember benyomása, mintha egy politikai párt történetéről olvasna. Ismert Breton kommunista meggyőződése is. Maga a szürrealista a mozgalom mennyire volt a politikával átitatott? A politikának természetesen volt köze a szürrealizmushoz, de nem a mozgalom egész története folyamán, hanem inkább az 1920-as évek végén. A francia politikai helyzet sarkallta a szürrealistákat arra, hogy foglalkozzanak a politikával. De az, hogy a művészek a politikai kérdésekkel foglalkozzanak, ez már a dadaizmus időszakában megjelent. Ha a dadaizmusra gondolunk, és szeretnék társítani hozzá egy olyan politikai gondolatot, amiben az alkotók egyetértésre találtak, akkor egyértelműen az anarchizmusra gondolhatunk. A szürrealizmus története természetesen párhuzamosan futott a XX. századi nagy politikai ideológiák történetével. Egyértelmű, hogy az 1920-as évek művészeinek nagy többsége lelkesedett a szovjet-orosz forradalomért, de ettől az 1930-as években nagyjából eltávolodtak, az 1950-es években pedig ismét az anarchia felé fordultak. De a szürrealista mozgalom nem feltétlenül működött úgy, mint egy politikai párt, nem emiatt történtek eseti kizárások. De voltak olyan kizárások, amelyek egyes alkotók politikai meggyőződése miatt történtek. Ilyen volt például 1934-ben Salvador Dalí kizárása is: ő akkoriban Hitler csodálója volt, ez viszont elfogadhatatlan volt a mozgalom számára. 1946-ban Roberto Mattát ugyanakkor erkölcsi okok miatt zárták ki. Mennyire közismert, hogy a szürrealista művekben nemcsak a játékosság jelenik meg, hanem esetenként az agresszió is? Viszonylag ismert tény. A szürrealizmus negyvenéves története során egy nyitott és befogadó mozgalom volt, amely magába szívta a korabeli társadalom feszültségeit is. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején olyan politikai csoportok léptek színre, amelyek különféle forradalmakat robbantanak ki, és joggal keltettek aggodalmat. Ez az aggodalom szürrealistákat sem hagyta érintetlenül, ez az agresszió az ő művészetükben is megjelent. Ugyanakkor az erotika már a kezdetektől fogva jelen volt a szürrealisták művészetében, az erotika tulajdonképpen az egyik tartóoszlopa volt a mozgalomnak. Ezt minden költő, festő szobrász elfogadta és magáénak érezte. Dalí, vagy René Magritte nevére ma is tömegek mozdulnak. Minek köszönhető a töretlen népszerűségük? Valóban a nagy és közkedvelt művészek közé tartoznak, mint Pablo Picasso, Henri Matisse vagy Frida Kahlo. Az ő népszerűségük talán annak köszönhető, hogy egy meghatározható imázst képviselnek, olyan képet közvetítenek, amely mindenki számára elérthető és értelmezhető.


***
A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben Magyar Nemzeti Galéria, október 20-ig Kurátorok: Didier Ottinger, Marie Sarré, Kovács Anna Zsófia

ExperiDance: perben és haragban

Publikálás dátuma
2019.06.28. 07:30
A koreográfus a kerítés előtt. Állítólag fenyegetőzött, ezért nem engedik be
Fotó: MARKOSZOV SZERGEJ
Az ExperiDance Tánctársulat művészeti vezetője, Román Sándor, valamint ügyvezető igazgatója, Vona Tibor két egészen más történetet mesél arról, miként váltak el az útjaik. A jelek szerint most két társulat is ExperiDance néven fut.
Először április közepén röppent fel a hír, hogy tizenkilenc év után feloszlik az ExperiDance Tánctársulat, az együttes művészeti vezetője, Román Sándor koreográfus pedig új együttest gründol. A társulat ügyvezető igazgatója, Vona Tibor lapunknak többször cáfolta a hírt: állította, bár több előadást le kellett mondaniuk vezető táncosok távozása miatt, a társulat folytatja. Június közepén aztán többen jelezték a Népszavának: a táncakadémia szülői értekezletén bejelentették, hogy szeptembertől nincs folytatás. Vona Tibor lapunknak akkor úgy nyilatkozott, bizonytalan ideig szüneteltetik az akadémiát, a részletes információkat pedig sajtótájékoztatón fogják ismertetni. A társulat alapító-koreográfusát, Román Sándort többször is kerestük, hiába. Az ExperiDance csütörtöki sajtótájékoztatója előtt ugyanakkor lapunk cikkére hivatkozva közleményt juttatott el az Országos Sajtószolgálathoz, hogy „ne megszégyenítésével érjen véget” a Vona Tiborral közös története. „2018 nyarán, miután az ExperiDance, illetve ennek kapcsán a nevem többször összefüggésbe került a sajtóban a kulturális taóval, felmerültek bennem kérdések: miként gazdálkodik a cég, mikre költ. Sajnos azonban válaszokat nem kaptam, így nem volt más választásom, és jogi képviselőkhöz fordultam. Vona Tibor azonban minden kérdés megválaszolásától elzárkózott és azt gondolom, hogy a kérdések egyre terhesebbek lettek számára, míg végül 2019. április közepétől 8 táncos felmondásával az előadások ellehetetlenültek. Mint megtudtam, Vona Tibor időközben értékesítette tőlem független cégét a fia részére, aki innentől kezdve ugyanazt a tevékenységet kezdte folytatni, melyet ez idáig közös cégünk végzett, és legjobb tudomásom szerint az ExperiDance Produkcióit is elkezdte értékesíteni. Mindeközben már folyamatos atrocitások értek engem és a tánckart is, és bár erre az ExperiDance 19 éves fennállása alatt soha nem volt szükség, Vona Tibor ismeretlen okból biztonsági szolgálatot kezdett alkalmazni, hogy engem a táncosokat és a próbatermi munkálatokat sajátos módon ellenőrizzék” – áll többek között Román Sándor közleményében. Az ExperiDance Váci úti székházánál aztán valóban láthattuk csütörtök délelőtt, hogy biztonsági emberek nem engedik be Román Sándort a sajtótájékoztatóra. A koreográfus lapunknak hasonlókat nyilatkozott, mint amit a közleményében elmondott. Feldúltan állította, hogy Vona Tibor a fiával együtt ki akarja sajátítani az alkotásait, élősködnek a munkásságán, de ő nem járul hozzá, hogy a koreográfiáit az ExperiDance bemutassa. Persze kérdés, melyik társulat az „igazi” ExperiDance: Román Sándor szerint azok a táncosok, aki vele tartottak. „Azok az emberek vannak mellettem, akik ott voltak Szolnokon, amikor Vona Tibor még azt sem tudta, mi az ExperiDance. Hol volt ő akkor, amikor az Ezeregyév megszületett? Az egy szolnoki csoda” – mondta lapunknak, állítva, minden szükséges jogi lépést megtesz. A sajtótájékoztatón megjelentek aztán konstatálhatták, nem mindenki tartott Román Sándorral a szolnoki időkből: többek között Debreczeni Ildikó jelmeztervező sem. Elég hamar elhangzott: a koreográfust azért nem engedik be a székházba, mert ő és jogi képviselője megfenyegette a táncművészeket. Aztán több, Román Sándorra nézve terhelő történetet meséltek el. Vona Tibor szerint múlt év tavaszán a művészeti vezetőnek el kellett volna készíteni egy Amazonok című koreográfiát. A többször „technikai okok miatt” elmaradt, több helyen is meghirdetett előadás valójában a módosított határidőre sem készült el Vona Tibor beszámolója szerint, és emiatt mintegy 250 millió forint bevételtől esetek el. Ugyanakkor idén tavasszal a próbateremben már egy olyan darab előkészületei folytak, amiről nem tudtak semmit, ezért próbarendet vezettek be. Vona állítja, május elején ipari kamerák rögzítették, hogy Román Sándor se szó, se beszéd kipakoltatta a táncosokkal az irodáját és a próbatermet, mindent elvitt, majd távozott. A vele tartó táncosok aztán egy hét után jelezték, hogy visszajönnének. Állítólag többen azért nem jöttek vissza, mert a koreográfus megfélelmlítette őket. Az ügyvezető igazgató ugyanakkor úgy tudja, Román Sándor cége ellen végelszámolás van folyamatban, több táncosnak tartozik. Ami pedig az ExperiDance gazdálkodását illeti: bizonyítani tudják, hogy minden kért iratba betekinthetett Román Sándor, és mivel a cégcsoportot folyamatosan ellenőrzi az adóhatóság, nincs rejtegetnivalójuk. Vona Tibor megjegyezte: amikor hatalmas, kétmilliárdos tao-bevételre tett szert az ExperiDance – egy év alatt 1200 előadást abszolválva, amit a Magyar Narancs is kicikkezett – nem is ő volt az ügyvezető, mivel megbetegedett, csak csendestárs volt. akkor tért csak vissza a társulathoz, miután Román Sándor visszahívta – reagált a koreográfus közleményére. Évente 250 ezren nézték meg az ExperiDance előadásait, hiba volna abbahagyni – mondta Vona Tibor, aki szerint akkor is folytatják, ha taopótló támogatást nem kapnak. A jogi szakértőik szerint négy Román Sándor-darabot gond nélkül bemutathatnak: az Ezeregyév, a Gyöngyhajú Lány Balladája, a Fergeteges és a Cinderella marad repertoáron. Augusztus 7-én Egerben, szeptember 19-én pedig a RaM Colosseumban állnak színpadra. És bármilyen meghökkentő is volt hallani: Román Sándort visszavárják.

Kérdezni akartak

Nem nyolc, hanem tizennyolc táncos mondott fel az ExperiDance-nél, és nem most tavasszal, hanem még tavaly. Mégpedig Román Sándor miatt – mondta el Újszászi András táncművész. – Román Sándor bejelentett egy új premiert, ami egy Cinderella előadásra volt rászervezve. Mivel azt sem tudtuk, mi ez az új darab, nem értettük, hogyan lehet két előadást egyszerre játszani, időpontot kértünk tőle. Tizenhárman vártunk rá, mire ő arrogáns stílusban beküldött mindenkit a terembe, majd hazazavart, mint az iskolásokat. Másnap két embert kirúgott, mi tizenhárman fegyelmit kaptunk, csak mert kérdezni szerettünk volna. Aztán azt mondta, ha akarunk az új darabban szerepelni, amiről azt sem tudjuk, mi az, akkor menjünk be a terembe. Tizenhárom évet táncoltam itt szívvel-lélekkel, vagy szükség van rám, vagy nincs, mi az, hogy „ha akarom”? Ezek után a párommal felmondtunk, aztán jöttek a többiek. Egy évvel ezelőtt meg ugyanez az ember terjesztett fel kitüntetésre, nem tudom hová tenni ezt a változását – mondta Újszászi András.

Vissza az alapokhoz

Tizennyolc évesen kerültem az együttesbe. Mindannyian szívvel-lélekkel táncoltunk. Családként voltunk itt, a társulat minden egyes tagjával. Mindig a maximumot hoztuk ki magunkból. Az Ezeregyévben tizenkét éven keresztül táncoltam Éva szerepét, ha kellett, duplára dagadt bokával. Még akkor is a színpadra álltunk, ha tizenkét fok volt – mesélte Morvai Veronika táncművész. – Régen minden egyes tag felelősséget érzett a másikért, a színpadon képviselve a színvonalat. Az utolsó időszakokban ez már nem volt forszírozva. Úgy zajlott a munka, amivel már sokan nem értettünk egyet. Szeretnénk visszamenni azokhoz az alapokhoz, amiért az együttesbe jöttünk, szeretnénk úgy összefogni, mint régen. Együtt menni, értéket teremteni, ami jó volt, megtartani, ami hiba volt, kijavítani  – fogalmazott Morvai Veronika.

Témák
ExperiDance

Meghökkentő és természetes

Publikálás dátuma
2019.06.27. 10:30
A Ruhr-vidéki Gelsenkirchen, ahogy a legkevésbé számítunk rá
Fotó: JOACHIM BROHM
Eltérő vidékek, mégis hasonló atmoszféra. Kisvárosi és külvárosi helyszínek elevenednek meg az amerikai Alec Soth és a német Joachim Brohm képein.
Two Rivers, azaz Két Folyó. Két Folyó, és minden más – tehetnénk hozzá a német Joachim Brohm és az amerikai Alec Soth munkáiból álló kiállítás címéhez. A düsseldorfi NRW-Forumban bemutatott tárlat sajátos lírai dokumentációját adja a mindennapoknak, akár strandoló fiatalok, kigyulladt autó, vagy egy elhagyott útszakasz szerepeljen a képeken. A két folyó csupán vékonyan határoló keretként, igazodási pontként szolgál az alkotók munkáiban. A közös kiállítás már első pillantásra is indokoltnak tűnhet, hiszen Alec Soth felvételeinek amerikai hangulata, mintha csak visszatükröződne Joachim Brohm németországi képein. A 2004-es Sleeping by the Mississippi című sorozata óta az egyik legjelentősebb nemzetközi fotográfusként számon tartott Soth munkáin elsősorban az USA tájait, a Mississippi folyót, a Niagara vízesést, a kisvárosi és külvárosi részeket láthatjuk. A Magnum fotósának képeiről egy kevésbé látványos, ám annál inkább ismerősnek tűnő Amerika rajzolódik ki előttünk. A kiemelkedő németországi fotóművész Joachim Brohm első, nemzetközileg is elismert, 1980-1983 között készült Ruhr sorozata mellett korábban nem látott portréi is láthatók a tárlaton. A német alkotó felvételei nem kizárólag a periféria és a városi fejlődés egyértelmű jellemvonásait rögzítik, kiemelt figyelmet fordít a társadalmi, gazdasági, kulturális vonatkozásokra is. A két fényképész nagyon jellegzetes képeit szemlélve a látogató egy idő után már nehezen tud különbséget tenni köztük. A megfelelő érzékkel meghatározott szín és formaválasztás, a távolság vagy közelség időnként meghökkentő, máskor teljesen magától értetődő látványt eredményez. A városi élet szokatlan mozdulatlansága, illetve a természet zajossága, az emberi tekintetek sejtekig hatoló mivolta a nézőket pillanatok alatt beszippantja. Egy olyan térbe, ahol nem számít, hogy Németországban vagy Amerikában vagyunk, a nyolcvanas években vagy napjainkban, az életünk lehet épp olyan feje tetejére állított, vagy annyira természetes, mint bármelyik kiállított fotón. Infó: Two Rivers NRW-Forum Düsseldorf Nyitva:  látogatható július 7-ig * A cikk a budapesti Goethe Intézettel való együttműködés keretében készült.
Alec Soth 2002-es képén Charles Lindberg megidézése
Fotó: ALEC SOTH
Szerző