Kutyák és űrhajók - interjú a Csillagok határán rendezőjével

Robert Pattinson a főszereplője az elismert francia szerzői filmes sci-fijének, a Csillagok határánnak. Claire Denis Párizsban adott interjút a Népszavának.

Mesélne a kutyákról?

Hogy érti?

Van az a rész a filmben, amikor hőseink találnak egy kutyákkal teli űrhajót.

Igen, az egy hasonló kísérlet volt, ahol ők a túlélők. Az emberek helyett.

Azt hittem, tisztelgés Lajka előtt.

Talán annyiban igen, hogy Lajka is kísérleti alany volt, mint a filmemben mindenki, az emberek is, a kutyák is. Számomra nincs különbség, karakterekben gondolkodom.

Ez az első angol nyelvű filmje…

Bármennyire is sajnálatos, az űrben mostanság vagy angolul, vagy oroszul beszélnek. Meg nemsokára kínaiul.

Franciául írta a forgatókönyvet?

Igen, sajnos én még ezen a nyelven működöm, és már nem is fog változni. Így szükségem volt valakire, aki nem csak lefordítja, hanem átülteti a dialógusokat. Ezért gondoltam szépíróra. Ez Zadie Smith volt első körben, aki viszont nem értette meg, hogy a forgatókönyv nem szépirodalom, hanem csak a filmkészítés egyik technikai eszköze. Amikor elkezdett változtatni a koncepción, inkább megváltam tőle és mégiscsak egy fordítóval fejeztem be.

A Csillagok határán az első sci-fije. Kik hatottak önre?

Tarkovszkij mindenképpen. De sokkal jobban befolyásolt a tudomány, azok az eredmények, amelyek bizonyítják a fekete anyag és a fekete lyukak létezését. Az időkorlát miatt most még nem tudunk elutazni az univerzum másik végére, de elméletben lehetséges. Én ezt az utazást képzeltem el.

Akkor ez afféle tudományos sci-fi, mint Christopher Nolannek volt a Csillagok között?

Minden, amit megmutatok, megtörténhet a jövőben, ezt több asztrofizikus is megerősítette többször a forgatás során, szóval, igen, tudományosan megalapozott. mint Nolan filmje. Csakhogy, ott hősök próbálták megmenteni a Földet a pusztulástól, nálam elítélteket küldenek egy olyan misszióra, amit nem lehet túlélni. Nem is a fantasztikum a fontos, hanem a börtöndráma.

Itt pedig fontos szerephez jut a szex.

Emberekről beszélek, így természetes, hogy előbb vagy utóbb felbukkan a szex.

Na de önnél ez igen széles spektrumon jelentkezik most a spermát gyűjtő őrült orvostól kezdve a brutális nemi erőszakig.

Természetesen. Gondoljon csak bele: halálra ítélt emberek tartanak a semmibe. Valószínűleg egy idő után csak a szex érdekli őket, utána meg már talán az sem. Az ösztöneinket nem tudjuk levetkőzni.

Pedig, azt hittem, ha egy űrhajón van minden igényt kielégítő maszturbálófülke, azért az segít.

Egy olyan helységben, ahol egyedül érjük el az orgazmust, azt mutatja meg, hogy magányosak vagyunk.

Az nem derül ki, hogy ki miért volt börtönben.

Nem is akartam ezt hosszasan kifejteni, mert nem a bűnök katalogizálása érdekelt.

Világos. De Robert Pattinson karakterének mégis van flashbackje. És abban is van kutya – csak, hogy kössem az ebet a karóhoz.

Igaz, de kutyákat nem szántam szimbólumnak, de most, hogy mondja, elgondolkoztat. Gyermekkoromban nekem is volt egy kutyám. Lehet, hogy önnel fogom írni a következő filmem.

Ha már szóba hozta: az, hogy Afrikában nőtt fel, mennyibe befolyásolja önt?

Abszolúte befolyásol. A gyermekkor a személyiségünk alapja, egy titkos hely, ahová elmenekülhetünk, ha a világ kegyetlen velünk. Kitörölhetetlen, elkerülhetetlen.

Gyakran menekül vissza?

Majdnem minden nap. Mivel ön szemmel láthatóan mélyen szereti a kutyákat, elmondom: hétéves voltam, amikor Dzsibutiban éltem és találtam egy kóbor kutyakölyköt. Megtartottam. Amikor egy évvel később visszamentem Franciaországba, ott kellett hagynom. Ennek ellenére mindig velem marad, érzem a szagát, a szíve dobogását. Szóval, rendben, meggyőzött. A kutya mégiscsak szimbólum a filmben.