Megöltek egy katonatisztet Venezuelában

Publikálás dátuma
2019.07.01. 10:27

Fotó: LEO RAMIREZ / AFP
Rafael Acostát az őrizetben töltött ideje alatt megverték és megkínozták.
A venezuelai védelmi minisztérium vasárnap megerősítette a halálhírét Rafael Acosta katonatisztnek, akit az ellenzék és családtagjai szerint halálra kínoztak, miután fegyveres emberek elhurcolták június 21-én, majd egy hétre rá katonai bíróság elé állították egy Nicolás Maduro elleni összeesküvésben részvétel vádjával. Az ügyben a katonai elhárítás (DGCIM) két tagját őrizetbe vették a venezuelai hatóságok. A korábban Acosta ügyében eljáró Alonso Medina Roa Twitteren megerősítette a katonai elhárítás tagjai őrizetbevételének hírét, hozzátéve, hogy a két embert órákon belül ki fogják hallgatni.
Acosta korvettkapitány halála miatt tiltakozott az Egyesült Államok, továbbá a Kanadát és több latin-amerikai országot tömörítő szervezet, a Limai Csoport, valamint az Európai Unió is.

Rafael Acosta Arévalo
Acosta halála nem sokkal azután következett be, hogy Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa július második felében Caracasban járt, számon kérni a Maduro rendszere által elkövetett jogsértéseket, köztük a törvénytelen gyilkosságokat és eltűnéseket. Ezzel szinte egy időben Maduro bejelentette, hogy a hadsereg tisztjei ellenzéki politikusok és külföldi politikai vezetők támogatásával összeesküvést szőttek kormányának megdöntésére. A korvettkapitányt Bachelet látogatásának utolsó napján, június 21-én hurcolták el fegyveres emberek, s egy hétre rá katonai bíróság elé állították. A venezuelai védelmi tárca vasárnap kiadott rövid közleménye szerint 
Acostát június 28-án állították katonai bíróság elé, de elájult, mielőtt megkezdődhetett volna a meghallgatása, s ezért a bíró a kórházba szállításáról rendelkezett.

„Bár biztosították számára a megfelelő kórházi ellátást, életét vesztette” – tette hozzá a közlemény. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma vasárnap azzal vádolta Maduro kormányzatát, hogy Acostát halálra kínozták.
„Nem ez az első eset, hogy a Maduro-rezsim erőszakot alkalmazott politikai foglyaival szemben”

– hangsúlyozta nyilatkozatában Morgan Ortagus külügyi szóvivő. „Az Egyesült Államok felszólítja a világ minden demokráciáját, hogy velünk együtt ítéljék el az emberi jogoknak ezt a legutóbbi megsértését, s nyomásgyakorlással kényszerítsék ki az elkövetők elszámoltathatóságát” – állt a washingtoni nyilatkozatban. Az áldozat felesége, Waleska Perez a Miami televíziónak adott interjújában azt mondta, hogy a férje ügyvédjétől kapott információk alapján
Acosta alig volt eszméleténél, miután az őrizetben megverték és megkínozták.

Acosta családja és jogvédők a katonai elhárítás (DGCIM) embereit vádolják a férfi halálra kínzásával, miután több korábbi ellenzéki személyiség megöléséért is a DGCIM-et tették felelőssé. Juan Guaidó ellenzéki vezető, aki januárban az alkotmányra hivatkozva átmeneti elnökké kiáltotta ki magát, kijelentette, hogy Acostát meggyilkolták, ami újabb bizonyítéka annak, hogy Maduro szövetségesei nem akarják meghallani a kormányváltást szorgalmazó követeléseket. Tiltakozott Acosta halála miatt a több mint egytucatnyi latin-amerikai országot és Kanadát tömörítő Limai Csoport is. Nyilatkozatukban elítélték a Maduro-rezsim ellenfeleivel szemben alkalmazott önkényes letartóztatásokat és kínzásokat is. Felemelte hangját az ügyben Luis Almagro, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára is.  „A venezuelai hadsereg korvettkapitányának, Rafael Acosta Arévalónak a biztonsági erők őrizetében bekövetkezett halála újabb bizonyítéka az igazságszolgáltatás önkényes jellegének az országban, s annak, hogy hiányoznak a fogva tartottaknak járó garanciák és jogok” – jelentette ki hétfő hajnali rövid közleményében az Európai Unió külügyi szolgálata (EEAS). Mint aláhúzták, a korvettkapitány halála nem maradhat észrevétlen és büntetlen. 
Teljes körű és független vizsgálatra van szükség a felelősök megnevezése érdekében.

Az Európai Unió teljes mértékben támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ENSZ emberi jogi főbiztosa tesz annak biztosítására, hogy valamennyi venezuelai emberi jogai teljes védelemben részesüljenek - húzták alá. Venezuela egyszerre küzd súlyos gazdasági és politikai válsággal. Előbbinek az az oka, hogy az ország kizárólag kőolajszármazékokat exportál, és az olajárak pár évvel ezelőtti jelentős csökkenésének hatására a gazdaság zuhanórepülésbe kezdett. A belpolitikai válság azután mérgesedett el, hogy a legutóbbi választásokon az ország törvényhozásában elsöprő többséget szerzett az ellenzék. Ezt követően a hatalomhoz hű legfelsőbb bíróság fokozatosan megfosztotta jogköreitől a törvényhozást, majd
Maduro 2017-ben párhuzamos parlamentnek számító alkotmányozó gyűlést hozott létre, amelynek megválasztását számos nemzetközi bírálat kísérte.

Maduro tavaly újabb elnöki mandátumot nyert el az ellenzék választási bojkottja ellenére. Az Egyesült Államok támogatta ellenzéknek pedig nem sikerült meggyőznie a hadsereget arról, hogy forduljon Maduro ellen, és távolítsa el őt a hatalomból.
Szerző
Frissítve: 2019.07.01. 11:30

Szélsőjobboldali szervezetek betiltását követelik Németországban

Publikálás dátuma
2019.07.01. 10:00

Fotó: UWE ZUCCHI / AFP / DPA
Nemcsak a nagykoalíció pártjai, az uniópártok és a szociáldemokraták, hanem az ellenzéki Zöldek, a szabaddemokrata FDP és a Balpárt is megmozdult azért, hogy a hatóságok mindent tegyenek meg a szélsőségesek visszaszorítása érdekében. Csütörtökön további két személyt tartóztattak le.
Németországban sokkolta a közvéleményt, hogy egy neonáci férfi politikai okokból gyilkolta meg Kassel járási államigazgatási hivatalának vezetőjét, Walter Lübckét június elején. Politikussal még sosem végeztek bevándorláspárti nézetei miatt, s az egész ügy egy sötét kor emlékét idézi vissza megannyi német számára. Nemcsak a nagykoalíció pártjai, az uniópártok és a szociáldemokraták, hanem az ellenzéki Zöldek, a szabaddemokrata FDP és a Balpárt is megmozdult, s egytől egyig azt követelik, a hatóságok mindent tegyenek meg a szélsőségesek visszaszorítása érdekében. A gyilkosságért letartóztatott férfi, akit a német sajtó csak Stephan E.-ként emleget személyiségjogi okok miatt, szerdán vallotta be tettét, s azt állította, nem voltak segítői, a nyomozás azonban tovább folytatódik. Ennek eredményeként csütörtökön további két személyt tartóztattak le – közölte az ügyészség. Angela Merkel kancellár a hét végén figyelmeztetett arra, ha nem tárják fel körültekintően és minden részletre kiterjedően a gyilkosság hátterét, akkor megrendülhet az emberek bizalma a teljes intézményrendszerben, ennek azonban beláthatatlan következményei lennének. Horst Seehofer belügyminiszter pedig azt közölte, a hatóságoknak többet kell tenniük a megelőzésért, s azt is fontolóra kell venni, mely szélsőjobboldali szervezeteket tiltsanak be. A német belügyminisztérium statisztikái szerint az elmúlt években egyértelműen emelkedett az erőszakra hajlamos szélsőjobboldaliak száma. 2014-ben még 10 500 ilyen személyt tartottak nyilván, 2017-ben azonban már 12 700-at. A CDU vezetése szerint a jobboldali erőszak elharapózásában komoly szerepe van az Alternatíva Németországért (AfD) párt bevándorlókkal szembeni folyamatos  gyűlöletkeltésének. A szélsőjobbhoz köthető regisztrált bűncselekmények esetében ugyanakkor nem figyelhető meg egyértelmű emelkedés. 2014-ben 17 ezer ilyen esetet regisztráltak, 2016-ban pedig már 23 600-at, ez a szám azonban 2018-ra 20 400-ra csökkent. A testi sértéssel, vagy akár gyilkossággal végződött bűnelkövetések száma öt éve 1030 volt, 2016-ban 1700, 2018-ban azonban már csak 1160.  Seehofer múlt héten egy szintre emelte az iszlám és a szélsőjobb terrort. Bizonyos tekintetben a kasseli városvezető gyilkosa is hasonlóan viselkedett, mint az Iszlám Állam (IS) megannyi merénylője, akik valamelyik nyugati országban követték el tettüket. Stephan E.-t ugyanis visszafogott személyiségnek, példás családapának ismerték. Semmi feltűnést sem keltett, spitzgiebeli házában élt feleségével és gyermekeivel. Egy vasúttechnikai cégnél dolgozott. Munkahelyén is kedvelték, s ami különösen érdekes, állítólag igen jól megértette magát egy iráni munkatársával. Ez azonban életének csak az egyik, a külvilágnak szóló része volt. Azok, akik a rokonszenves, kissé visszahúzódó férfit ismerték, fogalmuk sem volt nemcsak arról, hogy húsz éve neonáci csoportok aktív tagja, hanem arról sem, hogy erőszakra is kész őrült eszméi érvényre juttatása érdekében.
Stephan E. másik élete teljesen másként zajlott. Az interneten tartotta a kapcsolatot a hozzá hasonló gondolkodásúakkal, szélsőséges, uszító, erőszakra felszólító fórumokhoz csatlakozott. Nincs abban semmi meglepő, hogy ennyire képes volt szétválasztani a magánéletét neonáci mindennapjaival. Emlékezhetünk a norvég Anders Behring Breivikre, aki szintén feltűnés nélküli életet élt, az őt ismerők is megdöbbentek 2011 júliusában elkövetett szörnyű tettén, amikor 77 embert, jórészt fiatalokat gyilkolt meg. Az ausztrál merénylő, a márciusban, az új-zélandi christchurchi mecsetben félszáz embert lemészároló, Breiviket példaképének tartó Brenton Tarrant is csendben készült vérengzésére, több évig tartó európai körútja után, két év óta tervelte ki a tömeggyilkosságot. Ismerősei szerint Európában radikalizálódott. Akadnak azonban különbözőségek is a német és a többi eset között. A kasseli merénylet ugyanis nem csak politikai indíttatású, hanem konkrétan politikus ellen végrehajtott gyilkosság, ami más minőséget képvisel. Ez rendítette meg annyira a német társadalmat: az elkövető a náci elődök példáját követte. A liberális, bevándorláspárti politikusok erőszak céltáblájává válhatnak, s már nem csak az interneten, a közösségi oldalakon, szélsőséges fórumokon, hanem a való életben is. „Ez új minőséget jelent” – hangoztatta Seehofer is. „A terrorizmus visszatükrözi mindazt, ami a társadalmi összképet jellemzi” – vélekedett a Spiegel hetilapban a szélsőségeket vizsgáló német szakértő, Florian Hartleb. S ha ez így van, az azt jelentené, hogy az okok mélyebben gyökerezhetnek a társadalomban. A belügyminisztérium adatai szerint 1990-től 2018 júniusáig a szélsőjobboldali támadások következtében összesen 83 személy vesztette életét, más források szerint azonban az áldozatok száma ennél magasabb. Ennek az lehet az oka, hogy 2001-től nem különítették el egyértelműen a köztörvényes bűncselekményektől a szélsőjobboldali indíttatású támadásokat. Valójában nem a Lübcke elleni akció volt az első politikussal szembeni szélsőjobboldali támadás. 2015 őszén a kölni polgármester, Henriette Reker csodával határos módon élt túl egyet. Az interneten azóta sem csitult a gyűlöletkeltés a döntéshozókkal, helyi politikusokkal szemben. A Lübcke-gyilkossággal kapcsolatos nyomozás pedig feltárta, hogy alsó-szászországi politikusok ellen is támadásra készültek szélsőségesek. A Nürnberg 2.0 Deutschland nevű neonáci szervezet közzé is tett egy listát az „ellenséges” politikusok nevével. Az esetnek súlyos következményei lehetnek, várhatóan több neonáci szervezetet betiltanak, köztük a Combat 18-at, amelynek rendezvényén Stephan E. is megjelent. A keményebb fellépést jelzi, hogy a napokban nyolc személy ellen emelt vádat az ügyészség, akik az úgynevezett Revolution Chemnitz nevű szélsőjobboldali szervezethez tartoznak.
Nagy kérdés, hogyan lehet hosszabb távon sikerrel küzdeni a szélsőséges, gyűlöletkeltő ideológiával szemben. Erre kell mielőbb megtalálnia a választ a politika irányítóinak, ám Németországban a demokratikus pártok képesek összefogni a jó cél érdekében.

Stephan E. viharos múltja

A kasseli esettel kapcsolatban zajló nyomozás során Stephan E-ről is kiderült, hogy korábban nem csak az interneten élte ki neonáci nézeteit, 1993-ban például egy hesseni településen támadást intézett egy bevándorlókat toborzó központ ellen. Szerencsére senki sem sérült meg. Németország újraegyesítése után ekkoriban hágott tetőfokára a szélsőjobboldali erőszak. Néhány hónappal korábban ugyanis Solingenben felgyújtották egy török származású család által lakott házat, öt személy vesztette életét.

Erőszakos szélsőjobboldali bűncselekmények Németországban

1980 szeptember - Egy a müncheni Oktoberfesten végrehajtott pokolgépes merényletben 13-an haltak és 211-en sérültek meg. A terrorakció során meghalt az elkövető, a neonáci Gundolf Köhler. Máig sokan kételkednek abban, egyedül hajtotta-e végre a vérfürdőt 1985 december – Neonácik folytattak hajtóvadászatot a hamburgi Hihenfelde városrészben élő török bevándorlók után. Amikor a menekülő Ramazan Avci a földre került, skinheadek eszméletlenre verték. Avci később belehalt sérüléseibe 1990 december – Egy szélsőjobboldali, jórészt fiatalokból álló csoport afrikai bevándorlókat támadott meg a brandenburgi Eberswaldéban. Az angolai António Kiowa a kórházban halt bele sérüléseibe 1992 december – Három török nő halt meg, amikor Mölln városában felgyújtottak egy lakóházat 1993 május – Solingenben négy fiatal támadott meg egy törökök által lakott házat. Tűz ütött ki, öt személy vesztette életét. 1997 február – Egy rendőri ellenőrzésnél megölik Stefan Grage rendőrt az A 24-es autópályán. A gyilkosságot a szélsőjobboldali Kay Diesner követte el 1999 február – A brandenburgi Guben városában jobboldali radikálisok támadtak meg menekülteket, egy algériai menedékkérő, Farid Guendoul menekülés közben vesztette életét 2000 június – A szélsőjobboldali Michael Berger Dortmundban és Waltropban három rendőrt ölt meg, majd magával is végzett 2000 szeptember – Lelőtték a török virágkereskedőt, Enver Simseket. Ezzel kezdődött meg a Nemzetiszocialista Illegalitás (NSU) nevű szervezet példátlan gyilkossági sorozata. A rendőrség, valamint az alkotmányvédelmi hatóság azonban 2011-ben nem ismerték el, hogy a tettesek szélsőjobboldaliak voltak. 2002 július – A 16 éves Marinus Schöberlt a brandenburgi Potzlowban három szélsőjobboldali kínozta halálra 2003 december – Heidenheimben (Baden-Württemberg) egy skinhead gyilkolt meg három személyt 2009 július – Egy tárgyaláson a drezdai tárgyalóteremben a szélsőjobboldali Alex Wiens leszúrta az egyiptomi kézilabdázó Marva el-Serbinit 2011 november – Az NSU két vezetőjének öngyilkosságával és a terrorsejt felszámolásával válik világossá, hogy a szervezet 2000-től tíz személyt ölt meg, és 43 gyilkossági kísérlet fűződik a nevéhez. 2019. június 2. – Otthonában, fejlövéssel végeznek a kasseli politikussal, a kereszténydemokrata Walter Lübckével, aki gyűlölt figura a szélsőjobb körében a menekültekért kifejtett tevékenysége miatt. Egyebek mellett számos menekült elhelyezéséről gondoskodott.

Véget értek a kétoldalú megbeszélések az EU-csúcson, Tusk szűk körű egyeztetéseket folytat

Publikálás dátuma
2019.07.01. 08:58

Fotó: VIRGINIA MAYO / AFP
Amennyiben nem jutnak döntésre, az újonnan alakuló EP második plenáris ülését megelőzően, július 15-én újabb csúcstalálkozóra kerülhet sor.
A Brüsszelben zajló európai uniós csúcsértekezleten hétfő hajnalban lezárultak az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által kezdeményezett kétoldalú megbeszélések, amelyet követően Tusk még szűk körű konzultációra hívta Angela Merkelt, Emmanuel Macront,Mark Ruttét és Pedro Sánchezt - közölték diplomáciai források. Mivel a tagállami vezetők vasárnap esti első megbeszélésükön nem értek el előrelépést, Donald Tusk éjjel 11 órakor felfüggesztette a rendkívüli EU-csúcstalálkozót, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytasson a tagállamok vezetőivel. Tusk mintegy hat órán keresztül tárgyalt egyenként az uniós 28 országnak vezetőjével, hogy tisztább képet kapjon a jelöltek személyét érintő tagállami preferenciákról.  
Diplomáciai források közlése szerint továbbra sem világos, hogy az ötös körben folytatott tanácskozást követően, várhatóan hamarosan újrakezdődő teljes uniós tanácskozáson konszenzusra tudnak-e jutni

az uniós intézmények vezető tisztségeit illetően. A Politico című brüsszeli hírportál egy diplomatától úgy értesült, hogy amennyiben nem jutnak döntésre, az újonnan alakuló Európai Parlament második plenáris ülését megelőzően, július 15-én újabb csúcstalálkozóra kerülhet sor. A tagországok állam-, illetve kormányfői vasárnap este kezdtek rendkívüli találkozót Brüsszelben, ezen egyetlen napirendi pontként a főbb EU-intézmények vezetői tisztségeinek betöltéséről tárgyalnak.
Az Európai Bizottság következő elnökét az Európai Parlament választja meg, de a jelöltállítás kizárólagos joga az unió alapszerződése értelmében az állam-, illetve kormányfőket tömörítő Európai Tanácsé.

Ennek ellenére a pártcsaládok - a folyamat demokratizálására hivatkozva - a 2014-es tisztújítás előtt csúcsjelölti rendszert vezettek be azzal a céllal, hogy azon pártcsalád jelöltje kapja meg a brüsszeli bizottság elnöki posztját, amelyre az EP-választásokon a legtöbben szavaznak. 2014-ben az állam-, illetve kormányfők többségi szavazással - magyar és brit ellenvetés mellett - úgy döntöttek, hogy az Európai Néppárt jelöltjét, Jean-Claude Junckert jelölik a testület élére.
Szerző
Témák
EU-csúcs
Frissítve: 2019.07.01. 09:41