Egy fiatal ausztriai emigráns török énekesnő monológja, aki egy terápia folyamán próbálja megérteni, elmondani az érzéseit – áll a Yesim című kötet ismertetőjében. A lebilincselő kisregény különös fénytörésbe helyezi egy nő és egy férfi szerelmi történetét. Svetlana Žuchová 2006-ban megjelent regénye a megírásának idején sokkal kevésbé szólt a migrációról, mint egy fiatal nő érzéseiről. – Amikor írtam a regényt, sokkal kevésbé volt jelentős a politikai aspektus, számomra ez Yesim és Max története volt. Tizenhárom évvel ezelőtt még szinte elhanyagolható volt azok száma, akik bevándorlóként érkeztek a térségünkbe, a könyv ezért sokkal inkább a kapcsolatokról szólt. Azt hiszem, korábban még nem is kérdezett erről senki – válaszolta lapunknak a szlovák szerző, akinek magyarul nemrég megjelent regényét a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében mutatták be.
A regényben a törökországi gyökerekkel rendelkező Yesim által felidézett történeteken át láthatunk bele emigráns családjának és környezetének életébe, és abba a közegbe, amelyben megpróbálnak új életet kezdeni. A fiatal nő mindent megtesz, hogy találjon valakit, akivel megoszthatja az életét. Ezért is rendhagyó, hogy úgy számol be mindennapjairól, mintha terápián lenne. Az író szerint nincs kiemelkedő jelentősége annak, hogy a főszereplő török: az osztrák környezetben szinte természetes volt számára, hogy a törökökről írjon, mint az egyik legnagyobb ott élő nemzetiségről. – A 2000-es évek elején a könyv írásakor Bécsben tanultam, és azt hiszem, akkor még azoknak az embereknek a helyzete is más volt, akik Kelet-Európából Bécsbe érkeztek. Általánosságban érdekelt az a szituáció, amit egy bevándorló élhet át. Nem annyira számít, hogy Yesim milyen nemzetiségű, sokkal inkább az érdekelt, milyen érzés idegennek lenni, hogyan lehet kialakítani az otthont egy idegen országban – részletezte Svetlana Žuchová.
Az író szerint nagy mértékben a saját tapasztalatainktól is függ, miként tekintünk a bevándorlók helyzetére. Mást jelent ez a kérdés azoknak, akik az egész életüket egy országban élték le, vagy akik csak akkor láttak bevándorlókat, amikor azok az országukba jöttek. – A korábbi kelet-európai országokban élők azonban azt hiszem, megtapasztalhatták, hogy milyen külföldre utazni bevándorlóként. Épp ezért szerintem jobban meg kellene értenünk ezt a helyzetet. Az országaink hosszú migrációs múltra tekintenek vissza – legalábbis Csehszlovákiából, például az 1960-as években, a szovjet megszállás idején sokan emigráltak –, mégsem vagyunk túl befogadóak, amikor manapság erről van szó – hangsúlyozta a szerző. Ám úgy véli, a változáshoz valószínűleg több időre van szükség. – Szlovákiának is idő kell, hogy megértse, a bevándorlók nem veszélyesek, hanem akár segíthetik is az országot. Ez egy lépésről lépésre történő folyamat – fűzte hozzá.
A kelet-európai közös múlt kapcsán a szerző megjegyezte, hogy az országok kulturálisan még mindig közel állnak egymáshoz, vannak olyan hasonlóságok – például a konyhaművészetünk –, amelyek nem tűnnek fontosnak, mégis a közös történelem áll mögötte. – De alapjaiban ma már más a helyzet. Alig találsz olyan fiatal szlovákot, aki beszélne magyarul, vagy fordítva. A nagyszüleim generációjának ez még megszokott volt – hangsúlyozta az író, akinek nagyapja magyar volt, ám ő már Szlovákiában született, viszont ma Prágában él. – Én azt mondanám, a régióban érzem magam otthon. Nem kizárólag Szlovákiában, hanem ebben a környezetben – Ausztriában, Magyarországon, Csehországban is. Azt hiszem, az, hogy számos országban éltem, erősíti ezt az érzetet.
De mi is az otthon? – ez a könyv egyik fő kérdése. Yesim bizonyos szempontból otthontalan, nem találja a helyét az országban, és a közvetlen környezetében, az emberi kapcsolataiban sem. – Vannak, akik mindenhol otthonra találnak, míg mások csak azon a helyen, ahol születtek – vélekedik Svetlana Žuchová. – Bár ma már szinte nincsenek határok, és bárhová mehetsz a világban, még megtalálhatod az otthonodat. Mégiscsak szükségünk van az otthon érzetére, egy olyan saját territóriumra, ahol biztonságban érezzük magukat, legyen az éppen egy sátor vagy egy ágy.
Infó:
Svetlana Žuchová: Yesim
Womanpress, 2019.
Fordította: Vályi-Horváth Erika
