migráció;könyv;irodalom;

2019-07-03 09:35:00

„Az érdekelt, milyen érzés idegennek lenni” – Svetlana Žuchovával beszélgettünk

Hogyan változhat egy könyvhöz való hozzáállásunk az adott kor történéseinek hatására? Yesim című kisregénye kapcsán erről beszélgettünk Svetlana Žuchová szlovák íróval.

Egy fiatal ausztriai emigráns török énekesnő monológja, aki egy terápia folyamán próbálja megérteni, elmondani az érzéseit – áll a Yesim című kötet ismertetőjében. A lebilincselő kisregény különös fénytörésbe helyezi egy nő és egy férfi szerelmi történetét. Svetlana Žuchová 2006-ban megjelent regénye a megírásának idején sokkal kevésbé szólt a migrációról, mint egy fiatal nő érzéseiről. – Amikor írtam a regényt, sokkal kevésbé volt jelentős a politikai aspektus, számomra ez Yesim és Max története volt. Tizenhárom évvel ezelőtt még szinte elhanyagolható volt azok száma, akik bevándorlóként érkeztek a térségünkbe, a könyv ezért sokkal inkább a kapcsolatokról szólt. Azt hiszem, korábban még nem is kérdezett erről senki – válaszolta lapunknak a szlovák szerző, akinek magyarul nemrég megjelent regényét a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében mutatták be.

A regényben a törökországi gyökerekkel rendelkező Yesim által felidézett történeteken át láthatunk bele emigráns családjának és környezetének életébe, és abba a közegbe, amelyben megpróbálnak új életet kezdeni. A fiatal nő mindent megtesz, hogy találjon valakit, akivel megoszthatja az életét. Ezért is rendhagyó, hogy úgy számol be mindennapjairól, mintha terápián lenne. Az író szerint nincs kiemelkedő jelentősége annak, hogy a főszereplő török: az osztrák környezetben szinte természetes volt számára, hogy a törökökről írjon, mint az egyik legnagyobb ott élő nemzetiségről. – A 2000-es évek elején a könyv írásakor Bécsben tanultam, és azt hiszem, akkor még azoknak az embereknek a helyzete is más volt, akik Kelet-Európából Bécsbe érkeztek. Általánosságban érdekelt az a szituáció, amit egy bevándorló élhet át. Nem annyira számít, hogy Yesim milyen nemzetiségű, sokkal inkább az érdekelt, milyen érzés idegennek lenni, hogyan lehet kialakítani az otthont egy idegen országban – részletezte Svetlana Žuchová.

Az író szerint nagy mértékben a saját tapasztalatainktól is függ, miként tekintünk a bevándorlók helyzetére. Mást jelent ez a kérdés azoknak, akik az egész életüket egy országban élték le, vagy akik csak akkor láttak bevándorlókat, amikor azok az országukba jöttek. – A korábbi kelet-európai országokban élők azonban azt hiszem, megtapasztalhatták, hogy milyen külföldre utazni bevándorlóként. Épp ezért szerintem jobban meg kellene értenünk ezt a helyzetet. Az országaink hosszú migrációs múltra tekintenek vissza – legalábbis Csehszlovákiából, például az 1960-as években, a szovjet megszállás idején sokan emigráltak –, mégsem vagyunk túl befogadóak, amikor manapság erről van szó – hangsúlyozta a szerző. Ám úgy véli, a változáshoz valószínűleg több időre van szükség. – Szlovákiának is idő kell, hogy megértse, a bevándorlók nem veszélyesek, hanem akár segíthetik is az országot. Ez egy lépésről lépésre történő folyamat – fűzte hozzá.

A kelet-európai közös múlt kapcsán a szerző megjegyezte, hogy az országok kulturálisan még mindig közel állnak egymáshoz, vannak olyan hasonlóságok – például a konyhaművészetünk –, amelyek nem tűnnek fontosnak, mégis a közös történelem áll mögötte. – De alapjaiban ma már más a helyzet. Alig találsz olyan fiatal szlovákot, aki beszélne magyarul, vagy fordítva. A nagyszüleim generációjának ez még megszokott volt – hangsúlyozta az író, akinek nagyapja magyar volt, ám ő már Szlovákiában született, viszont ma Prágában él. – Én azt mondanám, a régióban érzem magam otthon. Nem kizárólag Szlovákiában, hanem ebben a környezetben – Ausztriában, Magyarországon, Csehországban is. Azt hiszem, az, hogy számos országban éltem, erősíti ezt az érzetet.

De mi is az otthon? – ez a könyv egyik fő kérdése. Yesim bizonyos szempontból otthontalan, nem találja a helyét az országban, és a közvetlen környezetében, az emberi kapcsolataiban sem. – Vannak, akik mindenhol otthonra találnak, míg mások csak azon a helyen, ahol születtek – vélekedik Svetlana Žuchová. – Bár ma már szinte nincsenek határok, és bárhová mehetsz a világban, még megtalálhatod az otthonodat. Mégiscsak szükségünk van az otthon érzetére, egy olyan saját territóriumra, ahol biztonságban érezzük magukat, legyen az éppen egy sátor vagy egy ágy.

Infó:

Svetlana Žuchová: Yesim

Womanpress, 2019.

Fordította: Vályi-Horváth Erika