Furcsa kampány: késik a strandszezon, hallgat a polgármester Balatonszemesen

Publikálás dátuma
2019.07.08. 07:30
Június 30-án kellett volna megnyílnia a strandnak
Fotó: Népszava
Késik a strandfelújítás, az önkormányzat titkolja a beruházó kilétét, de azért 2,5 millióval megtoldotta a költségkeretet.
Két hete nem válaszol a Népszava kérdéseire a balatonszemesi polgármester a Berzsenyi utcai strand felújításával kapcsolatban. Pedig valószínűleg nem csak lapunkat érdekelné az információ, az említett fürdőhelynek ugyanis eredetileg június 30-án kellett volna megnyílnia, de még mindig munkagépek dolgoznak ott, a környéket pedig a deponált építőanyagok, felhalmozott betonlapok és térkőhalmok, illetve az építkezésen dolgozó nehézgépek, teherautók csúfítják. Az önkormányzatot viszont láthatóan nem izgatja a késés, sőt, a település tartalékából nemrég 2,5 millió forintot szavaztak meg az elhúzódó munkálatok folytatására. Van persze jó hír is: a közelben lévő, a polgármester érdekeltségébe tartozó Strand Étterem térkövezése már elkészült.
Szemesen megoszlanak a vélemények arról, hogy Takács József polgármester újraválasztásának használ, vagy inkább árt az eset. Egyesek szerint a település sorozatos botrányai jelentősen csökkentik az esélyeit, de hallottunk olyan vélekedést is, hogy minél közelebb kerül a felújított strand átadása az őszi önkormányzati voksolás időpontjához, annál jobban hasznosítható majd a kampányban.
Balatonszemes, illetve személy szerint Takács először tavaly került be az országos sajtóba, amikor a 24.hu és a Népszava megírta: a település az egyik parkját bocsátotta az uniós forrásból vasútrekonstrukciót végző vállalkozások rendelkezésére az építési törmelék lerakásához, méghozzá nevetségesen olcsón. Az érintett területen ráadásul rengeteg fát kivágtak, a törvényben előírt rehabilitáció és faültetés pedig csak részlegesen, vagy inkább névleg történt meg. Az ügylet haszonélvezője egy olyan konzorcium volt, amelyben Mészáros Lőrinc cége is érdekelt, de a történetben nem ez az egyetlen szál, ami a kormánykörökhöz vezet. A polgármester elvileg független, de a legutóbbi országgyűlési választás idején jogerős elmarasztalást kapott, amiért a Fidesz helyi jelöltjének kampányolt. Érdekesség, hogy a jelölt szórólapján a kormánynak köszönhető egyik vívmányként a még most is építés alatt álló strand felújítása szerepelt.
Június elején ismét médiasztárrá vált a Balaton-parti település, amikor kiderült, hogy egy olyan „bűnmegelőzési egyesület” terjesztette a drogot éveken át a déli parton, amelyet a szemesi polgármester veje vezet, és amely rendszeres anyagi támogatást kapott az önkormányzattól – többek között egy gépkocsi megvásárlásához, amit, mint utóbb kiderült, drogterjesztésre is használtak. Ezt a skandalumot a rendőrség példátlanak nevezte a magyar bűnüldözés történetében, a Balatonszemes-Balatonőszöd Bűnmegelőzési Egyesület, elnökét, a 28 éves E. Istvánt – Takács kisebbik lányának a férjét – pedig őrizetbe vette. Az eset csak átmenetileg borzolta föl a kedélyeket az amúgy meglehetősen békés községben, viszont – alig három héttel később – a strand beharangozott megnyitásának elmaradása érezhető ellenérzést szült. A hangulat most azért is feszült, mert még a tavalyi, balul sikerült Mészáros-biznisz hullámai sem ültek el teljesen: az akkori beruházásnak része lett volna egy új vasúti átjáró megépítése is. Az átjárót azonban egy rövid próbaüzem után lezárták, mert az önkormányzat nem készítette el az ahhoz vezető utat. A fénysorompóval biztosított átjáró 80 millió forintba került, de a bekötőút nélkül használhatatlan.
Valószínűleg az is érdekes adalék lenne, hogy ki végzi – immár megemelt áron – a strandberuházást, de ezt ugyanúgy nem árulták el lapunknak, miként azt sem, kié lett az évek óta zárva tartó Lidó kemping a parton, és mit akarnak ott építeni. A helyi közvélemény mindenesetre ott is Mészáros Lőrincet sejti a hamarosan induló építkezés mögött.

Tovább hízik a Fidesz pártalapítványa

Publikálás dátuma
2019.07.08. 06:45

Fotó: Bruzák Noémi / MTI
2018-ban már 553 millió forintból gazdálkodhatott a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány.
Tizenhárom millió forinttal nőtt a Fidesz pártalapítványának bevétele tavaly. Így 2018-ban már 553 millió forintból gazdálkodhatott a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (SZPMA). A Balog Zoltán ex-miniszter által vezetett alapítvány bevételének túlnyomó része, mintegy 551,5 millió forint költségvetési támogatás, de a szervezetet támogatta egy magánszemély, a Wahed Media Hungary Kft. és a Sárhegyi és Társa Ügyvédi Iroda. Az erős kormánypárti kapcsolatokkal rendelkező ügyvédi iroda vezetője, Sárhegyi Zoltán volt Fidesz-delegált a Nemzeti Választási Bizottságban. Az iroda – amely segédkezett a Habony-féle médiabirodalom elindításában – jelentős közmegrendelésekhez is jutott. Sárhegyi és a szintén az irodában dolgozó felesége közös vállalkozása 2011-re és 2012-re több milliárdos keretszerződést kötött a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel. Az iroda tavaly októberben 160 millió forintos keretszerződést írt alá az állami vasúttársasággal is. A bíróságra benyújtott mérlegből kiderül, hogy a Fidesz pártalapítványa a bevételek jó részét, 349 milliót költötte el az „alapító okiratban rögzített célokra”. Minden bizonnyal ide könyvelhették el a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), illetve alapítványának juttatott 50 millió forintot. Erről nem tett említést, a Polgári Magyarországért Alapítvány, de arról igen: több tucat más egyesület, konferencia és rendezvény kapott támogatást. Így is jócskán maradt a kasszában: az alapítvány 2017-hez képest jóval többet, 71 millió forint eredményt könyvelhetett el. Korábban az Átlátszó írta meg, hogy az SZPMA tízmilliókat fizetett az azeri korrupciós ügyekkel összefüggésben az Európa Tanácsból (ET) kizárt Stef Goris ex-képviselőnek. A gyanú szerint a képviselőnek kulcsszerepe volt abban, hogy az ET végül nem ítélte el Azerbajdzsánt. Az átlátszó szerint az SZPMA lényegében másolt tanulmányokért fizetett Gorisnak, ráadásul pont akkor, amikor Magyarország ügyében is zajlott egy jogállamiság vizsgálat az Európa Tanács parlamenti bizottságában. Végül az ET visszafogottan járt el a magyarországi jogsértések miatt is.
Frissítve: 2019.07.08. 06:50

Félelemből és dacból szavaznak

Publikálás dátuma
2019.07.08. 06:00

Fotó: Balázs Attila / MTI
A kérdezettek majd kétharmada szerint a kistelepüléseken nem lehet szabad a helyhatósági választás a kiszolgáltatottság miatt – derült ki egy Publicus-felmérésből.
Magyarország kisvárosaiban és a falvaiban a választás nem szabad, legalábbis az emberek majdnem kétharmada biztos benne, hogy a hatalmon lévők érdemben képesek befolyásolni a voksolást – ezt mérte a közvéleményt a Népszava megbízásából szondázó Publicus Intézet. Nem vitás, ezeken a településeken a legerősebb a gazdasági függés: a helyhatóság az egyik legnagyobb munkáltató és a vállalkozások sokaságának jóléte nagyban függ az önkormányzati megrendelésektől.
A nagyvárosok – a választók érzékelése szerint – egyelőre megmaradtak a szabadság bástyáinak, így 73 százaléka az embereknek úgy érzi, teljesen szabadon eldöntheti, melyik polgármester-jelöltet választja. Feltéve, hogy akad olyan, aki kedve szerint való. Márpedig az emberek 65 százaléka lát ilyen aspiránst. Az ellenzéki szavazók körében ennél csak a Demokratikus Koalíció és a Jobbik produkált jobb arányt: előbbi szimpatizánsainak 72 százaléka lát jó jelöltet, míg utóbbi támogatóinak 66 százaléka. Az ellenzékiek közül leginkább a momentumosok nem találják az emberüket – csak 50 százaléknak van favoritja –, és az MSZP esetében is mindössze 59 százalék a találati arány. A választási aranytartalékot jelentő bizonytalanok 58 százaléka nem lel egyelőre szíve szerint való polgármester-jelöltre.
Noha a mérés szerint az ellenzéki oldalon meglehetősen nagy, 50-72 százalékos arányban látnak megfelelő jelölteket, a győzelmi esélyeket illetően már kevésbé optimisták a kormányellenes voksolók. Arra a kérdésre, hogy az ön településén van-e esélyes ellenzéki jelölt, egyedül az MSZP szimpatizánsai feleltek igennel meggyőző fölénnyel. A többi ellenzéki támogató esetében 37 és 44 százalék fedezett fel esélyes aspiránst. Ebben az esetben is a momentumosok voltak a leginkább pesszimisták. A szimpatikusság és az esélyesség közötti ellentmondás feloldása az lehet, hogy az ellenzék közös jelöltjeinek leginkább a nagyvárosokban van győzelmi esélye – kisvárosokban és falvakban, egyebek mellett a már említett függőségi viszonyok miatt kevésbé.
Mindenesetre még semmi nincs lefutva: bár a többség kevésbé fontosnak nevezte az önkormányzati választásokat, az emberek 72 százaléka állítja, biztosan elmegy voksolni. Ez az arány valószínűleg szelídül, de egy 60 százalékos részvétel reális lehet, hiszen az EP-választásoknál is a szavazásra jogosultak majdnem 40 százaléka jelent meg urnáknál, míg 2014-ben a „brüsszeli voksolás” a választók 29 százalékát sem mozgatta meg. Azaz jól látszik, hogy a különböző megmérettetéseket az ellenzéki szimpatizánsok egyfajta protestszavazásként fogják fel – mint emlékezetes a 2018-as országgyűlési megmérettetésen is majdnem 10 százalékkal többen szavaztak, mint 2014-ben – ezzel párhuzamosan pedig a Fidesz is kénytelen csúcsra járatni a mozgósítást. Ráadásul a jelek szerint szép lassan megtört az a hit, hogy hátrányos, ha egy település első embere nem kormánypárti, mert így például nehezebben csatornáz be fejlesztési pénzeket. Már az emberek 48 százaléka gondolja így, és csak 38 százalék hiszi, hogy árt falujának, városának, ha más a kabinet és a polgármester „színe”. Ennek ellenére, a kérdezettek – még amennyiben hátrányosnak tarják is, ha nem kormánypárti a városvezetés – többségében, 85 százalékos arányban szívesen voksolnának ellenzéki polgármester-jelöltre.

Változó motiváció

Fura ellentmondás jellemezte eddig az önkormányzati választásokat: a részvétel mindig alacsonyabb volt, mint az országgyűlési voksolásnál, pedig az emberek zöme úgy gondolta, hogy a helyhatósági meccs eredménye jobban befolyásolja az életét. Mára ez a hit átfordult: mindössze 16 százalék véli úgy, hogy az önkormányzati választás nagyobb hatással van a sorsára, a parlamenti voksolásnak 37 százalék tulajdonít nagyobb jelentőséget. 27 százalék pedig úgy gondolja, mindkét voksolás egyformán fontos. Hogy ez így alakult, annak az az eredője, hogy mindegyik párt – ha más okból is – de kampánystratégiát váltott. Korábban az önkormányzati voksoláson a pártok általában helyi üzenetekkel nyomultak – de ez általában a fejlesztéseket menedzselni tudó kormánypártnak kedvezett. Így ellenzékben a Fidesz átállt a központi üzenetekre – és ehhez a gyakorlathoz ellenzékben is ragaszkodott. Egyrészt így nem kellett a rivális helyi jelölt kampányára és a saját teljesítményhiányára reagálnia, másrészt a „centrális mondások” – mint például a rezsi és a migránsok ügye – sokkal hatékonyabb hívószónak bizonyultak. A baloldali formációk pedig 2010 után kispárti létbe kényszerültek, így se emberük, se forrásuk nem volt arra, hogy alternatív helyi kampányokat építsenek, hanem szintén a központi üzenetekkel igyekeztek hatni. Azaz az önkormányzati választást is országos témák uralják 2010 óta. Az csak hab a tortán, hogy a hatalmát központosító Fidesz elvette a közszolgáltatásokat, így az egészségügyet és az oktatás az önkormányzatoktól, illetve kiszolgáltatta őket a központi hatalomnak, és az erőviszonyok mindenki számára világosak.

Szerző