Nekik a tározó a riviéra

Vékony pénztárcával a vadvizek, folyópartok és víztározók maradnak, a fizetős strandot vagy a balatonozást egy nagyobb család csak ritkán engedheti meg magának.

Irigylik a zömmel romák lakta tiszaburaiak a szintén közülük való helyi boltost, aki egy hetet tölthetett el a családjával Horvátországban. – Képzelje el, míg ők nyaraltak, még a bolt is ment, termelte a bevételt, mink meg itthon néztük, milyen gyönyörű tájakról töltik fel a videókat! – mondták el a helyiek. Szerintük hasonlóan jó anyagi helyzetben – legalábbis az itteni átlaghoz képest – még a tüzépes van, de az megfogja a pénzt, nemigen megy nyaralni.

A többségnek marad az illegális fürdőzésre használt Tisza-part, amiről azt mondják: a természet olyan szépen alakítottak ki az itteni részt, mintha csak a csóró tiszaburaiaknak akart volna kedvezni vele. Van egy homokos, fövenyes szakasz, ahonnét métereket lehet begyalogolni, akkor is csak térdig ér, ide mennek azok a gyerekek, meg felnőttek, akik nem tudnak úszni. Nem messze pedig egy másik, ami gyorsan mélyül, ott akár fejest is ugrálhatnak, ha ahhoz van kedvük. – Viszünk le homokzsákot, vagy ha szerencsénk van, találunk a parton olyat, amit idesodort a víz, azt teletöltjük homokkal, egymásra rakjuk és arról ugrálunk a vízbe – mondta egy fiatal fiú. Társa hozzátette: akad, akinek még úszómatraca is van, abba kapaszkodnak össze. Ételt nem visznek magukkal – nem szokás nálunk strandolás közben enni, mondták –, legfeljebb csapvizet, ha megszomjaznának.

Egy helybéli háromgyermekes férfi – aki azt kérte, ne nevezzük néven, nehogy irigykedjenek a többiek – arról beszél, hogy idén végre egy fokkal gazdagabb lehet a nyaralás, mint az előző években: közmunka helyett rendes állást sikerült szereznie, s igaz, hogy fárasztó fizikai munkát végez, de nagyobb bért is kap. – Talán elmegyünk egy-két nap Poroszlóra, láttam, van ott egy nagyon szép akvárium, meg homokos part. De még az is lehet, hogy felmegyünk Pestre az egész családdal, s eltöltünk egy napot az aqua-parkban. Sok szabadidő nincs – teszi hozzá -, csak addig kapnak pihenőt, amíg a főnökük is a szabadságát tölti, s leáll az üzem.

A nagyobb családok kétszer is meggondolják, hogy egy fizetős strandot vagy egy balatoni lubickolást beiktatnak e nyáron. A kaposvári Virágfürdőbe például egy négytagú család a legolcsóbban hétezer forintért juthat be, vagyis egy napot akkor is nehéz megúszni tízezer forint alatt, ha csak néhány frissítőt és fagylaltot vásárolnak. Sokan ezt nemhogy nyaranta többször, de egyszer sem engedhetik meg maguknak, számukra strandolási lehetőségnek marad a Deseda-tó. A somogyi megyeszékhely melletti tározó toponári részén szabadstrandot alakított ki az önkormányzat, ahol játszótér, röplabdapálya és több büfé teszi teljesebbé a pihenést, sőt, aki megteheti, még wakeboardozhat is.

– A gyerekekkel ki szoktunk biciklizni – mondta Kalló Imréné. – Szép a környezet, a büfékben kétezer forintból meg tudunk ebédelni, s ha olyan a víz, fürdeni is engedem őket. Sajnos az idén meglehetősen büdös, korábban hatalmas haltetemek úsztak rajta, most tele van döglött kagylóval, így nem szívesen engedem bele őket, csak éppen megmártózhatnak, ha nagyon kimelegednek vagy összehomokozzák magukat a röplabdapályán.

Kallóéknak a nyár jellemzően a Desedát jelenti, bár néhányszor egy-egy napra a Balatont is beiktatják a szünidőbe.

– Vonattal megyünk-jövünk, Balatonfenyvesre szoktunk járni, ott ingyenes a strand – állította az asszony. – Persze az már drágább mulatság, hiszen csak a vonat 3500 forint négyünknek, plusz, amit elköltünk, de ennyi kell a gyerekeknek, nem tehetjük meg, hogy egész nyáron Kaposváron ülünk velük. Négy éve két hosszú hétvégét is bevállaltunk, találtunk olcsó szállást, igaz, akkor az iskolakezdés elég komoly gondot okozott, mert kicsivel többet költöttünk a Balatonon, mint terveztük. De tudja, nagyon nehéz azt mondani egy gyereknek, hogy ne egyen lángost, vagy nem kaphat két gombóc fagyit, mert nincs rá pénz.

Kovács Róbert és családja is régi desedás. A háromgyerekes apuka már gyerekkorában is rengeteg nyarat eltöltött a tározó partján, igaz, akkor még a kemping mellett kellett sorban állni az egyetlen büfénél.

– Anno nagyon jól éreztem magam, de bevallom, nem gondoltam volna, hogy amikor családom lesz, sem jutok majd messzebb – jegyezte meg. – Próbáljuk variálni a nyarakat, tavaly egy hétre elmentünk a Tisza-tóhoz, a gyerekek nagyon élvezték, viszont a nyár többi részét a jellemzően a játszótéren töltötték, mert még a Desedára sem maradt pénzünk, csak hetente egyszer-kétszer. Az idén viszont szinte naponta jövünk, hozunk szendvicset, innivalót, gyümölcsöt, így csak három jégkrémre kell költeni. Ha minden jól megy, augusztus 20. után, még az iskola előtt azért két-három napra elmegyünk a Balatonra is, remélhetőleg jó idő lesz. Ezenkívül a gyerekek a magyaratádi nagyszülőknél töltenek két hetet, ott vannak állatok, a kertben ellesznek egész nap. És amit az idő alatt spórolunk a nejemmel, talán elég lesz egy kis balatonozáshoz. Legalább tudnak majd mesélni valamit az iskolában, így is nagyon nehéz nekik mit mondanunk, amikor megkérdezik, mikor megyünk mi is Olaszországba vagy Horvátországba, mint több osztálytársuk?